Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Saturday, June 27, 2009

Ellopták a gépem

Csak most látom, hogy majdnem egy hónapja nem volt új post. Mostanra terveztem párat, de őket megelőzi ez a soron kívüli, drámai történet. Bár ne kellene leírnom, bár sose történt volna meg.

Épp Rigában töltök néhány napot. A város gyönyörű, erről külön postban szeretnék írni. A szálloda egy nagyon festői negyedben van, közel az Óvároshoz. Tegnap délután a városból hazafelé tartottam a szállodához. Egy aluljárón kell átmenni a vasútállomás alatt. A Kata hátizsákom a hátamon volt biztonságosan becipzározva, benne a 450D a Canon 50/1.4-el, valamint az 4 másik obim. A lépcső tetején, fent a korláton, egy fiatal deszkás srác ücsörgött és a mobiljával babrált. Nagyon divatos cuccok voltak rajta és a lépcsőn felfele menet épp gondoltam, hogy milyen jó urban fotó lenne belőle, ha le merném fotózni, amikor éreztem, hogy nyitva a Kata és kifordult az alsó része, amely a fotós cuccokat tartalmazza. A súlyán is éreztem, hogy könnyebb. Mivel az aluljáró teljesen kihalt volt és senkit nem láttam elrohanni, azt hittem, hogy kiesett valami és hátranyúltam megnézni, hogy mi történt.

A táska nyitva, a gép hiányzott.
El tudjátok képzelni, mit érezhettem. Hátrafordultam, hogy vajon leesett a lépcsőn? Nem tudtam felfogni, hogy ellophatták, hiszen az égvilágon senkit nem láttam magam körül... csak forgolódtam, tapogattam a gép helyét és éreztem, hogy elönt a pánik.
A korláton ülő srác ekkor lekiáltott hozzám. Angolul szólt és mutatott előre, fel az utcára, hogy ott megy a két tolvaj. Annyira össze voltam zavarodva, hogy rá kellett kérdeznem, nem értettem, hogy mi van. Ismét előremutatott, egy férfi és egy nőre, akik mintegy 100 méterrel előttem sétáltak az utcán. Ugyan fel nem foghattam, hogyan kerülhettek ennyivel elém a kb 5-10 másodperc alatt, amíg a lépcsőn értetlenkedtem, de - egy életem, egy halálom - utánuk rohantam, hiszen ez volt az egyetlen esélyem.

Aki ismer, az tudja, hogy én és a futás nem vagyunk a legjobb barátok, sőt valaki, aki látott rohanni, egyszer boldogan megjegyezte, hogy sose gondolta volna, hogy egyszer élőben lát egy T-Rexet futás közben. Mégis sikerült utolérni őket, gondolom az adrenalin besegített egy kicsit. Szerencsére nem futottak, hanem nyugodtan sétáltak, másképp sose értem volna utol őket. A nő csak egy vékony topot és farmert viselt, táska sem volt nála, ezért a férfihoz fordultam, akinek egy kis dzseki volt a vállára vetve. Letéptem róla a dzsekit és valóban, ott lógott a vállán a gépem!
Gondolkodás nélkül elvettem tőle és rendőrért kiáltottam. A tolvaj nem ellenkezett, nem tiltakozott, csak a vállát vonogatta. Két idősebb hölgy megállt és amennyire az angoljukból kitelt, elmagyarázták, hogy ezek a tolvajok együtt dolgoznak a rendőrökkel, nem érdemes... Eözben a két tolvaj felszívódott.
Időközben a deszkás srác is odaért. Minden megtalálói díjat visszautasított, még egy sört sem akart elfogadni, amiért megmentette a gépem.
Az incidens után úrrá lett rajtam a remegés: leültem egy virágágyás szegélyére és csak remegtem egész testemben és néztem magam elé. Nem tudtam - és még mindig nem tudom - feldolgozni az ijedséget, a megkönnyebbülést, az egész incidenst. Pedig milyen banális dolog, naponta több tízezer turistával fordul elő a világ minden pontján...

