Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, April 29, 2009

Amikor nem szeretnék fotózni

Egy fórumon valaki felvetette, hogy mi van akkor, ha valaki elkezd fényképezni egy temetést. Szerintem ultragáz, amikor valaki nekiáll megörökíteni koporsót, gyászolókat, neadjisten elhantolást. Igazi érzéketlenség és kétlem, hogy a jelenlévők kivétel és feltétel nélkül örülnének a tolakodó dokumentációnak.
De van még rosszabb: amikor téged kérnek fel erre a rémes feladatra! Sajnos az utóbbi években párszor volt alkalmam temetésen részt venni és egyik alkalommal rám hárult a kellemetlen feladat, hogy fotózzak. A temetésen sok ember volt, akit nem ismertem (akkori barátom édesapja volt az elhunyt) és rém hülyén éreztem magam: egyrészt gyűlöltem, hogy ilyen méltatlan tevékenységgel kell foglalkoznom mindenki szeme láttára, másrészt dühös voltam, hogy nem vehetek részt a temetésen, nem tudok együtt gyászolni a többiekkel, mert állandóan a fotózásra kell figyelnem. A barátom folyamatosan pisszegett, hogy 'fotózzál már'.  Kellemetlen és megalázó élmény volt.
Másik alkalommal esküvőre mentem, meghívott vendégként. A helyszínen derült ki, hogy a család azért hívott meg, hogy fotózzak! Az ünneplés, lagzizás helyett fel-alá futkároztam és a megörökítéssel foglalkoztam. Kemény meló volt és egy percét sem élveztem - az esküvőfotózás kemény meló egy tapasztalt szakembernek is.
Tudom, hogy nem vagyok elég tökös, határozottan nemet kellene mondani az ilyen helyzetekre. Meg is fogadtam, hogy nem fogok végigfotózni több ünnepséget és nem hagyom, hogy kihasználjanak. A fotózás a hobbim, amit akkor űzök, amikor kedvem van hozzá. Ugyanakkor az ismerőseit sem akarja megbántani az ember, a kategorikus megtagadásból pedig könnyedén következhet holtig tartó sértődés is.
Persze a családi összejöveteleken szívesen kattintgat az ember, de a fent említettek már erősen a véglet kategóriába tartoznak. Az is teljesen oké, ha megkérnek, hogy előtte-közben-utána készítsek pár fotót. De elvárni, hogy fő feladatom legyen minden pillanat megörökítése - szerintem túlzás.
Ti hogy vagytok ezzel? Fenntartás nélkül fotózzátok végig a rokon esküvőjét, ismerős temetését, kuzin ballagását? Mertek nemet mondani? Mit tehet ilyenkor az ember? Hogy lehet udvariasan hárítani?


22 comments:

  1. 3 hete voltam apai nagyapám temetésén vidéken, persze vittem magammal a gépem, de eszembe sem jutott hogy fotózzak.

    Esküvőre pedig ezért meghívni valakit simán cigányság. Mások sokszázért vállalják - nem véletlenül - nem egy ismerőssel kell kiszúrni, és rátestálni a feladatot.

    ReplyDelete
  2. Hát a temetés valóban zora lehetett. Ami az esküvőt illeti én biztos nem vállalnám el, még pénzért sem. Amúgy az ilyen helyzetek elkerülésére: van olyan hely ahova nem visz az ember fényképezőgépet.

    ReplyDelete
  3. Temetésen nem tudnám elképzelni a fotózást, csak ha intézményi / állami esemény is, de az más kategória, és nem is annyira személyes.
    Szerencsére kevesen házasodnak a környezetemben (és a gépem sem alkalmas rá). Olyan esetben, amit leírtál mondhatod, hogy nem alkalmas a géped a feladatra, szóltak volna előbb (nincs nálad elég memóriakártya, objektív, vaku, stb.). egyébként is pofátlanság meghívni valakit, aztán kész helyzet elé állítani ilyen szituációban.

