Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, November 18, 2008

A Brassai

Kolozsváron, a Brassai líceumba jártam iskolába. Ez egy nagy, magyar iskola volt. A magyar iskola annyit tett, hogy alapjában véve magyarul voltak a tantárgyak, csak néhány tantárgy volt románul, és persze volt románóra is. A történelem már az egészen alsó osztályoktól kezdve románul volt, és a felsőbb osztályokban egyre több tantárgyat kellett románul tanulni. Az osztály teljesen magyar volt, magyar tanítónénivel. Négy évet töltöttem a Brassaiban, ezalatt az osztályunk létszáma végig 40 és 42 körül mozgott. Természetesen szombaton is volt iskola, de csak délig.
A Brassairól rengeteg emlékem van, sőt fotókat is fogok publikálni (karácsonykor, ha sikerül megtalálnom őket valamelyik backup DVD-n, de jönnek! Régi Brassaisoknak üzenem, hogy pont ugyanúgy néz ki és az illata is ugyanolyan, mint régen.) Ez a post az egyenruhákról fog szólni.
Minden ősszel nagybevásárlást tartottunk egyenruhákból. Az egyenruha egy sötétkék-fehér pepita kockás, hosszú ujjú köpeny volt, fölötte sötétkék, pántos kötény. Anyám mindig nagyon ügyelt, hogy pamutból és ne műszálból készült egyenruhát vehessen. A köpenyre szabad volt saját fehér gallért tenni, ezt nagyanyámék gyönyörűen szabott, horgolt csipkével díszített gallérok gyártásával támogatták.
A nyakban természetesen pionírnyakkendő volt: piros, és a szélén a román trikolor színei egy vékony sávban. Egy műanyag gyűrűvel kellett összefogni. Ez a gyűrű mindannyiunk utálatának tárgya volt, mert mindig elszórtuk és mindig keresni kellett.
A kötény felső szegélye a különböző kitüntetéseknek adott helyet. Nekem volt egy rakás ilyen kitűzőm és imádtam őket: a zeneiskolai tanuló, a kiváló tanuló, a csoportvezető, a szabvány pionír... mindig magamra aggattam, amit csak lehetett.
De a legnagyobb gyönyörűség a pionírruha volt. Ez egyfajta társasági egyenruha volt, szüleim utálták, én imádtam - mit törődtem a mögötte rejlő ideológiával! Nagyon takaros egyenruha volt: fehér pilótaing, sötétkék rakott szoknya, fehér harisnya, fekete lakkcipő - és egy nagy, cifra, román címerrel díszített csattos öv! (Nem csatos, hanem csattos, caskazértis.)
 Minden hétfőn pionírnap volt, amikor ebben az egyenruhában bandukoltunk iskolába. A pilótaingre azért volt szükség, mert ilyenkor kiaggathattuk a zsinórjainkat is. Nekem volt egy csoportvezető zsinórom (piros) és egy rövid ideig osztagvezető zsinórom (sárga - vagy esetleg fordítva volt és a csopvez zsinór volt sárga, de ez teljesen mindegy).  Makkos fonott selyemzsinór volt, sajnos nem találtam róla képet, de a transindexen rábukkantam egy pioníregyenruhás kislányra. Innen jut eszembe, hogy hajpánt is kötelező volt. Hatalmas divat volt a műtüllből készült hatalmas copfrózsa is, legnagyobb fájdalmamra anyám ezt ízléstelennek tartotta és mereven elutasított minden műtüllrózsa iránti törekvést.
A felső osztályos lányoknak - talán hatodiktól felfelé? más egyenruhájuk volt: egy sötétkék zubbonyszerű ruha, alatta pamut blúzzal. A ruha eredetileg térdig ért, de a lányok általában sokkal rövidebbre szabatták, ezáltal igazgatói intést reszkírozva. Természetesen nem volt szabad sminket, körömlakkot, színes tiritarka ékszereket, bizsukat viselni - ezt sem tartották be, hiszen a nyolvanas években dúlt a színes műanyag karperecek és fülbevalók borzalmas divatja.
 

 



15 comments:

  1. ott később törölték el a szombati sulit?
    én 82-ben kezdtem az általánost, de már nem volt szombaton tanítás.

    ReplyDelete
  2. Hmmm..ezekhez az emlékekhez én már asszem fiatalka vagyok :)) De ismét jó volt olvasni:)

    //khm...valami lemaradt a végéről?

    ReplyDelete
  3. Szia Rékuc,
    Olvasgatom/nézegetem már jó ideje a többi blogodat, lévén én is kolozsvári korábban most pedig ismét félig-meddig földid Gyömrőn. :))

    Én 3-as MatFiz-es voltam - a feeling természetesen ugyanaz. Megerősítem a sárga makkos zsinór osztagparancsnoki, a piros meg csoportparancsnoki minőséget jelzett. Én utáltam a pionír egyenruhát, de természetesen nem lehetett kikerülni a viselését. A vállon lévő kék micsodácskákat pedig, ha jól emlékszem, a jó tanulási eredményekért kaptuk. Ja, a pionír egyenruhához pedig fehér svájcisapka is dukált (elöl középen a pionír mozgalom jelvényével). :))

    ReplyDelete
  4. azt hiszem nővérem volt 3as matfizes :))) kicsi a világ. Svájcisapkára nem emlékszem, ez csak a fiúknak volt vagy lányoknak is? A hajpánt az, ami megmaradt az emlékeimben, de az élénken.

