Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, January 29, 2009

Ahol nem a vevő van az eladóért

Munka után betértem egy édességboltba csokiért. Egy 60%-os narancsaromás csokit vettem le a polcról. A kasszánál gimis-forma kislánnyal* a következő beszélgetés zajlott le
- Hej!
- Hej!
- 45 korona** lesz.
Kotorászok a pénztárcámban, úgy emlékeztem, van nálam egy ötvenes bankó... de nem találtam. Az egyetlen készpénz nálam egy ötszázas.
- Bocsi, csak ötszázasom van, tudsz visszaadni?
- Fel, de nagyon kevés apróm van...
- Oké, akkor kifizetem kártyával***.
- Kártyás fizetést csak minimum 50 koronától fogadunk el.... de tudod mit? Beütök 50 koronát a kártyádra és adok 5 koronát készpénzben!
- Tökéletes, köszi!
És így is lett.

Szinte undoriíóan gejl, ugye? Megértem, hogy otthon ehhez nincs gusztusuk az embereknek.

 

* Fontos az életkor: figyeljük meg, hogy már ebben a korban képes ügyfélközpontúan és rugalmasan gondolkozni
** ~1.000 forint
*** Teljesen természetes, hogy a legapróbb kisboltban is van kártyás fizetési lehetőség.
 



Tuesday, January 27, 2009

Vége

Ez az utolsó bejegyzés a Rekafoto blogon. Nem bírom tovább csinálni, nem érzek motivációt. Akármit csinálok, elmérgesedett vita és beszólás lesz a vége.

Írtam postot Müllerp madárfotós blogjáról. A feedback: milyen sznob vagyok, amiért nem a madárfotózás a kedvenc témám. Csinálok feldolgozós játékot. Feedback: hörgés, hogy ez nem is fotózás (thank you for pointing out the obvious, Sherlock). És ez csak egy pár példa az utóbbi néhány napból. Nem bírom tovább a beszólást, veszekedést, vitákat. Normális hozzászólás már alig-alig érkezik, hanem a blog a beszólnivágyók homokozójává vált, azért pedig végképp fölösleges időt pazarolnom rá. Nem ezért kezdtem csinálni és nem ezért csináltam lelkesen hónapokon át. Egyszerűen nem akarom és kész.

Mondják, hogy ne hagyjam, hogy a beszólók győzzenek. De ez nem elég;  csak ezért hülyeség volna folytatnom és erőltetnem, csak hogy ’én győzzek’.  Egyszerűen elfogyott az andung, a spiritusz. Ennyi volt.

Folytatom a fotózást és – az önjelölt ízlésrendőrök most hunyják be a szemüket – photoshopolást is. Pont úgy, ahogy én akarom. Tegyétek ti is ezt. Szép fényeket mindenkinek!

Üdv

Rékuc

Sunday, January 25, 2009

Szobor és jeges Duna játék - eredmények

[UPDATE] A poszt jellegéből adódóan a beérkezett fotók sajnos már nem elérhetők.

Bár az utóbbi napkban semmire sem volt időm, örömmel láttam, hogy naponta csordogálnak be a feldolgozások, fotók a rekafoto@gmail.com cimre. A szobros játékra jóval többen küldtek feldolgozást, de a Dunás felkérésre is nagyon szép fotók érkeztek.
Alant az indafotós galériákban megtaláljátok a képeket, pörgessétek végig, érdemes!
A szobros feldolgozáshoz néhányan a lépéseket is leirták, nekik külön köszönet!
[UPDATE] A határidő nem szentírás, akinek van még ilyen képe, küldje be bátran és azonnal kiteszem az indafotó galériába!
szirbek:
Címszavakban a munkálatokról: Az eredeti képből egy egyszeresen és egy kétszeresen tonemappingolt képet készítettem. A PS-ben a három képet egymásra helyeztem, az eredeti feletti első kép Soft Light-ot kapott, a második Unsharp Mask-ot, majd Apply Image (multiply, blue channel), és egy kis expozíció finomhangolás. Plusz keret. Nagyjából ennyi.. :)

