Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Friday, November 21, 2008

Itatós

Akkoriban még töltőtollal irtunk. Nem ám patronossal, hanem kis gumitömlőbe felszippantóssal. Tintásüveg, töltőtoll, itatós papir mindig volt nálunk. Talán tintásüveg nem mindennap - többnyire otthon tankoltuk meg a tollat előző este. Még mindig érzem az orromban a tinta savanykás illatát és hallom a tollhegy halk kapirgálását a papiron.
Az itatóst nagy ivekben árulták, ebből vágtunk le egy-egy kisebb darabot és hordtuk mindig a füzetünkben. Porózussága révén remek játékszer is volt unalmas órákon: különféle mintákban itattuk fel vele a tintát, keresztül-kasul lyuggattuk a tollheggyel, amig a tinta kerek kis tavacskákat mart a közepébe. Aztán piszkálhattuk ki az itatós felázott szálkáit a tollhegyből. Minden nap tintás kézzel mentünk haza, kisdiákok. Mivel balkezes vagyok, mindig extra tintás volt a praclim, hiszen nem várhattam meg, amig a tinta megszárad - balról jobbra haladva bizony szétkentem a papiron száradó fölösleget. EMiatt ma is nagyon megválogatom a tollaimat: csak olyat veszek, amelyben azonnal száradó zselé vagy tinta van, nehogy egy oldalnyi körmölés után fekete maradjon a kezem.
Emlékszem, volt Pic vagy minek hivták a tintakiszedő port. Csak rá kellett hinteni az irásra és azonnal elhalványult. Kis tasakokban árulták, mint a vanilincukrot. Kézlemosásra is használtuk.
Vajon még lehet itatós papirt kapni?



17 comments:

  1. Ja ja, Pic volt az, később árulták filctoll (carioca ;-)) formában is, abban egy folyadék volt ami a tintát semlegesítette. Még most is emlékszem az ízére :-D, ilyen keserű-édeskés.

    ReplyDelete
  2. feltételes reflex21 November, 2008 00:59

    Én porra nem emlékszem, de volt fehér Pic "tintajavító" rostirón-szerűség, ami a tintát kicsit oldotta, de kiszedni nem igazán lehetett vele az elrontott írást.

    Itatóspapírt talán nagyobb papírboltokban lehet még kapni.
    Én is szerettem vele játszani, néha egész töltésnyi tintát elszórakoztam, gyakran rajzoltam rá.

    Két, azaz háromféle töltőtollra emlékszem: voltak a kicsi, vékonyabb, áttetsző testű tollak, amikkel inkább a kicsik tanultak írni. Folyton folytak valahol. Aztán volt a nagy átlag, a vaskos testű, kicsit bumfordi toll, az árára is emlékszem, mert egyszer falhozcsaptam egyet ;))32 lejért, és végül a csúcs: a jóval elegánsabb, vékonyabb hegyű kínai töltőtoll. (itt jegyzem meg, hogy a kínai áru a mi időnkben nem az ócska vacak szinonimája volt, tényleg jó minőségű holmik kerültek be onnan!)
    Mindazonáltal nekem egy apám készletéből einstandolt aranyhegyű toll volt hosszú évekig a kedvencem. Sokat írtam vele, az "íróbütyköm" még felnőtt(ebb) koromban is kicsit mindig tintás volt. Sajnos, nem tudom mi lett vele. De én 25-26 éves koromig mindig csak töltőtollal írtam, s most is van, igaz, már nem használom. Ezek az újak már patronosak, ami azért nem az igazi...a rendes töltőtollhoz pedig idő (is) kell.

    Mindjárt megjön a kedvem, hogy én is összeszedjem ezeket az emlékeket! :))

    ReplyDelete
  3. feltételes reflex21 November, 2008 01:02

    Géza, jobb dolgod nem volt, mint pont Pic-et rágcsálni? :)))

    Mondjuk, az nézett ki a legjobban az összes carioca közül! ;D

    ReplyDelete
  4. reflex: Valamilyen perverz okból kifolyólag szerettem az ízét. Vagyis ez így nem teljesen igaz, de valamiért újra és újra meg kellett tapasztaljam milyen. Ez afféle mazó dolog lehet.
    Amúgy tényleg, ezeknek a tollaknak kellett egy idő, hogy szép gombölyűre kopjon a hegyük a papíron, akkor már nem karcoltak.

    ReplyDelete
  5. feltételes reflex21 November, 2008 01:38

    Géza: Én meg egyszer ettem krétát, mert kíváncsi voltam rá. (bár ez nem honi specialitás :)) És kóstoltam kínai szagosradírt.

    Így van, koptatni kellett. Volt még egy dolog, ami lutri volt: elég soknak viszonylag gyorsan szétnyílt a hegye, akkor meg azért akadt:)) De talán az egyre vacakabb papírminőség is számított.
    Amikor elsős lettem, még szinte recsegtek a lapok az írásfüzetben, a végefelé már majdnem olyanok voltak a füzetlapok, mint az itatós.

