Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, August 13, 2008

Máglyára az utómunkával?

A legutóbbi postom teljesen váratlanul (ó, én naiv!) vitát robbantott ki az utómunka-puristák és a PS-pártiak között. Nem ez az első vita és gyanithatóan nem az utolsó. De azért szeretnék érdemben hozzászólni azon véleményekhez, melyek szerint a jó fotó csak azt adja vissza, ami ott és akkor volt, minden más már csalás és kerülendő..
Ezeknek az embereknek bizonyára nem jutott eszébe, hogy hivás és utómunka nélkül is megváltoztatjuk a valóságot a fotózás során. Gondoljunk csak egy halszemoptika torzitására, vagy egy teleobjektiv bokeh-hatására! Ezek pusztán optikai módosulások, utómunkának nem éppen nevezhetők, de úgy megbolonditják a valóságot, hogy néha rá sem ismerünk. Az optikai szűrőkről már nem is beszélve. Ezeket sem 'szabad' használni? Lenézendő az, aki hosszú vagy tövid optikák segitségével alakitja izlése és elgondolása szerint a nagyra becsült valóságot?  Csak tudni szeretném, mi az, amit a becses puristák elfogadhatónak tartanak? Egy kompakt gép, zoom nélkül? Vagy egy SLR? Hány mm lehet az optika rajta? UV szűrő megengedett? A polár gondolom már szintén halálos bűn. A hosszú záridő is tilos?

Az én véleményem egyébként: teljesen egál, hogy egy fotón van-e utómunka, vagy mennyi van rajta. A végeredmény számit. Egy rossz alapképet úgysem lehet felturbózni, hogy jó legyen. És a rengeteg PS alatt is észre lehet venni, ha exponáláskor jól dolgozott a fotós. Részemről nem az a fontos, hogy legyen vagy ne legyen utómunka. Akkor tartom jónak a képet, ha sikerül visszaadnom a fotón azt, amit a fotózás pillanatában éreztem, gondoltam, vagy azt a hangulatot, amit személyes felfogásom szerint társitok a témához. És teljesen mindegy, hogy ezt egy 10mp-es raw konverzióval, vagy félórás PS-HDR pepecseléssel érem el.


54 comments:

  1. Azon nem nagyon van szerintem értelme vitatkozni, hogy mit szabad, és mit nem szabad csinálni a fotografálás során, és itt a felvételi szűrőzés előttre is gondolok, hiszen már az is manipulatív lehet, hogy egyáltalán milyen nyersanyagra dolgozunk, hogy FF negára, vagy egy Velviára lőjük a képet - ahány nyersanyag, annyi színvilág, annyiféle vonalélesség... mi van, ha pl. a Kodak 3200 ASA FF filmjére lövök valamit, mert valami iszonyú szemcsés képet akarok...
    Szóval ezen vitatkozni nagyjából vallási vita kategóriája, az meg egyéni meggyőződések gyűjteménye, ergo értelmetlen egymásnak feszíteni őket.

    Marad vitatémának az, hogy miből lesz a cserebogár. Azaz, hogy mitől jó fotó a jó fotó.
    Itt aztán van megint több gondolat...
    Az egyik az, amit mondasz Te is, hogy akkor jó fotó, ha visszaadja a nézőnek azt, amit Te átéltél a fotó készítésekor.
    A másik, amikor azt mondjuk, akkor éri el a célját a fotó, amikor átvisz egy szándékolt üzenetet, amikor a befogadó azt látja, amit mi LÁTTATNI akarunk a képpel (és ez egyáltalán nem biztos, hogy az, amit mi magunk megéltünk a pillanatban).

    Úgy hiszem, hogy az elsőhöz nagyon-nagyon kell ismernünk magunkat, mert ahhoz először azzal kell tisztában lennünk, hogy saját magunk miként éltük meg a pillanatot, valami módon önmagunkat kell "lefordítani" a fotón keresztül a nézőnek.
    A második talán némileg egyszerűbb... ott egyszerűen csak azt kell tudnunk, hogy mit akarunk láttatni.

    ReplyDelete
  2. A filmet/diát nem is emlitettem, mert az már a lencse 'mögött' van,.
    A két gondolatsor, amit felhoztál, talán kétféle fotózási területre is érvényes lehet. Az első, amely a fotós érzelmeit hivatott tükrözni, talán a hobbifotósok által kedvelt bemutatásmód, mig a másodikba sorolhatók a szakmailag komolyabb műfajok, mint a reklámfotózás.

    ReplyDelete
  3. Amit beadtál hosszú záridőre, az valami fantasztikus!