Utólag, hogy volt időm elgondolkozni az eseten, iszonyúan szégyellem magam, amiért ez velem előfordulhatott. Hiszen oly biztos voltam benne, hogy ha valaki, akkor én nagyon vigyázok a fotós cuccaimra! Sokszor elképzeltem, hogy megpróbálják ellopni tőlem és mindig arra jutottam, hogy soha nem sikerülne. Valahogy úgy képzeltem a lopást, hogy kitépik a kezemből... ezért, ha elöl volt a gép, mindig a nyakamba akasztva lógott - még akkor is a nyakamban volt a pánt, ha állványon használtam. De bevallom, arra nem gondoltam, hogy ilyen szemtelen módon, észrevétlenül, a hátamról lopják el a gépet. Emlékszem, mit írtam anno a Kata biztonságosságáról:

"azért nem olyan egyszerű kiszedni ebből sem a gépet.
1. Ki kell nyitni egészen a cipzárt
2. ki kell húzni a hátizsák alját (mint egy fiók)
3. ki kell emelni a betétfalak között biztonságosan, zötykölődésmentesen rögzített gépet-objektívet.
Szóval nem egy fél másodperces meló és garantáltan észreveszed már az első fázist :) "
... és lám.
Amikor lopás áldozatai mesélnek, mindig azt mondják, hogy semmit nem éreztek, senki gyanús nem volt a környéken. És ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy ugyan már, micsoda bénaság - egy tolvajt simán fel lehet ismerni, kizárt, hogy az ember ne érezné, ha hozzányúlnak a táskájához. És lám, most én is ugyanezt mondom: képtelenség, hogy a látszólag kihalt lépcsőn hogy férhettek hozzá a táskámhoz és hogy iszkolhattak olyan gyorsan előre, hogy ne is gyaníthassam, hogy esetleg a közelemben voltak...

Nagyon röstellem, hogy hagytam megtörténni és nem győzöm áldani a szerencsémet (bár évek óta egy piszkosul szorgalmas őrangyalra gyanakszom, remélem elnyeri az Év Dolgozója címet) és irtó hálás vagyok a fiatalembernek, aki szólt. A járókelők amúgy nagyon kedvesek voltak, megálltak, megkérdezték, jól vagyok-e, sajnálkoztak, valaki vizet is adott.

Szóval végül hepiend lett a dologból, mégis nagyon kérek mindenkit: vigyázzatok a dolgaitokra nagyon! Én ezentúl mindig összefűzöm a hátizsák cipzárját. Elég egy kulcskarika, amelyre ráfűzzük a két cipzár húzóját (a legtöbb cipzárnak manapság kettő van) és rögtön nem lehet kinyitni, csak ha sokat piszmognak vele, azt pedig már észreveszi az ember. Amíg itt vagyok, addig hason fogom vinni a hátizsákot, bármennyire kényelmetlen is. És soha ne higgyétek, hogy a hátizsákotok jól álcázott. Én is azt hittem, hogy a Katáról csak egy fotós mondaná meg, hogy fényképezőgépet tartalmaz... nem számoltam a tolvajok felkészültségével. Sajnos haladnak a korral és nagyon ügyesek. Vigyázzatok, figyeljetek!

És ugye senki nem lepődik meg azon, hogy a tolvajok cigányok voltak...



31 comments:

  1. énis igy vagyok vele: elég nehéz kivenni a velocity-ből a gépet, zippzárt kell húzni, csatokat pattintani, és még nyitni is, különben hozzá se férsz; de azért akárhol vagyok, ahol egyhelyben állok (pl villamos, metró), azonnal magam mellé/elé húzom a táskát. ha buszra várok, akkor sem szoktam egyhelyben állni, a nyóckerben amugy sem tanácsos az ilyen. viszont az is tény, hogy ha vki megpróbálná ellopni a gépem, akkor neki kéne rendőrért hörögnie.

    ReplyDelete
  2. Hú ez nagyon zord történet :-( Remélem azóta túl vagy a megrázkódtatáson.

    ReplyDelete
  3. Hú, azért nem semmi lélekjelenlétre vall, hogy visszaszerezted...
    Szörnyű lehetett, de örülök, hogy viszonylag happy end lett...

    ReplyDelete
  4. Ezt még olvasni is szörnyű volt... :( Örülök neki hogy visszaszerezted!

    ReplyDelete
  5. Örülök neki, hogy sikerült visszaszerezned.
    Anno, amikor írtál a Kata táskáról, hajlottam is rá, hogy olyat vegyek, mert tetszett. Mégis inkább a Lowepro Flipside 300 mellett döntöttem, mert annak a hátad felé van a cipzárja, így ahhoz, hogy kivegyél belőle bárit is, le kell venned a hátadról.

    ReplyDelete
  6. Sportboltban lehet kapni karabinert. Én azzal szoktam a cipzárakat összecsatolni. Bár lehet, hogy egy gyakorlott hegymászó félkézzel "kikapcsolja", azért az átlagembernek kell hozzá némi rutin.

