Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, December 15, 2008

Fotózás nyilvános helyen – kulturális különbségek

A minap az egyik svéd fotós magazin főszerkesztőjével beszélgettem. Érdekes dolgokról volt szó, többek között rákérdeztem, hogy nem szoktak beszólni az emberek, amikor utcai pillanatképeket fotózik? Az úr megdöbbenve reagált, alkalmasint azon töprengett, hogy melyik bolygóról vagy esetleg katonai diktatúrából csöppentem kies országába. Próbáltam magyarázni a személyiségi jogokat, meg hogy néhol nem lehet csak úgy, lesifotókat kattintani emberekről, a személyes hozzájárulásuk nélkül pedig publikálni is necces ilyen képeket. Nagyon nem értettük meg egymást, illetve ő engem: ugyan miért ne lehetne?

 – De ha Kovács János épp magára borítja a fagylaltot és én ezt elkapom fotón és kiteszem flickr-re, hogy potenciálisan hatmilliárd ember láthassa, az nem etikátlan? – Hát ha Kovács János nem akar képen szerepelni, akkor otthon borítsa magára a fagylaltot – jött a kedélyes válasz. Elmagyarázta, hogy Svédországban senkit nem etikátlan, sem jogszerűtlen lefotózni és ezt közzétenni, amennyiben az illető nem tett kimondott intézkedést a lefotózás ellen. Például ha valaki nyitott ablakán fotózok be, az magára vessen, amiért nem húzta be a függönyt, ergo kimondatlanul is beleegyezett. Ha viszont félrehúzom a függönyt és betolom az objektívet a lakásába, az már magánlaksértés és feljelenthető. De ha az ember közterületre megy, akkor természetesen számolnia kell azzal, hogy ilyen-olyan célból akár le is fotózhatják; ezzel számolni kell.

Ugyan egyre bágyadtabban, de megpróbáltam én is magyarázni, hogy ez nálunk hogy működik. A válasz csak egy fejcsóválás volt: - Nem lehet ennyire korlátozni, hogy az ember mit fotóz le. Ez majdnem ugyanolyan, mint korlátozni, hogy mit írunk le vagy mit mondunk. Nem járható út – magyarázta. Abban azonban egyetértettünk, hogy ha valaki észreveszi, hogy lefotózták és odajön, hogy ő nem szeretne szerepelni a képen, akkor azt a fotót vita nélkül törölni kell. És ami még nagyon tetszett: nem kezdett el paragrafusokat darálni, mert a józan ész és a szólásszabadság nevében beszélt, és tudta, hogy a törvénykezés az ő oldalán áll.

És valóban észrevettem, hogy itt sokkal többen rohangálnak fotómasinával a városban, pillanatképeket készítve, akár metrón-buszon-boltban is, és senki nem szól be, hogy nem akar fotón szerepelni, meg neki jogai vannak. Valahogy az emberek lazábban kezelik ezt az egész lefotozósdit és nem szúrnak ki a fotóssal csak azért, hogy valamilyen jogukat villogtassák. Mert legyünk őszinték – mi kárunk származik abból, ha felkerül rólunk egy kép a flickr-re, ahol épp fagylaltot borítunk magunkra? :)



43 comments:

  1. Én úgy vettem észre sokan a fényképezőgépre úgy tekintenek, mint egy töltött fegyverre. Volt már aki nekem ugrott, és követelte a kép azonnali megsemmisítését és a gép bedarálását (pedig csak beállításokkal bütyköltem).
    Persze hála istennek vannak kivételek.

    ReplyDelete
  2. igen, itthon az van betáplálva az emberek többségébe, hogy a fénykép segítségével te valami rosszra készülsz ellene.

    ReplyDelete
  3. báró Csekonics15 December, 2008 19:20

    "ha valaki észreveszi, hogy lefotózták és odajön, hogy ő nem szeretne szerepelni a képen, akkor azt a fotót vita nélkül törölni kell"

    Ez a lényeg - a többi meg vérmérséklet dolga, bár az tény hogy nálunk valahogy mintha kevesebben fognák fel jókedélíűen a dolgokat...
    Én amúgy ezért (is) nem teszek fel olyan képeket FlickR-re ha egy mód van rá, amin felismerhető módon szerepelnek emberek (pláne családtagok) - még private-ként sem.

    ReplyDelete
  4. Amit mondtok, szép, de a problémák nyilván a valóságban kezdődnek:

    - lefotózol egy párt, nem veszik észre (nem mennek oda, hogy töröld) --> flickr --> lebukás másik lány/fiú előtt --> balhé, sírás.
    - ember bóklászik a tüntetés/pártgyűlés, akármi mellett (jé, mi ez itt?) --> a fotón együtt szerepel a hajigálókkal --> félreértés, megbélyeg.