    ReplyDelete
  4. "mig a másodikba sorolhatók a szakmailag komolyabb műfajok, mint a reklámfotózás. "

    Meg szerintem az összes "szakmainak" tekinthető műfaj, a riportfotótól kezdve a fotóművészeten át a haditudósításon keresztül a tárgyfotozásig bezárólag, gyakorlatilag a reprófotózáson kívül talán minden. :)

    Tulajdonképpen a reprófotó az egyetlen "szakmai"-ágazat, ami nem akar mást láttatni, mint ami ott volt.

    ReplyDelete
  5. jaja imádom a srácot csak kár hogy sok fotóját törölte. Volt egy olyan is (eredetileg azt akartam linkelni), ahol egy hegyet fotózott, alatta elterülő város... és a két hegycsúcs közötti szoroson áthömpölygő felhő volt igy hosszú záridővel fotózva. Úgy nézett ki, mintha folyt volna a felhő, le a szoroson át a városra,,, irgalmatlan jó kép volt. Morcos ND szűrő, nappal, állványról. Manipuláció? Nem utómunka...

    ReplyDelete
  6. Manipuláció hát. De ahogy zsoltu írta épp a minap az estiskolán az egyik fotó kapcsán, a fotózás eleve manipuláció. Ha más módon nem is, hát a kétdimenziós redukció révén megkerülhetetlenül.

    ReplyDelete
  7. www.estiskola.hu
    Hegyi Zsolt és Szőke András hm... "vizuális" iskolája. :)
    Közösség, házifeladatok, amiket Hegyi és Szőke értékel, lehet fotót, videót, lehet véleményezni egymás képeit, leckéit. Jó.

    ReplyDelete
  8. ja meghát az érzékelőnek/filmnek eleve jóval kisebb a dinamikaátfogása, mint a szemnek (ezért imádom, amikor a HDR-t természetellenesnek nevezik, közben pedig pont, hogy az a természetes, csak nem szoktunk hozzá, hogy fotón lássuk), tehát az már önmagában is megváltoztatása a természetesnek.

    ReplyDelete
  9. skvugdskuvsdiov13 August, 2008 21:53

    Szerintem:
    Addig rendben van egy kep utomunkaja amig csak a kep kivagasaval, szineivel "jatszadozik" az ember. De amikor elkezdenek rajta felhoket festeni meg embereket retusalni..az mar inkabb digitalis illusztracio.
    Legalabbis szerintem..

    ReplyDelete
  10. "az mar inkabb digitalis illusztracio."

    Számít bármit is, hogy melyik skatulyába rakjuk be, ha a feladatát teljesíti/nem teljesíti? Szerintem nem.

    Mindegy, hogy montázs, szénrajz, vagy agyagkorsó. Kifejezés a lényege mindegyiknek.

    ReplyDelete
  11. Persze,hogy a kifejezés a lényeg,de egy fotómontázst nem lehet egy kalap alá venni egy fotóval,de egy festménnyel sem.Más kategória.
    Amúgy meg kinek milyen határok között felel meg.A legnormálisabb felfogás amit eddig hallottam,hogy addig utómunka az utómunka amég ugyen ezt analóg technikával is meg tudnád csinálni.Persze ezzel is lehet vitatkozni,de a határokat úgyis magunk szabjuk,vagy a pályázat amire dolgozik az ember.

    ReplyDelete
  12. 'addig utómunka az utómunka amég ugyen ezt analóg technikával is meg tudnád csinálni'

    bocs de ennél nagyobb ostobaságot rég nem hallottam. Ez szerintem abszolút hibás felfogás, hogy a digitális fotózás egyaz egyben kövesse az analógot. Miért? Ez olyan, mintha azt mondanánk: addig autó az autó, amig nem megy gyorsabban, mint a ló. NEM! Az autó attól autó, hogy gyorsabban megy. Igaz, nincsenek szép szemei és a benzin károsabb a lócitromnál, de gyors és kényelmes, egyszóval MÁS. Kár lenne a digitális fotózást és utómunkát leragasztani az analóg lehetőségeinél.

    ReplyDelete
  13. Már csak azért is marhaság, mert nem nagyon tudok olyan digitális variáról, amit ne lehetne laborban is megoldani. Lehet, hogy bonyolultabban, mint csúszkákat tologatni a képernyőn, de meg lehet oldani.

    ReplyDelete
  14. muszáj egyetértenem. a végeredmény a lényeg. manapság totál ez számít. oké, ha valaki szűrőkkel ugyanaezt eléri, mint valaki más fotosoppal, de tényleg a végső kép számít. isntit?

    ReplyDelete
  15. Már kifejtettem korábban, de még mindig nem értem, miért lenézndő az, ha PSben és nem laborban értünk el egy hatást. Szerintem ez nem más, mint bornirt sznobizmus, és ez a mentalitás süt pl. a Frame120 által idézett véleményből is.
    Fő, hogy tudatosan használjuk és ne ész nélkül.