    Örülök, hogy végül hepiend lett! :)

    ReplyDelete
  7. Csak egy rövid üzit láttam, h jiraboltak, borzasztóan megijedtem (főleg a számlás sztorid után), de most némileg lenyugodtam. "Életed értelme" (;)) nem veszett el, az őrangyal működik, te pedig remélem kárpótolod magad egy pár szép képpel...

    ReplyDelete
  8. Remélem nem baj, hogy ideírtam, csak most értem haza munkából, máshol (msn) nem találtalak, nyilván (remélem) alszol már.

    ReplyDelete
  9. Úristen. Hát nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben hogy iselkednék, lenne-e lélekjelenlétem utánuk futni. De ahogy elmeséled (letépted a dzsekijét) tényleg tenghetett benned az adrenalin.

    Hát szép volt, gratulálok. És még tanultál(tunk) is belőle!

    ReplyDelete
  10. Sajnálom, hogy ez történt Veled. Örülök, hogy végül sikerült visszaszerezned a gépet. A dolog még úgy is ijesztő, hogy jó vége lett. Egyben persze roppant tanulságos is.
    Rendszeresen nézem a képeidet és olvasom a blog-odat. Igazán tetszik.
    Azt azonban nagyon sajnálom, hogy az utolsó mondatodat így fogalmaztad meg.
    Nem vagyok cigány, tehát nem ezért zavar. Ám, ha cigány az elkövető, akkor már nem is kellene meglepődni, mert közülük nyilván mind eleve az?
    Ez előítélet. Kár.
    Meglepődtem.

    ReplyDelete
  11. Szia Szefi! :)

    Örülök, hogy sikerült viszonylag jól megúsznod ezt a kalandot.. azért durva lehetett, hogy sikerült így visszaszerezned, hogy lerántottad a kabátot a bunkóról.. Azon csodálkozom, amit írtál, hogy nem is ellenkeztek nagyon, hogy elvettél tőlük egy fényképezőgépet. Legalább próbálták volna leplezni azt, hogy ők nyúlták le tőled.. durva, hogy manapság milyen durván jó módszereket használnak a zsebtolvajok..
    Régen, mikor a nyugatinál voltam éjjelente biztonsági őr, akkor ott mesélték azt, hogy úgy lopnak ki bármit az embertől miközben alszik a vonaton, hogy csak azt veszi észre utána, hogy ki van vágva a zsebe, és hiányzik belőle egy pár dolog..

    örülök, hogy megúsztad, további sok sikert az őrangyalodnak :)

    puszika

    ReplyDelete
  12. Hatalmas szerencséd volt a sráccal. Nekem annó' Prágában nem lett happy end a vége. Ráadásnak ott a tolvajok a feleségem, a húgom és a barátja mellől lopták el a gépet a becipzárazott hátizsákból (a zsák maradt). Azóta összelakatolom a cipzárakat egy kis lakattal és parázok mindenhol és minden alkalommal. Ez az amit az ember utána már soha nem felejt el...

    ReplyDelete
  13. Amikor táskát választottam ezért tettem le a hátizsákról. Túl paranoid vagyok, még egy oldaltáskával se szívesen megyek pl Budapesten...

    ReplyDelete
  14. Balage-hoz hasonlóan én is kis karabínerrel szoktam átkapcsozni a zipp-zár füleit, sőt szoktam ráakasztani még kis karikát vagy másik karabínert is, hogy kellőképpen zörögjön, ha megmozdulj. (Ha állnak mögöttem, néha megrázom a hátamon a táskát, hogy tudjam, nem épp lefogják a zajkeltőket, és szedik ki a cuccot, plusz ha túl közel állnak, azzal meg is lököm őket, ami elég ok, hogy azonnal megfordulja, vagy előrevegyem a táskát. Szörnyű, hogy ennyire paranoidnak kell lenni... :(
    Azért gratula a lélekjelenlétedhez.
    Sajnos amikor engem egyszer (szerencsére csak kis értékben) megloptak, akkor a közelbenálló is a csapat tagja volt, és szándékosan másik irányba mutatott, így további időt adva a lopóembereknek a menekülésre. Úgyhogy erre is érdemes gondolni ilyenkor. :(

    ReplyDelete
  15. 'Sajnos amikor engem egyszer (szerencsére csak kis értékben) megloptak, akkor a közelbenálló is a csapat tagja volt, és szándékosan másik irányba mutatott, így további időt adva a lopóembereknek a menekülésre'

    igen, ez nekem is azonnal megfordult a fejemben, mégis úgy döntöttem, hogy utánuk fotok, akikre rámutatott. Egyrészt azért, mert egyszerűen nem volt más választásom, hiszen fogalmam sem volt, hogy mi történt. Másrészt azért, mert a srác kimondottan jólöltözött volt, divatos minőségi cuccokban, valahogy nem néztem ki belőle, hogy szakadt zsebes cigányokkal paktál, bár persze külsőre elég veszélyes dolog ítélni. Szerencsére igazam lett.

