Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 8, 2009

Az a bizonyos szomszéd rét

A blog olvasói számára nem ismeretlen tény, hogy aktívan részt veszek a bloghu-n folyó kommentelésben. Én sem vagyok különb a Deákné vásznánál, legtöbbször az Index címlapján megjelenő blogokhoz szólok hozzá, no meg van néhány blog, ahova rendszeresen visszatérek olvasni, vitatkozni.
Ennek következményeképpen sok új barátot, de sok 'ellenséget', vagy inkább ellenfelet is szereztem. Utóbbiak szerint hogy jövök én ahhoz, hogy külföldről, hovatovább a tutijó Svédországból osztom az észt, és egyáltalán mi közöm nekem ahhoz, ami otthon történik? Mit tudhatok én? Nekem úgyis olyan jó dolgom van, csak felveszem a hatalmas fizetést, néha kattintgatok a drága fényképezőgépemmel és a kényelmes mennyországból osztom az észt.
Ezeknek a nyájas kommentelőtársaknak szánom a mai postot, némileg más szemszögből is megvilágítva a fentieket.
Kedves kommentelőtárs! Te hogy kezelnéd a helyzetet, ha felhívnának egy cégtől, hogy menj külföldre dolgozni. Adnak neked munkát, egy elfogadható, abszolút korrekt (de semmiképpen nem milliomos) fizetést. A lakást viszont oldd meg magadnak, egy olyan városban, amely világhírre tett szert a nehéz lakáshelyzetéről. Az adott városban nem ismersz senkit, írd és mondd egy árva lelket sem. Az egész országban két, azaz kettő darab embert ismersz, ők is 650 km-re laknak a várostól, ahova hívtak dolgozni.  Az állásajánlat elfogadásával mintegy kétezer kilométert teszel magad és a szeretteid, barátaid, megszokott környezeted közé és egy olyan helyre mész, ahol az első időt mindenképpen szinte teljes elszigeteltségben és magányban fogod végigcsinálni. (Ez olyan, mintha Budapesten dolgoznál és a két legközelebb élő rokonod/ismerősöd Drezdában élne, az összes többi pedig Barcelonában. Ugye de fasza? Te mennél?)

Amennyiben úgy döntesz, hogy mégis elfogadod ezt az ajánlatot, megérkezel a városba. Mindössze néhány napig van egy átmeneti szállásod, ezalatt lázasan keresel egy lakást, miközben elkezded a munkádat az új helyen. Az irodában senkit nem ismersz, a főnököd ideje jórészét külföldön tölti, nincs aki eligazítson. Szabadidőd a lakáskereséssel telik. Nyár van, a fél ország szabadságon, az ismerkedés, barátszerzés, lakáskeresés, munkába való beilleszkedés egyaránt nehézkes. Próbálod kiismerni magad a városban, megtanulni a közlekedést. A nyelvet beszéled, ez az egyetlen előnyöd, amúgy teljesen idegen, ismeretlen helyen vagy és napokig nem szólsz egy szót senkihez. Otthon az interneten görcsösen kapaszkodsz az otthon maradt barátokba, miközben mardos a honvágy és naponta többször is felteszed magadnak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a fenét is keresel te itt. Az egyetlen hobbid és örömforrásod, a fotózás is stagnál, mert már olyannyira unod a saját társaságodat, hogy kimozdulni sincs kedved. Vidám ütemben hatalmasodik el rajtad a depresszió, ha hajlamos volnál rá, lehet hogy el is kapna.

Lassan befejeződnek a szabadságok, a kollégák visszatérnek a munkahelyre, a város is benépesül, kicsivel könnyebb lesz a helyzet. Azonban stabil lakhatást csak 8 hónap elteltével találsz egy jó adag szerencsével, és hovatovább egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy minimális baráti ismeretségi kör kialakuljon, hogy legyen valaki, akit felhívhatsz, ha szeretnél elmenni egy moziba, koncertre vagy csak dumálni egy kicsit.

Mindezt nem panaszkodásként írom, mert első perctől kezdve a fentiek ellenére is tudtam értékelni, amim van és amilyen lehetőséget kaptam - és most már eljutottam oda is, hogy elmondhatom: elégedett vagyok, szakmailag és magánéletben egyaránt. De az elmúlt egy évet ettől függetlenül a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom. És csak azért írtam le ezt a nagyon őszinte vallomást, hogy rávilágítsak: itt sem rénszarvaskolbászból (ami egyébként nagyon finom) fonják a kerítést a bájos valkűr lányok és délceg viking fiúk. Köszönöm a figyelmet.