    ReplyDelete
  16. Réka, bennem néha valóban van egy kis lenézés. De nem amiatt, hogy fotosopp volt erősen, hanem arról, ha úgy érzem, az illető nem igazán van tisztában azzal, hogy mit is csinált, amikor tologatta a csúszkát ide-oda.
    Az egy dolog, hogy látja az ember az eredményt, és az tetszik, de az egy másik - és szerintem sokkal fontosabb - dolog, hogy az ember tudja is, hogy valójában mit is csinált.

    ReplyDelete
  17. Tie ezzel egyetértek :) ne öncélú effektezés legyen, hanem egy tudatosan felépitett látványvilág.

    ReplyDelete
  18. Lehet öncélú is az effektezés, ha az ember érti, hogy mit csinál.

    Mondok egy példát, megpróbálom leegyszerűsíteni, maradjunk a polárszűrőnél.

    Van egy arc, csinál egy képet polárral, tekergeti, egyszercsak meglátja, hogy hűdeszép, örülünk.
    Van egy másik, tudja, hogy hogy működik a polár, mit kell vele csinálni, hogy mi legyen az eredmény, érti mind a mechanizmusát, mind az eredményt is tudja, hogy mit fog látni. Tudja, hogy mit csinál.

    Az előbbiből valahogy hiányolok valamit... Lehet, hogy ez csak személyes maximalizmus, de nem sokra tartom azt az eredményt, ami "véletlenül sikerült", és az illető nem tudja megismételni.

    ReplyDelete
  19. értelek és egyetértek maximálisan :) mondjuk a polár speciel elég ciki példa, mert annak sose sikerült megértenem a fizikáját, szóval csak tekergetem :D meglett emberek őszültek bele a feladatba, hogy elmagyarázzák nekem a működését. Szóval nem vagyok egy tech guru annyi szent :)

    ReplyDelete
  20. Pedig eccerű. :)

    Jön az ide-oda rezgő fény, és kiszűrjük belőle az adott irányba rezgőket. Nagyjából ennyi. :)

    ReplyDelete
  21. Egyszer egy cimborám azt mondta, hogy a művészet vagy bármely önkifejezés lényege, hogy megmutasson, elmondjon valamit, élményt adjon. Hogy ehhez te a fotógépedet, a photoshopot, zsírkrétát vagy egy szintetizátort használsz, az tökéletesen mindegy. A befogadó normális esetben csak a végeredménnyel találkozik, annak kell olyannak lennie, hogy az hatással legyen rá. Az, hogy ez a blog történetesen a mögöttes folyamatról szól, már egy sajátos történet. Szerintem üdvözlendő.

    ReplyDelete
  22. "Kár lenne a digitális fotózást és utómunkát leragasztani az analóg lehetőségeinél."

    na itt van a kutya elásva.
    ugyan valamelyet egyetértek a fenti kijelentéssel, de nem teljesen. a digit technika kényelmessé teszi a mai fotósokat. majd kiszedem ps-sel!, majd ps-sel állítok ezen és azon! holott nagyob odafigyeléssel, jobb komponálással egy csomó dolog kiküszöbölhető a fénykép készítésekor. sokkal nagyobb odafigyelésre ösztönöz az analoóg technika. egyrészt nem lövöldözhetsz egy téma ezer képet ( illetve igen, de rohadt sokba kerül), másrészt ugye nem látod azonnal, hogy mit is csináltál.
    ahogy azt már korábban is írtam, a mai fotók java már eleve úgy készül, hogy utólag bele lesz nyúlva. ezt találom én problémának.

    ReplyDelete
  23. ps: (hogy topikhű legyek:)
    nekem az a véleményem, hogy igazából analóggal lehet megtanulni fotózni. illetve aki fotózott analóggal az már másképp áll hozzá a digit fényképezéshez és az utómunkához is.

    ReplyDelete
  24. pekmester,

    a kozvetlen visszacsatolas jo dolog szerintem, felgyorsitja a fejlodest. az is jo hogy nem kell manual fenyt merni, tablazatokat bujni, ezeket mind elvegzi a gep helyetted. errol egy nagyon jo cikk volt a fotonlog-on, ajanlom figyelmedbe.

    igazabol a fo gondolat amivel nem ertek egyet az ez,

    "a digit technika kényelmessé teszi a mai fotósokat. majd kiszedem ps-sel"

    aki nem halal profi ps-ben, az sokkal jobban jar szerintem, ha lehetoseg szerint mar a kep komponalasakor torekedik elkerulni a zavaro dolgokat. persze amator szinten is lehet ugyesen kezelni a clone stampet meg a tobbi toolt, de aki csinalta mar az tudja hogy nagyobb faradtsaggal jar es rosszabb vegeredmenyt kap altalaban, mintha kihuzta volna peldaul a kep szelebe logo zavaro agat.

