Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, June 3, 2008

Víz!

Imádom a vizet, nagyon rákattantam a vízfotózásra. Főleg nyáron, amikor tombol a forróság, különlegesen finom dolog egy hűsítő szökőkút mellett ücsörögni a fényképezőgéppel.
A hosszú záridős vízfotóknak is megvan a varázsa (lásd Malström), de istenigazából az ellenkezőjét jobban szeretem: a szupergyors záridővel készült, üvegcseppé fagyott vízfotókat. Ezekben az a szép, hogy bármilyen snassz szökőkútnál elkészíthetők, a víz mindig víz marad és ugyanolyan csodásan zubog ki a szocreál vasbeton förmedvényből, mint a szuperluxus áron dizájnolt ugyanolyan förmedvényből.

Glass Curtain

Ezen a fotón két dolog is van, amit imádok, bár sem az élesség, sem a színek nem lettek túl fantasztikusak. De a képen van víz és bokeh! A kristályos vízhatást nagyon gyors, 1/1600 záridővel értem el (azt tapasztaltam, hogy minimum 1/1000 szükséges a szépséges kifagyasztáshoz).
A bokeh a hosszú gyújtótávolságnak köszönhető. Legtöbb vízcseppes fotóm 300mm körül készül, tehát a telezoom objektívem határait feszegetem. A 300mm leszűkíti a fókusztartományt és a háttérben csobogó cseppek gyönyörűen elhomályosodnak.

Ilyen fotók készítésekor számos dilemmával kell megküzdenem.
- Először is rövid záridőre van szükségem, amelyhez két dolog kell: sok fény és/vagy tág rekesz. Az ISO400-800 alapértelmezett, hogy azzal is zársebességet nyerjek. De mi legyen a rekesszel?
- A tág rekesz azért jó, mert több fény áramlik az érzékelőre > rövidebb záridővel dolgozhatok. De a tág rekesz egyben pici élességtartományt eredményez, amelyből a mozgó-zubogó víz könnyen kimozdul, és életlen képet kapok. Tehát vagy élesség, vagy bokeh, vagy szép cseppek. A hármat kompromisszummentesen összehozni egyazon képkockára elég nehéz egyensúlyozás, mintha kötéltáncot kellene bemutatnom (és itt elérkezettnek látom az időt, hogy bevaljam: kiskoromban leghőbb vágyam volt, hogy kötéltáncosnő legyek. Aki röhög, annak egészségére xD)
Tuti recept nem létezik. A fenti nagy képen szűk, 11-es rekeszt használtam, a lenti kis ff fotón a lehető legtágabbat, 1.8-at (és 50mm fókusztávolságot).
Meglepő módon a nagy kép életlenebb lett, pedig szűkebb volt a rekesz. Azt hiszem, 1.8-on eltalálni a vízsugarat pusztán szerencse volt.
Az ISO - rekesz - záridő - fókusztávolság összefüggése sokáig nagy rejtély volt számomra. Mondhatni vaktában fotóztam. A megvilágosodást a National Geographic Fotóiskola: Tippek és trükkök c. könyvben találtam meg, ahol mindössze pár oldalon, szemléletesen és érthetően bemutatják ezeket a tényezőket és a hatásukat a végeredményre. Nagyon ajánlom mindenkinek, akit érdekel, hogy mi miért alakul a fotózásban.

Splish


4 comments:

  1. A hivatkozott NG könyv eddig az egyik legjobban használható, amit fotózás témakörben olvastam, én is merem ajánlani.
    Nem mellékesen pedig jó ötlet ez a blog, berámoltam feedolvasóba, csak így tovább!

    ReplyDelete
  2. köszönöm a biztatást! :)

    ReplyDelete
  3. Szia, majd észre fogod venni, hivatkozik rád a pixinfo blog!
    pixinfo.com/hu/blog/2008/06/10/hutsuk-vizzel-a-fenykepezonket/

    ReplyDelete
  4. Hogyha nem zavar, hogy angolul van, akkor még ajánlom ezt az oldalt is: marcharrington.com/pictorious/ Nagyon szemléletes szerintem.

    Amúgy én is feedellek, de csak mától, szóval idő lesz visszaolvasni a posztjaidat.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!