Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, August 19, 2008

Vendégpost

Átadom a szót annak, aki jobban szvakba tudja önteni.
...
Mert nincs ott egyéb öröm, csak a jó éjszaka. Az alvó rab hazaálmodja magát.
Azonban Török Bálint nem érzett semmi álmosságot. Ebéd után szokása ellenére lefeküdt, és aludt egyet, hát este nem volt álmos. Kitárta az ablakát, és odaült.
Nézte a csillagos eget.
A Márvány-tenger sarkán a Jedikula alatt sétált a hajó. Az ég csillagos volt és holdvilágtalan. A csillagok szinte lobogva ragyogtak, s a tenger tükre második ragyogó ég. A lampionokkal világló hajó ott sétált a magasság és mélység csillagai között. Két magas kőfal takarta el a rab szemei elől.
De behallatszott hozzá a zene. Pengett a török cimbalom: a kánun, és csattogott a csincsa. Bármennyire is akarta hallgatni, gondolatai másfelé kószáltak.
Éjfélfelé elcsöndesült a lármás zene. A nők maguk énekeltek. Váltakozó más más hang és más zeneszerszám.
De Török Bálint azokból se hallott sokat. Az eget nézte, amely már el volt borítva lassan vándorló sötét és rongyos felhőkkel. A rongyokon áttünedeztek a csillagok.
Milyen más itt az ég is - gondolta. - Török ég, török sötétség.
Aztán, hogy hosszú szünet következett a hajón, folytatta a gondolatait:
Még a csöndesség is más itten: török csöndesség.
Arra gondolt, hogy lefekszik, de olyan jólesett neki az az álmos zsibbadtság, hogy időt várt, míg a tagjai megmozdulnak. Azt várta, hogy az akarata nélkül mozduljon meg a teste, s úgy menjen pihenni.
Akkor az éji csendben hárfa szólalt meg újból, s a lombokon át egyszerre csak magyar akkordok szállottak szét a sötétlő török éjszakában:
Török Bálinton valami fájdalmas-édes borzongás ömlött végig, a szívétől a sarkáig.
A hárfa elnémult egy percre. Aztán újra felszálltak a remegő akkordok, és halk zokogásként emelkedtek föl az éjszaka sötétségében:
Török Bálint fölemelte fejét. Így emel fejet olykor a ketrecben őrzött rab oroszlán a szél susogására, és néz elmeredő szemmel maga elé.
A hárfa akkordjai sóhajjá lágyultan enyésztek bele az éjjeli csöndességbe, aztán újra összependültek a húrok, és egy vékonyka, bús női hang dala hangzott föl tiszta magyar nyelven:

Ki a Tisza vizét itta,
Vágyik annak szíve vissza...
        Hej! Én is ittam... belőle...


Török Bálintnak elállt a lélegzete. Emelt fővel, merő szemekkel nézett a hangok felé.
Ősz fürtjei szinte szerteborzolódtak, arca szinte megmárványosodott.
És amint a vén oroszlán így elkövülten hallgatta a dalt, szeméből kigyöngyözött két nagy könnycsepp, és lecsordult az orcáján, szakállán.


9 comments:

  1. Szegény Rékuc!

    De ne búsulj!
    Ez csak egy utazás (akármilyen hosszú is, de az). Egyszer vége lesz! De addig sem kell búslakodnod, gondolj bele, milyen szép környék az. Egy kicsit megfeledkezhetsz Magyarország gondjairól. Világot látsz.
    Ez már magában nem mindenkinek adatik meg!

    Gondolkodj pozitívan! Mindenben ott van valahol a JÓ! Tényleg sokat segít.
    Ja, és ha gondolod, keresd fel a barátaidat (barátnőidet). Néha ilyen téren is Neked kell megtenni az első lépést!

    Légy boldog, és vidám!

    Üdvözlettel:
    Süle Dávid

    Navarot

    ReplyDelete
  2. Gyere haza 1 hónapra minimum, és máris vissza vágysz:P

    ReplyDelete
  3. Attila, the hun27 August, 2008 16:39

    Szia,
    Neha olvasom a blogodat es most muszaly irnom Neked: ne buslakodj, akarmilyen messze is vagy! Itt most olyan borzalmas, hogy csak na. En meg elvagyodom 2 ora orvosi rendeloben valo varakozas es utana dolgom vegezetlenul elsietes utan. Szoval relax es elvezd, hogy nem vagy itt!
    (gondolkodtam, hogy en is elmegyek 1 hetre Nairobiba, mert utana olyan jo lesz hazajonni!!! Erre elmentem -en butus- Ausztriaba es rossz volt hazajonni! ;)

    ReplyDelete
  4. Attila, the hun27 August, 2008 16:40

    Bocsanat, muszaj.

    ReplyDelete
  5. Oooh Rékuc, ez szép volt:)) És ha minden igaz az egyik kedvenc könyvemből idéztél...vagy tévedek és nem...mindegy...:)

    Én is néha hazavágyom, de bevallom csak a barátok meg a család miatt..az is éppen elég...

    ReplyDelete
  6. Ziebi: Egri csillagok a könyv címe :P

    ReplyDelete
  7. Nervus: igen, az egyik kedvenc könyvem :)

    ReplyDelete
  8. ez volt az első könyv, amit apám felolvasott nekem elalvás előtt...
    hüpp, a régi szép emlékek

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!