56 comments:

  1. Oh yessss, annyira értem amit írsz.
    Sokszor pontosan ugyanezt érezzük mi is. Hogy bezzeg mi csak kijöttünk és milyen faxa volt, hiszen itt aztán minden a szánkba repült, a fizetést is csak úgy adták a két szép szemünkért, és amúgy meg nem csinálunk mást mint kirándulunk, hiszen annyira jó itt nekünk.

    Igen, tényleg jó. Azért mert mertünk eljönni a világ másik felére, mert igen, otthon hagytunk mi is mindenkit akit szeretünk (kivéve egymást, ez azért plusz a te esetedhez képest), és mert éjszakáig dolgozunk hétközben, van hogy hétvégén is bemegyünk. De persze ez így leírva nem hangzik nagy cuccnak, és nem is sír a szánk, csak ennek kevesen gondolnak utána.

    na befejezem, mert sok lesz belőlem. :) Rékuc, fel a fejjel, menj, ismerkedj, fotózz sokat. :)

    ReplyDelete
  2. Ja, és csak 1 dolgot tudok még hozzátenni: utánad/ utánunk lehet csinálni. :)

    ReplyDelete
  3. @Ziebi: áh, nem úgy van az :D mi hazaárulók vagyunk, akik a könnyű kiutat választották!

    ReplyDelete
  4. Szerintem azok ugrálnak csak ennyire, akik még itthon sem tudnak mit kezdeni magukkal, így persze, hogy irigyek, mert hogy képzeled te azt, hogy képes vagy arra, amire ők soha nem lesznek. Ez felháborító!

    Amúgy én mennék, mint a szél (most attól elvonatkoztatok, hogy a macskák miatt azért nehezebb lenne:), főleg ha beszélném a nyelvet. Az persze nem árt, ha tudnám, hogy működnek ott a dolgok, és legalább egyvalaki tudna segíteni, a lakás meg, a többi bizonytalanság azért visszatartó erő lenne. De lehet, hogy meg tudnám oldani.

    Az emberek nem hiányoznának, mert itthon sem megyek ki az utcára, nem találkozom senkivel, csak neten érintkezem humanoidokkal, szóval ez a rész annyira nem változna.

    Viszont nekem itthon is gondot okoz egy sima belvásárlás.. valszeg elintéztetném vkivel, hogy legyen lakásom, és keressen nekem olyan helyeket, ahonnan neten lehet rendelni. Még fizetnék is érte akár :)

    De alapjában, ha a nyelv meglenne, asszem nem sok semmi tartana itthon..

    Azt mondjuk nem értem egyébként, hogy sok ember hőzön, hogy itthon de szar, meg majd jól elmennek a fenébe, aztán nem marad más, mint hogy nem megy sehova, de hőzöng tovább.. ha egy helyzet nem tetszik, akkor tessék tenni ellene, ha meg nem teszünk ellene, akkor be lehet fogni a szájunkat. Ezt üzenem a "kedves kommentezőknek" :)

    ReplyDelete
  5. @Ypszi: a házhozszállítós bevásárlással nincs gond, több élelmiszerlánc is szállít ki árut, némi felár ellenében :)

    ReplyDelete
  6. @Rékuc: de persze ezt nem tudja rögtön az ember :) de azért felírtam :)) kár hogy lakáshoz nem lehet neten jutni :)

    ReplyDelete
  7. Hej. vagy az nem is svedul van? Mindegy, Szia! Megint :) vagy itt is. Szoval most fedeztem fel a blogodat. Mint szinten "idegenlegios" nagy figyelemmel kezdtem el olvasgatni.

    ReplyDelete
  8. @Impega: hej! (svédül van) :)
    te honnan?

    ReplyDelete
  9. @Rékuc: Salut! Franciaorszag

    ReplyDelete
  10. @Rékuc: :) Disons, bien...

    Beraktalak kedvencekbe. Majd atolvasom a blogodat. Biztos vannak benne erdekes dolgok, hozzaszolasok

    ReplyDelete
  11. ó köszönöm, megtisztelő :)
    remélhetőleg most már gyakrabban fogom frissíteni, töb ihlet van...