    ReplyDelete
  5. Ha legközelebb alkalom nyílik a svéd fotóst megkérdezni, hogy az ott élő emberek mennyire tartják be a közterületre vonatkozó dolgokat kíváncsi lennék a válaszára. Tapasztalataim szerint főként azok az emberek tekintik "lőfegyvernek" a fényképezőt akik valamilyen sunyiságot követnek el. Vagy ahhoz vannak hozzászokva és már zsigerből arra asszociálnak a fotómasina láttán, hogy valami olyasmit fotóztál, ami saját magára nézve hátrányt jelenthet.

    Ha csak arra gondolok, amikor autóvezetés közbeni mobiltelefonálók kerülnek lencsevégre...

    Amúgy kis hazánkban a Ptk. . 80. §-a foglalkozik a képmással való visszaéléssel.

    foto.video.hu/jog.htm

    ReplyDelete
  6. te tüske,
    hadd ne én legyek a hibás azért, mert valaki félrekurjant :)

    ReplyDelete
  7. Mityu: na ez a jellemző, hogy itt azonnal bedob valaki egy jogszabályt. Kit érdekel? A visszaélésről nyilván Svédorszában is van jogszabály, azonban azt csakis egy magyar ember gondolhatja komolyan, hogy képmással való visszaélés az, ha valaki lefotózza Kovács Jánost, ahogy épp magára boritja a fagylaltot vagy Molnár Ferencnével andalog a Dunakorzón, és ezt közzéteszi a világhálón. Ennyi erővel Kovács János az összes járókelőt jelentse fel és perelje be képmással való visszaélésért, amiért ránéztek séta közben, lol.

    ReplyDelete
  8. S még valami. Tulajdonképpen ez is jól tükrözi, hogy a jelenlegi társadalmunknak még fel kell nőni, meg kell tanulni viselkedni. Meg kell tanulni, hogy a szabadság címszó alatt nem tehetek meg bármit. Ez vonatkozik szerintem a fotómasina mindkét oldalán "szereplőkre" egyaránt... :)

    ReplyDelete
  9. Akkor kezd majd érdekelni amikor két évig jársz bíróságra csak azért, mert Kovács János ragaszkodik ahhoz, hogy Te a személyéhez fűződő jogait úgy érzi megsértetted, s ezt szeretné nem vagyoni kártérítés címén rendezni. Szerinted a legtöbb híradós videofelvételeken miért van nem kevés kitakarás? :)

    Egyelőre ez Magyarország. Tetszik, nem tetszik. Ez van.

    A járókelők nem készítettek képmást az adott jelenetről akkor nincs maradandó eszköz. Amit bármikor reprodukálni lehetne. Azért itt még szerintem nem tart a tudomány. Ezért használunk még hagyományos fényképezőt :))

    ReplyDelete
  10. Egy kis önreklám:)
    www.flickr.com/photos/edgarleo/2945672715/
    Mint ahogy a fotó alá is írtam, eredetileg a reggeli sürgés-forgást szerettem volna megörökíteni. De a magyar embert nem lehet fotózni. Szinte a szemével rúgja ki a kezemből a gépet.
    "mi a rákot fotózol?; ki vagy te?; vedd le rólam a lencsét, mert mindjárt megütlek!; engem te ne kamerázzál!; mi van a kezedben?; honnan van az neked?; én rohanok a tetves melóhelyemre, te meg ráérsz itt szórakozni?;" - és hasonló gondolatokat lehet leolvasni az emberek megvető arcáról.
    Japánban bárkit, bárhogyan lehetett fotózni. Senkit nem zavart. Hozzáteszem, hogy nem is nagy dolog, ha valakinek egy akármilyen gép lóg a nyakában. Kint egy 5D markII, vagy egy 1D markIII nem tétel.
    Egyetlen magyar párral futottam össze, akik rögtön összesúgtak mögöttem, hogy "mi a sz@rt tud ez ennyit fényképezni?"
    Én pedig mosolyogtam.
    A magyar az a világon mindenhol magyar. És én inkább meg sem szólalok az anyanyelvemen.
    (tisztelet az egyre csekélyebb számú kivételnek)

    ReplyDelete
  11. "Szerinted a legtöbb híradós videofelvételeken miért van nem kevés kitakarás? :)"
    Utcai képeknél nincs kitakarás. Járókelőt akkor és ott vesznek fel ahol akarnak. Nem kell az engedélye, csak ha nevesítik. Hatósági személyek esetében nem lehet csak arcképet mutatni.

