Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Friday, May 30, 2008

Utómunkát, de mennyit?

Néha hallok olyan büszke kijelentést, hogy 'én egyáltalán nem manipulálom a képeimet', 'nem nyúlok hozájuk egyáltalán', stb stb. Ezekben a megnyilvánulásokban az a közös, hogy
a) a készítő lenéz minden fotószerkesztő szoftvert és azokat is, akik használják
b) a készítő kezdő és nem mélyült el a fotózás elméletében és gyakorlatában.
c) a készítő nincs tisztában az utómunka fogalmával.


Néha az a benyomásom, hogy az illető azt hiszi: az utómunka egyenlő azzal, hogy rózsaszín nyuszikat vagy vérvörös naplementéket retusálok rá egy fotóra, amely azelőtt egy lepusztult gyárépületet ábrázolt. És kész a mestermű.
Ez abból fakadhat, hogy sokak szemében az utómunka egyenlő a Photoshopban található filterek használatával, vagy tetemes képelemek kiretusálásával vagy össze nem illő képelemek egymásra halmozásával. Ez természetesen meg sem közelíti a teljes igazságot. Az imént említett beavatkozások számomra nagyjából kimerítik a hibásan alkalmazott utómunka fogalmát. Elmondanám, én hogy értelmezem a dolgot. Szigorúan a saját felfogásomon alapuló vélemények következnek, semmiképpen nem tartom őket univerzális igazságnak!


1. Az utómunka nem arra való, hogy rossz képből jót gyártsunk.
2. Az utómunkával a jó, tudatosan elkészített fotóknak adjuk meg azt, amire a fényképezőgép nem volt képes.
3. Az utómunka alkalmas arra, hogy saját elképzeléseink, lelkivilágunk szerint alakítsunk egy fotón.
3. A több képelem egymásra halmozása nem utómunka, hanem digitális illusztráció.


'Kattintás után nem nyúlok a képhez' - vajon aki ezt mondja, hogyan nézné meg a filmes fotóit? Már az előhívás is utómunka, a nagyításról nem is beszélve, ahol rengeteg beavatkozási lehetőség van. A kereskedelmi laborokban is alkalmazzák a színkorrekciót, kontrasztjavítást, gyakran az ügyfél tudta nélkül, aki megnézi a feljavított képeket és örül, hogy milyen jól fotózik.


Úgy gondolom, hogy egy gondosan elkészített fotó megköveteli a gondosan kiválasztott utómunkát. Nincs olyan kép, amely keretezésre, kasírozásra készen jönne ki a gépből, legyen az kisfilm, KF, dia vagy digitális fájl. Mindegyiket a témának és a színeknek megfelelően kell előhívni és bemutatásra kész állapotba hozni. Szerintem. :)



27 comments:

  1. Max picasa, esetleg expoba a raw-ot ha nagyon sok időm van. Néha sopp ha nagyon rákattanok. lehet hogy bennem van a bibi, de ha simán nem jön be egy kép akkor kuka, ha bejön akkor meg minél kevesebb retusvacak?

    Vizsont a képkivágás az totál az enyém, utólag is annyit vágok amennyi kedvem tartja.

    ReplyDelete
  2. na pont erről beszélek, hogy az emberek 'retusvacaknak' titulálják az utómunkát. téves és elég veszélyes imho.
    Vágás alap, bár amióta telézek, a képek 90%-a vágatlan.

    ReplyDelete
  3. Hmm...

    Először azt akartam írni, hogy marha jók a képeid, d enekem jobban tetszenek a módosítatlanok, valahogy olyan nyugalmat árasztanak, ami az erős utómunkásokban nincs meg - aztán találtam az utóbbiak között pár olyan képet, ami nagyon megfogott, úgyhogy szépen kitöröltem, amit addig írtam:) Mostanra máér csak egy kérdésem maradt: hol sajátítottad el így az utómunkálatok elvégzését? Gondolom nem könyvből...

    Még egyszer grat, D

    ReplyDelete
  4. Az agyonretusáltaknál elvonja a képről a figyelmemet a nem természetes látvány. Zajosak a képek agyban.
    Vissza kell térnem az analógra kivenni a vízból éskész.

    ReplyDelete
  5. haha köszi :) szerintem az utómunka akkor jó, amikor visszaadja a fotós elképzelését, legyen az minimális beavatkozás vagy egy nagyon elborult fantáziavilág.