tipcsi
Egy bump map-pet tettem a kép alá saját kontúrjaival... bővebben pedig:
- biztos, ami biztos behívtam a Dynamic HDR-be. Néhány finom csúszka-tologatás
- a többi PS CS3-ban készült, jó pár layer-rel
...és pedig:
- duplikáltam az első layer-t és invertáltam,
- Gradient map az inverz képen
- levels, hogy jó fekete és fehér legyen
- select - color range feketék -> új layer-re
- select - color range fehérek -> új layer-re
- új layer 50% szürke kitöltés, majd az előbbi két layer alá helyezés
- a két (fekete, fehér) layer-t összevontam és a csatornáihoz
hozzáadtam egy alfa csatornát
- kijelöltem a szürke layer-t és Filter-Render-Lighting Effects
...direction light, majd kijelöltem forrásnak az előbbi alfa csatornát
- csúszka húzogatás és végül
- overlay módban az alapképre húztam :)))
- keret

havasilaci
- először is topaz adjust-al kiemeltem a részleteket,
- majd az eredeti réteget lemásolva raktam rá egy kis gauss-t és átfedésbe tettem.(átlátszóságot lejebbvittem)
-ezután az eredeti réteget mégegyszer lemásolva fekete-fehérbe raktam át majd ezt a másolt réteget lágy fény-be .
-ezeket a rétegeket összeolvasztottam, majd egy kis korrekcióval a színvilágot módosítottam.
-ezután jött a repedezett hatás, egy másik képet(ami egy repedezett talajt ábrázol) ráraktam erre a szobros képre majd átfedésbe raktam, és radírral eltűntettem a fölösleges részeket.
-ezután összeolvasztottam persze előtte az új (repedezett réteg) színvilágát is ilyenre csináltam.

metal_geri
Ancient hatás PhotoShop-al
1.      Nyissuk meg a retusálni kívánt képet.
(File->Open…ctrl+o)
2.      Kettőzzük meg a „Background” nevü layer-t.
(Layer->Duplicate Layer…)
Majd alkalmazzuk a Filter->Sharpen->Sharpen filtert, mert a kép kicsit homályos.
3.      Alkalmazzuk az Urban Acid action-t(letölthető: http://www.atncentral.com/zip/UrbanAcid.zip).
A felugró Curves ablakban a görbénket tetszés szerint variálhatjuk, amíg a megfelelő hatást meg nem kapjuk.
4.      Most következik a háttér bevágása:
-Hozzunk létre egy új layer-t.
(Layer->New->Layer Shift+Ctrl+N)
-Nyissuk meg azt a képet amelyből a hátteret szeretnénk kialakítani.
-Jelöljük ki a kívánt részletet (kijelölés:M), majd másoljuk a vágólapra(ctrl+c). Aztán a kijelölt részt bal egér gomb nyomása mellett húzzuk át az előző képünkre, helyezzük el és illeszük be(ctrl+v).
-Már csak annyi van hátra a háttérből hogy radírral (Earse tool:E) kiradrozzuk a háttér felesleges részeit. Ajánlott a Fill-t levenni 40%-ra.
5.      Duplikáljuk az eredeti képet(Backgrund layer) ismét. Ezzen a layer-en a szineken sötítíthetünk, illetve világosíthatunk. Én sötétítettem. Ezt az Image->Adjustments->Curves (Ctrl+M) menüben a legegyszerűbb.
6.      És készen is vagyunk!




Friday, January 16, 2009

Barack Obama a flickr-en

Ugye láttátok Barack Obama profilját és fotóit a flickr-en? Nekem szüleim mutatták még karácsonykor. Teljesen hitelesnek tűnik, sok kampány- és egyéb aktivitási fotóval, az első képei azt az alkalmat ábrázolják, amikor bejelentette, hogy indul az elnökjelölt posztért.
Érdekes nézelődnivalók vannak, böngésszetek a mintegy 53.000 fotó között, és jelöljétek be ismerősnek! :)
Az persze felvet néhány érdekes kérdést, hogy a fotókat döntő többségben nem Barack készitette és a saját neve alatt töltötte fel. Jó volna tudni, hogy Amerika és a világ első embere hogyan viszonyul ahhoz, hogy a szerzői jogokat mintegy 50.000 alkalommal megsértette :)



Idegenvezetős sztorik II.