    ReplyDelete
  4. Temetés: én olyat láttam, hogy videofelvétel készült a temetésen!
    (Nem 'sajáton', az az előttin, amire hivatalos voltam. - Néztünk ki a fejünkből, hogy vajon mi lehet az az alkalom, amikor vissznézik ezt a felvételt... Nem híres ember temetése volt.)
    Én sem fotóznék temetést.

    Esküvő: ha közeli családtag v. barát esküvője, akkor simán szólhat(ott volna) előre, hogy figyi, mi lenne ha Te fotóznál. El tudom képzelni, hogy megegyeztek valami jelképes honoráriumban - akár úgy is, hogy a szívességet szívességgel viszonozzák, de mindenképp úgy korrekt, ha előre tudod. (Tapasztalatból mondom, hogy nem olcsó egy viszonylag szerény esküvő sem, szóval előfordulhat ilyesmi - ha előre megbeszéli az ember, miért ne?)
    Ha meg nem közeli ismerős, akkor egyértelmű, hogy számításból csinálta - simán leléptem volna, vagy behazudom, hogy épp nem jó a gép, lemerült az akksi stb. Vagy nem is viszek - nagy gépet legalábbis nem, csak valami kis kompaktot. (Ha nem közeli barátom v. rokonom, úgysem akarom a képeket túl sokat nézegetni majd, nem?)

    Szóval, szerintem azt kell felmérni, hogy mennyire 'aljas' a szándék és annak megfelelően reagálni.

    ReplyDelete
  5. Hali!
    Én is sokat filóztam ezen. Arra jutottam, hogy a temetésen, és előtte, semmi képp, mert az megzavarhatja a gyászt. Utánna, a halottitoron, már inkább. Bár akkor is csak azért, mert ebben a kbsztt világban már csak temetésen gyűlik össze a rokonság!!! sajnos. Már két temetésen voltam géppel, de nem volt szivem (pofám) kattingatni.
    Esküvőn még nem voltam, néhány rendezvényen igen. Mivel ez egy fontos momentum(egyre ritkább), így nagyon oda kell koncentrálni, hogy megeleégedést láss a képeket mutogatva. Főleg, ha Te vagy az egyedüli relatíve 'profi' fotós. Ha csak néhány minőségi kompozíciót kérnek, egy fizettett fotós mellett, mivel látyák, hogy értesz hozzá, és tetszik amit csinálsz, akkor talán, még élvezhető is.
    A felkérés meg nonszensz.
    Amúgy hogy is van ezzzel az esküvői fotózással kapcsolatban, szánalomból, vagy magasztalásként mondogatják, hogy 'Na olyan nem lennék...' ?

    ReplyDelete
  6. Ha a tudásom és a felszerelésem lehetővé teszi az esélyt a jó végeredményre, miért ne? Viszont ha valami okból ez nem lehetséges (vagy a tudásom, vagy a felszerelésem miatt), akkor kerek-perec megmondom, hogy nem tudok jó képeket készíteni, keressen más személyt a feladatra (ismerősnek például buliképek kellettek volna, nem vállaltam). Haverom esküvőjén készíthettem pár képet, lett is közülük használható, ettől függetlenül szigorúan csak hobbiból fotózom. A saját örömömre.
    Temetést viszont sosem fotóznék önszántamból. Egy ballagás még beleférhet. De ha nemet kell mondani bármi okból, megteszem.

    ReplyDelete
  7. Temetésen sosem fotóznék. Sajnos úgy is eléggé belevésődik az ember emlékezetébe egy ilyen, nem kell, hogy még valami emlékeztessen is rá. Én inkább az elhunytra, nem a temetésre emlékszem szívesen.
    A másik, én az egyenes megoldások híve vagyok. Ő nem volt egyenes, nem szólt előre, hogy meg akar kérni, ettől én még őszinte lennék: Nem vállalom el, max néhány képet készítek, de ne várjanak túl sokat (semmilyen szempontból). Egy ilyenre készüéni kell, felszerelésem sem megfelelő, meg amúgy is. Aztán visszafogottan tettem volna a dolgom néha... Melletted volt "profi" is, vagy csak Te voltál? Utóbbi helyzetben azért megpróbáltam volna valamit alkotni, de nagyon nem szívesen.