    ReplyDelete
  5. Igen. Kicsi a világ :)) A svájcisapka asszem a hetvenes évek közepén volt "divat". Legalábbis amikor engem avattak pionírrá ('76-ban a szászfenesi kaszárnyában), akkor kellett. Azután meg még 1-2 évig.

    ReplyDelete
  6. nos én 85 környékén lettem pionir (ennek utána kell még számolnom, de sacc/kb akkor volt) :) és minket nem kaszárnyában avattak, csak a suli nagytermében :)

    ReplyDelete
  7. Lassan el is akartam jutni a kardinális kérdéshez, hogy vajon mennyi köztünk a korkülönbség. Így már könnyebb kiszámolnom, hogy olyan 10 év lehet a "diferencia". Én 86-ban már érettségiztem.

    A kaszárnyabéli avatáshoz még annyit, hogy az iskolánk mindig igyekezett a legszárazabb és legkommunistább rendezvényeket is emlékezetessé tenni: ezért a különleges helyszín, ahol iskolánk egyik idős és megbecsült történelemtanárnője (megjárta Matthausent) kötötte fel a nyakkendőt. Máskor Adyfalván tartottunk örsgyűlést vagy a csucsai kastélyban osztották ki az évi kitüntetéseket.

    ReplyDelete
  8. Én meg 68-ban. :)) Csak egy évet lőttem mellé. :))

    ReplyDelete
  9. Én még hozzátenném, hogy a halványkék makkos zsinór az egységparancsnok-helyettesé, a sötétkék pedig az egységparancsnoké volt.
    Ja, és voltak sárga válldíszek is, azt a felsős jótanulók (5-8) kapták.
    A legmurisabb foglalkozások gyerekként a p.t.a.p. (a fiatalság felkészítése a haza védelmére) foglalkozások voltak: légpuskákkal kivonultunk, célbalőttünk, minden militarista hajlamunkat kiélhettük. :)

    ReplyDelete
  10. feltételes reflex20 November, 2008 16:50

    namost a csoportparancsnoki zsinór színével egy pillanatra jól megkevertél, de szerencsére Bluebyrdnek jobb a memóriája :)) szóval piros. az volt nekem is.

    és volt svájcisapka is, amit mi 'berett"-nek hívtunk, rettenetesen utáltam, csakúgy, mint a gumis hajpántot. Utóbbit ki lehetett váltani egyénileg kötött-horgolászott jóval kényelmesebb darabokkal, de emlékszem, iskolán kívül az első dolgom mindig az volt, hogy zsebregyűrjem, utána következett a nyakkendő.

    A lányoknak a telet leszámítva nem engedélyezték a nadrágviselést, erre is emlékszem, de ha beütött a nadrágszezon, farmert akkor sem szabadott hordani. Líceumban volt egy szemét tesitanárnőnk, valamiféle tótumfaktumként állt még az osztályfőnökök felett is, ő kifejezetten erre pikkelt. (sok egyéb mellett)

    ReplyDelete
  11. igenigen a nadrágtilalomra emlékszem, a kicsiknél nem volt szigorú, volt, hogy nadrágot húztunk a köpeny alá - nővérem pedig úgy járt be, hogy felhúzta a nadrágot, amikor a meleg iskolába ért, levette, majd hazaúton ismét fel.
    Ja és a Brassaiban hatalmas cserépkályhák voltak fűtés gyanánt.

    ReplyDelete
  12. feltételes reflex21 November, 2008 00:07

    Minket is csak felsőbb tagozatban kezdtek el izélgetni a nadrágtilalommal. De a harisnyánál sem volt mindegy, milyen színű! Ha jól emlékszem, a fehér és a sötétkék volt elfogadott, sötét árnyalatokat még elnéztek, zöld vagy valamilyen vidámabb szín szóba se jöhetett. De azért sok múlt az iskolán is.
    Ötödiktől nyolcadikig jártam a legjobb iskolába, ott a tanárok javarésze szerintem már csakazértsem forszírozta ezeket a dolgokat.

    Persze, ha tanfelügyelői vizit volt, akkor mindenkinek össze kellett kapnia magát, és úgy csinálni, mintha...

    A cserépkályha jó lehetett, nálunk már "modernizált" fűtés volt, kivéve, amikor valamelyik radiátorból télvíz idején ömleni nem kezdett a víz :)))

    Te voltál még/már "délutános"? Mi ötödiktől jártunk déltől, ami nekem akkor nagyon kényelmesnek tűnt, ma már úgy gondolom, nem feltétlenül tett jót. Emlékszem az osztályterem megvilágítására: a spórolás miatt csak két vacak égő lógott alá a magas plafonról, a szemünk is kifolyt téli délutánokon az álmosító budifénytől.

    ReplyDelete
  13. nem, én nem voltam délutános, nővérem viszont azt hiszem igen (ő 73as születésű). Ő tudna még faintos emlékeket irni a sulis időszakról, a tomboló 80as évekről, de két gyerek mellett nemigen van ideje blogolni... majd megkérem, irjon vendégpostot :)

    ReplyDelete
  14. feltételes reflex21 November, 2008 00:32

    nem lenne rossz!:)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!