Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, May 28, 2009

Minden szűrők legszűrőbbike

Mivel a környéken rengeteg víz található (yes, I'm in heaven) újabban rákattantam a hosszú záridős fotókra, amelyek teljesen varázslatos kinézetet kölcsönöznek a legközönségesebb pocsolyának is. Ehhez beszereztem két ND szűrőt is, amelyek segítségével sokkal hosszabb záridőt érhetek el, akár fényes nappal is. Az ND szűrőzésnek megvan a sajátos technikája: a képet megkomponálni és élességet állítani szűrő nélkül kell, majd ha ez megvan, feltekerni a szűrőt, beállítani (vagy megsaccolni) a záridőt és exponálni. Majd szűrő ismét le, téma beállítása és így tovább. Nem kapkodó idegbetegeknek való elfoglaltság, annyi szent.

Most viszont rátaláltam egy csodás termékre, amely okos, hasznos és az állandó szűrőtekergetést is teljesen kiiktatja a fotós életéből. A neve Singh-Ray Vari-ND - ez egy olyan ND szűrő, amelyet polárszűrőhöz hasonlóan tekergethetünk, amíg a kívánt hatást elérjük - csak a hatás nem a polarizált fény kiszűrése, hanem a záridő hosszabbodása. A szűrő intenzitása 2 és 8 stop között változik, ez záridőben a következőképpen alakul: legenyhébb, 2-es álláson a záridő négyszeres, míg a 8-as, legerősebb álláson a záridő 250-szeres hosszabbodását eredményezi. Ez már igen szép eredmény és pl. csodálatos víztükröket, vízeséseket lehet alkotni vele. (Remélem jól számoltam, a biztonság kedvéért elloptam a gyártó oldaláról a táblázatot és megmutatom itt is.)

How Vari-ND slows down your shutter speed for a "typical" daylight scene
Without any filter on your lens Exposure = 1/500 sec.
Vari-ND on lens set to Min. density (2 stops) Exposure = 1/125 sec.
Vari-ND on lens set to middle density (5 stops) Exposure = 1/15 sec.
Vari-ND on lens set to Max. density (8 stops) Exposure = 1/2 sec.

A legfantasztikusabb az, hogy nem kell szűrőket cserélgetni, hanem a fényviszonyoknak, kívánt záridőnek megfelelően simán csak állítani rajta. A Vari-ND-t komponáláskor a legenyhébb állásba tekerem és komponálok, fókuszálok, majd egyszerűen növelem az intenzitását és exponálok. Ez egy igazi tájfotós csemege. Az ára borsos: 77mm, vékonyperemes kivitelben 390 dollárt kér érte a gyártó. De aki sokat használja, annak szerintem mindenképpen megéri. Most pedig megyek és meghirdetem eladásra a két ND szűrőmet :)



Friday, May 22, 2009

Klämdag

Ha Magyarországon csütörtökre esik egy ünnepnap, akkor a pénteket előző szombaton ledolgozzák és irány a hosszú hétvége. Így a GDP sem sérül, állandó a munkanapok száma és mindenki boldog.
Svédországban ez nincs ilyen katonásan megoldva. Az ünnepnapot követő nap a klämdag 'beszorított nap', és ahogy a neve is mutatja, valóban kényelmetlenül feszeng az ünnepnap és a hétvége között. Valamilyen furcsa okból a szekuláris Svédországban olyan obskurus egyházi ünnepeket is ünnepnapként tartanak, mint a vízkereszt vagy Krisztus mennybemenetele (szegény tótawé itt el is pusztulna idegességében), a szokásos ünnepnapokon kívül meg van továbbá Szentivánéj meg nemzeti ünnep is, ezért aztán évente párszor előfordul az ilyen klämdag szituáció.
A klämdag elvileg olyan munkanap, mint bármely másik - azonban ilyenkor kihalt a város, üresek a munkahelyek, áll az egész ország. Sokan szabadnapot vesznek ki, és nem ritkaság a lógás sem. Általánosan elfogadott tény, hogy bár hivatalosan munkanap, mégis számolnak azzal, hogy gyakorlatilag aznap is áll az ország.
Ha a klämdag péntekre esik, normál bérezés jár érte, ha viszont hétfőre, akkor már a kollektív szerződésben meghatározott pótlékot is utalják az erre jogosultaknak, mivel a szabályozás szerint az az igazi klämdag, amelyet egy pirosbetűs nap követ.
Lazán idekapcsolódik, hogy ha egy nagyobb ünnep munkanapra esik, akkor előző nap az irodákban csak félnapot dolgoznak. Szeretem :)