    ReplyDelete
  8. Temetésen soha nem fotóznék és nem is tartom helyénvaló dolognak. Értem én, hogy emlékek, meg "ez is róla szól", de akkor sem.
    Az esküvői fotózás kemény, az biztos. Mindneki mulat, csak te vagy frusztrált, hogy lehetőleg minden fontos esemény meg legyen örökítve, nehogy azifjúpár rosszallóan nézegesse majd őket. Egyszer kértek meg egy eküvőn, hogy videózzak, mert én "úgyis ráérek" címszóval... asszem 1 órát bírtam, majd leültem egy társaságba oszt jól bérúgtam...alig találtam meg a kamerát, asse tudtam, hová raktam le :) ...ez a hír gyorsan terjedt és -érdekes módon- azóta nem kértek meg ilyen nemes feladatra. (bár azt hozzáteszem, ritkán és akkor is mértékkel iszom alkoholt, de pssssszzzzt, ezt ők nem tudják ;) )

    ReplyDelete
  9. Az, hogy nem vagyok alkalmas a feladatra, nem is kérdéses. A dologban leginkább az zavar, hogy a fotózási felkéréssel kvázi kizárnak abból a közösségből, amelynek vendégként teljes értékű tagja vagyok, fotósként viszont már amolyan kívülállóként élhetem meg a rendezvényt. Nincs egy nyugodt pillanatom, nem tudok ellazulni, nem tudom átérezni a hangulatot, esküvő vagy vidámabb esemény esetén élvezni a kaját, piát. beszélgetést, társaságot. Vendégből személyzetté 'süllyedek' és ez szerintem igencsak méltatlan, méltánytalan dolog a meghívó részéről.

    ReplyDelete
  10. Temetésen én se szeretnék fotózni, az biztos. Érdekes, hogy nagyszüleimnek voltak olyan fotói amik a temetésen készültek, kis egyszerű kompakt géppel elkattintgatva. De azt gyerekként és most se nagyon értem, hogy annak mi értelme volt, nekem nagyon fura.
    Esküvőre meg meghívni vkit, majd a helyszínen közölni, hogy nah te fogsz fotózni sztem ritka görény dolog. Még ha jó ismerős is azt mondtam volna, hogy ne haragudj, de erre én most nem vagyok felkészülve, nem így jöttem ide, nincs nálam ami kelhet. De hozzátenném, hogy ha előre megbeszéltük volna, akkor lehetett volna róla szó, de így, én most vendégként jöttem, nem tudom vállalni. Fotóztam már eseményen és hát nagyon nem az esemény résztvevővője a fotós, sokkal inkább kívülálló, nem lehet ilyet csak így hirtelen kérni.

    ReplyDelete
  11. Horváth Gabriella09 May, 2009 11:02

    Sziasztok!
    Nyáron apukám temetésén a ravatalozóban egy nő digitális kamerával, teljesen közelről apukámat kattogtatta. Anyumám megkérdezte, hogy ki ö és ki kérte meg erre a feladatra. Erre a hölgy azt mondta flegma stílusban, hogy SENKI. Anyukám felszólította udvariasan, hogy fejezze be, de 10 perc múlva ismét kattogtatott. Utána én szólítottam fel erélyesebben. A temetés után kiderült, hogy a nagymama apai részről kérte meg, hogy halott fiát a ravatalon fotózza le. Szerintetek, nem kellett volna minket is megkérdezni ez ügyben? Bár nem engedtük volna. Nem kegyeletsértő viselkedés volt ez a fényképész részéről??? A családról most ne is beszéljünk. Üdvözlet. Gabi

