Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Saturday, July 5, 2008

Kislány a nagyvilágban

Megvettem a buszjegyet Stockholmba. (Neten vásároltam, SMS-ben küldték el a kódot, ami a jegy. Nem kell papirral vacakolni, mint Volánéknál.)
És csak most döbbentem rá, hogy atyaúristen, költözöm. Itthagyom a szülői ház biztonságát, a láblógatást, elmegyek egy helyre, ahol senkit nem ismerek, ahol senkim és semmim nincs (lakásom meg pláne). Olyan ideges lettem, hogy utolért a hányinger.
Az emberek megnézik az életemet és azt hiszik, hogy egy irtó talpraesett, céltudatos, tettrekész lénnyel állnak szemben. Elvégre svédországban töltött cseperedésem után kerestem magamnak egy budapesti egyetemet, felvételiztem, felvettek, Pestre költöztem, megvalósitottam gyerekkori álmomat. Kemény munkába került, de egyetem után is Pesten maradtam, találtam munkát, dolgoztam hatvanféle szakmában, fenntartottam magam. Majd most Svédországba jöttem egy kis pénzt keresni, mielőtt végleg visszamennék szeretett Budapestemre lakást vásárolni, letelepedni, megállapodni.
Ez olyan nagyon faszán hangzik, igazi tökös csajszi, tudja, mit akar, nem fél megmozdulni, önálló.

A francokat. Úgy rettegek, hogy alig kapok levegőt. Fogalmam sincs, mi a fenét csinálok tulajdonképpen. Tudatos, felnőtt fejjel hozott döntéseknek hirét se hallottam, valami ösztönös zsigeri alapon döntök a legfontosabb dolgokról is. És nem tekintek vissza megnézni, hogy jól tettem? Nem engedhetem meg magamnak a tétovázást. Csak megyek előre, mert muszáj. És néha rámjön ez az eltévedéses érzés és fogalmam sincs, merre tartok és miért. Persze ott lebeg előttem a végcél, az életcél: egy kis lakás a Belvárosban, onnan már történhet bármi, megérkeztem... többre nem vágyom, nem vágytam soha. Ez egy konstans szilárd pont az életemben. De hogy jó úton haladok felé, ezzel a svéd vargabetűvel? Ki tudja...



18 comments:

  1. Az eddigi gyakorlattól eltérően: személyes vallomás, nehéz erre igazén értelmeset írni, már ha muszáj reagálni...

    A látszat és ami belül van.
    Az önállóság mindenképpen erény.
    Dicséretes továbbá, h megmaradtál magyarnak, letelepedés szempontjából nézve is ide akarsz tatozni.

    Nem akarok illzúzióromboló lenni, de a belváros szerintem nem az az igazán élhető közeg, persze függ a környéktől is.
    Erdélyi csoporttársam a körúton lakik, hangulatát nézve a lakás tényleg jó, viszont azért, h viszonylag csönd legyen, nagy árat fizet: a kilátást. Ugyanis az ott nincs.
    Drágán jutsz lakáshoz, de alacsony a rezsi :), meg mégiscsak téglaépület.

    A külváros elvileg nyugisabb, mára azonban, mint itt élőp mondom, h élhetetlen, legalábbis a városrész központjában a lakótelep mindenképpen, szeretné(n)k is innen elköltözni.
    Függ az úttól, de személy szerint pl bejárnék az agglomerációból is, ott vannak nyugisabb helyek, meg olcsóbb a ház, viszont ott a MÁV vagy a Volán, amivel lehet "küzdeni". (Bp-en nem vágyom autóba, a biciklivel meg attól tartanék, h elütnek.)

