Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Sunday, August 17, 2008

Amikor minden összejött

2002 őszén költöztem Pestre. Elkezdődött az egyetem. A BME-re jártam, a menzán kajáltunk a csoporttársakkal.
Még az első héten történt. Evés közben valami megakadt a torkomon. Nyeltem egy nagyot, ettem egy kis kenyeret és ettünk-beszélgettünk tovább. De a szúró fájás a torkomban nem akart alábbhagyni, egyre erősödött. A kolleginák mondták, menjek el az egyetemi rendelőre, nézzen meg az orvos. Adtak egy útbaigazitást, elindultam. Nagyon csini voltam, fekete térdfölöttig érő szoknya, fekete kötött harisnya, fekete pulóver és fekete magassarkú volt rajtam - ez később fontos lesz.
Már nagyon fájt a torkom, de hiába bolyongtam körbe a hatalmas BME területet, a rendelőt nem találtam. Az órák már elkezdődtek, kihalt volt minden. A sirás kerülgetett, amikor végre megtaláltam. Az orvos készitett egy gyors röntgent, de nem látott semmit a torkomban. Látta rajtam, hogy erős fájdalmaim vannak, ezért elküldött a Szent Imre kórházba. FOgalmam sem volt, merre van, és a doki útbaigazitására sem igazán tudtam figyelni, annyira fájt már az izé a torkomban. Valahogy elindultam, a megállóban szerencsére segitett egy néni és eljutottam a kórházba. Ott közölték, hogy felküldenek egy endoszkópos vizsgálatra, de várni kell, mert soron kivül érkeztem és csak egy doktornő van bent.
Miközben várakoztam, felhivtam Aput Svédországban. Egyedül volt otthon, anyám épp nővéremet látogatta meg Amerikában (később ez is fontos lesz). Apunak már sokszor csináltak gyomortükrözést, már gyakorlott volt a 'csőnyelésben', egy kicsit kifaggattam, milyen: fog-e fájni nagyon? hánytatós? Megnyugtatott, hogy a torkot érzéstelenitik, nem fáj, egy kicsit kellemetlen, és nem valószinű, hogy hányni fogok. Ebben egy kicsit megnyugodtam és vártam tovább. Szereztem egy műanyag poharat és a számban összegyűlő nyálat abba köpködtem diszkréten, mivel a fájdalom miatt már nem birtam nyelni.
Végül szólitottak és bemehettem. A doktornő csodálatosan elegáns jelenség volt, egy szép, ötvenes nő, kifogástalan fehér köpenyben, alatta szép ruha, smink, szemüveg aranyláncon a nyakában. Rendkivül kedves volt, az asszisztensnővel egyetemben, megnyugtattak, vigasztaltak. Lefeküdtem a vizsgálóasztalra, érzéstelenitőt fújtak a torkomba és ledugták a csövet. Mondták, nyeljek nagyot. Nyeltem.
Onnantól kezdve sugárban hánytam le a szép doktornőt és az asszisztensnőt egyaránt. Becsületükre váljé, arcuk se rezzent, egy további ledugott műszerrel gyorsan és szakszerűen eltávolitották a torkomba fúródott pici csontszilánkot, utána le is törölgették a pórul járt pulóveremet is. Alig győztem szabadkozni, de kedvesen elháritották, nem tehetek róla, mondták.
Letámolyogtam a recepcióra és mentem volna haza, de a recepciós hölgy utánamkiabált.
- Maga nagyon fontos ember lehet - mondta - amig fent volt, az egész világból telefonáltak és kérdezősködtek maga után.
És a kezembe nyomott egy hosszú listát, tele nevekkel, telefonszámokkal. Magyarország, USA, Svédország, Japán... Értetlenül bámultam rá. Később kiderült, mi történt: miután beszéltem vele, apám tárcsázta nővéremet és anyámat Amerikában. Épp házon kivül voltak, ezért apám a következő üzenetet hagyta nekik: 'Réka a kórházban van, mindjárt operálják'. El lehet képzelni nővérem és anyám arcát, mikor hazaérve ezt találták az üzenetrögzitőn. Azonnal telefonáltak a kórháznak és minden magyarországi ismerősnek, hogy deritsék ki, mi történt. Az egyik ilyen ismerős Japánban volt, de onnan is betelefonált a kórháznak.

Végül kijutottam a kórházból és felültem a hetes buszra, amely hazáig vitt. A Blaha közelében béreltem egy nagyon helyes garzont. Irtóra örültem, hogy hazajutottam. Az összes ruhámat levettem és bedobtam a mosógépbe - szerencsére minden fekete volt. Elinditottam a gépet, letusoltam és főztem egy teát. Épp teáztam és tévéztem, amikor  pop - elment az áram.
Mit tesz ilyenkor egy talpraesett nő: telefonáltam az ELMŰ-nek, hogy áramszünet van, mi történt? Nem tudták, de másnapra igértek egy szerelőt. Mivel már sötét volt és fáradt voltam, úgy döntöttem, lefekszem és kipihenem a nap fáradalmait. Már feküdtem, amikor eszembejutott a ruha a mosógépben. Gondoltam, kiszedem, ne maradjon éjszakára a mosógépben.
A sötétben kibotorkáltam a fürdőbe, kinyitottam az elöltöltős gépet és velőtrázó sikolyt hallattam, amint a tizenhuszon liter jéghideg viz a lábamra zúdult. Megfeledkeztem arról, hogy akár épp vizzel tele is lehet a gép, amikor elment az áram.... Nagyon csúnya szitkozódás közepette kivettem a ruhát, belehajitottam a kádba és lefeküdtem.
 