    ReplyDelete
  25. Az utómunkával semmi gond szerintem, mindenki használja ízlésének és tudásának megfelelően. Más kérdés, hogy a tegnapi posztban levő képen szerintem kimondottan rontott az utómunka, de ez ugye szubjektív. Nem tetszhet minden mindenkinek (hála az égnek).
    Szóval 'shoppolj továbbra is Rékuc és ne törődj az ellenzzőkkel.

    ReplyDelete
  26. rivera

    a közvetlen visszacsatolás jó lenne, ha tanulna belőle a fotós. a környezetemben viszont azt látom, hogy ellő egy képet, megnézni, persze nem jó, addig lövöldöz amíg egy jó nem lesz. ezzel idáig nincs baj. a baj az, hogy legközelebb is ugyanezt teszi! n nem tanulja meg, hogy az adott fényviszonyoknál, mit és hogyan állít, hanem elkönyveli, hogy mivel digit a gépen ezért legközelebb is ellőhetek 10 képet az adott témára. ez nem tanulás.
    amikor film van a gépben akkor az ember egyszer rájön, hogy hogy kell és utána kökeményen alkalmazza azt amit tapasztalt. miért van az, hogy az analógon fejlődött jó fotósok, ha látnak egy szitációt vagy egy témát, akkor rögtön mondják, hogy ezt kb 5,6-os rekesszel, 1/45 záridővel, iso 200-os lehet lőni? mert magtanulták. a digitesek (tisztelet a kivételnek) meg csak próbálkoznak.

    úgy látszik az én környezetemben sokan értenek a ps-hez, mert én már több embertől hallottam ezt, hogy majd az utómunka megoldja ;)

    ReplyDelete
  27. ps:
    nem vagyok a digit ellen, félreértés ne essék. én is használom és szeretem. de megtanulni fotózni analógon kell, vagy a digiten, de úgy, mintha anlóg lenne.

    ReplyDelete
  28. Pékmester nem mond ám hüjeségeket.
    Annyit fűznék hozzá, hogy egy dolog van, amiben sokat segíthet a digit, a kompozíció. Az ember azonnal tudja csekkolni, hogy a kompozíció rendben van-e, és ha erre odafigyel, akkor az azonnali visszacsatolásból sokkal hamarabb tanulhatja meg a jó komponálást, mint analóggal.
    Az, hogy a gyakorlat mit mutat (lásd amit pékmester is ír, hogy lő 50-et, és véletlenül lesz közte egy jó), az más kérdés... valami ilyesmire gondoltam az egyik hozzászólásomnál, amikor írtam, hogy a tanulási folyamat fontos bizonyítéka az volna, hogy TUDJA, mit csinál, és tudja reprodukálni is, amit csinált.

    Én analóggal kezdtem tanulni a fotózgatást, most is van nálam a táskában mindig egy kis Rollei 35S, valamilyen FF negával befűzve, és szeretek vele fotózni, és nem fárasztó a "táblázatokat" böngészni, mert egy idő után nem kell böngészni. Az ember az idősort és a rekeszsort is megtanulja, mint a szorzótáblát, és kész.

    Azért a sok kép ellövését nem lehet megúszni. Egyrészt vannak olyan szituációk, amikor nem lehet kevés képpel megoldani a feladatot (tipikusan ilyen helyzetek pl. amikor az ember egy felvonulást, valamilyen tömegeseményt fotóz, vagy sportot, vagy épp izgő-mozgó modellt). Olyankor az ember lő megállás nélkül, egy óra alatt elzavar 500 képet, és lesz benne 2, amit keres. A többi kuka. Ezt megcsinálták analóggal is, amikor nem volt digit. Volt egy riport a SzőkeDunában (lehet, hogy még ez nem került adásba) Balla Demeterrel, az egyik "aktsorozatáról", amiből annak idején kiállítást csinált. Nem tudom pontosan, hány képből állt végül a kiállított sorozat, de saccra úgy 15-20 képre gondolok. Nem is ez a lényeg. A riportban elhangzik, hogy Demeter valami 50-60 tekercset exponált el két alkalom alatt, amiből meglett az a néhány kép a kiállításhoz. Hopp...

    ReplyDelete
  29. Mindkettotokkel egyetertek.

    En is filmes gepen kezdtem, de epp a visszacsatolas lassusaga miatt nem szerettem. Persze elohivhattam volna sajat magam a kepeket - meg emlekszem mikor edesapam besotetitett a furdoszobaba - de inkabb porosodtak a tekercsek honapokig mig osszejott annyi hogy elvigyem laborba.