Monday, May 18, 2009

Banán

A szokásos élelmiszerboltban bóklásztam a zöldségpult környékén, amikor a következőre lettem figyelmes:
Egy takaros fonott kosárban szép banánfürtök hevertek. A kosár oldalán egy táblácska: 'Banán az éhes gyerekeknek'. A kosár a megszokottnál alacsonyabb polcon volt elhelyezve, hogy a bevásárlás közben megéhezett, nyűgösődő gyerekek könnyen hozzáférjenek és vehessenek belőle.
Egyszerű kis kedveskedés, filléres figyelmesség a bolt részéről. Goodwill értéke felbecsülhetetlen.
Persze ehhez az is kell, hogy a nyájas vásárlóközönség ne éljen vissza az apró ajándékkal és ne mindenki tömje két pofára az ingyen gyümölcsöt.
 


Wednesday, May 13, 2009

Asztrofotó

Régi vágyam, hogy a tájképeimen a csillagos égbolt is szerepet kapjon. Mostanában valahogy sok ilyen fotó kerül a szemem elé és lenyűgözve nézem őket. Azok a fotók nyűgöznek le a legjobban, ahol sok csillag látható, a szabad szemnek lehetetlen leképezésben: a hosszú csillagnyomos képek, valamint azok, ahol pontszerűen, természetesen jelennek meg a csillagok, sőt a Tejút is. Pár példa:


Ilyen gyémántos égboltot már próbáltam fotózni, példaképek exif adatait tanulmányozva. Mondanom sem kell, hogy fakó barnás-narancsszín égbolton halványan pislákoló néhány csillagpötty lett a szomorú eredmény. Pedig Lappföldön voltam, ahol minimális a fényszennyezés és tiszta a levegő - a fenti fotókon például sokkal több ambient light látszik a horizontnál. Egyszerűen nem tudom, melyik végében fogjak neki a dolognak. Milyen fényviszonyok ideálisak? Milyen időjárás? Tél vagy nyár? Kora téli este vagy nyári éjszaka? És hogyan sikerül ennyi csillagot ilyen ragyogóan megjeleníteni az égbolton?
A kezdeti kudarcokon némileg elszontyolodva folytatom a kutatást, tanulást, hátha az égbolt előttem is felfedi titkait.


Tuesday, May 12, 2009

Erdélyi odüsszeia

2006 nyarán kolléganőmmel Erdélybe kirándultunk. Munkahelyi poénnak indult az egész, aztán komolyra fordult és tényleg belevágtunk az utazásba. Vettünk vonatjegyet, foglaltunk szállást a neten és elindultunk. Előszezon volt még, június legeleje.
Első utunk Borszékre vezetett. Hajnalok hajnalán, még sötétben szálltunk le a vonatról. Félórát kellett várni a buszra, amely percre pontosan jött és a jegy ára is ugyanannyi volt, mint amennyit előzetesen írtak. A román sofőr nem problémázott a 'doi... borsec.. va rog...' tőszavakban eldadogott jegykéréssel. Csodás szerpentineken hajtottunk. Pirkadat után érkeztünk Borszékre.
Fáradtan, tanácstalanul álltunk a pályaudvaron. Vajon merre induljunk el? Hol lehet az utca, ahol a panziónk van? Borszék kísértetváros, az egykori fényes üdülőhelynek mára már csak a csontváza maradt. Sehol egy lélek, nem volt, akit megkérdezhettünk volna. Találomra elindultunk egyik utcán, amelyről aztán kiderült, hogy jó irányban van.
Csakhamar mellénk csapódott egy ló. Kantárral a fején, amúgy szabadon lófrált. Komótosan szedte a lábait előttünk és egészen a panzióig kísért minket.
Jobb fogadtatást nem is kaphattunk volna. Méltó nyitánya volt a Borszéken eltöltött három csodálatos napnak!