    ReplyDelete
  6. darvastoth: a te fotóidhoz (fel vagyok ám iratkozva a blogodra) nagyon jól talál a minimális beavatkozás. Szerintem nagyon-nagyon témafüggő. Meg gondolom egyénfüggő, pl. ezt a képet
    www.flickr.com/photos/szefi/1113906019/in/photostream/
    nem tudnám elképzelni más utómunkával. De lehet, hogy más utálja :)

    ReplyDelete
  7. Lehet, hogy vaksi vagyok és csak nem találom: Jó lenne látni néhány párt. Mármint ugyanazt a fotót utómunkával és anélkül.

    ReplyDelete
  8. Jó lenne majd pár negatív példa is. Hogy te mit tekintesz manipulációnak, rossz utómunkának.

    ReplyDelete
  9. nmi: már írom a köv. postot :) lesz benne két példa is.
    Rossz utómunka... van pár elrettentő példa, de csak saját képeket szeretnék használni, keresek igazán gáz PS-el elrontott fotókat a régi képeim között :D van belőle elég.

    ReplyDelete
  10. Egyébként nekem lehet egy retusvackolót kéne felvennem, akinek leadnám a nyers "alkamazott fotóimat" és megcsinálná belőle a képeket a megrendelőnek. Mindenki jól járna

    ReplyDelete
  11. darvastoth: van pár képed, amelyiknek úúúúúgy de úúúgy nekiesnék :D

    ReplyDelete
  12. Azok már így maradnak...

    ReplyDelete
  13. egyetértek a post-al, régóta zavart ez a utómunka=csalás szemlélet és a kivagyi hangoztatása annak ha utómunka nélüli a kép.

    ReplyDelete
  14. Érdekes ez az utómunka dolog. Én úgy vagyok vele, hogy amikor elkattintod a gépet, jól be lehet állítani a dolgot, lehet figyelni, hogy szép éles legyen, érdekes legyen, megfogó a témája.
    A számítógép előtt nem mindig kapom vissza a szememmel látott képet és akkor korrigálok.

    Az egyik visszatérő dolog amit imádok fotózni az égbolt.
    Kicsit, hogy magamat elemezzem, általában a valóságot csak eszközként használom, hogy ilyenkor egy érdekes világot (valóságot) mutassak be. Van akinek tetszik, van akinek nem. Sose titkoltam, hogy a képeken nem is színkorrekciót, de kontrasztot imádok álltani.
    Saját képeim közül ez a kedvecem és egyben valahogy a stílusomat, a belső "harmónimámat" testesíti meg:
    fotozz.hu/fotot_megmutat?Foto_ID=80808

    A PS-ben semmit nem tettem a képhez vagy távolítottam el róla, csak a kontraszton állítottam.

    Ti mit szóltok hozzá? Én nem nevezném tájképnek, mert nem valós, de digit illusztációnak sem, mert egy pixelt sem adtam hozzá, se nem vettem el...

    ReplyDelete
  15. Tetszik a fotód!
    Fotópályázatokon általában az a feltétel, hogy olyan változtatásokat lehet alkalmazni, amelyek a kép egészét érintik. Szerintem ez egy jó alapszabály.
    A fotód miért ne lehetne tájkép? Egy makrónál lehet szigorúbban venni az utómunkát, de a tájkép azt adja vissza jó esetben, amit akkor láttál - a lelkeddel. Én igy vagyok vele. Az én fotóim azt adják vissza, amit a szivemmel látok.

    ReplyDelete
  16. ferenckovacs: Nekem (totál laikusnak) tetszik a kép nagyon - de a színeket mesterségesnek érzem.

    Persze ez csalóka - néha a természetben lát az ember olyan színeket, hogy nem hisz a szemének. :)

    ReplyDelete
  17. nmi_ a színek ersősebbek mint amik a valóságban voltak, de nem az élethű valóságot próbáltam visszadni, hanem egy érdekes és szép képet komponálni :)

    ReplyDelete
  18. ferenckovacs: Világos! Ez csak egy visszajelzés volt, hogy nekem kicsit soknak tűnt. Nem kritika.

    ReplyDelete
  19. Teljesen igazad van, én is így gondolkodom az utómunkáról. Nemrég nyergeltem át DSLR-re és az első találkozásom a RAW képekkel meg a Lightroom-mal mellbevágó volt :)
    Nem hittem volna hogy az amúgy is jó képeken mennyit lehet még dobni (és ugye a kontrasztállításról meg a tónusgörbe hajlítgatásáról beszélek).
    Csak nem voltam biztos abban, hogy ez fair dolog-e, de megnyugtattál. Köszönöm :)
    Azért hadd mutassam meg, hogy mire gondolok:
    www.summitpost.org/object_list.php?object_type=3&context_search_3=search_context&sort_select_3=creation&contributor_id=30661
    (a felső három kép a listában)
    Flickr-es cikkedet is olvastam, nyomban regeltem is, de a nevem sajnos foglalt volt, így lettem "morceos".

