Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, July 2, 2008

Halál Velencében

Épp egyik kedvenc klasszikus darabomat hallgatom. Malhertől az Adagietto (5. szimfónia, 4. tétel). Az egész szimfónia gyönyörű, de az Adagiettot különösképpen eltalálta a Mester.
A zenének amúgy érdekes története van. Jómagam a Halál Velencében c. filmben bukkantam rá és azonnali kedvenc lett - a filmmel együtt, amit valóban ajánlok. Visconti bácsi nagyon tudta, hogy mit csinál.
A film Thomas Mann novellájának adaptációja, és a zene-film-novella háromszög igen rafinált módon függ össze. A novella ugyanis Gustav Mahlerről szól, tehát nem volt véletlen, hogy a filmben pont az ő zenéje fog felcsendülni, amikor a főhős megpillantja a gyönyörű Tadzio-t (Mahler is homoszexuális volt). A zene tökéletesen visszaadja mindazt a szépséget, szomorúságot és feladásba fulladt kétségbeesést, amely oly jellemző Velencére és a főhős szánalomra méltó szerelmességére egyaránt.


No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!