Rögtön az első utam katasztrófával kezdődött - hogy is másként?
Első utam egy budapesti túra volt: indulás Malmö szombat reggel, alvás Drezda, vasárnap délelőtt Prágát útbaejtve, vasárnap 6-7 körül érkezés Pestre.
Drezdában még megvacsoráztunk, lefeküdtem aludni, majd éjjel 3 körül arra ébredtem, hogy sikoltozom a fájdalomtól. (Érdekes, hogy nem a fájdalomra ébredtem, hanem a saját hangomra.) Vesegörcs! Borzalmas fájdalom, hányinger. A recepció hívott egy taxit és bementem valami kórházba. Igazi keletnémet lepukkant hely volt, de nem érdekelt, berohantam a wc-re és elkezdtem hányni.
Mire kijöttem, már várt egy orvosnő (szombat éjjel, nagyvárosban, azért ezt soha nem fogom elfelejteni, hogy nem hagytak várni egyáltalán, örök hála érte). lefektetett, kikérdezett, ironikus módon vese alakú papondekli tálkát tartott a fejemhez, mert állandóan hánytam. Az ultrahang és gyorsröntgen (beöntés és kontrasztfolyadék nélkül) nem mutatott követ. Kaptam valami lóerős fájdalomcsillapítót, majd a doktornő közölte, hogy ez csak fájdalom, nem lehet tenni semmit. Nem bírtam válaszolni, de válaszként rávicsorítottam: egyszer fájna így neki is, mindjárt nem mondaná, hogy 'csak' fájás.
A fájdalomcsillapító hatott: ugyan nem múlt el a fájás, de a vesémet hasogató kések mérete valamivel csökkent. Ellenben rosszul reagáltam a szerre és elkezdtem görcsösen rángani, a kezeim-lábaim teljesen irányításomon kívül rángatóztak-remegtek, egy nővérke lefogott, hogy ne essek le az ágyról. Néztem a málló vakolatú plafont és egy ideig szentül meg voltam győződve arról, hogy itt fogok meghalni, ebben a leharcolt drezdai kórházban.
Persze nem haltam meg, a szer végül megszűnt hatni, kaptam valami mást, meg egy levélnyi kúpot, amit eltettem és arra gondoltam, inkább a halál, mintsemhogy én ezeket felpászítgassam magamnak oda. (Másnap délben már remegve számoltam a peceket, hogy teljen le a két kúp közötti előírt idő és adhassam már be magamnak a következőt. Hát igen.)
Olyan hat óra lehetett, mire a taxi visszavitt a szállodába. Fél nyolcra volt kitűzve az indulás tovább, nem feküdtem vissza, hanem letusoltam, hánytam, fogat mostam, összepakoltam a cuccaimat és lementem a buszhoz. Néhány utas már ott cigizett és látták, hogy nem vagyok túl jól. Induláskor bemondtam a mikorfonba, hogy sajnos nem érzem magam túl jól és nem garantálom, hogy teljesen a csúcson leszek aznap. Szerencsére az utasok megértőek voltak, de még nagyobb szerencse, hogy a sofőr jó fej volt. (Ő volt a norvég óriás a bazilikás postból.)
Indulás után nem sokkal bekómáztam és eszméletlenül feküdtem keresztben két ülésen. De. 11kor, Prágában ébredtem. A sofőr felakasztotta a mikrofont maga mellé és mesélt az utasoknak, mivel jól ismerte Prágát. De még azelőtt, a német-cseh határon, egyedül elvégezte az akkoriban szükséges rengeteg papírmunkát, ami az én feladatom lett volna.
Ezután némileg magamhoz tértem és bár még meg-meglátogattam a wc-t kúpot tenni és epét hányni, kicsit normálisabban éreztem magam és egész jól végigcsináltam a hetet. Természetesen azóta sem volt hasonlóan erős vesefájdalmam.



Idegenvezetős sztorik I.