    ReplyDelete
  12. igazitrebitsch08 June, 2009 18:20

    Miért érzed úgy, hogy mentegetőznöd kell?

    Pláne, hogy a címzettek aligha tévednek ide...

    De azért a magam nevében megválaszolom a kérdést, úgy is, mint aki jelen voltam a minapi vitánál: egyedülállóként, nyelvtudással, biztos állásajánlatra persze, hogy mennék. (Pedig aligha lepődnék meg, hogy eleinte kurva nehéz.) Meg ha értenék bármihez, ami nem az anyanyelvemhez kötődik. :(

    Engem ez a kis részlet piszkált fel:
    "nyelvet beszéled, ez az egyetlen előnyöd, "

    Véletlenül éppen tudtál svédül?! Mi motivált, amikor tanulni kezdted? :)

    ReplyDelete
  13. @igazitrebitsch: sejthettem volna, hogy nem Strici jön kommentelni :)))
    nagyon nem érzem mentegetőzésnek ezt a postot, csupán szerettem volna egy másik aspektusát is megmutatni ennek a nagymenő külföldi létnek, amelynek otthon még mindig fura mítosza van. Amúgy a legtöbb ember, akit ismerek, szintén menne, mint a nyíl - mégis a fórumokon rengeteg a fröcsögő, aki szerint ha elmentem, már lehetőleg ne is mutatkozzak magyar fórumokon.
    Svéd: itt nőttem fel (nem Stockholmban, hanem Malmöben/mellette, ami ég és föld) szóval a svéd 'ingyen' jött. Az angolért, németért, franciáért és bizonyos mértékben dánért, norvégért viszont ugyanúgy megküzdöttem, mint bárki más.

    ReplyDelete
  14. @igazitrebitsch: és köszi még1x a tegnapit, jólesett :)

    ReplyDelete
  15. Könnyű kiút, muhhahha :D


    Ajánlom a fröcsögők figyelmébe azok blogjait akik kint vannak, de valahogy mégsem jön össze, és most toporognak hogy hogyan tovább, vissza-e vagy mi legyen. Engem ezek az esetek döbbentettek rá hogy azért nem egyértelmű ám hogy kint pikk-pakk minden jön és hepiszánsájn az élet.

    ReplyDelete
  16. igazitrebitsch08 June, 2009 19:25

    @Rékuc: Strici: nomen est omen. :)

    A tegnapi purparlénak annyi haszna volt, hogy kíváncsi lettem rád, és megnéztem a blogodat is. Kicsit visszalapoztam, úgyhogy időközben rájöttem, hogy ott nőttél fel.

    A képeiddel korábban már találkoztam, teljesen véletlenül, és pl. a Dánia albumod lenyűgözött. Meg a pesti napernyős kép... (Az ahhoz hozzászóló is én vagyok, csak az indafotón más a nicknevem.)

    ReplyDelete
  17. Amúgy azért azt nem értem, hogy az embernek miért ne lehetne véleménye bármiről, attól függetlenül, hogy hol él, dolgozik, kapálja a kertet. Persze aki nincs benne dolgokban, az kevésbé láthatja át, de ez itthon ugyanúgy előfordul, elég ha csak olyan témába dugja vki az orrát, amihez nem ért.. ettől viszont független a hely (szerintem)..

    ReplyDelete
  18. @Ypszi: azért, mert máris van egy kifogás, hogy miért szóljunk be a másiknak.

    ReplyDelete
  19. @Rékuc: ez az, hogy csak kifogás :) ejj, de szeretek az ilyenek között széjjelcsapni...

    ReplyDelete
  20. @Ypszi: hátigen, érvelni nehezebb...
    ami engem zavar néha, de néha már amolyan 'pofánbasznám' szinten, az az, hogy igen én mindenbe belekotyogok és mindenről van véleményem, de mindig a postról írok és nem a többi kommentelőt baszogatom... ha nem tetszik a véleményem, akkor lehet érvelni ellene, csak az agyatlan beszólásoknak nem látom értelmét.

    @igazitrebitsch: akkor valami haszna mégis volt ennek a postnak... egész jó kis diskurzus kerekedett alatta :)

    ReplyDelete
  21. @Rékuc: na igen.. nem okos, de legalább hülye :) ezeket én is megcsapkodnám rendesen..