    ReplyDelete
  12. Hátőőő, egyszer fotóztam esküvőn, de közben megkértek, hogy "lécci a kamerát is kezeld". Majd "te úgyis értesz a videószerkesztéshez, ugye összevágod!". Az esemény után naponta kétszer kérdezték, hogy "kész van?". De a vacsora finom volt és nem tudok táncolni, szóval volt alibim, hogy miért nem űzöm a parketten az egyil lábról a másikra állás művészetét. Későn házasodtak, mind a ketten negyven felett voltak, ráadásul a vőlegény mozgássérült volt. Nem volt szívem azt mondani, hogy nem. Persze szívás az ilyemi, de van akiért megteszi az ember (ha dönthet és nem állítják kész tények elé).

    ReplyDelete
  13. Azt hiszem temetési fotózást nem tudnék elvállalni.
    Tudni kell nemet is mondani!

    ReplyDelete
  14. NRB, azt hiszem ezt nagyon szépen megírtad.
    Amúgy most én vagyok hasonló szituban, még gondolkozom azon mit válaszoljak. Fotóztam (dokumentáltam) már két esküvőt, fogok júliusban egy harmadikat. Haverom, egyben középiskolás volt osztálytársam akivel időnként ki szoktunk menni meghívott az esküvőjére, de mindjárt a második mondatban közölte, hogy akkor fotózhatnák is. Grrr... Az az igazság, hogy inkább szórakoznék ott, vagy el se hívjon. Szóval nem tudom miként döntsek. A másik dolog viszont az, hogy amúgy nem vagyok benne a legszűkebb haveri körében sem, és azok közül is pl. az egyik srác a pár sofőrje lesz (bár az talán inkább megtiszteltetés, nem?).
    Mindenesetre megerősíthetem, esküvőt fotózni nem csak sima kattogás. Ha vendégként állítanának ilyen szitu elé, én is kibeszélném magamat valamire. Ha pedig előrelátható a dolog, akkor nem is viszek magammal fényképezőgépet. Utóbbi időben szoktam ezt praktizálni kisebb összeröffenéseken is pl. (most már) volt kollégákkal. Többjüknek van rendes fényképezőgépe, és amikor valami akció volt sosem hozták, hisz majd én fotózok. Hamar abbahagytam a fényképezőgép cipelését.

    Ami a temetéseket illeti, pont hétfőn megyek egyre. Nem tudom elképzelni, hogy fotózzak rajta, viszont van egy olyan megérzésem, hogy valaki megkér a helyszínen, hogy azért kattintsak 1-2-őt. A biztonság kedvéért a gép marad itthon.

    U.i.: Saját esküvőmön (ha esetleg lesz olyan), tuti hogy olyan fotós/videós lesz, akit nem is ismerek. Inkább megfizetek valakit, minthogy valaki ismerőst ilyen szitu elé állítsak.

    ReplyDelete
  15. Szia Réka / Sziasztok!

    Nagyon rég nem írtam ide, de most megtöröm! :)
    Szóval temetésen fotózás! Érdekes téma, és sajnos aktuális volt az életemben nemrég! :(
    Meghalt Kedvesem nagypapája, és gondolkodtunk, hogy vigyünk-e fényképezőgépet!
    Nem vittem, mondván, Nekem Kedvesem mellett a helyem, és különben sem vagyok "profi" fotós!
    Viszont senki nem hozott fényképezőgépet, senki nem csinált képet, és ez nagyon megrendítette az özvegyet!

    Ugyanis az élet minden pillanatáról van fénykép! Gondoljatok bele! Rengeteg fényképetek van a kisgyerek-korból, a felnőtt korból, az esküvőről, eljegyzésről stb.