Néhány évadon át idegenvezetőként dolgoztam a Scandorama buszos utazási irodánál. Egyhetes buszos utak voltak, jellemzően Budapestre, Siófokra, Hévízre, de néha beugrott más úticél is. A budapesti út: 2 nap buszozás, 3 nap Pesten (ezalatt 6 program) és 2 nap buszozás vissza Svédországba. Útközben Drezdában szálltunk meg.
Nagyon jól szervezett utak voltak ezek, Drezdában a Holiday Inn-el volt szerződésünk, Pesten az egyik Ibis szállóval, a legapróbb pihenőhelyek is évek óta bejáratott helyek voltak, tehát megbízható, előrelátható utazások voltak. Kényelmes buszok és mindig jókedvű, aranyos utazóközönség, általában svédek és norvégok vegyesen, jellemzően 70 és 70 között, aránylag művelt és nyitott emberek, nagyon érdekelte őket minden újdonság.
A hévízi út hasonló volt, Hévizen az egyik négycsillagos wellness szállóban laktunk, itt sokkal kevsebb program volt (3 nap alatt 4db ha jól emlékszem) szóval bőven jutott idő a pancsizásra.
A balatoni út kicsit másmilyen volt, ez 9 napos út volt és útközben nem szálltunk meg, hanem 28 óra alatt utaztunk le Melmöből Siófokra. Elég húzós volt, de utána hat nap önfeledt üdülés, majd ismét 28 óra hazaút a busszal. Az utazóközönség itt fiatalabb volt, több volt a gyerekes család és a hangulat is valamivel lazább volt.

Imádtam csinálni ezt a melót, azóta is ez az a munka, amit a legjobban szerettem végezni. A folyamatosan felmerülő problémák megoldása, az utasok elégedettsége, meg persze az utazás, olyan hihetetlenül jó érzés volt, hogy a mai napig vigyorogva gondolok rá.
No meg ma már benőtt fejemlágyával bizonyára még jobban csinálnám. Dehát azok az idők elmúltak, az emlékek viszont megmaradtak szép számmal, úgyhogy csapjunk bele!



Wednesday, January 14, 2009

Fotós film spinoff post: képileg elbűvölő filmek

Érkezett néhány komment a fotós filmek post alá, amelyek a képi világukban kiemelkedő filmeket méltatták. Olyen volt pl. a Baraka vagy a Jeunet-filmek (Amélie, Túl hosszú jegyesség). Ha már Jeunet, nekem leginkább a Jeunet-Caro páros filmjei tetszettek, mint a Delicatessen vagy az Elveszett gyermekek városa. Mindkét film olyan, hogy bármelyik kockájától sirva alélnék magam alá, ha a galériámban tudhatnám. Na!
A kedvenc 'képes' filmem újabban a (kujaniszkacci) (najó nem fiserálom el, megnézem gugliban, hogy kell irni) szóval a Koyaanisqatsi, Godfrey Reggio rendezésében. Philip Glass bombasztikus zenéjére széditő képjátéknak lehetünk tanúi, ahogy egyik kommentelő is megjegyezte: bármelyik képkocka mehetne egyenesen a National Geographic-ba. Ne hagyjátok ki ezt a bizarr cimű filmet! (A szó eredete és jelentése a weboldalon, a Definitions alatt.)
Még milyen, csodás képi világú filmeket ismertek? Nekem, bevallom, a 300 is nagyon tetszett, az orákulumos jelenet fergeteges volt, és a harcosok is jól néztek ki a piros palástokban, meg a vér fröccsenését is jól megcseppesitették a készitők.


Blogajánló: Müller Péter madárfotós blogja

Bevallom, nem rajongok különösebben a madár- és állatfotókért. Bár elismerem és tisztelem a szakmai felkészültséget és precizitást, amit ez a műfaj megkövetel, mégis csak ritkán érint meg igazán egy fotó ebből a műfajból. A street, táj vagy városfotók valamiért jobban érdekelnek.
De ma rátaláltam egy blogra, amely nem csak engem fogott meg, hanem biztosan sokaknak fog hasznosat és szépet nyújtani. Müller Péter blogjában érdekesen és érthetően mesél a fotós kirándulásairól és mutatja be az eredményeket. A fotók igazán gyönyörűek, érezni rajtuk a fotós természet iránti szeretetét, tiszteletét.
Müller Péter blogja