    Aztan mar a fene se emlekezett ra hogy keszult a kep, egyedul a kompoziciobol adott visszacsatolast. A digi gep ezert nagy segitseg a magamfajta lustaknak, akik az analog masinaval nem tudtak beleasni magukat a fenykepezesbe.

    Persze hogy van olyan ember aki nem tanul, csak kattintgat, de szerinem eleg a jozan paraszti esz es egy egeszseges szemlelet ahhoz hogy az ember torekedjen a fejlodesre. Ehhez pedig a digi gep minden lehetoseget talcan kinal.

    ReplyDelete
  30. rivera:
    igazad van. a digi technika tálcán kínálja a lehetőséget, csak a júzerek java nem él vele.

    igazából az lenne az ideális, ha minél kevesbb utómunkával születnének remek fotók.

    ReplyDelete
  31. pekmester,
    annyira felgyorsult vilag ez, hogy ezeket az ideakat szerintem kar kergetni (magazinok szenne retusalt kepei, szinezett felfujt etelek, vilagrekorder uszogepek), az artatlansagot valahol elhagytuk a huszadik szazad kozepen, nem orulok neki de ez van.

    ReplyDelete
  32. no, az agyonretusált modelekről ne is beszéljünk. azok borzalmasak.

    ReplyDelete
  33. Nem értem miért baj az, ha valaki kattintgat 100-at, s abból lesz egy jó fotója (egyébként a profik is ezt csinálják általában saját bevallásuk szerint is). Még ha nem is volt tudatos, legalább van egy kis sikerélménye, ezt igazán nem kéne sajnálni tőle. Ezek az emberek nem fogják elvenni a profi fotósok elől a munkát:) Max egy-két pályázatot megnyernek. De itt olvastam, hogy a lényeg a végeredmény nem az út ami odáig vezet :) Igaz én ezzel egyáltalán nem értek egyet, de ez már egy más kérdés...
    Szerintem túl sokat foglalkozunk azzal, mások mit és hogy csinálnak, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk mi hogy csináljuk, s ha jól csinál az ember valamit, annak meg lesz az eredménye, függetlenül attól a többiek mit csinálnak, vagy mit nem.
    Probléma csak ott van szerintem, ha aljas indokból félre akarjuk vezetni a fotó megtekintőjét. Ha a kép manipulálása nem megengedett, vagy félrevezető.

    ReplyDelete
  34. Rékuc! Nem igazán értek egyet azzal, hogy valaki megmondja a fotósnak, hogy egy adott/kiszemelt témát hogyan is fotózzon, hogy utómunka vagy nem utómunka. Hiszen már van egy elképzelés(jó esetben), amit mondana a kép. Az utómunka pedig -szerintem- pont ezt hivatott erősíteni, ha szükséges. Természetesen vannak alkalmak, ahol megszabhatják a kép készítésének körülményeit(pl fotópályázatok), de az más tészta. De hol marad az alkotói szabadság, ha a fotós elképzeléseit gúzsba kötjük? A jó kép fogalma pedig viszonylagos, kinek mi tetszik. A többit pedig már leírták feljebb. Részemről folytasd úgy, ahogy eddig is tetted. :)

    ReplyDelete
  35. Teljesen egyetértek pekmesterrel abban, hogy a digitális fotósoknak is tisztelniük kell a fényképezést és vigyázniuk kell minden expora. Azonban nem gondolom, hogy a véletlenül kattintgatók volnának többségben, legalábbis ezen blog célközönsége, a tudatosan gyakorló hobbifotósok között nem. Ha az ember vaktában lődöz, nem fog fejlődni és ha nem fejlődik, hamar elmegy a kedve a fotózástól. Tehát lemorzsolódnak az ilyen ’fotósok’. Aki fejlődni szeretne és szebb, jobb képeket készíteni, az bizony elég hamar megtanulja a helyes expot minden körülmény között, egyszerűen azért, mert ez hatalmas segítség. Manapság már én is ránézésre megállapítom, hogy egy adott fényben és témában milyen ISO, rekesz, záridő a legalkamasabb. Ez részben tapasztalat, részben tudatos gyakorlás eredménye. Referenciaként ajánlom az ’1073’ c. Postomat, ahol leírtam, hogyan dolgozom egy képnél. (Természetesen a véletlen öröme is előfordul, ahogyan az a ’Reggeli fürdőző’ postból is kiderül.) :)

    ReplyDelete
  36. nos akkor a lényegi kérdésekben egyetértünk, mehetünk fotózni :)

    ReplyDelete
  37. Amiből tömegtermék lesz vagy a tömegek begyakorolható,megvásárolható rutinja(és a kép szerkesztésének nagyrészét lefedi) az nálam már nem számít művészetnek,de mégis tetszhet
    "és merem állitani, hogy szabad szemmel a büdös életben nem látunk ilyet"
    nem látunk, de érzékelünk

    ReplyDelete
  38. ebben kétségkivül van valami, de azért kiegésziteném azzal, hogy szerintem a hobbiból csinált tevékenységgel szemben nem lehet művészeti igényeket támasztani, mert nem az a célja. Nem fotóművészek vagyunk, hanem hobbifotósok :)

    ReplyDelete
  39. Utolsó hozzászólásoddal nem értek egyet, mert a hobbifotós is lehet művész, csinálhat művészi képeket, és lehet "mezei" fotós, aki a valóságot akarja rögzíteni, kiemelten a szép dolgokat.

