Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, May 12, 2009

Erdélyi odüsszeia

2006 nyarán kolléganőmmel Erdélybe kirándultunk. Munkahelyi poénnak indult az egész, aztán komolyra fordult és tényleg belevágtunk az utazásba. Vettünk vonatjegyet, foglaltunk szállást a neten és elindultunk. Előszezon volt még, június legeleje.
Első utunk Borszékre vezetett. Hajnalok hajnalán, még sötétben szálltunk le a vonatról. Félórát kellett várni a buszra, amely percre pontosan jött és a jegy ára is ugyanannyi volt, mint amennyit előzetesen írtak. A román sofőr nem problémázott a 'doi... borsec.. va rog...' tőszavakban eldadogott jegykéréssel. Csodás szerpentineken hajtottunk. Pirkadat után érkeztünk Borszékre.
Fáradtan, tanácstalanul álltunk a pályaudvaron. Vajon merre induljunk el? Hol lehet az utca, ahol a panziónk van? Borszék kísértetváros, az egykori fényes üdülőhelynek mára már csak a csontváza maradt. Sehol egy lélek, nem volt, akit megkérdezhettünk volna. Találomra elindultunk egyik utcán, amelyről aztán kiderült, hogy jó irányban van.
Csakhamar mellénk csapódott egy ló. Kantárral a fején, amúgy szabadon lófrált. Komótosan szedte a lábait előttünk és egészen a panzióig kísért minket.
Jobb fogadtatást nem is kaphattunk volna. Méltó nyitánya volt a Borszéken eltöltött három csodálatos napnak!



No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!