    Amúgy nem is nagyon fotózok Magyarországon utcán képet emberekről? Minek? Mindenkinek lefelé görbül a szája, mindenki morog, haragos, ideges.

    ReplyDelete
  12. ez a szerkesztő srác mesélt az egyetlen alkalomról, amikor fotózás után valaki odajött hozzá szólni, hogy ne használja a képet: egy óvodás csoportot fotózott az utcán, és az óvónéni odament és mesélte, hogy az egyik kislány védett identitás alatt él, nem lenne jó ha megjelenne róla kép, mert üldözik a családját stb... na azt a képet gyorsan törölte is a kártyáról.
    Ez mutatja, hogy itt is van joga az embernek, csak épp tudja, mikor kell és illik vele élni, és nem arra használja, hogy jól kiszúrjon a másikkal...

    ReplyDelete
  13. jó mondjuk kiskorúról alapból nem készítek szülő engedélye nélkül képet. legalábbis én :)

    ReplyDelete
  14. "Ez mutatja, hogy itt is van joga az embernek, csak épp tudja, mikor kell és illik vele élni, és nem arra használja, hogy jól kiszúrjon a másikkal..."

    Erre gondolva írtam azt, hogy a lencse mindkét oldalán megkellene tanulni viselkedni. :)

    ReplyDelete
  15. Gyerekekről én is mindig csak úgy csinálok képet hogy megkérdezem előtte a szülőket, sőt fel is szoktam ajánlani hogy elküldöm nekik utólag e-mailben.

    Amúgy engem kifejezetten zavar ha fényképeznek, iszonyú fényképarcom van, de tényleg. :) az odamenni, megnézni, megkérni hogy törölje eddig még mindig működött. Persze nem habzó szájjal rárontani szegény fotósra :) Élni és élni hagyni :)

    ReplyDelete
  16. Érdekes amiket írtok, de nem gondolnám, hogy _ebben az esetben_ a magyarokat kellene bántani, mert nem szeretik, ha nyilvános helyen fényképezik őket.

    Az indiánok egyenesen úgy tartották, hogy az arcmásuk reprodukálásával ellopják a lelküket a fotósok.

    Szóval nem kizárólag arról van szó, hogy mit szabad, hanem arról is, hogy mit illik. Ezek pedig nem jogi, hanem inkább kulturális különbségek.

    ReplyDelete
  17. dincsi: teljesen igaz, amit írtál. Ha mondjuk Peruban járnék, biztosan tájékozódnék az utazásom elött, hogy mit szabad, és mit nem szabad fotóznom. Mint például a Távol-keleten is vannak olyan helyek (főleg szentélyek közelében), ahol külön felhívják a figyelmet arra, hogy ott ne.
    Vagy mint ahogy a Sixtus-kápolnában sem lehet kedvünkre lődözni, és mint ahogy az arabok sem szeretik, ha tiszteletlenül direktben vannak nyomatva.
    A gond itthon az, hogy a magyarok nem a kultúrájuk miatt nem szeretik ezt. (bárcsak lenne hagyományőrző, követendő kultúránk)
    Szerintem egy olyan országban, ahol a vasfüggöny lehullása után tömegek indultak meg a "gorenje-szabadság" felé, és próbálták/próbálják a nyugatot majmolni, ott beleférne egy kis brahi, jókedv, játék, móka is az életbe.
    De mivel ezek messze elkerülnek minket, és helyettük van rosszkedv, gonoszság, irigység, befásultság, így a fotós itthon ellenség lesz.
    És nem azért, mert ellopja a magyar ember lelkét. Hiszen azt már saját kezüleg megtette magának az, aki agresszíven reagál bármilyen közeledésre.

    ReplyDelete
  18. edgarleo jól beszél: a magyarok nem azért ellenzik a fotózást, mert vallási meggyőződésükkel ütközik, hanem.... nos miért is?
    tartok tőle, hogy erre a legkézenfekvőbb válasz a 'csak' lenne, mert ésszerű ok nem igazán van rá... max amit korábban is írtunk, hogy 'miért is lenne már jó a másiknak'. Önzőség.