    Egyébként szerintem a jó utómunka olyan, mint a jó smink: nem tűnik fel egyből.:-)

    ReplyDelete
  40. "Egyébként szerintem a jó utómunka olyan, mint a jó smink: nem tűnik fel egyből.:-) "

    Na, szerintem itt van valahol a kutya elásva. :-D
    Azzal a kitétellel persze, hogy feltéve, ha nem pont az a cél, hogy művészi céllal valami teljesen szokatlan látványt varázsoljon az ember.
    (Hasonló dolgokra gondolok, mint az a Jaguaros kép...)
    Habár én nem vagyok PS-rajongó - bár inkább csak nem értek a használatához (még) - nem ítélem el, aki használja.
    Bár az eredményt néha igen - múltkor volt egy post az indexen / velveten hogy Pokrivtsák Mónika a Playboyban - na, megvolt a véleményem a _magyar_ Playboyról az utóbbi évek alapján amúgy is de ez a műanyag-baba effekt teljesen kiverte a biztit... Na, az például szupergáz.

    ReplyDelete
  41. Én nem vagyok PS ellenes, de arra és azért ne használjuk, hogy egy rossz képből "jót" próbáljunk készíteni. Azért egy fotónak megvannak a kritériumai akkor is, ha azt nem egy profi készítette. Ha ezen kritériumoknak, szakmai alapoknak nem felel meg, akkor úgyis mindegy neki. Ha meg megfelel,- a nyers képről beszélek, - akkor nem lesz fájdalmas a beavatkozás, a kép tartalmán, lényegén nem fog változtatni.
    Digitális platformon megtanulni egyszerűbb, olcsóbb, de könnyen tévútra vezet. Azt gondolhatjuk, hogy milyen látványos, hatásos a kép, és valóban szép. És? Ez elég? Nem hiszem. A digitálissal az a tévút, hogy ezrével gyártjuk a képeket, mindenféle kontroll és törekvés nélkül. Valaki itt azt írta, hogy a PS-t arra milyen jó használni, hogy megvágjuk a képet. De tényleg? Miért nem lehet a keresővel, az exponálással megvágni? Ezen az oldalon jónéhány "csendélet" jellegű kép van, amit utólag vágott meg a kép készítője. Miért nem lehetett eleve úgy "kitalálni" a képet? Én ezeket a szempontokat nagyon hiányolom.
    A fenti autós kép szerintem nem jó, kár volt egy kockát is rá pazarolni. A PS pedig nem segített rajta, csak szétesett alapszíneire a kép, teljesen élvezhetetlen. Én arra venném a bátorságot, hogy mekérjem a kép készítőjét, hogy próbálja meg elkészíteni mégegyszer. Vagy még kétszer. Válassza ki, mit szeretne megörökíteni: az autót, az utca kövét vagy a graffitit? És ahhoz igazítsa a többi arányát. Hogy ez az autó nem áll már ott? Nem baj, van sok érdekes autó, kockakő és graffiti szerte mindenfelé. Tessék egy jó képet készíteni, két-három felvételből. Lehet, hogy nem is lesz szükség utómunkára. :-) Mindezt saját okkulásomra, saját magamnak is írom. Én a saját képeimet ilyen kritikusan közelítem meg. Tényleg.

    ReplyDelete
  42. De azt nem várhatod el mindenkitől, hogy ilyen kritikusan közelítsen a képeihez:)
    Ráadásul van akinek bejött a Jaguaros kép, van akinek nem...
    Nem lehet beszabályozni az embereket, hogy mindenki úgy gondolkodjon, olyan eszközöket használjon, s úgy, ahogy azt más vagy mások elvárják.
    Lehet hogy ő csinál egy képet, ami végül csak neki fog tetszeni, senki másnak, akár ps-el vagy anélkül, akkor ilyet már nem is csinálhat, s ne mutassa meg másoknak :)
    Ha pedig én négyzet alapú képet akarok csinálni, s 3x2-es képet csinál a gépem, ne vágjak, vegyek egyet ami olyat is tud.
    A digitális gépek már eleve egy ps-t rejtenek magukba, ezerféleképpen tudod manipulálni bennük a képet, mielőtt lenyomnád az exponáló gombot, sőt van amelyikbe még utána is.
    Szerintem mindenki fotózzon úgy ahogy akar, van aki csak össze vissza kattintgat, s van aki nagyon komolyan, következetesen, tudatosan fotózik. Ez egy ilyen világ :)

    ReplyDelete
  43. Slan-al ertek egyet, amig az ember hobbistakent sajat es ismerosei oromere fotozik, eleg fals dolog szamonkerni hogy mire "pazarolja a kockat".

