Olvasói kivánatra az éjszakai fotózásról fogok irni, bár viszonylag kevés éjjeli fényképet készitek - ez kizárólag a lustaságomnak tudható be. De lássuk!
Az éjszakai fotózásban van pár alapszabály, amelyeket érdemes betartani:
- állvány
- szűk rekesz
- kék óra
Néha azonban érdemes felrúgni a szabályokat. Mivel nincs kialakult éjszakai stilusom, mutatok néhányat a különböző körülmények között készült éjjeli képeimből és elmondom a készités mikéntjét.
Az alábbi kép mindhárom szabályt szem előtt tartva készült.
Miért is kell állvány? A sötétben megnövekszik a záridő, főleg, ha a második és talán legfontosabb szabályt szeretnénk betartani. A szűk rekesz összehúzza az objektiv lamelláit és megakadályozza a kiégést (részlettelen fehér foltok a képen, a lámpák, reflektorok helyén), szépen széthúzza, csillag alakúvá formálja a fényeket.
A kék óra pedig azért megszivlelendő, mert a sötétkék égbolt alatt sokkal jobban mutat a város, mint a koromfekete ég alatt. Szóval aki szép városfotókat akar késziteni, annak tényleg ajánlom az éjszaka beállta előtti kék órát (vagy mint a fenti esetben, napfelkelte előtt is elcsiphetjük a szép kék szineket).
A fenti szabályokat nyugodtan fel lehet rúgni, ha olyan téma vagy fény adódik. Én például nagyon szeretek ködben fotózni, egészen varázslatos fotók születnek olyankor. Ehhez persze ki kell menni a késő őszi, téli éjszakába és néha igencsak nehéz otthagyni a meleg kuckót egy fotó kedvéért. A következő fotó egy ködös-fagyos estén készült, a helyi templomot megvilágitó reflektort félig eltakarta egy fenyő és a köd miatt, a pici vizcseppekben gyönyörűen megszóródott a lámpa fénye. Csak annyi munka volt, hogy megtaláljam a megfelelő szöget, ahonnan igazán szép csillagformájúan látszik a fény.
Egy kis trükk az éjszakai fotózáshoz: alexpó. Amennyiben manuális módban fotózunk, van lehetőség az expokorrekcióra, tehát hogy felülbiráljuk a gép fénymérését és valamivel sötétebb (alexpós) vagy világosabb (túlexpós) képet készitsünk, mit amilyet az automatika ajánl. Sötétben a gép automatikusan korrigál felfelé, ezért ha a fénymérésnek hiszünk, könnyen túlexponált, fakó éjszakai képeket kapunk. Én szinte az összes éjszakai fotómat -1EV (fényérték) alexpóval készitem. Ilyenkor jönnek ki igazán a szinek és a kontraszt. Természetesen itt is állványt és több másodperces záridőt használtam.
A következő képen nyilvánvalóan felrúgtam a szűk rekesz szabályát, sőt még állványt sem használtam és egyértelműen nem is a kék órában készült a kép. Ki mondta, hogy éjszaka nem lehet bokeh? Egyik téli estén hazafelé tartottam, épp ónos eső volt. Ahogy araszoltam, felfigyeltem a jéggel boritott faágakra. Az 50/1.8 objektiven kinyitottam a rekeszt 1.8-ra, az ISO-t 800-ra állitottam és igy épp kaptam egy olyan záridőt, amelyet még éppenhogy ki birtam tartani kézből, állvány nélkül (1/50 körül). Igy a háttérben csillogó jeges ágak szépen elmosódtak, fénypettyekkel diszitve a képet. Baloldalt egy szintén jéggel boritott lámpaoszlop ragyog a háttérben. Szóval a szükség nagy úr, ha az ember hirtelen témát talál, nincs idő szabályokat méregetni :)
A következő fotó inkább egy klasszikus esti városkép, bár itt sem volt alkalmam kék órára. A hosszú záridő előnyei viszont szépen mutatkoznak: az autók fényei hosszú csikot húznak az éjszakában. Ezt csakis állványról lehet, a rekesz legyen szűk, hogy a fények csillagformájúak legyenek. Ha sok tiszta és markáns vonal van a képen, érdemes lehet megnézni fekete-fehérben is, szerintem itt letisztultabb és elegánsabb lett az eredmény.
Persze ilyenkor sem hagyom ki a vizet a fotózásból. Ilyenkor is pazar, látványos téma a viz! Itt a Budai Vár egyik szökőkútját fotóztam le. A hosszú záridő miatt elmosódik a viz mozgása, selymes fénysugarakat kapunk. A fotó eredeti szine a 'hagyományos' narancssárgás árnyalat volt, amely az éjszakai világitás sajátja. Mivel ezt nem szeretem, kicsit tologattam a szincsúszkákat, amig ilyen giccses szép neonkék csodát varázsoltam belőle.
Alább egy fotó, aho csak a vizet használtam fel. A képen a Nemzeti Szinház és a Művészetek Palotája tükörképei látszanak a Duna hideg vizében. A hosszú záridő itt is tejfölös viztükröt eredményezett és miután levágtam az épületeket, tótágast forditottam a képet, igy kaptam egy absztrakt változatot a két népszerű épület lefotózására.
Utolsó képem nem annyira példaértékű, inkább csak az anekdota kedvéért mutatom meg. Gyömrő határában van egy nagyon elhagyatott, régi temető. Teljesen benőtte a gaz és már kevesen látogatják. Egy nap a Tesco elkezdett épitkezni mögötte: az újfajta, kisméretű szupermarketet épitették. Nagyon haragudtam erre a hullagyalázásra, egészen addig, amig egy ködös éjszakán észre nem vettem a Fényt. A Fény egy kékeszöldes fehéres, erőteljes fény volt, amely teljesen beragyogta a temető hátsó részét. Átmásztam rajta, hogy nézzem meg, mi lehet az. Hát kiderült, hogy a szupermarket fehér falát megvilágiró hideg fényű reflektor fénylett az éjszakában, kiserteties ragyogásba boritva a ködlepte temetőt. Nosza hazaiszkoltam, hoztam állványt, gépet, objektivet és boldogan nekiálltam a kisérteties fény megörökitésének. Aham, csak nem számoltam a teljes sötétséggel, amely a temetőben honolt. A túloldalon lévő fénnyel együtt is olyan koromsötét volt, hogy belenéztem a keresőbe... és nem láttam semmit! Olyan sötét volt, hogy nem láttam élességet állitani, az autofókusz természetesen szintén vak volt és nem működött. Kénytelen voltam tehát vaktában, találomra állitani az élességet.. hát igy sikerült. Temető és Tesco Corporation. Nagyon jelentéktelen fotó, nekem mégis sokat jelent, mert nagyon sokat kinlódtam érte :)