Fanmail

Köztudott, hogy a blogom és a vendégkönyvem is előmoderált: a mocskolódó hozzászólások azonnal a kukában landolnak. Természetesen válasz nélkül. Főleg a névtelen, arctalan üzenetek, amelyeket valahogy nem tudok túl komolyan venni.
Néha azonban kapok olyan parádés üzeneteket, amelyektől kár volna megfosztani a nagyérdemű közönséget. Úgyhogy ezúttal, mint anno Dobó István, én is közszemlére függesztek egy ilyen kommentet, sőt válaszolok is rá.

Név: Jeromos
Email: jeromos@datanet.hu
Téma: Réka
Üzenet :Kár, hogy olyan gusztustalan zsidó vagy, de a képeid jók.

Válaszom:
Kedves Jeromos!
Római katolikus vagyok.
Mivel a jelek szerint ez volt ellenem az egyetlen kifogásod (melyet érdemben nem minősítenék, megtetted te is helyettem), és ezt sikeresen elimináltam, most már nyugodtan kijelenthető, hogy alapjában véve semmi bajod velem és szent a barátság.
Üdvözlettel
Solymosi Réka

Monday, May 11, 2009

A rúzs

Régkori barátom, G. nagydarab (192cm, 110kg) pasas volt. Kopaszodó, rövidre nyírt hajjal, tekintélyt parancsoló külseje volt (van).
Egyszer történt, hogy pénteken felugrott hozzám, hogy elvigye a hétvégére kikészített hátizsákomat, ne én cipeljem. Elhozta a hátizsákot, majd felszállt a hatos villamosra.
A Móriczon szállt le, a végállomáson, és amikor felemelte a hátizsákot, egy rosszul becipzározott zsebből kiborult mindenféle női apróság, amolyan ömlesztve, ahogy Rékuc csomagolni szokott: bugyi, hajkefe, szájfény...
Utólag szegény G. mesélte, hogy rákvörös fejjel kezdte összeszedni a vilamos padlójáról a szétgurult cuccokat, amikor egy idősebb úr hozzálépett, odanyújtotta a csillámos szájfényt és elhaló hangon így szólt:
- Uram, a rúzsa...
(függöny)