    ReplyDelete
  19. a_nick_mar_letezik16 December, 2008 12:37

    Az a baj, hogy a magyar egy olyan nép, akinek qrva sok joga van, de kötelessége egysem!
    Annyira nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal! Aki közterületen van az vállalja, hogy lefotózhatják!
    Ennyi erővel verje a teve utca ajtáját, hogy töröljék a képét a térfigyelő kamerákról! Azt azért nem csinálom meg, hogy befotózok kerítésen keresztül egy kertbe ahol nudizik a szépasszony, de ha meztelenül kijön az utcára, akkor bukta! :D

    ReplyDelete
  20. ott a pont :) az a baj, hogy a demokráciát még csak nyelvheggyel, fintorogva kóstolgató jóember valahol hallott olyat, hogy képmással való visszaélés, és nosza azonnal hörögve követeli, hogy az ő képmásával ugyan senkifia-lánya ne éjjen vissza! hö!
    csak azt felejti el, hogy a lefotózás és pl flickr-re feltevés (ahol az emberek a fotót nézik és nagyjából leszarják, hogy ki szerepel rajta) egyáltalán nem meríti ki a visszaélés fogalmát.

    ReplyDelete
  21. A térfigyelő kamerák által felvett képeket egy meghatározott ideig tárolhatják. Utána törölni kell. Ugyancsak meg kell semmisíteni az igazoltatás során felvett adatokat, ha további intézkedésre nincs szükség.

    Amúgy azért is említettem meg a fentebb beírt linkeket, hogy tessék elolvasni. Szerintem elég szájbarágósan le van írva mely esetekben mihez kell tartanunk magunkat.

    S hogy ez mennyire nem új keletű dolog: egy hellyel-közzel ma is jó kézikönyv: Lukácsi Tamás: Szabad-e a nudista strandon fényképezni? Avagy fotós jogi kérdések. Budapest, 1986. Főfotó.

    ReplyDelete
  22. Olvasom Mityu "rohadtul két lábbal állok a földön, és paragrafusok szerint cselekszem" bejegyzését, és az jutott eszembe, amit nemrég egy barátom mondott: amikor egy fotóstársadalom (megelőlegezem ezt a titulust) elkezd ilyen témákról pro és kontra véleményezni, akkor már rég elveszett az, amiről valójában beszélgetnek.
    A jogok és kötelezettségek felborult mérlegével tökéletesen egyetértek.
    Ilyen merev hozzáállással nem lehet boldogan élni! Hangsúlyozom: BOLDOGAN!

    ReplyDelete
  23. Mitől "merev" hozzáállás?


    Lehet nem jó párhuzam: Pár évvel ezelőtt kezdték el a környékünkön szórni a kerékbilincseket a járdán parkoló autókra. Tippeld meg mi volt az első kérdése akinek az autójára felkerült a cucc? :)

    ReplyDelete
  24. Tényleg nem szeretném ezt a végtelenségig ragozni, mert úgyis elbeszélünk egymás mellett.
    Én csak azt szerettem volna valahogy átadni, hogy jó volna már egy kicsit kikapcsolni ezt a fene nagy ön- és éntudatot. Lazítani kéne, és az élet minden bosszúsága ellenére megtanulni mosolyogni. És talán még ennél is fontosabb, hogy nem rosszindulatot feltételezni, ha valaki ránk mosolyog.
    Csak hogy a témánál maradjunk: ha valaki lencsevégre kap minket, akkor nem kell rögtön az ügyvédünkhöz rohanni. Inkább örülni kell annak, hogy a fotós meglátott bennünk valami érdekeset. Egy idő után aztán megtanuljuk elfogadni magunkat, elhisszük, hogy van bennünk szépség. És a végén talán már mi fogjuk kérni, hogy ezt tegye közzé valaki, hadd lássa a világ a belőlünk sugárzó ragyogást.
    Hát nem sokkal jobb így gondolkodni, mint állandóan résen lenni, és csőre töltött fegyverrel várni az életünkbe belépőket?! Miért mérgezzük az egyébként is nehéz életünket gyanakvással, bosszúvággyal, elégtétel utáni mohósággal? Ez nem vezet sehova!
    Nagyon sajnálom, hogy ezt nálunk kevesen értik meg!

    ReplyDelete
  25. Szvsz felesleges szócséplés ez itt, hogy így kéne, meg úgy kéne hozzáállni. Akik végigolvasták a posztot, azok mind ugyanúgy éreznek, ugyanazt szeretnék. Viszont nem itt lesz a megváltás. Valami sokkal elementárisabb dologban kell megváltoznia a magyar szellemnek, hogy ez is változzon.
    @Rékuc: jó post!