    Érvelni nem tudnak az emberek, tényleg csak fröcsögni, erre nincs is szerintem jobb szó, azok támadnak, akiknek nincs semmi a kezükben. tipikus..

    ReplyDelete
  22. Ami meg még hozzátartozik szerintem hogy nagyon kevesen tudnak úgy igazán örülni a másik sikerének. Persze, mindig van benne irigység, de nem mindegy milyen arányban. Azt nagyon ritkán hallom hogy: megdolgozott érte, megérdemli, örülök hogy jól megy neki.

    ReplyDelete
  23. Szerintem a hőzöngők többsége nem látott EU-n kívüli bevándorlási hivatalt. Csak annyit tudok mondani: születni könnyű, dolgozni már nehezebb...

    ReplyDelete
  24. Csao Rékuc

    Régóta olvasgatom a blogodat. Király. Végül is meddig akarsz kint maradni Stockholmban?

    Üdv

    ReplyDelete
  25. @Clear-water: hali, erről egyelőre nem szeretnék konkrétumokban nyilatkozni :D

    ReplyDelete
  26. Azt írja a statisztika, hogy aki 5 évet kint tölt, az nehezebben megy haza. Viszont 15 év utánismét többen hazatelepülnek. Vajon miért?

    Egyébiránt, teljességgel együtt tudok érteni a bejegyzéssel. Csak az tudja milyen odakint lenni, aki megpróbálta. Aki sohasem próbálta meg, az jobb esetben felnéz rád, 20%, egyébként meg csak irigykedik.

    Mondjuk, szerintem neked, mint fotósnak a honvágyat talán könnyebb leküzdeni, hiszen Svédország igazán gyönyörű. 96000 tó országa, az erdők, a tiszta kék ég. Kilépsz otthonról, hajóra ülsz, és pár órán belül kint vagy a tengeren.

    Ellenben, ami hiányozhat, az a család, és a barátok. Főleg, mivel a svédekkel nem lehet könnyű barátkozni.

    ReplyDelete
  27. @Clear-water: milyen érdekes, én 13 év után települtem - no nem haza, de magyar közegbe, Pestre. Csak sajnos Magyarország nem volt annyira élhető hely, hogy végleg ottmaradjak.

    ReplyDelete
  28. Válaszod egyben válasz az első kérdésemre, hogy maddig is maradsz :D

    Ezek szerint 13 évig éltél Svédországban, aztán Pesten jópár évet, és végül most ismét Svédországban. Mindkét nyelvet folyékonyan beszéled, ami az igazi útlevél egy országba. Végül is most melyik országot tartod hazának?

    Azt mondta egy ismerősöm, hogy azt, amelyik focicsapatának szurkolsz, de nem kívánok segíteni :D

    Látsz valami nagy változást Svédországban a Pesten töltött idő után? Végül is a kisgyerek-korodat ott töltötted.

    Üdv

    ReplyDelete
  29. @Clear-water: Ez nem igaz, hogy a svédekkel nehezen lehet barátkozni, ezt 100%-os módon cáfolnám!!!
    Rékucc: Azoknak meg akik előhozzák, ezt a "neugassáköcsög" külföldről témát, annyit szoktam válaszolni, hogy valakinek összejöhet, valakinek nem....! Te is, én is, mindenki aki huzamosabb ideig tartózkodik külföldön, él és dolgozik nyilván nem a két szép szeméért van ott, hanem kőkemény munka árán, amit az életed alatt sajátítottál el! Valaki képtelen volt rá és csak álmokat kerget ahelyett, hogy valóra váltsa őket! Szóval én úgy gondolom, hogy az ilyen emberek 90% csak irigy.....Azokkal meg nem kell foglalkozni!

    ReplyDelete
  30. Nem könnyű egy új életet felépíteni, sokszor szomorú, depressziós, de azért szerintem megvan a maga szépsége.

    ReplyDelete
  31. Szia Rékuc!

    Èn csak most találtam meg a blogodat és nagyon tetszik az írásaid hangulata.
    Teljesen egyetértek a témában elöttem hozzászólókkal és Veled is. Hasonló dolgokba ütközünk mi is, pedig csak 4 éve élünk Örebroban. A férjem rokkant és 5 gyermekünk van, egyenlöre csak én dolgozom, de otthon azt gondolják, hogy ránk szakadt a Nemzeti Bank. Sok régi ismerössel nehezen megy otthon a kommunikáció (pedig tényleg érdekelne hogy vannak), mert frusztrálja öket maga a tény, hogy itt élünk. Az, hogy hogyan, már nem is érdekli öket. Èn most inkább egy kérdést szeretnék intézni Hozzád: Szerinted hogyan lehet jól kezelni ezt a helyzetet? Jövöre osztálytalálkozónk is lesz - fogalmam sincs hogyan tálaljam az egészet, hogy a nagy többség ne savanyodjon be és legalább el tudjak velük beszélgetni...