    ReplyDelete
  16. Fúú, most valahogy rajtam is úrrá lett a döbbentség, csak ülök és nézek ki a fejemből :S

    Sajnálom, hogy pont Veled, és örülök, hogy meglett végül :)

    ReplyDelete
  17. ... b@sszus, ez nagyon durva!!! De az hihetetlen, hogy egy idegen országban ilyen klasszul "megoldottad"!
    ...sok más tanulság mellet; el kell kezdened joggolni :))))

    ReplyDelete
  18. Réka, örülök, hogy meglett a cuccod...

    ReplyDelete
  19. Én még régebben kaptam számkódos zárat amivel direkt cipzárt lehet összezárni. Nagyon jó kis szerkezet de sajnos nem tudom hol lehet kapni-már megvan vagy 10 éve.

    ReplyDelete
  20. Részvétem az élményért.
    Nem irigyellek,de a gép megvan és egy alapos zsírtalanítás/szagtalanítás után újra a Tiéd!!
    Ilyet általában gippók csinálnak,aki a pártjukat fogja költözzön közéjük...
    Számukra egy gádzsót meglopni nem bűn.
    Ez mindent elárul szvsz.

    Nekem 12 éve a 6-os villamoson pengével vágták ki (na milyen bőrszínű kedves pógártársak?)a pénztárcámat a hátizsákomból,azóta tömegközlekedési eszközökön átfogom.
    Ha tehetem nem tömegközlekedem.(Nagyon büdös és koszos)
    Ja,és amennyire csak lehetséges kerülöm "norvég"honfitársainkat,bevallom emiatt még engem túl sok hátrány nem ért.
    Úgyis az adómból jópár szocpolitika-kölcsönt,segélyt,stb adtam áttételesen nekik-ne én érezzem már rosszul magam a saját országomban ahol nekem van a legkevesebb jogom-viszont eltarthatok még sokukat a "jövőnk zálogai"közül,aki hálából csak egy kifosztandó koncnak tartanak.

    ReplyDelete
  21. Nem semmi, de szerencséd volt. Most vettem én is egy hátizsákot, de nem bírom felfogni, hogy lehet ezt megcsinálni.

    ReplyDelete
  22. Nagyon bátran viselkedtél, igaz a méreg, ijedtség sok mindent szűl.
    Örülök, hogy nem lett bajod és meg van a géped!
    Fényes nappal itt Budapesten is vannak helyek, ahol nem merek lemenni, vagy végigmenni, hogy fotózhassak, amit szeretnék!
    Borzasztó ez a világ!

    ReplyDelete
  23. Durva story, figyelni kell manapság, főleg egy magányos nőt előbb kiszemelnek maguknak.
    Annak idején olvasta a Kata hátizsákodról a bejegyzést, de pont amiatt nem vettem ezt, mer azért bele lehet nyúlni mikor a hátadon van. Meg még jó pár egyéb Tamrac, Lowepro, egyéb hátizsákokba is.
    Nekem is Flipside van, 400 AW. Valaki már írta itt hogy annak az az előnye, hogy a hátad felőli rész nyílik le és a zipzárhoz nem is lehet hozzáférni ha a hátadon van.
    Így: http://www.youtube.com/watch?v=DXCAMU2A2ws

    Persze 100%-os biztonság nincs, ha nagyon el akarnak vinni valamit akkor elviszik. Sőt mai világban rossz esetben még le is rángathatják az emberről, miközben körbe állják páran és a szóbeli meggyőzést egy késsel teszik hatásosabbá.

    ReplyDelete
  24. Félelmetes!!! Ha esetleg valaki hallott valakitől olyat hogy ellopták 1D M III-as gépét az írjon. Egyébként meg ezért is gyűlölöm a hátizsákokat mert nem látom mi történik vele. Teljesen mind1 milyen zár van a táskán, nekem is van olyan fafaragó késem amivel észrevétlenül ki lehetne vágni bármilyen táskát. Kata WS-606 a megoldás.

