Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, December 1, 2008

Erdélyi finomságaink, I. rész

A 'mit is ettünk' post alatt sok ember emlékezett vissza a régi finom ételekről, amelyekkel feldobtuk a hétköznapokat, ünnepeket. Ezek közül válogatok most egy csokorékra valót, mindenféle koncepció nélkül, rapszodikusan. Akinek még eszébe jut valami, szóljon és a következő részben kiteszem :) az első részben a megfőzendő dolgokat, a másodikban a boltban kaphatókat gonodltam kibeszélni.

A zakuszka
Ez a csodakaja az egyik kedvencem; képes vagyok kanállal enni a borkánból (befőttesüveg). Amúgy kenyérre kenve eszik, de Nyugaton láttam már hasonló ételt húsok mellé, mintegy csatni gyanánt tálalva.
A zakuszka nem egyéb, mint paprika, hagyma, vineta (padlizsán) és olaj (néhol paradicsomlé is). A piros kápia vagy pritamin paprikát nyersen, héjastul ledarálják, a hagymát úgyszintén nyersen aprítják bele. A vinetát tűzön megsütik, héját leszedik, vagdalják és hozzáadják a paprikához, hagymához. Mindezt pár órán át főzik, majd dunszosüvegekben teszik, dunsztolják és kész is. Lehet paradicsomlevet is tenni hozzá, és sok helyen paszulyt (babot) is tesznek bele. A végén az egésznek egy kellemes narancssárgás vörös, élénk színe van, és az íze... mennyei. Érezni benne a füstös vineta ízét. Jó kis zakuszkalógia itt.

A puliszka
Egy másik kedvenc kajám, és mindenkinek ajánlom, aki még nem evett. A puliszka (divatos, olasz nevén polenta) nem egyéb, mint finomra őrölt kukoricadara. Ezt hagyományosan, vízben (leveskockával még jobb) kásának megfőzni mindössze pár perc munkája: a forró vízbe lassan engedjük bele a puliszkalisztet, folyamatosan kevergetve, majd gyakori keverés mellett hagyjuk megfőni-meglágyulni, míg a kívánt állagot eléri. van, aki szinte folyósra, van, aki keményebbre készíti. Fő, hogy a dara ne maradjon kemény, hanem szívja magába a vizet és lágyuljon meg.
A puliszkát sokszor ettük tejjel: forró puliszkára hideg tejet csorgattunk, fenséges lakoma. Ettük csípős, erős juhtúróval is, felülmúlhatatlan. Svédországban pedig sajttal rakott puliszkát készítettünk sokszor: egy jénai tálban (hőálló üvegtál) rétegezve puliszka, rászórva pár marék reszelt sajt, és így tovább, 3-4-5 rétegen át. Lerbe (sütő) téve, összerotyogtatva, savanyú vagy kovászos uborkával nagyon finom. Mostanában pedig csirkepaprikáshoz, pörkölthöz a kedvenc köretem.

Pirított gríz
Ha már prököltköret: a pirított gríz gyerekkorom kedvenc kajája volt. Még most is nagyon szeretném, csak valahogy nagyon rég ettünk... Olcsó, laktató - az egészségességére nem esküdnék meg, de nagyon finom!
BÚZADARA PIRÍTÁSA Végy búzadarát, ötödannyi olajat és egy - lehetőleg vastag falú - lábast. Az olajat hevítsd fel, majd szórd bele a grízt, s folyamatosan kevergetve, lassú tűzön pirítsd. Ha már zsemleszínűre pirult, folytasd a keverést és öntsd fel forró vízzel. (Jobb fokozatosan adagolni a vizet, mert csak annyi kell, amennyit a grízszemek felszívnak, amennyitől megpuhulnak, de még nem áznak el, nem ragadnak össze.) Ha a gríz megpuhult, előbb párologtasd el róla az esetleges felesleges vizet, majd vedd le a tűzről. (recept innen)

Miccs
Igazi román nemzeti eledel. Többféle húsból (bárány, sertés, marha) készül. A húsokat ledarálják, fűszerezik és kis hengerekké formálják. Kell bele szódabikarbona is. Parázson sütik, fogpiszkálóra szúrva, mustárral és kenyérrel, no meg sörrel kínálják. Minden majálison, ünnepélyen, turistahelyen megtalálható, de bármelyik román étteremben kérhetünk belőle. A Királyhágón van egy kis autós falatozó, ott nagyon finomat ettem a nyáron, frissen készült.