    Ja és betettem a blogodat a kedvencekbe (feed-olvasókat nem használok, mert maradi vagyok).

    ReplyDelete
  20. darvastoth: én szívesen dolgoznék "retusvackoló"-ként :)

    ReplyDelete
  21. Látom nagyon szereted a HDRI-t. Nem rossz dolog, néha én is használom, de nekem a teljes HDR már egy kicsit sok... Az utómunkáról pedig annyit, hogy azzal, hogy megnyomtam az expógombot csak a munka egyik felét végeztem el, onnantól jöhet a másik fele, azaz az utómunka. Az igazán jó utómunkát pedig nem biztos, hogy észreveszik, ha igen akkor is a kép részének érzi a szemlélő. Egyébként van egy pár kép az utómunkás galériában, ami nagyon tetszik. Igen bátran bánsz a színekkel és a kontraszttal és nem sajnálod az idődet megcsinálni a képeket a HDRI-hez. További kellemes fényeket!

    ReplyDelete
  22. Kifejtenéd, hogy szerinted hol végződik a RAW feldolgozása és hol kezdődik az utómunka? Mert szerintem ez a határ egyáltalán nem egyértelmű. A RAW feldolgozása nem pusztán a demozaikolást jelenti, hanem szinte minden esetben magában foglal világosítást, expókorrekciót, zajszűrést, kontrasztnövelést, és a jobb programokban mint a LR ott vannak az egyéb lehetőségek is, mint a lokális kontraszt, Curves, Levels stb. De már a WB beállítása is teljesen más képet állíthat elő, mint ami "a gépből kijött".

    ReplyDelete
  23. "a készítő lenéz minden fotószerkesztő szoftvert és azokat is, akik használják"-Ez nyilván nem igaz,nem is horgászom,de ettől,még nem nézem le őket.
    " a készítő kezdő és nem mélyült el a fotózás elméletében és gyakorlatában."-Ez sem igaz.Lehet,hogy a készítő,olyan szinten kezeli a gépét,mert ismeri,- több száz, vagy ezer próbafelvételt készített-hogy nincs szüksége utómunkára.A jó fotos,látva a témát,azonnal tudja,hogy milyen beállítást használjon,hogy a végeredmény az legyen amit akar.Esetleg fotózott filmes géppel,és megtanulta,hogy észnélkül nem lehet kattogtatni,hiszen a film nem olcsó.
    Ennek ellenére,időnként kell az utómunka.Ennek csak minimálisnak,és az egész képet érintőnek kell lennie.Mivel itt csak minimális beavatkozásról van szó,nem kell PS -ipari szabvány ,barátságtalan kezelés, egy élet is kevés a megtanulásához - elég egy egyszerűbb szoftver.Megfigyeltem,hogy ki minnél amatőrebb annál inkább a PS-t használja.Ágyúval lőni verébre, minek.
    Az utómunkához,jó monitor kell,amit kalibrálni kell.Ez biztosítja azt,hogy akinek,szintén helyesen kalibrált monitora van azt lássa,amit én.Kalibrálás nélkül az utómunka,nem más mint felesleges állítgatás.
    A PS-el készült utómunka,nem hasonlítható a film és fotóhíváshoz.Ehhez óriási tapasztalat,pénz,stb kell,ellentétben a csúszkák ráncigálásával, amit akárki meg tud csinálni.Én mindég csodáltam azokat fotósokat akik filmre dolgoznak,és maguk hívnak,sajnos ők egyre kevesebben vannak, ellentétben a digitális zsenikkel az ő számuk sajnos nő.
    Pedig én úgy tapasztaltam,hogy digi géppel sokkal nehezebb fotózni, mint filmessel.Hiszen két filmes gép között nincs akkora, különbség mint két digi között.Ismeretlen digi géppel nagyon pofára lehet esni,mert mindegyiket szokni kell,nem lehet az egyik gépen megszokott beállításokat a másikra átvinni bűntetlenül.
    Végül, én úgy gondolom, hogy ha szükséges, kell egy minimális utómunka, de aki nem használ ilyet, az nem feltétlenül tudatlan, hanem éppen lehet, hogy az ellenkezője.