    Na most futnom kell dolgozni, hogy tovább építhessük a kolbászkerítést... Neked meg minden jót, Réka!

    ReplyDelete
  32. @nausikaa: hát ez jó kérdés... nekem is van ismerősöm, aki szerint irtó beképzelt vagyok amiért itt élek, meg hogy is képzelem ezt egyáltalán. Vannak emberek, akikkel nagyon kell vigyáznom minden szavamra, nehogy kérkedésnek tűnjön, ha valamit mesélek a hétköznapjaimról. (Pedig ők kérdeznek, na mindegy.) Nehéz dolog ez, én az ilyen emberekkel azt csinálom, hogy nem beszélek magamról, inkább róluk meg az általános témákról. Akkor nem lehet baj :)

    ReplyDelete
  33. @Rékuc:

    Aki egyetlen országban lakott egész életében, az alapvetően savanyúbb ember. Ezt el kell fogadni. Azt hiszik, hogy Magyarország az egyik legszarabb ország, ahol laknak, és a NYUGAT az a mennyek. Nem látták, el sem tudják képzelni másképpen. Nem lehet lebeszélni őket erről, mert azt mondják, akkor miért élsz kint ha nem is olyan jó. Az iszonyatos lemondásokat, az egyedüllétet, a kínzó gyermekkori emlékek hiányát, a gyökértelenség érzését nem ismerik.
    Ez van. Azt egyébként igen jól teszed, hogy inkább kérdezel. Abból tényleg nincs baj.

    ReplyDelete
  34. @Clear-water: Nagyon örülök annak, hogy a blog kapcsán rájöttem: vannak még emberek, akik pont azt érzik ezzel kapcsolatban, mint én... valahogy azt hittem, hogy másnak meg se kottyannak az általad imént említett dolgok, csak én vagyok annyira hülye szentimentális... de ezek szerint nem!
    Eszembe jutott a régi mondás, ha ketten viselik a terhet, azonnal könnyebb lesz :)

    ReplyDelete
  35. @Rékuc:
    Ezt lehet hogy csak az érzi, aki kint élt egy ideig.
    De vannak ismerőseim, akik egy év német kintlét után hazajöttek, mert azt mondták, hogy hiába jobb annyi sok minden odakint, nem bírják a barátok hiányát. Megértem őket, bár akkor azt mondtam nekik, hogy szerintem rosszul döntöttek, hogy hazajöttek. Azóta nem mondanék ilyet, mert minden ember más. Az egyik bírja, a másik nem. Én úgy gondolom, hogy jobban bírom ezt, bár néha, főleg így 40 felett, az ember sok olyan dolgot végiggondol, amit korábban nem. Jól döntök-e, hogy kitartok mindezek ellenére külhonban. A múltkor jöttem át egz hídon, és egészen váratlanul könnyezni kezdtem: annyi történt, hogy pezsgett a víz alattam, és annyira, de annyira a szőke Tiszára hasonlított, úgy ahogy az emlékeimben él, de MÉGSEM a Tisza. Hiszen úgy döntöttem, hogy otthagyom, hogy nem láthatom már többé gyerekkorom helyszínét.
    Főleg akkor jön ez, amikor fáradt vagyok.

    ReplyDelete
  36. @Clear-water: én is vagyok így néha. De amióta fillérekért lehet hazarepülni, akár egészen spontán is be tudok szervezni egy-egy pesti hétvégét. Szóval manapság már nem annyira drámai a hazalátogatás, bár a hétköznapokban akkor is iszonyú távolinak és elérhetetlennek tűnhet az otthon.