    Sajnos az élet utolsó állomása a temetés, és ezt is meg kell örökíteni, véleményem szerint!
    A fotózást meg lehet oldani szolidárisan, kedvesen, és nem tolakodva!
    Viszont szükséges!

    És még valamit gondoljatok végig!
    Ott van pl Robert Capa, vagy sorolhatnánk a többi "háborús" fotóst! Mik a leghíresebb képeik? Amikor egy katonát lelőnek, megég, fekszik holtan!
    Szerintetek ők ez "kedvel" csinálták? Vagy muszáj volt Nekik? NEM! Viszont, ha nem csinálják meg, ennyivel kevesebb marad az emberiségre, a családra, a rokonokra!

    Sajnos a temetés az élet része, és mint ilyen meg kell örökíteni!

    DE MINDEZT TISZTELETTEL, MÉLTÓSÁGGAL!

    Köszönöm, hogy írhattam!

    ReplyDelete
  16. Bocs, elfelejtettem! :D

    Esküvőhöz:
    Nekünk augusztusban lesz az esküvőnk, és az egyik legjobb barátom fog fotózni, és Ő lesz a tanúm is! :D Szerintetek? :D
    Tökre élvezni fogja, legalábbis Ő ezt mondja, és nem ez lesz az első esküvője, amit lefotóz!

    Vállalni én sem vállalnám, már csak azért sem, mert nem vagyok sem technikailag, sem tudásilag, sem sehogy felkészülve egy ilyen méretű feladatra, viszont a flickr-re tolok fel esküvős képeket, és mindenki eldöntheti, hogy meg lehet e csinálni úgy a fotózást, hogy ne szenvedjen csorbát a szórakozás sem! :)

    Gondolkodtam, hogy a legtöbb flickr ismerőst meghívom az esküvőre, dehát Asszonykám nem akart hallani róla! :D Méghogy ~30 gép nézzen vele szembe?!! :D

    ReplyDelete
  17. Temetés: nekem most volt nagymamám temetése. Vittem gépet, sőt a felszerelést, de nem vettem elő a csomagtartóból. Egyszerűen nem volt kedvem...csattogni a tükrössel...pedig tényleg készülhettek volna jó képek.

    Esküvő: na 3-ból egyet elutasítottam, egyiken volt mellettem valaki - pontosabban én voltam más mellett mert azt sem vállaltam be - a harmadik pedig éppcsak egy önkis egybekelés volt.

    Nos a fő baj az, hogy ahol nem áldoznak a fényképészre, így haveri alapon szeretnék megcsináltatni a képeket, ott nem erőssége a csapatnak az igényesség...persze tudom, lehet anyagi vonzata a dolognak, de mégis. Erre igenis fel kell készülni, nemcsak a fotósnak, hanem a párnak is. Úgy jó képet csinálni, hogy ...na itt vaqgyunk kattintsatok aztán mehetünk...ott csak a szerencse segíthet. Engem pedig kicsit frusztrál az a dolog, hogy odamegyek a cuccal, izzadok mint a ló, és igazából esélyem sincs a jó munkára. És tényleg fárasztó. Nincs megállás mert a pillanat elszáll, és kész.

    A másik: nagyon kell ismerni a procedúrát, mikor, ki, hol, és mit csinál. Általában a helyszín is új....nincs beállítás, rögtönözni kell.

    Az egyik ilyen fotózásnál elég nagy tömeg jött össze, alig vártam a kültéri fotózást...na aztán jöttek a problémáim: összeterelni a népet, olyan irányba állítani hogy látszódjon is belőlük valami - szikrázó napsütés volt - persze úgy hogy mégse egy kőkupac legye mögöttük...olyan helyet kellett találni, ahol nem félárnyék van, mert az arcon hülyén néz ki ha a fél arc árnyékban van...tehát ha jó beállított képet akar az ember, nem árt egy jól bejárt hely, ahol tudja az ember, hova vigye a párt....

    na így elsőre ez esett ki belőlem...