Fotós film extraordinaire: Transsiberian

Csodás ötlet jutott az eszembe: össze kéne gyűjteni azokat a filmeket, ahol a fotózás kiemelt szerepet kap. Hát nem ragyogó? :) Irjatok kommentbe fotós filmet!
De nem ezt akartam irni eredetileg, csak késő van és bagoj módjára ilyenkor támadnak a legpazarabb ötleteim. (bár egyesek szerint ha ez pazarnak számit, akkor jobban tenném, ha aludnék inkább.)
Szóval fotós filmet akarok ajánlani. A cime: Transsiberian. A filmet egy videotéka poszterén láttam meg és mivel régi vágyam, hogy egyszer megtegyem a Moszkva-Vladivosztok távot, azonnal rácuppantam. Gondoltam, ami a vonaton játszódik, nagyon rossz már nem lehet. De kellemes meglepetések sora ért. Avagy mit szóltok Ben Kingsley-hez, aki egy némi magánvállalkozói szellemmel is megáldott régivágású ruszki zsarut alakit :D de a legeslegjobb, hogy a film főszereplője egy fotós csaj.
(hatásszünet)
Persze szép, csinos, okos és tehetséges, szóval azonnal lehet vele azonosulni. Ráadásul egy Canon 400D lóg a nyakában, gyakorlatilag a teljes film alatt, természetesen szigorúan az egyik oldalt CANON, másik oldalt EOS DIGITAL feliratot villantó, jól ismert pánttal kifelé.
A vázon kitobi van, amellyel bámulatos módon rázoomol a százötven méternyire köröző keselyűre úgy, hogy az kitölti a teljes képkockát, de csak miután egy 50/1.4-et megszégyenitően krémes bokeh hátteres portrét készit egy orosz néniről. De a legcsudálatosabb ebben a felállásban, amikor a 400D keresőjén keresztül mutatják a cselekményt: a márnököknek sikerült a vázba egy régivágású mikroprizmás keresőt beleépiteniük :DD a pontos nevét nem tudom, a Prakticámban látok olyat, kép mellékelve. Szóval mindenki azonnal tegyen panaszt a Canonnál, hogy ilyen keresőt szeretnénk, különben találkozunk a biróságon.
De nem csak ilyen könnyed móka és kacagás ám a film, bár néhány vidám percet szerez az is, amikor főhősnőnk a kitobit egy Canon 70-200/f4 L objektivre cseréli csak úgy lazán. A film ugyanis egy idillinek tűnő tájképfotózás során vesz egy thrillerszerű fordulatot és onnan már nincs megállás a cselekményben és a fényképezőgép a benne lévő fotókkal végig kulcsszerepet játszik. Egy fotó ráadásul perdöntő bizonyiték gyanánt is szolgál, nagy hálára késztetve ezáltal két ország rendőrségét.
Szóval fotós témájú filmnek elmegy, vonatosnak is, az összbenyomás egészen kellemes, a bakik annyira feltűnőek, hogy már aranyosak, úgyhogy ajánlom, Canonpártiaknak mindenképp, már csak márkahűségbeli kötelességből is. És várom a fotós filmeket!


Tuesday, January 13, 2009

Canon terápia a rémálomutazás alatt

Edgarleo fotóstárs vérfagyasztó történetét olvashatjátok alant, fűszerezve egy kis napsugárral arról, hogy fényképezőgépünk mindig jól jöhet :) Bevallom, én irigykedem, mert régóta szeretnék eljutni Novosibirskbe, és az Ázsiában olcsón bevásárolt objektívek is elindították a nyálelválasztásomat. Kalandra fel!