    ReplyDelete
  37. @Rékuc:

    Egyetértek, ma már sokkal könnyebb. Bár családdal kicsit nehezebb hazaugrani hétvégére :)

    ReplyDelete
  38. @Rékuc: Hej Rékuc, mit jelent "fillérekért lehet hazarepülni", mert mi szeptember 10-ig még ott sem vagyunk -Sundsvall- , de a 3 gyerekkel (na jó, a nagylány már 18, de még tanul, velünk él, tehát "gyerek") év végi hazarepülést tervezünk, viszont eddig csak autóban (Rostock-Trelleborg)gondolkodtunk, hiszen kitelepedő útunkra visszük a cuccost. Kétség kívül tiszteletreméltó elszánással, de a tapasztalat előtt őszinte meghajlással érdeklődöm.

    ReplyDelete
  39. Mentolosmájkrém13 July, 2009 13:01

    Anzelma!
    A filléres hazaút a Wizzair-el oldható meg. Nem annyira filléres, de általában kis odafigyeléssel, a normál repjegy árának töredékéért kigazdálkodható, amennyiben vállalod az állandó késést és nem zavar az utazóközönség meglehetősen alacsony kultúráltsága. Gyakorlatilag a valamikori Eurorider-es garnitúra váltott buszról repülőre, ez okoz némi zavart az élvezeti hatásban. Én 2007-ben tizenvalahányat repültem velük(ezt fizették), a kedvencem az a hölgy volt, aki egy hármasoltár méretű képpel küzdötte végig magát a repülő komplett közönségén kétszer oda-vissza ,fel és leszállásnál és még ő volt megsértve, mikor elküldték a francba emiatt. Mindenesetre másfél óra alatt túlvagy az utazáson, persze ez csak a repült idő. A kompos út sem rossz, ha az általad említett hajóval jöttök-mentek akkor érdemes éjjel menni és kabint venni. Kicsit hosszabb az út, de alszol egy jót és utána hajrá Németország. Van még a Rostock-Gedser hajó is, az rövidebb, viszont akkor csak Dániáig jutsz és mehetsz át a hídon. Gyakorlatilag nagyjából ugyanannyi a költséged.
    Visszatérve a Wizzhez, akár már most kezdjél el nézelődni mert év végén nagy a forgalom és gyanítom az árak is emelkedni fognak az ünnepek közeledtével. Én szeptemberre pl. találtam 150 Sek körüli árért jegyet, ez egy útra értendő.
    Sok sikert az itteni élethez nektek.

    ReplyDelete
  40. hát Sundsvallból nem tudom mi a helyzet, az olyan 450km Skavstatól, de lehet hogy a Wizz repül északabbról is, nem tudom.
    Amúgy én nemrég döntöttem el, hogy bármennyire filléres, többet nem repülök a Wizz-el. Egyrészt a Mentolosmáskrém által leírtak miatt (nekem az a kedvencem, amikor egy magyar utastárs rágyújtott leszállás után, értsd: amikor a repülőtől gyalogoltunk a terminál felé, a repülők és a kerozinos kocsik közepette, majd megsértődött, amikor egy biztonsági őr kikapta a kezéből a cigit, de van ez is
    fika.blog.hu/2007/12/27/utalatbeszed )
    másrészt a mindenkori Skavstára kihacukázás, késő éjjeli meg hajnali indulások, többórás késés immár rendszeresítve - akkor már inkább járok haza valamivel ritkábban, de kényelmesen a Malév járatain. Öreg vagyok én már az ilyesmihez :)))

    ReplyDelete
  41. Hello!

    Ráakadtam erre a blogra. Most csak gyorsan annyit, hogy aki a Sundsvalli dologról írt, annak esetleg tudok segíteni, vagy ötletet adni, mivel épp itt élek.

    Anna

    ReplyDelete
  42. Scaramella va alla guerra24 July, 2009 18:59

    @Clear-water: "Az iszonyatos lemondásokat, az egyedüllétet, a kínzó gyermekkori emlékek hiányát, a gyökértelenség érzését nem ismerik."

    ó, igen.
    kb 7 évbe került, amíg túltettem magam rajta ( mondjuk kellett hozzá egy tényleg normális főnök is, ahol az ember a szakmájának élhetett ).

    Egyébként egyetértek azzal is, aki a külföldre költözést hazaárulásnak gondolja. Nem is vagyok büszke rá, hogy elhagytam M.o t. De sajnos, ha utánagondolok, egyre inkább azt érzem, hogy jól döntöttem. Otthon soha nem csinálhatnám azt, amit itt csinálok. Szégyen az, hogy vadidegenektől több lehetőséget kaptam, mint a szülőföldemen.