Wednesday, May 6, 2009

A fogorvosnál

Pesten jártam fejtágításon. Utolsó nap iszonyúan megfájdult a bölcsességfogam: letört belőle egy darab, az egész forró volt, gyulladt és az éles szilánk is sértette az ínyemet. Roppant kellemetlen volt, ezért miután hazaérkeztem Stockholmba, hétfő reggel már hívtam is a körzeti fogorvosi rendelőt (az SZTK megfelelője), hogy mehetek-e ambuláns betegként, mert sürgős lenne. Persze, menjek oda tizenegyre és meglátják, mit tehetnek.
A recepciós szerint biztosan nem fognak foglalkozni aznap. De amikor sorra kerültem és a fogorvos benézett a számba és elsápadt, akkor tudtam, hogy azonnal segíteni fognak rajtam.
Nem volt egyszerű. Még a röntgen is kihívást okozott, mert olyan hátul volt a fog, és öklendeztem a torkomhoz lenyomott röntgenlapkától. De a fiatal orvosnő és a még fiatalabb asszisztensnő nem adták fel és végül megszületett a felvétel. Elhatározták, hogy megpróbálják műtét nélkül kihúzni.
Három érzéstelenítőt kaptam: kettőt a foghoz és egyet az ínybe. Az asszisztensnő minden szuri után várt és megpiszkálta a fogat, hogy mennyire vagyok érzékeny. Amikor már egész erőteljesen tevékenykedett és én csak bambán néztem ki a fejemből, nekifogtak a húzásnak. Mintegy öt percig iszonyú vehemenciával dolgoztak rajtam, el se tudom mondani, hogy micsoda erővel cibálták azt a fogat. Pár szilánk még lejött róla, de aztán győzött a kis filigrán fogorvosnő. A szétmarcangolt fogat nem mutatta meg, egyből a kukába került.
Kaptam két géztampont a fog helyére, felvilágosítást az elkövetkező pár napos diétáról, majd kifáradtam a recepcióhoz és kifizettem a járulékot, pontosan 1.500 koronát (~40.000 forint) és hazamentem. Ennyi a személyes hozzájárulás, az önrész, a vizsgálat + röntgen + komplikált fogkivétel fejében. Soknak tűnhet, de vegyük figyelembe az itteni bérszínvonalat is, valamint azt, hogy mit is kapok a pénzemért?
* Csillogó, legújabb technikával felszerelt, hangulatos rendelőkben látnak el a
* kipihent, kedves, megbízható szakképzésű orvosok és ápolók, ha kell - mint látjuk - * sürgős esetben azonnal, nem küldözgetnek ide-oda.
* Nem sajnálják az érzéstelenítőt (mennyi horrort hallottam Magyarországon, ahol a foghúzáshoz, töméshez nem adnak érzéstelenítőt! Hát csoda, hogy nem járnak fogorvoshoz az emberek? Én is tapasztaltam, hogy ugyanezt a fogamat egy magyar fogorvos teljes érzéstelenítés nélkül állt neki kihúzni, alig bírtam menekülni a hentes székéből) és
* nem fognak neki a beavatkozásnak addig, amíg fájdalmat érzek.
* Folyamatosan magyarázzák, hogy most épp mi történik, hogy ne érezzem magam bizonytalanul.
* Ha látják, hogy félek vagy ideges vagyok, kedves hangon nyugtatnak és már-már zavarba hozó módon dicsérnek, hogy milyen jól megy és milyen remekül haladunk.
* Kezelés után pedig ellátnak a kellő felvilágosítással, hogy a lehető leggyorsabb gyógyulást érjem el.
* És ha hiszitek, ha nem: egyetlen percig sem fájt a foghúzás vagy a helye, olyan jól dolgozott a doki.

Szóval elég elmenni a legközelebbi SZTK fogorvoshoz és ilyen prémium színvonalú ellátásban részesül az ember. Megbízható, kiszámítható, stabil, jó. Mint egy Volvo :)
 


Monday, May 4, 2009

A tavasz első kirándulása

Szombaton elérkezett a várva-várt nap: a későn érkező stockholmi tavasz első kirándulása. Természetesen teljes fotós felszereléssel, állvánnyal, túracipővel lelkesedtem neki a dolognak. Utunk egy természetvédelmi területre vitt: köves-sziklás tengerpart, szélnyűtte girbegurba fenyők, sűrű erdők. Sajnos az idő túl hűvös volt, ezért nem vártuk meg a naplementét, amely errefelé már igen későn, fél 10 környékén esedékes. De a délutáni fényekben is sikerült zsákmányolni néhány fotót a táj jellegzetességeiről. Az állványnak igen jó hasznát vettem, lőttem pár bemozdult hullámos fényképet. Egy gyönyörűséges világítótornyot is felfedeztem, de erről bővebben nem szólok, egy melegebb estét követően remélhetőleg inkább megmutatom :)