Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, September 11, 2008

A repülő pálinka

Sokat repülök, sok emlékezetes repülőútról tudnék mesélni. De az egyik kedvenc reptéri emlékem tavaly tavaszról származik. Nővéremhez mentem látogatóba Amerikába. Az útvonal: Budapest - New York JFK - Washington. Sógorom emlitette, hogy mennyire szeretne egy üveg fütyülős barackot (ami szigorúan véve nem pálinka, valamiért mégis nagyon izlik neki). A repülőre ugye nem engednek fel folyadékot, a bőröndben pedig a törésveszély miatt nem akartam utaztatni az üveget. Viszont a tax free-boltban vásárolt áru felvihető a fedélzetre, tehát Ferihegyen vásároltam egy üveg fütyülős barackot és beszálltam.
New York-ba érkezve kellemetlen meglepetés fogadott: nem engedték tovább az italt a belföldi járatra! Hiába volt a ferihegyi személyzet által lezárt tasakban az üveg, a biztonsági szolgálat szerint átszállás után már a reptéri boltokban vásárolt folyadék sem vihető fel a gépre. Vagy elkobozzák - mondták -, vagy adjam fel poggyászként, a bőröndök közé.
Persze nagyon morcos lettem, hiszen erről a szabályzatról nem tudtam. Könyörgés, igérgetés, fenyegetőzés, szépennézés, zokogás - semmi nem lágyitotta meg a szigorú biztonsági alkalmazottak kőszivét.
Nem tudtam, mitévő legyek. Nem akartam elkoboztatni a nedűt, amit a hosszú úton magammal cipeltem. De poggáyszként feladni éppoly reménytelennek tűnt. Halkan szidtam a terroristákat és egész pereputtyukat, amiért igy megnehezitik az egyszeri utazó dolgát, amikor odajött hozzám két katona. Ormótlan bakancsukban olyan halkan osontak elém, hogy csak akkor vettem észre őket, amikor már fölöttem tornyosultak. Egy fehér és egy latino fiatalember, terepszinű gyakorlóegyenruhában, bakancsba betűrt nadrággal, állig felfegyverkezve - a géppuska nem a hátukon lógott keresztbe, hanem kézben tartották. Meglehetősen tiszteletet parancsoló látványt nyújtottak, megszeppenve pislogtam fel rájuk, attól tartva, hogy mindjárt elhurcolnak, airport rage gyanújával.. De mint kiderült, kedélyes legények voltak, félnivalóm nem volt.
Hallották a szóváltást - mondták -, kiváncsiak lettek, mi az a nagyon fontos üveg a tasakban. Mutattam, hogy magyar specialitás, sógoromnak viszem, illetve vinném, ha azok a gonosz biztonságiak...
- Sebaj - mondta az egyik -, bontsd ki és megisszuk együtt!
Ezen aztán egy darabig elnevetgéltünk, majd komolyra forditva a szót tanácsolták, hogy adjam fel poggyásznak az üveget. Are you kidding me - méltatlankodtam - az ötvenfontos bőröndök között mennyi maradna belőle?
- Nyugalom, megoldjuk - nyugtatott az, amelyik az italozást is javasolta.
Közrevettek és elkisértek egy félreeső pulthoz, ahol egy öreg néger pakolgatott túlsúlyos, túlméretezett és egyéb, nem szabvány méretű poggyászt. Megkérték, hogy csomagolja be nekem az üvegemet, mert fel kell adni.
Az öreg betekerte néhány réteg újságpapirba a fütyülőst, majd egy cipősdoboz méretű kartondobozba tette, a filmekből is ismerős ezüstszinű duct tape-el leragasztotta és a kezembe nyomta. A katonák láthatták az arcomon a mélységes bizalmatlanságot az ötlet iránt, mert nevettek, és közöltél, hogy it's gonna be alright. Elbúcsúztam a derék katonáktól, a check-in pulthoz fáradtam és feladtam a röhejes csomagot. Még egy Fragile cimkét sem kapott szegény. Fájó szivvel néztem, ahogy eltűnik a szalagon...

... és bő két órával később alig hittem a szememnek, amikor egy másik szalagon, immár Washingtonban, tökéletes, sértetlen állapotban megjelent a világjáró fütyülős barack.

 



8 comments:

  1. Csodacipősdoboz... eltetted?

    ReplyDelete
  2. Nővérem egyszer rosszabbul járt egy üveg pezsgővel...neki sem engedték felvinni, és ő maga csomagolta be, de hosszú volt az út, és PUKK! - az egész bőrönd pezsgő-illatú lett, a ruhákról nem is szólva... :\

    ReplyDelete
  3. Ez igen :)

    Összesen 2x ültem repülőn (mert visszafele is azzal jöttünk :D), még 2004-ben. Visszafelé Hollandiából egy ott vásárolt mikro Hifivel tértem haza, amit gyári dobozában vittünk ki a reptérre. Automatikusan törékeny csomagként kezelték, épségben érkezett haza. Az h a CD sose működött benne rendesen, és azóta az egész végképp elromlott, az már nem a hollandok hibája :)

    ReplyDelete
  4. Mi is hoztunk alkoholt, tripla zacskó, buborékos fólia, az pedig még két zárható zacskóba...eddig mindegyik túlélte hogy feladtuk... :) (kopp-kopp)

    ReplyDelete
  5. Barack pálinkát kéne exportálni az USA-ba, lehet lenne benne perspektíva. Most, hogy Obama lett az elnök, vinnék, mint a cukrot ;-)

    ReplyDelete
  6. aranyos tortenet...
    en rendszeresen (evi 5-10x) szallitok sima hatizsakban feladott poggyaszban uvegeket es meg eddig soha egyszer sem lett baja. be kell csomagolni nejlonzacskoba, hogy ha megis eltorne, akkor ne okozzon gondot es betekerni ruhakba, hogy megvedje az utodesektol. ennyi.

    ReplyDelete
  7. Géza :D

    Na ide (Utah) az se jutna el. No nem mintha nekem annyira hiányozna :)

    ReplyDelete
  8. Én is mindig vízhatlan zacskóba teszem az üvegeket, aztán ruhákba tekerem. Még sosem tört össze semmi repülés közben.

    (Sok éve vittem egy spanyol haveromnak egy üveg barackot. Repülőutat a pálinka túlélte. Az italt letettem az albérletben az asztalra és továbbutaztam egy hétre. A házinéni macskája az első nap leverte az üveget. Egy hónapba telt, amíg kiszellőzött a szoba.)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!