    Ja igen...azóta már van vakum...de pár hónapja még nem volt :))) de ezt senki ne mondja tovább :)))

    ReplyDelete
  18. Temetéssel kapcsolatos véleményeddel teljes mértékben egyetértek. Alapvetően azt nem tudom miért is jók, az ott készült fotók... :(

    Esküvő: múlt héten voltam esküvőn, mint a tanú párja. Én kifejezetten élveztem. Ugyanis soha nem fotóztam még esküvőn. Ha eddig esküvőre mentem, szigorúan otthon "felejtettem" a táskát. De most valahogy vonzott a dolog. Jókat mosolyogtam a "hivatásos fotós" kolléga ténykedésén...aztán meg igyekeztem nem "hivatásos" fotókat csinálni.
    Persze amiért ez kicsit másabb attól, amit említettél, hogy ide önszántamból mentem, és nem "felkérésre". Szóval ha nem lett jó egy kép sem, akkor sem zavar senkit (max. magamat hibáztathatom).
    Üdv,

    Radácsi Péter

    ReplyDelete
  19. Sokszor kértek már események megörökítésére, sosem vállaltam. Egyszerűen félek.
    Ezek általában egyszeri alkalmak, és nem szeretném, hogy pont az én ügyetlenségem miatt ne lehessen úgy továbbadni a jövőnek, hogy élvezhető legyen.
    Az más kérdés, hogy rendszeresen elcsodálkozom a magyar "rendezvényfotósok" igénytelen munkáin.
    A Dunába dobnám a gépemet és a kezemet is levágatnám, ha képes lennék olyan ultramocsok minőséget kiadni a kezemből, amivel ezek itthon gátlástalanul nagy pénzeket kaszálnak.
    (tisztelet a kivételnek!)
    Ehhez persze kell a hasonlóan igénytelen felvásárlói piac is.

    ReplyDelete
  20. nagyjából ott az igazság, mint amit Toto írt, azaz. kb. egy temetés a társadalmi élet egy eseménye, és ilyen alapon megfelelő tapintattal megörökíthető

    más: az öcsémék esküvőjén fel lettem kérve fotózásra, elutasítottam a felkérést, de megnyugtattak, hogy a hivatásos fotóst kiegészítve kell fotózni

    mivel tanú is voltam, ezalatt a 10 éves Réka(!) lányom kezelte a K20-ast, elég jól

    készítettem primitív fényterelő tölcsért (bouncert) a beépített vakura, a youtube-on átnéztem a "wedding photography" témájú profifotós reklámfilmeket...a lényeg, jól kiegészítettük egymást a fotóssal, van amit ő látott meg, van amit én

    szeptemberben viszont egy gazdag esküvőn voltunk, ahol a fotósnak és a videósnak a bele is kilógott szinte, annyit dolgoztak

    ReplyDelete
  21. Üdvözlet! :)

    Lehet, sőt biztos, hogy "kissé" késői a komment, de sajna csak most találtam meg a blogot.

    Ő... Szerintem ha valaki azért fotózik a temetésen, mert le akarja kapni, ahogy XY-t leengedik a lyukba (bocs), akkor az elég gáz... Lehet egy szintbe hozza azzal, mintha a kutya szülését fényképezné.
    Viszont ha az ember úgy rakja össze a képet, hogy pl. a koporsó csak egy kis hányadban van benne a képben, és inkább az arcokra koncentrál, akkor szerintem ez rendben van... Így a hangulatot, az érzéseket, és a szomorúságot vissza lehet adni, és nem azt a tényt, hogy hogyan, milyen vastag kötéllel eresztik le szép lassan Mari nénit.

    ReplyDelete
  22. én 5 perc múlva indulok temetésre. Apám kért meg h fotózzak az apja temetésén... nagymamám is szeretné de a többiek nem tudom, hogy fognak hozzáállni... mondjuk különösebb bajom nincs a dologgal.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!