Vineta
... avagy padlizsánkrém. Nagyon sablonos erdélyi kaja, de tényleg mindenki ismeri, készíti és eszi. A vinetákat (minimum négyből érdems csinálni) parázson, tűz fölött jó szenesre kell sütni. Mi a panelben is csináltuk, szigorúan tárva nyitott ablakok mellett, a tűzhelyre vaslapot fektettünk és arra tettük a vinetát, úgy sült meg. Nem lett az a finom fafüstös aromája, de jó úgy is! Miután megsült, a héját le kell fosztani róla, ez igen pepecs munka, mert az utolsó tapadós kis fekete héjfecnit is le kell venni. Vizes kézzel, vizes tál fölött érdemes csinálni. Ezután a vinetát lapítóra (vágódeszka) tesszük és szigorúan fa bárddal teljesen simára kaszaboljuk. (Persze a modern rozsdamentes eszközöktől sem oxidálódik a cucc, mégis legjobb hagyományos fával dolgozni.) Ez is jó hosszadalmas meló. Próbáltuk turmixolni, de a gép olyannyira szétroncsolja a rostokat, hogy az ízélmény jó részét is magával viszi.
Az összetrancsírozott vinetához soksoksoksok, apróra vágott hagymát adunk és istenesen 'kikeverjük', jó sokáig a tálban, fakanállal, hogy krémes-habos legyen. Persze csak fakanállal, semmi csalás! Aki akarja, az házilag készített majonézt is tehet bele. Mi néha majonézzel, néha anélkül készítjük. Kenyérre kenve, jó vastagon, paprikával, paradicsommal a legfinomabb étel a világon.



20 comments:

  1. Vagy egy jó román parasztcsorba, mondjuk marhahúsból, tejföllel? Mmmmmm.

    ReplyDelete
  2. Prinzessin Erbsen (törölt)01 December, 2008 17:19

    nahat nem hittem volna, hogy a pritott grizt rajtam kivül meg eszi valaki!
    gyerekkoromban a gyümölcs szosz meg a fött hus volt a velejaroja
    csak ugy magamnak szoktam neha, akkor egy kis gyümölcs kompotot küldök melle

    ReplyDelete
  3. tudtam hogy azonnal pótolnom kell :)))
    nálunk a húsgombócleves járja: darálthúsból és rizsből kis húsgombócokat gyúrunk (mármint anyám, én sose készítettem), és murokkal, petrezselyemmel, zellerrel együtt főzzük, végén besavanyítjuk. Van spéci román besavanyítós fűszer erre a célra, de ecet is megteszi.
    Apám kedvence a ciorba de burta, avagy a savanykás pacalleves, de hálistennek eme szenvedélyének csak étteremben élt, nálunk sosem készült. Brrrrr.

    ReplyDelete
  4. A pacalt azt én se bírom. Egyszer teszteltem, többet soha.

    ReplyDelete
  5. Ide nekem ebben a sorrendben :) Keresztlányom kolozsvári nagyszüleinél lehet enni a világ legjobb zakuszkája!

    ReplyDelete
  6. Vinetát egyszer kóstoltam, és nagyon ízlett, viszont tényleg pepecs munka lehet megcsinálni...boltban nem árulják? :D
    Mondjuk itt esélyem sincs hozzájutni,de sebaj...majd ha megyünk barátlátogatóba akkor azt kérünk reggelire, vacsorára, és ebédre is :)

    ReplyDelete
  7. ez a vineta eléggé hasonlít egy izraeli ételre,amit a tvben láttam
    ott is ügyesen kell pörgetni a tűzhely nyílt lángja felett a padlizsánt

    ReplyDelete
  8. Csipkebogyo lekvar? Burduf turo? Flekken (igazi roman modra, kicsit megegetve)? :-)

    ReplyDelete
  9. Hát ha már, akkor hecserli és nem csipkebogyó :)

    ReplyDelete
  10. Itt is lehet kapni vinetát, több fajta is van. A legjobb, ha megveszed azt, ami csak sült, aprított padlizsánt tartalmaz (kevés fokhagymát, sót és ecetet is, de nem szignifikáns, VECON a gyártó, "Padlizsánkrém natúr" a termék neve, fél kilós kiszerelés, csinos kis befőttesüvegben /borkánban ;-)/ ), és elkészíted saját kezűleg hagymával, ízlés szerint majonézzel. Én pont ma vettem kettőt is (pl. gazdaságos bótban is lehet kapni, de az oktogonnál van egy éjjelnappali Rot...ld a neve).

    ReplyDelete
  11. a miccs nem román nemzeti étel, hanem délebbről érkezett és átvették, mert jó. A déli szomszédok (horvát, szerb) csevapcsicsa néven ismerik, fogyasztják.
    Láttam már fagyasztott verziót is, pécsi gyártótól, finom volt - aztán eltűnt.
    Zakusz (nem becézünk) nekem is a gyengém, bármire képes vagyok. Felénk a babos dívik, de gombásan is királyságos.

    [a kapcsát meg kiszedhetnéd a bejelentkezetteknek]

    ReplyDelete
  12. És a töltött káposzta no meg a kürtőskalács?
    És a jó pityókás házikenyér, amit a jelenleg kapható fehér morzsagyűjtemény soha nem fog felérni? :) Ja és a lucskos káposzta, szavamat ne felejtsem ?