    ReplyDelete
  26. Kamela: nagyon elszomorító a gondolatod.
    Miért hívod kishitűen szócséplésnek? Mire gondolsz pontosan? Mi az az elementáris dolog? A sült galamb, ami vagy jön, vagy nem? Erőfeszítés, munka nélkül jön a megváltó? Nem egymásra vagyunk hatással?!
    Gondold el: ennyi erővel tök felesleges ez a blog is. De a szülő se szóljon rá a gyerekére, ha az az orrában turkál. És bezárhatnak az iskolák is, hiszen ilyen olvasatban a tanár szava is szócséplés.
    Nem a saját mikrokörnyezetünkben kéne először rendet rakni?
    S ha az ide látogatókból csak egy ember átérzi, hogy mi történik, s továbbadja, akkor az elöbb-utóbb Hozzád is elér.
    Tudod: egy lepke szárnycsapása a világ másik felén szélvihart okoz.

    ReplyDelete
  27. báró Csekonics17 December, 2008 08:07

    Egy apró 'kulturális' különbség jutott még eszembe: azért itt sokáig nem jelentett jót, ha egyszer csak lefotóznak az utcán vagy akárhol máshol vadidegen ember(ek)...
    Szóval lehet simán rossz reflex is: 'mi a fenét akarhat azzal a képpel?'
    Persze tizen-huszonéveseknél annyira nem játszik ez, de idősebbeknél simán el tudom képzelni.

    ReplyDelete
  28. báró Csekonics: Neked is igazad van. De akkor el kéne dönteni, hogy a plazma tévés kapitalizmust, vagy az ügynökmúltas nyöszörgést választjuk.:)
    De még mielött bármilyen politikai-, vallási-, vagy egyéb hovatartozású embert megbántanék, ezt csak azért írtam, hogy talán nem tenne rosszat, ha túl tudnánk lépni a -legtöbb esetben- vélt sérelmeinken.
    Szabadságra vágyunk, miközben egy jottányit sem teszünk azért, hogy legbelül szabadak legyünk. Mert ha sikerülne, akkor nem lehetne panaszkodni, sírni, szídni, és nem utolsó sorban magunkat sajnáltatni.
    Így viszont minden kudarcunkért felelőst lehet kiáltani akár egy témát kereső fotósra is.

    ReplyDelete
  29. Szervusztok!

    Végigolvastam a hozzászólásokat, és be kell valljam, hogy Én még nem találkoztam ilyen problémával. Sőt! Egyszer akartam (de tényleg, mert nagyon hangulatosnak találtam) egy "szűk" sikátort fotózni, ahogy az emberek sétálnak rajta. Hátnem sikerült. felállítottam az állványt, beállítottam egy viszonylag hosszú záridőt (szűrő nem volt sajna), és az emberek nem mentek tovább... mindenki szépen kisétált a képből, hogy ezzel segítsék megörökíteni az utcát....
    Bár ez egy vidéki városkában volt, itt mások az emberek, mint Budapest országban.

    Az a 40 év biztosan nyomot hagyott mindenkiben, és addig amíg ilyen a politikai élet mint amilyen, nem nagyon várhatunk változást.
    De aki azt mondja, hogy a magyaroknak nincsenek kulturális hagyományaik, meg hogy a magyarok bla, bla, bla, stb... Az nem csak hogy általánosít, de szerintem igen ok embert meg is bánt. Mert alapvetően, igeni vannak kulturális, és egyéb hagyományaink, amik igenis szépek, é az emberek egy része igyekszik is (a többség nem is tudatosan) ezeket megőrizni. De ha a Svéd és a Magyar (akárcsak az újkori) történelmet összehasonlítjuk, akkor talán megértjük, hogy miért vannak ezek a bizonyos eltérések. AZ angol gyephez is kell pár száz év, előbb-utóbb nálunk i normalizálódik a helyzet. (Menjetek el Oroszországba, ott még le is lőhetnek miközben fotózol, és szintén nem a vallási meggyőződésük miatt.)
    Aki meg ki akarja próbálni, hogy milyen is egy "jó kis" pereskedés a személyiségi jogok megsértése miatt, az fényképezzen az USA-ban.

    Szóval szerinte nem ennyire fekete-fehér a helyzet, mint amennyire a hozzászólásokból kiderül.