    A szepseg szerencsere relativ dolog, barmilyen szabalyokat es alapveteseket is tanitanak egy fotosiskolaban, egy formabonto kep is tetszethet sokaknak.

    Everet, amit irsz abbol azt latom hogy szerinted egy vagott kep nem jo - szolj ha felreertem - ezt egyaltalan nem ertem. Miert lenne kevesebb mint egy vagatlan, ha a vegeredmenyen a tema, es a kompozicio is rendben van. Sokszor technikai okbol kell vagni, nem tudsz eleg kozel menni a temahoz es nincs 400mm-es teled hogy betoltsd vele a kepet. Ilyenkor vagy elkeszited a kepet es kivagot a lenyeget, vagy nem fotozol. En inkabb vagok.

    ReplyDelete
  44. Ejj, hát nem unjáték még mindig? o.O Csak egy kiragadottra reagálnék.
    "Azért egy fotónak megvannak a kritériumai akkor is, ha azt nem egy profi készítette. Ha ezen kritériumoknak, szakmai alapoknak nem felel meg, akkor úgyis mindegy neki."
    Osztán mik ezek a kritériumok? (Gyanítom, hogy bármelyik kritérium példaértékű felrúgására tudok majd olyan példát hozni, hogy elismerésre méltó lesz a kép.) És mik is azok a "szakmai" alapok? Hol látsz te itt szakembereket? Én elhiszem, hogy a Gundellban, ha a főszakács nem a megfelelő mandarinfajtát rakja a kacsához, akkor a Nagy Szakácsok Hivatala kimegy és a kondért húzza a fejére, miközben hahotázva végigkergetik a szakszervezeti üléstermen, nade hol látsz otthon én hadd csináljam már úgy a mandarinos kacsát, ahogy nekem (vagy a meghívottjaimnak) ízlik! Te pl. itt ezen az oldalon (vagy a legtöbb fotós közösségi oldalon, nemszakmai blogon, fotómegosztó oldalon, otthonban) hogyan kívánod a szakmai szempontokat érvényesíteni és milyen alapon gondolod, hogy számonkéred? o.O

    ReplyDelete
  45. Igen, lehet, hogy kritikusan fogalmazok, de mit hangsúlyoztam, magammal szemben is. Természetesen nem várom senkitől, hogy jó képeket készítsen, ezt mindenkinek magának kell magával szemben elvárnia. A szakmai minimumot azért körbe lehet határolni, valamelyest. Amit hangsúlyoznék, az a tudatosság, hogy ne véletlenszerű legyen a kép, hanem tegyem le a gépet egy állványra vagy mozogjak addig, amíg a zavaró tényezőket minimalizálom. A legtöbb digitális gép az átlagos fényviszonyokhoz helyes expozícióval készíti el a képet. Ezután pedig az emberen a sor, hogy mit ad bele, olyan pluszt, amitől az érdekessé válik. Igen, a legrosszabb kép is tetszhet valakinek, ezzel nincs baj, de azért legyen nagyobb annál az igény, semmint hogy elkattintom a gépet, jobbra vagy balra, azután a vakszerencsén múlik, hogy sikerül-e. És a minimumot, nevezzük szakmai minimumnak, tökmindegy ez jelenti, hogy nem csak a gép készíti a képet, hanem az ember, az elme, az, hogy gondolkodom rajta, hogy jó lesz-e így. Valaki példaként hozta az autót, ami a digitális gép és a lovaskocsit, ami az analóg. Kérdem én, jogsi nélkül (vagy gyakorlat) nélkül mi lesz a következménye a vezetésnek? Nem azt mondom, hogy iskolában kell tanulni, csak azt, hogy mivel a digitális gép mindenki számára elérhető, nem az a kunszt, ha csak kattintgatok, hanem ennél többet, tudatosabban, gyakorolni, gyakorolni. Ha meg közszemlére tesszük a képeintet, ráadásul nem egy kertészetről szóló blogban, hanem a képalkotásról szólóban, akkor nem bánja senki, ha én is megfogalmazom a nem bántó szándékú, hanem építő szándékkal megírt, de őszinte véleményem.