    ReplyDelete
  6. Ja, ha néha nyugatról (Magyarország ;-) ) sikerült jó füzeteket szerezni az már maga volt a felüdülés. És azok a tollak azért nyíltak szét a hegynél mert vacakok voltak. Jó tollal nem volt ilyen gond.

    ReplyDelete
  7. Hogy mik vannak... :)

    ReplyDelete
  8. Komoly :)

    Elsőben mi még lúdtollal vagy valami hasonló cuccal is írtunk, mert a tanító néni azt akarta, hogy ismerjük meg azt is. Valahogy nem jött be, hogy folyamatosan mártogatni kellett a tintába. A többi dettó ugyanez volt nálam is, éppen a múltkor találtam meg a gyerekkori dolgaim között a tintásüveget, még majdnem tele volt, meg egy nagy lap itatóst is. Azt gyorsan el is hoztam, mert egyszer már kerestük itt Pesten is, és nem találtunk sehol.

    Kékszeszt is hoztunk, mert itt az sincs :)

    ReplyDelete
  9. feltételes reflex21 November, 2008 13:57

    kékszeszt azt én is szoktam hozni!:)

    most jut eszembe: az mintha oldotta volna a tintát is...:)

    ReplyDelete
  10. feltételes reflex21 November, 2008 14:12

    ja, nem is: a carioca-bélbe töltögettük a kékszeszt!

    ReplyDelete
  11. Mi az a kékszesz? :o

    ReplyDelete
  12. feltételes reflex22 November, 2008 16:44

    cometneni,

    A kékszesz az egy jellegzetesen kék színű (talán az azúrkék sötétebb árnyalatához hasonlítható) gyógyászati célú alkohol:-)

    Fertőtlenítőszerként ma is árulják az ottani patikákban, természetesen csíp, mint a rosseb, de garantáltan kitakarítja a sebet :) Én ma is használom, de általában csak kézfertőtlenítéshez.
    Nekünk még leápolták vele a sáros, mocskos, vérző térdünket, könyökünket,ordítottunk, is, mint a fábaszorult féreg:-), de nem is fertőzödött el semmink. Leégés után is nagyon jó volt használni (gondolom, "kinyújtotta" a feszülő bőrt és kellemesen hűsített), igaz, utána számolni kellett azzal, hogy le is hámlottunk pár nap után. Szóval óvatosan kell vele bánni, mert roncsolja a szöveteket. Igazából a jód, a Betadine jobb, de azzal meg többet kell pepecselni: én már azt szoktam meg, hogy ezzel a jó kis brutál szerrel egyszer-kétszer fertőtlenítek, aztán hagyjuk a gyógyulást a levegőre és a szervezetre. Eddig bejött.

    ReplyDelete
  13. feltételes reflex22 November, 2008 16:47

    Tényleg, tudjátok, hogy hipermangánt sajnos már nem lehet kapni? "Betiltották" pár éve. Pedig milyen gyönyörű alakzatok nőttek ki abból az egy-két szemből, amit a vízbe szórtunk...

    ReplyDelete
  14. kekszez bakker, ma jartam (nagy)varadon, eszemben is volt, de elfelejtettem hozni; elfogyott es legkozelebb csak karacsony utan megyek, na mind1

    tinta, itatos: en profi voltam mindenfele hatalmas tintapacak gyartasaban, siman gyartottam olyan abrakat amiket filmekben lehet latni, hogy pszichologusok mutogatjak idiotaknak, hogy mit latnak rajtuk :)

    a tinta szagat kifejezetten utaltam, budos, "savanyu" szaga volt (nem, nem vagyok szineztezias :))

    tenyleg jok voltak a kinai tollak, volt nekem is egy, nagyon szerettem, sokaig megvolt, de mar nem emlekszem mi lett vele

    ja, szokszor az volt az erzesem, hogy nagyon okos ember talalta ki a sotet szinu sulis egyenruhat, mert nem nagyon latszodtak meg rajta a tintafoltok :))

    ReplyDelete
  15. Prinzessin Erbsen (törölt)24 November, 2008 19:08

    en talatam a padlason egy toltörtlöt: emlekeztek meg ra? kis korongokat kellett flanelbol kivagni, pelenka öltessel körbe szegni, vegül egy gombbal egymashoz rögziteni a köröket.

    meg lehet itatos kapni, nekem van tapperem, tudjatok az a kis fa valami aminek ives az alja, abba kellett beleaplikalni az itatost -ez minden rendes hivatali asztalon ott volt, de mi gyerekek csak vagyakoztunk ra

    ReplyDelete
  16. Felt.reflex, kellemes lehetett :D nálunk anyukám tejfölt kent a hátunkra, ha leégtünk.

    ReplyDelete
  17. ...és az iskolapad úgy volt kialakítva, hogy volt helye a tintatartónak. Dejó ez a blog, nem kell ufó-nak éreznem magam attól, hogy nekem is vannak emlékeim:)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!