Az olcsó repjegy (értsd: 40 ezerrel olcsóbb, mint bármely más társaság) miatt választottam az Aeroflotot. Először, és utoljára!
BP-Moszkva-HK [Hong Kong, a szerk.] útvonal.
Moszkvából már eleve 2,5 órás késéssel indultunk, aztán Minsk-et elhagyva, de még Ulan Bator előtt a gép visszafordult, majd erőteljesen süllyedni és lassulni kezdett.
"small technical problem", szóval leállt az egyik hajtómű. Kényszerleszállás Novoszibirszkben, ahol betereltek minket egy fűtetlen váróba, és ránk zárták az ajtót.
"this plane is dead" és aztán semmi.
Zéró információ, kb. ugyanennyi kapcsolat. Se wifi, se telefon lefedettség. Az utasok között voltak oroszok, franciák, norvégok, kolumbiaiak, kínaiak, és én egyedül magyar.
Ezek közül a kínaiak voltak a legjobban kiakadva, ők egymást heccelve szinte szétrúgták az üvegajtót.
A helyi ruszkik az ócsárolást, szidalmakat, köpködéseket, kiabálásokat szótlanul és idegesítő közönnyel nézték.
Azt, hogy ügyvéd, embassy, meg hasonlók, azt felejtsd el.
Kaptunk helyette géppisztolyos katonákat, akik gondosan ügyeltek arra, hogy még véletlenül se merészkedjünk ki a -20 fokba.
6 óra után jutott eszükbe, hogy a kisgyerekeseket kiviszik pihenni egy közeli szállóba. De nekik is volt egy órás sorbanállásuk, mert emigráltatni kellett őket. Nem lehet ám csak úgy elhagyni a "reptér" területét.
10 órás várakozás után hozták be a gépről a kaját, és 13 óra múlva tudtunk továbbmenni. Meg kellett várni, amíg Moszkvából utánunk küldenek egy másik gépet.
Gondolhatod, hogy milyen volt a hangulat.
Néha előkerült valami alkalmazott-szerűség, aztán foghegyről odavetették, hogy ne hőzöngjünk. Örüljünk, hogy életben vagyunk.
Én már rengeteget repültem, de most először életemben tényleg féltem a re-startoláskor.
Nagyon sok ember szállásfoglalása ugrott, az enyém megmaradt, de csak a hotel jóindulatán múlott. (karácsonyi szezon közepe)
Visszafelé 4 órás késés, elveszett poggyász, és úgy összességében a teljes beleszarás mindenbe.
Putyinország.:))
Az esetről szóló kis cikkecske linkjét betettem a képek alá.
Ennél többet nem találtam róla a neten.
[...] Komolyan mondom, hogy akkortól kezdtem megnyugodni, amikor elővettem a gépemet, és kerestem a váróban a témákat.
A keresőn keresztül mintha egy teljesen másik világból szemléltem volna a eseményeket, és ez tökre megnyugtatott. Canon terápia.:)
Viszont HK-ban sikerült tök jó áron bevásárolnom obikból.
A régóta vágyott sigma 10-20, a canon ef 70-200L f4, igaz IS nélkül ("a legolcsóbb fehér"), és a fix 50 f1,8 immáron itt figyelnek nálam.:))

Ha valakinek van hasonlóan izgalmas fotós útibeszámolója, szívesen kiteszem!



Monday, January 12, 2009

Brutális HDR kihívás

Már régóta meg akarom mutatni ezt az oldalt, ugyanis innen szedtem az utómunka-játék ötletét. A szerző egy nagyon jó alapkép-sorozatot publikált feldolgozásra és az eredmények enyhén szólva is hihetetlenek. Nagyon sokféle interpretáció született. Sajnos a képek egy része már nem érhető el, de a megmaradókból is bőven lehet mazsolázni. Jó nézegetést!


Sunday, January 11, 2009

Fotózás és utómunka

[Update] Sajnos a játék jellegéből adódóan a poszthoz tartozó képek már nem elérhetők.

Nagyon örülök, hogy ilyen sok pozitiv visszajelzést kaptam a HDR játékra. Ezúttal két kihivást is kihirdetek: azoknak, akik inkább fotóznának, és azoknak, akik még kérnek utómunkás játékot. Persze ha mindkettőn részt vesztek, annál jobb :)
A fotózás témája: jeges Duna. Jellemző szerencsémmel sikerült pont lemaradnom a Duna jegesedéséről. Mivel még jópár napig várható a farkasorditó hideg, ragyogó alkalom nyilik a különleges látvány megörökitésére. A kérés egy rész kiváncsiság, egy rész önzőség: szeretném látni a jeges Dunát és nagyon kiváncsi vagyok, ki hogyan ábrázolja ezt a szép természeti jelenséget. Szóval irány a vizpart! Reggel, este, éjszaka, kék éggel vagy hosszú záridővel, HDR vagy ellenfény, bármi jöhet! (Ezen a linken a 2006 elején, kiskompakttal készült jegesdunás képeimet láthatjátok.)

