Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, June 3, 2008

'Hogy lehet ilyet fotózni...?'

Talán a leggyakoribb kérdés, amit kapok a fotóimat illetően. Nagy általánosságban. Hogy csinálom? Hogy lehet ilyet? És ez a legnehezebb kérdés is. Hiszen csak megnyomom a gombot... De megpróbálok adni egy kis magyarázatot.
A legutóbbi ilyen kérdés erre a fotóra érkezett. Ez az egyik legegyszerűbb tájképem. Minimális utómunka: egy kis színegyensúly-korrekció, hogy a hűvös hajnali fényeket valósághűen visszaadjam, és alul-felül egy kis vágás, mert szerintem jól állt a panorámás hatás.
Pofonegyszerű a recept: végy egy csendes víztükröt, fürdesd meg a pitymallat kékjében, csöpögtess rá egy leheletnyi hajnalpírt. Jellegzetes tájelemmel tálald (jelen esetben kiszáradt, látványos fa).
Ezt a fotót nyilvánvalóan a helyszín teszi, de ehhez sem kellett egzotikus helyre utaznom. A kis horgásztó a házamtól 6 kilométerre, Péteri falu mellett fekszik. Gyanítom, hogy hasonló falusi horgásztóból több ezer van az országban, tehát nem okozhat nagy nehézséget egy szépecske helyszín kiválasztása.
Megkönnyítette a dolgomat, hogy mintegy évig hetente-kéthetente kibuszoztam a tóhoz: reggel, délután, estefelé, napközben, hogy figyeljem a fényviszonyokat, az időjárást, a vizet. Volt, hogy munkába menet előtt, ötkor indultam el a tóhoz, hogy megnézzek egy ködös hajnalt.
A fotó készültekor is sötétben keltem. Napfelkeltére ki akartam érni a tóhoz. Mivel kocsim nincs és olyan korán még nem volt busz, gyalog vágtam neki az országútnak. Fotóstársam, aki velem tartott, gyaníthatóan elátkozta a tavat, napfelkeltét, gyaloglást és a világmindenséget, de főként az őrült fehérnépet, aki erre a hülyeségre rávette (de mivel a fotói sokkal szebbek lettek, mint az enyéim, később megbékélt).
Mivel már jól ismertem a helyet, pontosan tudtam, hova kell állnom, hogy ezt a tájat megörökítsem. Nem elhanyagolandó tényező a helyismeret, hiszen a legjobb fények csak néhány percig tartanak és olyankor nem használ az ügynek, ha ide-oda kell futkosni és helyezkedni. Egy álló és egy fekvő kompozíció született (nekem az aranyszínű álló jobban tetszik, de a kék népszerűbb valamiért). Csak kettőt exponáltam, és nem is volt szükség többre.
Borderline
Nem tudom, mennyire volt hasznos ez a leírás. Általános jellegű volt, akárcsak a kérdés. Összefoglalva:
- Helyismeret - ez nem okozhat nehézséget, hiszen egy sima horgásztó is fantasztikus látványt nyújthat. Nem baj, ha csak hatodjára jön össze egy jó fotó.
- Helyes időpont kiválasztása - ez neccesebb lehet, de ha én autó nélkül megoldom, másnak is sikerülhet :)
- A legfontosabb: a folyamatosan dolgozó vágy, hogy minél szebb fotókat készítsek a számomra kedves helyekről.
Kíváncsi vagyok, leesik-e, hogy miért ezt a címet kapta a kép (vizuális oka is van az érzelmi indokon kívül). :)


6 comments:

  1. Gát, mint EKG?

    ReplyDelete
  2. hát igen, általában jó képek nem véletlenül születnek, érzék és kitartás is kell hozzá, igen szép

    ReplyDelete
  3. Persze nem EKG-t akartam írni, hanem hangfelvétel oszcillogramját.

    Pardon.

    ReplyDelete
  4. Szerintem az A fa pöppet hasonlít a szív koszorúér-hálózatára :)

    ReplyDelete
  5. Érdekes hogy a két expozíció, két különböző hangulatú képet eredményezett.
    Hogy érte el a klülönböző szinárnyalatot

    ReplyDelete
  6. lunalaci: a gépen vagy a RAW konverteren beállitott szinhőmérséklet segitségével.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!