    ReplyDelete
  25. Több post végignézése után, egy igazi rémálom. Tökéletes írás, 100%-ig átélhető. Borzalmas, hogy ez meg is történt, és mindezt végig is élted. Belegondolni is rossz.

    A második bekezdésnél keresztet is vetettem a gépedre. Óriási szerencse, hogy nem lett igazán rossz a vége. További szép fotókat a géppel!

    ReplyDelete
  26. Csak most jutottam idáig...

    Örülök a "hepiendnek"!
    És gondold el, hogy aztán az egész szajrét eladták volna fillérekért.
    (itt jegyzem meg, hogy az is nyugodtan megrohadhat, aki lopott cuccot vásárol az ilyen ganéktól!)

    Ezért járok én inkább a Távol-keletre... ott nincs cigány! :))

    Azonban az érdekes, hogy például a budapesti utcákon jó képek reményében járva-kelve mindig ott van a zsebemben a gázspray, és ha velem történne hasonló (s amennyiben elérném a tettest), minden lelkiismeret furdalás nélkül addig fújnám a fejére az anyagot, amíg meg nem vakul.

    ReplyDelete
  27. Szia!

    Örülök, hogy meglett a géped, további szép fotókat vele! Ajánlom a figyelmedben a következő zsákot, nekem ilyen van és bevált (hátulról nyitható, ha a hátadon van nem tudják kivenni a géped) :
    http://www.youtube.com/watch?v=DXCAMU2A2ws
    http://products.lowepro.com/product/Flipside-400-AW,2116,14.htm

    Szép fényeket

    ReplyDelete
  28. Bár nekem is ilyen szerencsém lett volna amikor ellopták a gépem...
    Mi épp vásároltunk az IKEA-ban, és a kocsi csomagtartójában volt a gép a táskában (D60 kit). még a fedő is bevolt húzva a csomagtartón, hogy ne lássanak be.
    Amikor jöttünk ki, anyukám épp telefonált, én meg nyitom ki a csomagtartót (valamiért el is felejtettem hogy bezárva kéne lennie)
    és furán tapasztaltam hogy nyitva van. Egy mentőmellénnyel is levolt takarva a táska, majd amikor felemeltem, majdnem elájultam akkorát dobbant a szívem.. anyukám meg majdnem kiejtette a telefont a kezéből
    gyorsan megnéztem nincs-e elől, de nem volt...

    Szóval SOSE hagyjátok a gépeteket a kocsiban, mindenhova vigyétek magatokkal, még pl a Tescóba is! és vigyázzatok

    ReplyDelete
  29. Szia! Örülök, hogy meglett, tényleg nagy szerencséd volt.. meg persze tiszteletre méltó, hogy cselekedtél egyből! Viszont Ráczkevi Csaba véleményéhez hasonlóan én sem lepődök meg, hogy cigók voltak.. Semmi bajom velük alapjáraton, meg semmilyen faji megkülönböztetésnek nem vagyok híve, de azért elgondolkodtam már párszor, hogy miért vannak többségben ezek a fajták, mint a sima normális higgadt fajták! Engem mikor összerugdostak 17-18 évesek 8-10-en, akkor utána nem csodálkoztam hogy hoppá közülük valók. És ugye mondanom sem kell, hogy egy szót sem szóltam nekik, a velem lévő lány volt az aki beszólt nekik, de ugye véletlenül sem lehetett beszéd módjával elintézni a dolgot.. Küzdöttem amíg tudtam, de persze kórház lett a vége. Érdekes egybeesések ezek..

    ReplyDelete
  30. Szia!
    Nagyon örülök, h hepiend lett a vége! Én főleg autókat, illetve a saját autómat fotózom hobbyból és nem ritka amikor a szép tiszta csilli-villi autómat egy lepusztult ghettoban szeretném megörökíteni. Na olyankor én sem vagyok nyugodt, annak ellenére sem, hogy 95kg vagyok és pár éve gyúrmázok. :D Nem is magam féltem és nem is attól tartok hogy ellopják, sokkal inkább attól, hogy a küzdelemben megsérül. :D
    Az uccsó mondatért tényleg kár...

    ReplyDelete
  31. [...] fikázást kommentelt be, amit már nem tudok belinkelni, de a lelkemben örökre ott marad), és lazán cigányozott is egy hárompontosat, amikor ellopták a táskájából a fényképezőgépet Rigában, de ahhoz kétség nem fér [...]

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!