    ReplyDelete
  2. CriticWritings06 July, 2008 00:46

    Igen! Határozottan jó irányba haladsz. Írom ezt neked - némi önigazolásként - két évig tartó stockholmi kiküldetés után, amelynek célja szintén egy budapesti (igaz, külvárosi, mert imádom a zöldet) lakás volt. Összejött. Érdemes volt (mégha egyedül is voltam és relatíve spártai életet éltem), most édes teherként próbálom a magam ízlésére formálni, de ez már a legkevesebb, hiszen birtokon belül vagyok.
    Vargabetűnek tartod az ottlétedet? Talán inkább kitörés a Nagy Magyar Valóságból, nem? Elfogadható alternatívának tartanád, amit a kb. korunkbeli emberkék vállalnak? Budapesten maradni-dolgozni, hitelt felvenni egy emberöltőre, gúzsba kötve a törlesztőrészletekkel, rossz szájízzel elfoglalni hőn vágyott belvárosi lakásodat, tudva, hogy még x évig nem a tiéd, hanem effektíve a banké? Hm?
    "Rettegsz"? Mitől is? (Szvsz. alapvető emberi tulajdonság, felkészít az ismeretlenre, erőt ad). Nem idegen kultúrába kerülsz, bírod a nyelvet, pestiesen szólva "képben vagy". Ha nem teljesítesz tökéletesen, akkor sem visznek el gályarabnak vagy hajítanak le a Skanstull hídjáról egy betonkockával a lábaidon. Talán "csak" a saját magad elvárásai okozzák a félelmedet.
    "Tudatos, felnőtt fejjel hozott döntéseknek hirét se hallottam, valami ösztönös zsigeri alapon döntök a legfontosabb dolgokról is". Felnőtt fejjel... Hmm. Talán az is az egyik baj kis Hazánk
    polgárainak hozzáállásával, hogy hamar felnőtté (inkább felnőttessé) akarunk válni. Gyorsan kiveszik belőlünk a gyerek, az ösztönös énünk és előtérbe kerülnek a vélt elvárások. 24-28 évesen nősülj/házasodj, egy év múlva első gyerek, 3 éven belül második, dolgozz, húzd meg magadat az állandó munkahelyeden, fizesd a fent említett lakás és/vagy autó részleteit, legyél "tisztes" polgár. Aztán tíz év múlva válás (a meggondolatlanul, társadalmi, rokoni nyomásra történt elhamarkodott házasság miatt) és kezdhet az ember újra talpraállni 4x évesen. Ez nem állapot és a kintléteddel (ill. annak eredményével) pontosan ezt kerülöd ki, ösztönösen egy jobb életet teremtesz magadnak és eljövendő családodnak - ez elég fényes vezérlőcsillag, nem? Szerintem igen.
    "És nem tekintek vissza megnézni, hogy jól tettem?" Eddigi életed során készítettél számvetést, hogy jól tetted-e pl., hogy Budapesten jártál egyetemre (mondjuk a Karolinska helyett), itt dolgoztál stb.? Kellett ezt "megnézni", bánsz bármit is az utóbbi évekből? Nem? Akkor jól csináltad, amit csináltál! Most sem lesz ez másképpen, de lehet, hogy ez majd csak utólag realizálódik benned. Addig kétségek közt őrlődsz? Sajnos ez elkerülhetetlen, de ha túlvagy mindenen, akkor az élet majd téged igazol.
    "Nem engedhetem meg magamnak a tétovázást. Csak megyek előre, mert muszáj. És néha rámjön ez az eltévedéses érzés és fogalmam sincs, merre tartok és miért". Muszáj menned, mert TE úgy érzed! Ettől leszel több, mint az (itthoni)átlag, mindig kell, hogy valami hajtson, különben mit csinálnál? (Megjegyzem itt nem nagyon értem, hogy "VÉGcélként" tekintesz egy lakásra - "többre nem vágyom, nem vágytam soha" , de nem akarok szőrszálhasogató lenni.) Jól van ez így.
    No, "dióhéjban" ennyit gondoltam leírni (ill. ennél sokkal többet, de nem illik 10x hosszabb kommentet írni, mint maga a post, így is tahó voltam), lényeg, hogy ha egy-egy hozzászólás segít neked a dolgokat kicsit derűsebben látni, akkor már mindenki nyert, nem?
    Ha pedig úgy érzed, hogy a kétségek le akarnak győzni, akkor ajánlom a Gamla Stanban a Tyska Brinken és a Stora Nygatan sarkán lévő kávézót, ahol az univerzum legjobb sütijei várnak :o)

    Minden jót kívánok!

    ReplyDelete
  3. CriticWritings: hú ezt többször is végigolvastam :) Örülök, hogy megtalálta a blogot egy hasonló cipőben járó ember is, aki már előrébb jár :) ez még több akaraterőt ad és inspirációt, hogy nekem is sikerülhet. Sikerülni fog basszus! A Körúton belül vár rám egy lakás valahol!
    Amit irsz, azzal mind egyetértek, sőt engem soha nem érdekelt különösebben, hogy a társadalmi forgatókönyv mit ir elő a számomra ebben és ebben a korban és élethelyzetben. De nem szeretném, hogy amikor magammal szemben el kell végeznem a végső elszámolást, akkor rájöjjek, hogy egy csomó dolgot rosszul csináltam.
    Ezek csak ilyen alkalmi elbizonytalanodások, nagy általánosságban azért 'hiszek magamban' hogy egy divatos klisét használjak.
    A lakás azért végcél, mert onnantól már elkezdhetek magamnak élni és nem az irodának... vannak terveim, azon túlra is, meglátjuk, hogy sikerülnek! És a kávézóba ellátogatok majd és beszámolok :)

    Bandee: gyerekkori álmom egy belvárosi lakás és abszolút nem zavar a város zaja, lüktetése, ritmusa. Csak egy olyan helyet kell találnom, ahol nem hemzsegnek a csövesek. Ó, bár már ott tartanék!