    Valószínűleg az is engem minősít, hogy utálom a létbizonytalanságot és a stresszt. ( Nem arról van szó, hogy itt százmillikókat keresnék, de az otthoni bérektől is messze van a fizetésem ).

    Az is botrány, hogy itt vadidegen létemre több esélyem van a társadalomban feljebb kerülni, mint otthon. Skandalum ...

    Mindazonáltal bizonyos fokig egyetérek azokkal, akik a külföldesdit hazaárulásnak tartják és helytelenítik. Nem is vagyok büszke arra, hogy felvettem az itteni állampolgárságot (megint csak számításból, mert ezzel elmehetek Németországba vagy Ausztriába dolgozni). Sajnos a kényelem és a stresszmentesség iránti vágy erősebb volt. Azért én magamat mindigis magyarnak fogom tartani, bolond is lennék, ha nem így tennék.

    ReplyDelete
  43. Mai díszpintyünk Lápi lidérc nicken oltogatja a blogközönséget. Az aktivitást visszanézve a barom, majom, hülye, buzi, marha szavak voltak feltűnő gyakorisággal. Nekem azt írta hogyaszongya
    'Te annyira el vagy szállva a svéd marhaságaiddal, hogy magad sem veszed észre.
    Buta vagy.

    (Azt mondjuk nem is értem, minek száll bele ilyen vitába olyasvalaki, aki nem itt nőtt fel, és jórészt ma sem itt él. Egyezzünk ki: cserébe én sem fogok belepofázni abba, hogy ki kinek a faszával verje a csalánt Stockholmban.)'

    na az ilyenre érvényes amit Ziebi írt: utánunk lehet csinálni :)

    ReplyDelete
  44. @Rékuc: Kár belé a szó :)

    @Scaramella va alla guerra: mindenkinek saját joga eldönteni hogy érez ezzel kapcsolatban...én pl. úgy vagyok vele hogy amíg lelkesen tudom mesélni, mutatni az ittenieknek a Vizipókot, megkóstoltatni velük magyar kajákat,és még hosszan sorolhatnám... addig miért lennék hazaáruló?
    az meg hogy valaki a pénz miatt jön ki, miért ne? ebben semmi szomorú nincs, egyik ország gazdagabb mint a másik...nekem sokkal szomorúbb az, hogy egyszerűen nyugodtabb a lelkem, és a mindennapi életben kevesebb bosszús-g és stressz ér, amiket most nem részleteznék...:/

    ReplyDelete
  45. @Anzelma: Umeåból az közelebb van hozzátok, mint Stockholm szerintem a Norwegian-nak (ők is fapados légiatársaság), és hallomásból jobbak is mint a Wizz, meg a Ryan van közvetlen járata Budapestre!
    Check itt: www.norwegian.se

    ReplyDelete
  46. Sundsvallban is vannak magyarok? Üdv nekik. Umeå valoban közelebb van, bár én inkább leautóznék Skavstáig , télleg "csak" 500 kilométer, ott lehet hagyni a kocsit direkt ilyen hosszan-parkoló helyen, és mindjárt nem kell utazgatni a repterek közt.
    Norwegiannal mentünk mi is egyszer, tűrhető, de az is tud késni.Bár mi inkább kocsival járunk haza, azzal is költöztünk ki.Igaz, elég cuccolósak vagyunk

    ReplyDelete
  47. @TUNYA:
    Egyetértek. Mióta a norvegiannel utaztunk, azóta a vicc-air nem jön szóba. Remélem nem nyomják fel az áraikat.
    Az árban benne van a helyfoglalás (nagyon fontos, ha gyerekkel utazol), és 20 kiló csomag, a gép viszonylag pontos volt akárhányszor mentünk.

    ReplyDelete
  48. aláirom nem könnyu kinn elsőre boldogulni, de azért egy nagy előnnyel indultál, amit nem nagyon hangsulyozol a postban, a nyelv! Ha tudtál svédül akkor nem hiszem hogy olyan nehéz dolgod volt a lakáskereséssel, barátok szerzésével stb... 13évig éltél kinn, uh, és ezekután nehéz volt visszamenni?szerintem neked nem az volt nehéz hogy idegen ország, hanem az hogy önálloság, és akkor most mindent egyedul magadnak elintézni. valoszinu ugyanezt élted volna meg itthon is, ha egy másik városba kellett volna költöznöd egedül....ugyanezt képzeld el nyelvtudás nélkül, az már ugy legalább 5ször akkora szivás... bár tudtam volna dánul mikor lakáskeresés meg melo keresés volt...de nem tudtam, és mégis találtunk... az egyetlen nagy minusz kinn a régi barátok hiánya, de ha beszéled a helyi nyelvet, akkor simán lesznek barátaid, néhány év után meg olyan lesz mintha mindig is lettek volna...