    ReplyDelete
  24. szerintem belőled is nagyrészt a sznobság, a tudatlanság és az intolerancia beszél, valamint a lenézés azok iránt, akik nem úgy csinálják, ahogy te azt jónak látod. Miért ne használhatná valaki a PS-t akár átméretezéshez, ha az tetszik neki. És bocs, de eddig egy kiállitásról és egy eladástól sem estem el azért, mert egy vacak notebook kijelzőn munkálom meg a képeimet és nem valami profin kalibrált monitoron. Tehát nem nálad van a Bölcsk köve, egy kicsit toleránsabban is hozzá lehet állni a dolgokhoz :o)

    ReplyDelete
  25. Szevasztok!
    Újonc vagyok a blogon, muszáj volt belépnem a véleményeket olvasva!
    Talán segít közelíteni a táborokat egymáshoz, ha az én megközelítésem is ide kerül. Mintha nem esett volna még szó arról, hogy az utómunka nélkül készített képet ténylegesen ki és hogyan is „csinálta”. A digit gépben mint nyilván tudjátok van egy képfeldolgozó szoftver, amelynek futtatása előtt bizonyos paramétereket az exponáló gomb lenyomása előtt állíthatok, (pl. stílus, fehéregyensúly, stb.), de nem mindent! A többi paramétert a szoftver alkotói – konfekció termékekre jellemző módon - beállítják nekem. Ebben a megközelítésben tehát egy bizonyos részben a gép fejlesztői döntötték el helyettem, hogy az elkészült kép milyen legyen. Én teljesen természetesnek tartom, hogy a RAW-ban készült képet ténylegesen utómunka során készítem el és ezzel csupán túllépek a gépben lévő képfeldolgozó szoftver korlátain – ha szükségesnek találom! - és a kép készítésekor a gépbe került információkat szabadon (a RAW konvertálás korlátain belül) használom fel. ha nem RAW-ban fotózom, akkor még vannak bizonyos lehetőségek a képben lévő információk elő csalogatásához és újra felhasználásához. A vágás is egy természetes dolog, nem mindenkinek van olyan objektív készlete, amivel minden körülményhez tud igazodni. Eleve az emberi szemhez legközelebb álló 50mm-s fókusztávolságtól eltérő minden más gyújtótávolságú perspektíva „torzítja a valóságot”. A gép ill. az alkalmazott objektív által mutatott kivágás semmivel sem elsőbbrendű annál, mint amit én meg akarok mutatni a valóság ürügyén belőle. Ezen felül van a retusálásnak is egy olyan foka, amit természetesnek érzek. Pl. ha eltávolítok egy belógó vezetéket, vagy el eldobott papír poharat, azzal nem változtatom meg a lényeget, csupán jobban kiemelem azt. A határt az utómunka és a kép manipuláció között persze igen nehéz definíció szerűen meghatározni, de szükséges?

    ReplyDelete
  26. Nagyon régóta használok ps-t. Használom is nap mint nap. tisztában vagyok az utómunka fogalmával. Csinálom is nap mint nap.
    Nagyon sok (de tényleg) olyan képem van amihez nem nyúltam kattintás után, mégis elküldtem és beválogatták, vagy éppen kérték kiállításra, kiállításokra.
    "Nincs olyan kép, amely keretezésre, kasírozásra készen jönne ki a gépből, legyen az kisfilm, KF, dia vagy digitális fájl. Mindegyiket a témának és a színeknek megfelelően kell előhívni és bemutatásra kész állapotba hozni. Szerintem. :)"
    Van ilyen kép. Biztosan rengeteg, hiszen nekem egy egész kiállításra való volt ebben az évben.
    Műtermi, klasszikus aktok, azon belül is inkább részletek. Sok tervezés, tudatos világítás, katt és kész. Mehetett a kiállítóterem falára.
    Vagy gondolj bele, sajtófotóhoz, főleg hírfotóhoz sem nyúlunk, (ez szabály, amit sokan nem tartanak be) legtöbbször még vágás sincs. És mégis...
    'Részemről már a kép elkészítése előtt tudom, hogy mit fogok vele csinálni.' (Cornholio)
    Én speciel a gomb megnyomása előtt tudom, (legtöbbször) milyen képet szeretnék csinálni, ehhez mérten komponálok, állítom az expot...stb, így sokszor előfordul, hogy utólag bele sem kell nyúlni. És ez lehet a pillanat műve, vagy akár tudatos tervezés, mint fent.
    Színkorrekció, kontrasztjavítás. Manuálban, jól beállított értékekkel,(és itt most nem csak a rekeszre és az időre gondolok) legtöbbször nincs szükség rá.
    hát így hirtelen ennyit.
    üdvök

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!