    ReplyDelete
  4. Rékuc :)

    Köszönöm ezt a szívből jövő vallomást :) Jó tudni hogy nálam "tökösebbnek" mondott csajok is csak azt élik meg amit én :) Persze ez most nem káröröm, inkább nyugtatom magam hogy ez így volt rendjén.
    Ha lehet még jobban rettegtem mikor eljöttünk,(én még a nyelvet sem tudtam annyira mint te) ha már itt tartunk a cél hasonló, csak nekünk kertes házzal, állatokkal...én biztos vagyok benne hogy neked is menni fog :))))

    Az hogy meg mindig helyesen döntsünk, az képtelenség szerintem, de én hiszem hogy minden okkal történik, mint ahogy a te utad is :)

    Fel a fejjel :))))

    ReplyDelete
  5. Én nem értek a nagy szavakhoz, csak abban vagyok biztos, hogy jó irányba mész. Én az ilyen szintű önállóságról most is(!) csak álmodom. Tény, hogy van egy lakásom, még ha a CriticWings által leírt "még x évig nem a tiéd" verzióban is.

    A másik közhely, mégis nagyon igaz, hogy nem vagy egyedül ;)

    Vigyázz magadra, és igenis menj tovább, még ha úgy érzed is, hogy "csak" zsigerből döntesz!

    ReplyDelete
  6. Hadd kérdezzem meg, hogy mit gondoltok Ti az életről, akik úgy teszitek fel a kérdést, hogy jó irányba megyek-e?

    Van valamilyen életcélotok kitűzve, amit el akartok érni? Mert ha van, akkor könnyű megválaszolni a kérdést.

    Ha viszont nincs, akkor a kérdés értelmetlen.

    ReplyDelete
  7. Hajrá, Rékuc.

    Egyet se búsulj, nem engedjük kitakarítani a 26-os buszt, míg haza nem jössz, nehogy csalódás érjen.

    ReplyDelete
  8. Örömmek tapasztaltam, h egy ilyen személyes dologhoz is hozzá lehetett értelmesen szólni.

    A belvárosi lakásról nem akarlak lebeszélni, én mint bp-i születésű írtam le, milyen itt:)

    Életcél tekintetében is felteheti az ember a kérdést: valóban ezt akarom? El lehet bizonytalanodni.
    Jónak gondolom ha valaki akar valamit, és nem csak úgy "van bele a világba", mint néhány nagytudású, aki a másik kritizálásához nagyon ért, de nem tesz az asztalra semmit.

    ReplyDelete
  9. Szia Rékuc!

    Nem olvastam végig minden írásod, így nem ismerem a motivációd sem, de kiváncsivá tett: miért éppen Stockholm? Nem is gondolkodtál azon, hogy Koppenhágában dolgozz? Jelenleg én ilyen felállásban ingázom (Malmö Värnhem -> Koppenhága Sydhavn), és bár fárasztó napi 2-2.5 órát vonatozni, anyagilag megéri: hála a dán adótörvényeknek, ami ugye jókora kedvezményben részesíti a Skånébôl ingázókat, és persze az ár- és bérszinvonal közti különbségnek.

    Mindegy, akárhogy is döntesz/döntöttél, mindenhol lesznek magyarok, akik olvassák majd a blogjaidat :) Kitartás, sok sikert! :)

    ReplyDelete
  10. nem. Pont ennyit ingáztam Magyarországon (Gyömrő-Budapest) és annyi időt elvett az életemből, gyakorlatilag felemésztette a szabadidőmet az ingázás, hogy megesküdtem: soha többet nem fogok az irodától több mint 3km-re lakni. Egyelőre ezt sikerül teljesiteni :)
    Stockholmban kaptam egy nagyon jó lehetőséget cégen belül, tehát duplán jó. Nem bánom, csak remélem hamar kialakul egy baráti kör :)

    ReplyDelete
  11. ...a baráti kör nem csak ott van/lesz meg ;)

    ReplyDelete
  12. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de nem emlékszem, mit dolgozol Stockholmban? Sikerült már lakást találnod?

    ReplyDelete
  13. IT konzulens vagyok, és még nem találtam lakást.

    ReplyDelete
  14. Vagyis: telefonon segítesz másoknak számítógépes problémáikban? Mit kell végezni/tudni Stockholmban egy ilyen álláshoz? Könnyü volt megkapni?

    ReplyDelete
  15. Nem telefonon, hanem immár helyszínen (telepítés, beállítás, riportok elkészítése). Előtte pár évig dolgoztam telefonos helpdeskesként ennél a cégnél, onnan léptettek elő.

    ReplyDelete
  16. ... vagyis a gép és a programok installálása a dolgod? IT-végzettséged is van?

    Úgy halllottam, ebben a munkakörben elég könnyü kint álláshoz jutni, Neked mi a tapasztalatod?

    ReplyDelete
  17. nincs IT végzettségem, betanítottak a cégnél, a nyelvtudás fontosabb volt.
    Az IT szakma valóban nagy itt, de nem tudom, mennyire telített, hiszen nem kerestem állást, hanem áthoztak.

    ReplyDelete
  18. Értem, köszi. Milyen nyelvtudás? Angol?

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!