Az utómunka kihiváshoz most egy viszonylag kis képet teszek fel. Az ok igen egyszerű: a nagyot nem találom. Valahol megvan DVD-re mentve, de nem itt a jelenlegi lakásomon. Viszont nagyon szeretném látni, ti mit hoztok ki ebből a fotóból, és azt hiszem, itt a kis méret sem fog nagy gondot jelenteni, a fotó jellegéből adódóan nem a tűéles részletek a legfontosabbak :) egy tipp: ha mindig új rétegen végzitek a változtatásokat, jobban megtartható a képminőség. A feldolgozandó fotó itt található. Az én feldolgozásomat már láthattátok a blog fejlécében. Itt is teljesen szabad kezet adok, a lényeg, hogy ne legyen olyan, mint az enyém :)

Szabályok: mivel a legutóbb sok munkámba került párositani a nickeket a képekkel, ezúttal megkérlek, hogy az elkészült képeket a következőképpen küldjétek be.
- e-mailcim: rekafoto kukac gmail pont com
- e-mail tárgya: jeges duna/szobor. Aki mindkét témában küld képet, az használja mindkettőt.
- képfájl neve: jegesduna_nicketek vagy szobor_nicketek. A nicketek szót helyettesitsétek be azzal a nickkel vagy névvel, amelyet a fotó alatt akartok majd látni.
- határidő: január 25.

Nagyjából ennyi :) sok sikert és sok képet!

[Update] Ha az utómunkáról is irtok a szobros kép kapcsán, az még jobb! És a Dunától távolabb lakók se keseredjenek el, legközelebb univerzálisabb témát találok ki :)


Thursday, January 8, 2009

Kristálygolyó

Ismét a véleményeteket kérem. A válaszotok ezúttal titeket is érint majd.
Az előző postban többen kérték, hogy legyen még ilyen utómunkás, feldolgozós játék. Ennek örömmel teszek eleget. Az is felmerült, hogy legyen győztes fotó, sőt egy ismerősöm javasolta, hogy a nyertest apró nyereményekkel honoráljam, mint pl. egy éves flickr pro előfizetés, vagy ajándékutalvány fotókidolgozásra, stb.
Az ötlet első hallásra remeknek tűnt, mégis kételyeim vannak. Tartok attól, hogy egy ilyen versengés megmérgezné a blogon uralkodó jó hangulatot és jönnének a megkérdőjelezések, viták, gyanakvások. Az is igaz viszont, hogy egy ilyen verseny talán több résztvevőt vonzana és még sokszinűbb lenne a felhozatal, ami mindenkinek jó.

Szóval nehéz döntés! Én még gondolkozom rajta, és várom a véleményeket. Ha lehet, kommentet is fűzzetek a szavazathoz: mondjátok el, miért döntöttetek úgy, ahogy. Vasárnap estig lehet szavazni.


Wednesday, January 7, 2009

Karácsonyi játék - eredmények

Update: sajnos ehhez a poszthosz elvesztek a fotók. 

A karácsonyi szünet alatt is izzottak a számítógépek és kreativitásban sem volt hiány. 18 képet kaptam a játékra, mindenkinek köszönöm a hozzájárulást! Mindegyik melléklet egy teljesen új oldalát mutatta meg az alapképnek, és olyan megoldások születtek, amelyek álmomban sem jutottak volna eszembe. Nem is szaporitom a szót, jöjjenek a feldolgozások. Elsőként az alapképet mutatom meg, mindenféle módosítás nélkül, utána vegyes sorrendben a feldolgozásokat. A blogsablonnak megfelelően kicsinyitenem kellett a képeken, hogy kiférjenek az oldalra. Az összes fotó megtekinthető 'beérkezési' méretében az Indafotón. Ha valaki nem szeretné a saját feldolgozását az én nevem alatt látni, szóljon és kiszedem.

Polgár Ádám, aki leírást is készített az eljárásról:

    * A három képből (jpegből) készítettem egy HDR képet, miután mindegyiket 1500 szélesre átméreteztem. Úgysincs szükség a nagy felbontásra, és így a gép is gyorsabban dolgozik velük.
    * Mivel a kép -tükröződést részét leszámítva- tele van apró, oda nem illő dolgokkal (szemeteszsák, öntözőkanna, csatorna, kuka, villanyoszlop stb) gondoltam hogy logikailag megfelezem a képet. A tükröződést leszámítva mindent átnyomtam fekete fehérre. Így a szép színekből is maradt valami, valamint az érdektelen dolgok a háttérbe szorultak.
    * A kép ketté bontásához kijelöltem a tökröződést, majd elmentettem a kijelölést. Invertálása után FF-é alakítottam a tájat. Image->Adjustment-> Hue/Satur... parancsnál, levettem minimumra a Saturationt, majd a Levelsel kontrasztosabbra állítottam a képet. A színesen hagyott tükröződő felületen is babráltam kicsit a színekkel.
    * Innentől már csak a képet akartam némi effektel izgalmasabbá tenni.  Egy új fehér réteget hoztam létre, majd ehhez vinnyeta hatást adtam a Filter->Disort->Lens Correction, Vignette  parancsával.
    * Ezt a réteget még kicsit módosítottam a Filter->Disort->Glass szűrővel, majd a réteget Multiply módba állítottam és az átlátszóságát lejebb vettem.
    * A vinnyetált terület alatt van egy kis kizoomolás hatás is. Ehhez az elipszises kijelölésel kijelöltem a kép vinnyettálást nem érintő területét, majd invertáltam. Eztuán a Select->Feather 15. És következett SelectFilter->Blur->Radial Blur minimális értékkel kb 5.
    * Utolsó elötti lépésként a FF táj mőgé került egy fémes textúra réteg Multiply módban, melynek átlátszósága 25%
    * A képet miután elmentettem jpegben még egy két helyen szükséges volt a Healing Brushal kiigazítani, illetbe a Smudgéval elmaszatolni.

Röviden ennyi, azt hiszem az kiderült hogy Photoshoppal készült. A HDR-hez pedig Photomatixot használtam.

Szilvi, aki szintén írt a képhez:


HDR-t még sosem csináltam, most sem tettem. Inkább készítettem egy olyan verziót, ami a nagyszülőknél tölött nyaralást idézi fel egy régi fiókból előszedett, megkopott fényép segítségével. Aki szereti az ilyeneket, az csak írja be a keresőbe, hogy "worn photo overlay" és kap egy csomó letölthető réteget, amit egyszerűen csak ráhúzhat a fotójára. Az én verzióm innen való:
http://rainbowgimpscrap.blogspot.com/2008/08/regtett-fot.html

Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm ezt a sok munkát! Remélem, másnak is érdekes és hasznos lesz látni, mennyiféleképpen éljük meg ugyanazt a képet. Klassz volt, köszi :))))


Monday, January 5, 2009

Best Of 2008 - szavazás


Az új kedvenc blogom, a spottr szerzői aljas választás elé állították az olvasóidat. Melyik volt a legjobb fotód 2008-ban? Válaszd ki és mutasd meg egy erre létrehozott flickr csoportban!
Ez jó kis fejtörő. Nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a legjobb. Mert mi a legjobb? Amelyik a legtechnikásabb? Vagy amelyiket a legnagyobb öröm volt elkésziteni? Vagy a legmázlistább pillanat? Vagy a leghangulatosabb?
Kiválogattam a nekem legjobban tetsző tiz fotómat 2008-ból és szavazásra bocsátom. Próbáltam az alapján válogatni, hogy számomra mit jelentett 2008 fotózás szempontjából, mik voltak a technikák, a mérföldkövek. A HDR-t folytattam, tehát ebből van három. Felfedeztem a szupergyors záridővel fotózott viz szépségét, és jártam Rómában. Nyártól pedig persze Svédország, de Budapestről sem feledkeztem meg. Nektek melyik? Estig gondolkodom, utána választok :)

És ne feledjétek, a karácsonyi kihívás holnap, vízkeresztkor jár le, aki még nem tette, küldje be a feldolgozást!
A tiz döntős (eredeti méretben itt)
 1. Vision Of Love
 2. A jég birodalmában
 3. One In Darkness
 4. Római üdvözlet
 5. Clouds Over Rosenborg
 6. Splash
 7. Summer In The City
 8. Fairytale
 9. A kis fürdőző
10. The Night

Ancient Rocks


Új fotós szuperblog

Néhány fotó iránt érdeklődő ember - van közöttük profi és lelkes amatőr is - gondolt egyet, és öszehozott egy olyan fotós blogot, amely a magyar és a nemzetközi fotós világból egyaránt szemezget. Van napifotó, sőt napicsaj is, meg pályázatok, meg technikák, meg hírek, meg érdekességek, mindez egy iszonyú igényes, szép felületen. Nagyon örülök neki és azonnal törzsolvasó lettem. Ajánlom mindenkinek! Jó szpotterezést :)