    ReplyDelete
  13. Ha már Erdély: nem tudom ki nézegeti az itteni olvasók közül a Subbát, de a minap volt egy nagyon jó kis poszt belinkelve, megosztom Veletek is a dolgot, mert én nagyon jókat derültem rajta!
    Íme: kukker.manna.ro/showvideo/794
    Szerintem I-VIII-ig kötelező darab mindegyik!
    A kajákról amikről Rékucc írt: egyszerűen fenségesen hangzanak.....
    Emlékszem amikor 13 éves koromban Erdélyben volt a család kirándulni és természetesen több helyen ebédmeghívást kaptunk a falubeliektől, amint meglátták az autón a magyar rendszámot, és soha nem voltunk restek elfogadni a szíves felajánlást! Akkoriban én még nagyon vonakodtam a házi készítésű dolgoktól pl. juhturó, friss tehéntej, házi sajt stb..., de ugye faluhelyen főleg akkoriban ez bizony így ment. Az ember meg annyira nem lehet bunkó, hogy visszautasítja a határtalan szeretettel készített ebédet, és nagy nehezen legyűrtem az első falatokat...Aztán utána következett a totális ledöbbenés, ahogy a házi készítésű kovászos kenyér, házi juhsajttal omlik a szádban csodálatos egyveleget alkotva...Én azt hiszem azokban a pillanatokban szerettem bele Erdélybe és a házi készítésű csodadolgokba....Mennyei!

    ReplyDelete
  14. Apa is szokott padlizsánkrémet csinálni (zalaiak vagyunk). Ő a tűzhelyben süti puhára a padlizsánt, aztán jó sok só, bors, fokhagyma bele, és villával jól széttöri. A fokhagymát főleg nem kell sajnálni belőle:)

    ReplyDelete
  15. Padlizsánkrém-függő vagyok. Barátosném anyukája kolozsvári születésű, mindig küld nekem is, ha csinál. Meg van egy jóbarátom is, szintén Kolozsvárról, itt tanul, mióta tudja, hogy élek-halok érte, ő is gyárt nekem. Nincs az a mennyiség, amit pár nap alatt be ne tudnék kajálni belőle. Imádom!
    Görögországban vettem padlizsán salátát az ottani bolt hűtőpultjában, az se volt rossz. Az itthoni kínálatot már néztem én is a tescoban, de nem tűntek bizalomgerjesztőnek... A pepecselés meg nem az én műfajom sajnos. A barátaimra vagyok utalva :)

    ReplyDelete
  16. Rékuc
    Gratulálok ehhez az igényes, lelketmelengető bloghoz! Öröm volt idetévedni....

    ReplyDelete
  17. feltételes reflex07 January, 2009 16:14

    hű, de rég jártam erre, és jaj de jó kis posztot találok :)

    a puliszkát én valamiért sosem szerettem, két kivétel volt: (valamilyen) tokánnyal, vagy juhtúróval (igaz is, valaki írta a burduf túrót, az nagyszerű!) rétegesen lerakott puliszkát. A juhtúróst különösen akkor szerettem, ha az alja egy kicsit megpirult.

    a vinete vagy padlizsánkrém kicsit valóban macerás, de megéri. Én most életemben először télire is eltettem, na, nem a krémet, hanem a megsütött, megtisztított padlizsánokat fagyasztottam le. Még csak annyit, hogy az apróra vágott hagymát nagyobb adagnál nem érdemes már az elején belekeverni, mert bepunnyad az íze. Igaz, nálunk nincs az a nagy adag, ami el ne fogyna pár óra alatt:)

    ReplyDelete
  18. feltételes reflex07 January, 2009 16:15

    zakuszkához: nagyon szeretem azt, amelyikbe még nagyszemű bab (bivalypaszuly) is kerül, vagy rókagomba.

    ReplyDelete
  19. feltételes reflex07 January, 2009 16:21

    @gergel:

    egyszer együtt laktam (s így főztünk is kettesben néhányszor) egy izraeli lánnyal, és mindketten azon méltatlankodtunk, hogy az országban, ahol akkor éltünk, darabra árulják a paprikát, padlizsánt... ahogy ő is mondta, mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy annakidején zsáknyit vettünk mindenből:)

    neki voltak nagyon jó kis receptjei a spanyol zsidó konyhából, én meg hoztam, amire én emlékeztem: könnyen jutottunk konszenzusra :-)))

    ReplyDelete
  20. feltételes reflex07 January, 2009 16:36

    na és az igazi erdei gombák?

    a tepsiben, zsírban sütött tenyérnyi galambgombák, egy csipet juhtúróval a közepükön...? a rókagomba -és hirip tokányok?

    vagy a málna, eper, kokojza(áfonya)? Dédimnél a Hargitán nyaranta ez volt nekünk, kölyköknek a desszert, és nem is derogált naponta leszedni.

    a fenyőszirup? :)

    és az, hogy mi gyakorlatilag csak gyógynövény-teákon nőttünk fel?

    ilyenkor van, hogy jobban belegondolva azt hiszem, jegyrendszer ide vagy oda, mi tulajdonképpen luxusban nőttünk fel, már ami az egészséges ételeket illeti.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!