Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Saturday, August 23, 2008

A fejlécről

nmi-nek szeretettel

Mi más lehetne emlékeim központjában, mint imádott Budapestem, életem nagy szerelme?
A fotó cime: A leghidegebb nap. Valóban ez volt a tél leghidegebb napja, 15-20 fok alá kúszott a hőmérő higanyszála.
Pár nappal korábban utaztam át a Margit-hidon és néztem a fenséges, jeges csendbe zárkódött sima viztükröt és a felkelő nap aranyfényében fürdőző panorámát. Megfogadtam, hogy ezt megfotózom szépen. Másnap korán keltem, cudar nehéz volt elhagyni a meleg ágyikót, de muszáj volt, hogy még napfelkelte előtt odaérjek és a megfelelő fények megérkezte előtt belőjem az expoziciót.
Reggel fél hétkor már a hidon voltam. Piszkosul jeges szél fújt, az ujjaim elgémberedtek. A gépet - hogy ne merüljön le az akksi és a váz se lassuljon be a hideg miatt - a kabátom alatt melengettem. Még sötét volt. Vártam a hidegben, hogy felkeljen a nap és meglássan újra az aranyszinben fürdő várost.
Kegyetlenül csalódtam: aznap reggel valami nyálkás ködszerűség volt a levegőben és aranyfénynek se hire, se hamva. Nagyon bosszús voltam, de azért lőttem néhány felvételt. Nehéz volt a félhomályban stabilan tartani a gépet, mert reszkettem a hidegtől a majdnem egyórás ácsorgás után. Exponálás után mérgesen a táskában vágtam a gépet és elvonultam dolgozni.
Otthon láttam csak, hogy a 'ha nincs ló, jó a szamár is' alapon kattintott képből egészen pofás, sejtelmes-jeges-fagyos hangulatú fotó lett. Azóta nekem is egy kedves emlékké vált, persze csak azután, hogy elgémberedett tahjaimat felmelengettem - beletelt pár napba :)


2 comments:

  1. Tudom, hogy borzasztó nagy közhely, de szerintem nincsenek véletlenek :)

    ReplyDelete
  2. szerintem megérte, nagyon hangulatos és jó kép született belőle.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!