    ReplyDelete
  30. báró Csekonics17 December, 2008 11:55

    75latnok

    Egyetértek - nagyon utálom, amikor sok negatív dolgot 'tipikus magyar' hülyeségnek, negatívumnak festenek le.
    Elég sokat utazok munka miatt (is) és azt kell mondjam, hogy sok ilyesfajta dolog - amiről hajlamosak emberek azt hinni, hogy negatív hungarikum - máshol is látni. Még akár Lajtán túl is.
    Szóval néhány ilyen hungarikum szerintem inkább 'K-Európikum' :-D

    ReplyDelete
  31. A 'K-Európikum' találó.:)
    S bár 75latnok riposztja nem volt címezve, én mégis megragadom az alkalmat, hogy elnézést kérjek mindenkitől, akit a nemzeti önérzetében megbántottam!
    De akkor maradjunk csak "Budapest országban".
    [önreklám:)]
    www.flickr.com/photos/edgarleo/2811869278/
    Ezt a képet egy csütörtöki napon lőttem a Blaha Lujza téren. Nem volt nagy forgalom, mindössze néhány ember mászkált az éjszakai járatok között.
    De nem volt egy sem, aki ne szólt volna oda valamit, vagy tett volna megjegyzést arra a partnerének, hogy én mit is csinálok ott.
    Kb. 5 percet voltam a helyszínen, de még ezalatt is nagyon zavart, hogy beletolakodnak a ténykedésembe.
    Nálunk egyszerűen nem megszokott, hogy valaki kiáll egy állvánnyal, és hosszú záridővel várja az elsuhanó autókat.
    De ezzel még nem is lenne gond.
    Viszont nem értem, hogy miért kell mindenkinek a másikkal foglalkoznia, és miért nem tudja tudomásul venni, hogy az egyik fotózgat, a másik zenét hallgat, a harmadik nézelődik, ő maga pedig sétálgat...?
    Arról meg már nem is beszélek, hogy milyen megjegyzéseket hallottam az anyagi helyzetemre vonatkoztatva. És akárhová csűrjük-csavarjuk, ez nem normális hozzáállás.
    Azt be kell látnom, hogy vidéken sokkal nyugodtabbak, barátságosabbak és együttérzőbbek az emberek, tehát én elsősorban a nagyvárosokban eluralkodó kedélyállapotokat hasonlítom össze.
    De ezt a fajta "neked ehhez nincs JOGOD" érzést én még nem éltem át egyetlen valódi haladó társadalomban sem.
    Sorolhatnék igazi világvárosokat, ahol nemhogy nem zavarta az embereket a megörökítés, hanem kifejezetten élvezték a szituációt és egyben az életet! Egyetlen arcvonáson sem tapasztaltam az itthon megszokott felháborodást.
    És igen, bármennyire szomorú, hogy ezt így kiemelem, de ez itthon hatványozottan előforduló jelenség. Akár tudomást veszünk róla, akár nem.
    Hú, ez jó hosszú lett.:)

    ReplyDelete
  32. Edgarleo, miért vársz az emberektől pozitív hozzáállást, ha te is folyamatosan panaszkodsz :)
    Az, hogy az emberek egymásnak mit mondanak, az az ő dolguk, ahogy a soraidból kiderül, téged direktbe nem zaklatott senki. Te írod, hogy "miért kell mindenkinek a másikkal foglalkoznia", mikor te is éppen ezt teszed :) Inkább nézd a pozitív oldalát, nem kezelnek potenciális terroristának, mikor közterületen fotózol, mit más "fejlett" országokban :)

    ReplyDelete
  33. Kedves Edgarleo!

    OFF

    Őszintén megmondom, engem valóban sokszor zavar az, ahogy a magyarokról, a magyarságról beszélnek, írnak egyesek. És itt most nem elsősorban az ehhez a post-hoz írt hozzászólásokra gondolok.
    Az is sokszor zavar, hogy sokan BP-en (és ez elsősorban a különböző médiákra, vezető politikusokra vonatkozik) azt hiszik, hogy Budapestnek van egy országa, nem pedig az országnak van egy fővárosa.
    De pl az általam oly kevésre tartott amerikai társadalmat nézzük, ott nem baj, ha valaki büszke arra, hogy Ő amerikai. Nem lepődnek, meg, ha kinn lobog a zászló a házán, míg nálunk ez is meglepő. És ez bizony az elmúlt évtizedek, sőt lassan századok politikájának a következménye.

    Ne értsd félre, Én nem vagyok radikális, főleg nem szélsőséges, de a nemzeti öntudat elnyomása szerintem valóság, és ezen bizony kell változtatni. Miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy Magyarok vagyunk? Miért kellene lehajtott fejjel járnunk?