    ReplyDelete
  46. Everettel egyetértek, de nem hinném, hogy rólam beszél, vagy ha igen, akkor kurvára nem olvasta el a blogot, ugyanis számtalan poszt szól arról, hogy mennyi munka van egy-egy kép mögött, sokáig tartó komponálás, méregetés, visszatérés és főként NEM KATTINTÁS, csak amikor jó lesz az expo... ráadásul a képeim 95%-a teljesen vágatlan. Szóval lehet kritizálni, csak ne 'rossz fára ugass fel' ahogy az angol mondaná :)
    Meg persze lehet ilyen szigorúan gondolkozni, ahogy Everet, csak én épp nem fakirságból csinálom a fotózást, hanem mert JÓ és JÓL ÉRZEM MAGAM közben, nem önsanyargatás ez, hanem hobbi, amiben örömünk telik, bátyó :) ezt ne feledd.

    'Ezen az oldalon jónéhány "csendélet" jellegű kép van, amit utólag vágott meg a kép készítője. Miért nem lehetett eleve úgy "kitalálni" a képet? Én ezeket a szempontokat nagyon hiányolom.'

    Mutass kérlek ilyen csendéletet, ami utólag volt megvágva. Van, de nem hinném, hogy ez dominál a blogon és a flickren, sőt épp ellenkezőleg. Ráadásul a blogon tömérdek cikk szól a tudatos szerkesztésről, előkészületről, exponálásról. Lehet kritizálni, de előtte nem ártana kicsit utánanézni, hogy kit és miért kritizálunk, mert ez a komment elég ciki volt...

    ReplyDelete
  47. a kockapazarláshoz: szvsz. ez az egyik legnagyobb előnye a digi fotózásnak a filmeshez képest.
    Mármint, hogy:
    - azonnal látod a végeredményt a kijelzőn, nem otthon derül ki hogy elszúrtad a tengerparti nyaralás egyik legjobbnak hitt képét (szélsőséges esetben mondjuk) - simán lősz még egyet és kész. Vagy kettőt, hármat is,
    - mert gyakorlatilag ingyen van az alapanyag - a mem. kari sokszor felhasználható, és amíg pl. az ember csak otthon áttölti a családi gép vinyójára, nincs nyomtatási költség sem.
    (Mi pl. egy nyaralás ezer képéből kiválasztjuk a legjobb 2-300-at és csak azt 'hívatjuk elő' - már ha ezt még lehet egyáltalán előhívásnak nevezni :-))

    Szóval, ideális a dolog tanuláshoz, laikusoknak is. (Mint nekem is. :-D)

    ReplyDelete
  48. Everet, fentivel teljesen egyetértek.

    Dr. Greene,

    "mert gyakorlatilag ingyen van az alapanyag"

    mióta tükrös gépet használok, jobban figyelek és kevesebbet fotózok, többek között azért is mert a zár limitált expót bír ki.

    ReplyDelete
  49. Szia Rékuc, igen, a hozzászólásom nem a blogodra általában vonatkozott. Az, hogy csinálod, nekem nagyon szimpatikus, és bár nem volt időm napközben átnézni a képeid, de egyébként tetszenek. Tehát nem rád, inkább általánosságokban értettem, mintegy önszabályozásként írtam le, mely nem kötelező vállalás senki részéről, de dicséretes törekvés.
    Ha lesz időm, a többi írásodba is beleolvasok.
    Üdv, Everet

    ReplyDelete
  50. Rivera:

    Igen, azért írtam, hogy 'gyakorlatilag' mert természetesen mindennek van egy amortizációja.
    Viszont emlékszem, hogy utáltam a filmnél, hogy egy tekercs 24, max. 36 kocka és kész. Ha viszek is tartalékot, akkor is 2-3-4 tekercs még mindig csak max 4x36=144 kocka...
    Ja, és persze pont akkor kell filmet cserélni, mikor valamit jó lenne gyorsan 'lekapni' :-D

    ReplyDelete
  51. Zlot: szakmai, ontopic kommenteket várok a blogra. A személyes jellegűeket mailben lehet küldeni :)

    ReplyDelete
  52. Számomra egyértelmű.

    Ami a gépből érkezik fájl, az fotó, ami a komputerből-utómunkából, az grafika.:)

    Más szóval a felvételi trükközés megengedett, az utólagos képmanipuláció viszont fotóból grafikát csinál szvsz.

    ReplyDelete
  53. whale 2008.10.11. 12:43:40

    Ez egyáltalán nem így van. Profi fényképész a filmes korszakban sem adott ki a kezei közül olyan képet, amit nem utómunkázott. A Photoshop különböző funkcióit nem a digitális világ találta fel, ezek mind az analóg utófeldolgozásban (is)használatosak.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!