    ReplyDelete
  49. szalkasgerenda19 August, 2009 17:42

    Jó a blog Rékuc! Senki nem mondja, hogy egy emigránsnak könnyű. Főleg, ha nem is modoros. :)

    ReplyDelete
  50. @norbi2k: oké tanulj meg svédül és próbáld ki. Nem hiszem, hogy az önállóság lett volna a bajom, tekintve hogy hat évvel korábban ugyanígy egyszál egyedül, egyetlen embert nem ismerve vágtam neki Magyarországnak, ahol szintén csak a nyelvet ismertem, de tök más világ volt. Nem szokatlan tőlem az önállóság gondolata.

    ReplyDelete
  51. nem tanulok meg, dánul se tanultam meg, és kiprobáltam milyen ott élni, jó volt, köszönöm, de még jobb lett volna ha előtte 13 évet ott éltem volna, és beszéltem volna a nyelvet. Nagy előnnyel indultál olyanokhoz képest akikre még a nyelv tanulás is vár, dániában voltak ilyen kollégáim...
    Ne érts félre, respect meg minden, de azért nem nem olyan vészes a helyzeted mint amilyennek a postbol nekem átjött...

    ReplyDelete
  52. @norbi2k: jó de szerintem félreérted a postot. Nem az volt ugyanis nehéz hogy ügyeket intézzek meg munkát találjak stb... olvasd el még egyszer szerintem. A szociális elszigeteltség volt nehéz, lehet hogy te pik pak találtál hatalmas új baráti kört, akkor neked nagy grtula, nekem nem ment ennyire könnyen, és nehezen is dolgoztam fel, hogy el kellett szakadnom Pesttől. Nekem ez így ment, tőlem ennyi telt. De semmivel nem volt könnyebb annál, ahogy leírtam, ezt nem hagyom, hogy kétségbevond.

    ReplyDelete
  53. nem vonom kétségbe :) mindenki másképp éli meg... nekem is voltak szar pillanataim... :)

    ReplyDelete
  54. @Rékuc: azt írtad: "Csak sajnos Magyarország nem volt annyira élhető hely, hogy végleg ottmaradjak."

    ez így ebben a formában csúcs gáz kijelentés, ami nem HU-t minősíti. szimpla csúsztatás. elnézésedet kérem. volt egy ilyen cikk: index.hu/kulfold/2009/06/08/budapest_a_legelhetobb_kelet-europai_nagyvaros/
    simán élhető/normális hely pl. II. ker, XII. ker, Solymár, Nagykovácsi stb., viszont ha elindulunk nyugat felé, akkor azt mondhatom, hogy Kőszeg, Badacsony stb. környékénél kevés élhetőbb helyet tudok elképzelni a világon. de inkább csak becopy/paste-elem, amit máshova kommenteltem (onnan jöttem át ide) :

    [a Dunántúl] simán vállalható nemzetközi szinten is: relatív tisztaság, igényesség, normális emberek, közeledés a nyugathoz.
    ezt úgy mondom, hogy sztem többfelé utazgattam, mint a kommentelők nagyrésze (pl. Szingapúr, Eire, UK, Karib-tenger, Török, Malájzia stb.). és még mindig itthon élek (fogok is), sőt idén vettem egy házat Kőszeg mellett.

    pedig én is full kozmopolita vagyok (lásd fentebb), csak nekem mindig (Nyugat)-Magyarország marad a bázisom, egyszerűen mert jó hely, még az olyan helyekkel összevetve is, mint Szingapúr, ami a gazdagság/tisztaság fellegvára.

    ReplyDelete
  55. @Anna10: Hej Anna!
    Mit csinálsz itt Sundsvallban?
    Mi itt (SFI, IVIK, Katrineslund, Folksuniversitat, stb.) tanuljuk a svéd nyelvet és közben keressük a helyünket ebben a városban, meg a svédek világában.
    Üdv: András
    matisandris@gmail.com

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!