    ON

    Így van ahogy írtad! És ez a pontos válasz is a miértekre. Olvasd el az utolsó hozzászólásod, és már látod is, hogy miért van nálunk (és hasonló helyeken) ez így.
    Valamikor Mi voltunk az un. legvidámabb barakk. És akkoriban, bár nem voltuk gazdagok, de mégis azok voltunk, mert volt időnk olyan dolgokra, amikre most nincs. Most csak a rohanás van, a megélhetési kényszer hajtja az embereket. Akkoriban összejöttek a kollégák, együtt töltöttek egy napot, vagy csak pár órát, és vidámak voltunk, sőt gazdagok.
    Azonban az elmúlt közel harminc év (1-2 évet leszámítva) csak a megszorításokról szólt. Arról, hogy még egy kicsit kell szorítani azon a bizonyos ruhadarabon, és azután jobb lesz. Nos nem lett jobb (és ez nem az Én hibám, de nem is a Tiéd, vagy az Övé, hanem a vezetőinké, akiket Mi választottunk az utóbbi 18 évben)
    Ha nálunk is (jelen árak mellett) az átlag dolgozó hazavinné azt a nettó 400-500 eFt-ot, akkor más lenne a helyzet. (Tudom nem lehet mindent a pénzel magyarázni, de itt vidéken az emberek nagy többsége csak minimálbérre van bejelentve, ezért napi 10-12 órát is kell dolgoznia, és nem engedheti meg magának, hogy egy kicsit pihenjen, elmenjen nyaralni, hódoljon a hobbijának.) Emiatt elkeseredettek, megcsömörlöttek. Hát ezért is van, hogy másként néznek az olyan emberre, aki kiáll egy állvánnyal és egy olyan jó nagy "profi", "drága" géppel fényképezni. Ez természetesen az egyszerű bunkóra nem vonatkozik, Ők bunkók és kész, bár az életszínvonal emelkedésével az ilyenek száma is csökken.
    Nézd meg Német országot. A Nyugati rézben mások az emberek mint a keletiben. Miért, hát a fenti okok miatt.

    Majd idővel kinőljük. Addig meg had nézzenek csodabogárnak, mikor kimegyek a 6 eFt-os állványommal, a 22 éves obimal, és a kb 100 eFt-os vázammal fotózni. Lássuk be nem drága felszerelés, de itthon (és még sok helyen) még ez is egy elérhetetlen álom az emberek nagy többségének. Ott ahol a turizmusból élnek, ezen nem lepődnek meg, ott sem ahol gazdagabbak az emberek, de itt....

    ReplyDelete
  34. Hű... na akkor lássuk.:)

    Kedves Slan! Tetszett a jótékony figyelmeztetésed. Nem is fűzök hozzá mást, inkább elgondolkodom rajta.:)

    Kedves 75latnok! Bár ennek a blognak nem szabad még érintőlegesen sem politikai hangvételt venni, de sajnos kétségkívül belekeveredik a mindennapi életünkbe.
    Hogy a "vezetőink" mit művelnek, az szinte szót sem érdemel. Tudjuk, felfogjuk, bár el nem fogadjuk.
    Hogy Budapest köré épül az ország, az egy kicsit földrajzi, illetve területrendezési sajátosság is. A vidéket tudatosan kinyírják, ergo marad egy főváros, ami már régen telitődött. Túl sokan próbálnak ugyanabban a szűk térben levegőhöz jutni, s ez egyfajta "big brother house" szindrómát okoz. Ember embernek lesz farkasa.
    Hidd el nekem, hogy én is nagyon szomorkás vagyok attól, hogy a népünk -akár a sajátjaival is szembefordulva- ide jutott. De ezt a globális részt nehezen lehet megváltoztatni. Széllel szemben...
    Azonban a belső béke nem életkorhoz, nemhez, valláshoz, vagy éppen nemzetiséghez kötött. Azt meg lehet lelni bárhol, bármikor.
    Én a kis országunk népét nem amiatt kritizálom, mert ide születtek, hanem mert nagyon kevesen tudnak élni azzal a lehetőséggel, hogy megbékéljenek a saját sorsukkal.
    Egyfajta lehetetlen középúton próbálnak egyensúlyozni, és nem tudják eldönteni, hogy hová is szeretnének tartozni.
    S amíg nem a saját korlátaikra és lehetőségeikre koncentrálnak, addig egy csomó energiájukat felemészti a másik iránti irigység, düh, harag. Ez baj. Ezen csak tudatos neveléssel lehet -amibe beletartoznak az ilyen fórumok is- változtatni.
    Mi megbeszéljük, vitázunk, aztán egyetértünk, továbbadjuk, és egyszer majd bezárul a kör. Azonban szerintem ezt nem lehet csak anyagiakkal orvosolni. Mert amíg nem saját magunk vagyunk a fontos, addig hiába keresünk havi akárhányszázezret. Mindig azzal leszünk elfoglalva, hogy a másik mennyivel keres többet. Nem leszünk elégedettek, mert állandóan fantomokkal versenyzünk. De ezen változtatni rengeteg munka, aminek a megoldását nem fentről kell várni. Sőt!
    Odafent azon dolgoznak, hogy az általad is említett békés és boldog múlt végképp feledésbe merüljön. Ügyesen próbálják terelni az elméket, hogy ne bennük, hanem egymásban lássunk ellenséget.
    És itt ki is lyukadtunk az eredeti témához. Senki sem ellensége a másiknak. Akkor sem, ha fényképezőgép van a kezében!
    Nagyon örülök ennek a postnak! Igazán konstruktív, hogy ezt a mai trendi kifejezést használjam.:)