Másnap Apu telefonált, hogy hogy vagyok. Elmeséltem neki az éjszakai áramszünetes kalandot. Apu hallgatott, de hallottam rajta, hogy kerülgeti a nevetés.
- Menj ki a kapcsolószekrényhez - mondta - és nézd meg, találsz-e ott egy fekete billentyűt.
- Igen, látom.
- Most lefele van, ugye?
- Aham.
- Kapcsold fel.
... És visszajött az áram, én pedig agyvérzést kaptam, amiért ennyire hiábavalóan ment tönkre az estém.
Kiderült, hogy csak egy biztositék ment ki, de erre nem gondoltam, mivel a mi régi házunkban akkor még régifajta biztositószekrény volt, a nagy fehét kerámia biztositékokkal, amelyeket nem tudtam cserélni. Ezt az újfajta berendezést nem ismertem.

Ma már jót nevetek azon, hogy milyen szerencsétlen nap volt. De akkor bizony nem éreztem át a helyzet komikumát :)



10 comments:

  1. Huhh Rékuc, ez nem semmi lehetett... a doktornéni nagyon jól kezelte a helyzetet, gondolom nem először történt ilyen vele. Egyébként nagyon bátor voltál, én lehet, hogy megfulladtam volna, mert addig húztam volna az időt, hogy menjek-e orvoshoz (bár gyanítom olyan borzalmasan fájhatott, hogy nem is volt kérdéses az orvoshoz menetel). :(

    ReplyDelete
  2. A gyomortükrözéses az felettébb "érdekes" volt. Bocsánat, de a széo fehér köpeny lehányását nem álltam meg nevetés nélkül. De ha minden egészségügyben dolgozó ilyen normális lenne...

    Egy UBT vizsgálattal sikeresen elkerültem a gyomortükrözést, majdnem csináltak nekem is tavasszal. Azóta sem vágyom ilyesmire :)

    A biztosíték, igen. Mikor ideköltöztünk, a mikró mindig lecsapta az egyiket. Ez egy ilyen 4-es biztosítéktábla a bejárati ajtüó fölött. Azt a kismegszakítót ki kellett cserélni. Van ilyen, h indokolatlanul csinálja.

    De kicsaphatja egy kiégett villanykörte, hirtelen meghibásodott porszívó vagy hajszárító, bár utóbbiak ritkák. Van egy főkapcsoló is, ugyanilyen elven működik: automata kismegszakító az is. Műszaki adatokat nem írok :)

    ReplyDelete
  3. onnantól sírva nevettem, hogy 'Réka a kórházban van, mindjárt operálják'. nagyon örülök, hogy elindítottad ezt a blogot, a fikát már alig olvasom, mióta... mióta :)

    viszont azt hiszem elsiklottam valami felett. a fekete magassarkú miért volt fontos? vagy ezt a fekete ruhákra és a mosásra értetted?

    ReplyDelete
  4. noigen apum a túlzások felszentelt főpapja :D A fekete ruci a mosás miatt volt fontos japp, a cipőt pedig azért vettem bele a felsorolásba, nehogy valaki azt higgye, hogy a fekete cucchoz barna cipőt húztam vagymi :PPPP

    ReplyDelete
  5. Hátigen, az az aranyszabály, hogy minden falatot húszezerszer meg kell rágni és akkor elkerülhetők az ilyen napok. :D
    De akkor mit olvasnánk mi? :)

    ReplyDelete
  6. Én még most sem érzem ennek a peches napnak a komikumát. Inkább rossz érzéssel töltött el.

    Szerencsére megúsztad. :)

    ReplyDelete
  7. Jo az uj blog is Rekuc :)

    A csaladban talalhato orvosok munka kozben derekig emberi alkatreszek kozt gazolnak. A hanyas meg a hetkoznapibb esetek koze tartozik.
    Otthon meg egy 16-os kategoriaju film kozepesen durva jelenetevel vagy elvagott ujjal el lehet erni egy ajulast naluk.

    ReplyDelete
  8. Azt hiszem ezt a lehánytam a dokinénit storyt már megírtad egyszer...

    ReplyDelete
  9. Biztosan a szakado esö es a sötet oktoberi vasarnap delutan teszi, de elbögtem magam, ahogy olvastalak. Akkor es ott, valoban szörnyu nap lehetett.

    ReplyDelete
  10. istenem, réka, bocs, hogy ezt mondom, de jót röhögtem rajta. főleg az internacionális telefonokon. :)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!