    ReplyDelete
  35. Most néhány percig gondolkodtam, hogy ezt a képet belinkeljem-e ide, mert így saját magamat fogom ellentmondásba keverni. Aztán úgy döntöttem, hogy megteszem. Talán Rékuc nem haragszik meg érte, amúgy már Neki is elküldtem mail-ben.
    Pár nappal ezelött ilyen hangulatban ébredtem:
    www.flickr.com/photos/edgarleo/3104627164/
    És erre aztán nem lehet mondani, hogy csak a Magyarokat bántom.:)

    ReplyDelete
  36. Látom szép kis vita alakult ki már megint, nem is olvastam végig az egészet.
    Röviden csak annyit hogy közterületen bárki fotózhat bárkit.
    Ha valakinek ezzel baja van az max odajöhet hozzám és megkérhet szépen, hogy töröljem a képet.
    Ennyi!!!

    ReplyDelete
  37. VF

    Persze, hogy így kellene lennie de sokszor nem így van, most már "csak" ennek okát kutatjuk.

    Edgarleo

    Igen, igazad van, Én csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy az olyan országokban van az un. "ideális" állapot, ahol régebbi a demokrácia mint nálunk, vagy a turizmusból élnek, így megszokták elfogadták. És azokon a helyeken, ahol "jóléti" társadalom van, ott szintén elfogadóbbak az emberek. Teli hassal könnyebb megértőnek lenni.. Tudod, a cocilizmust sem a zsellérek találták fel, hanem gazdag gyáros családból szárazó "aranyifjak".

    ReplyDelete
  38. "hadd ne én legyek a hibás azért, mert valaki félrekurjant :) "
    na itt vagyok én a troll ahogy mondani dívik
    ugyanmár mi köze van bárkinek a magánéletemhez?Főleg ha nem adok rá engedélyt?
    másrészt senki ne húzzon semmilyen hasznot a beleegyezésem nélkül

    ReplyDelete
  39. nana
    a flikrire tevéssel semmilyen hasznot nem húzok :)

    ReplyDelete
  40. "magánélet"..."engedély"... hűha!
    Akkor egy rövid sztori azokból a bizonyos békés, nyugodt, emberséges 80-as évekből.
    Belvárosi, körgangos házban nőttem fel. Tanácsi lakásoknak hívták ezeket, mindenki lakbért fizetett, volt megbecsült házmester, nem omladozott a falról a vakolat. Az IKV (ingatlankezelő vállalat) karbantartotta, mi pedig vigyáztunk rá.
    Ha elfogyott a cukor, becsöngettünk a szomszéd nénihez, ő pedig adott egy pohárral. (akkoriban nem volt minden sarkon non-stop közért.)
    Aztán jött a magántulajdon. Öröklakások lettek, s ezek az emberek elkezdték hangoztatni, hogy az ő tulajdonuk elött mit lehet, és mit nem lehet csinálni. A szomszédok viszonya elmérgesedett. IKV sem volt már, de az emberek a fene sok joguk mellett a karbantartási kötelezettségeket nem vállalták. A vakolat omlani kezdett, aztán egyszer még a hátsó lépcső néhány foka is leszakadt.
    És eközben mindenki rém büszke volt arra, hogy neki van "magántulajdona", "magánélete", és joga született arra, hogy az "engedélyéért" kelljen esedezni.
    Bravissimo!

    ReplyDelete
  41. Igen.
    Salzburg, tavaly:
    www.flickr.com/photos/euouae/2423173988/
    semmi ellenérzést nem váltottam ki a telével, sőt az anyuka még mosolygott is, azt hitte ő is látszani fog :)

    ReplyDelete
  42. Nyílvános területen fotózás

    Tegnap éjszaka indultam neki a városnak némi fotózási célból. Ami részeredményekkel végződött. Mivel a Nagymező utca egy kávézója előtti székeket fotóztam, amelyek zárás után össze voltak rakva. 5 szék egymáson, 2 sor egymáson 6-8 oszlopban. Szabályo...

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!