Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, June 11, 2009

Hol van az otthonom?

Az előző postban egy kommentelő feltette a kérdést, hogy hol is van az otthonom, hol érzem magam otthon. Ez annyira összetett kérdés, hogy inkább egy külön postot szentelek neki.
Ugye eddig három országban éltem huzamosabb ideig, és mindháromban az élet egy-egy meghatározó szakaszában. Mindhárom ország más és más módon formált, a személyiségem más és más oldalait határozta meg.
Románia: 0-10 év. Az ember azt gondolná, ez régvolt és nem emlékszem sok mindenre és amúgyis más világ volt. De épp ellenkezőleg: nagyon tisztán emlékszem mindenre: a hétköznapokra, az ünnepekre, a helyzetünkre, a minket körülvevő körülményekre, sőt, a politikai helyzetet is felfogtam, már amennyire gyerekfejjel lehetett. Szüleim szűkszavúan ugyan, de tárgyilagosan magyarázták el, hogy pl. miért nincs épp villany, vagy fűtés, vagy melegvíz, vagy benzin, vagy felvágott a tízórai vajas kenyérre.
Ezen kívül az otthonom rendkívül fontos a mai napig, talán azért, mert a kivándorlás után sokáig görcsösen kapaszkodtam a régi emlékekbe és szinte szentté vált minden, ami otthoni volt - a kimenekített könyvek, apró emlékek, otthoni kaják, hagyományok. A rengeteg költözésen, hurcolkodáson túl is most is van a polcomon pár olyan könyv, amely gyerekkoromban a gyerekszobám polcán állt. Valahol mindig visszanyúlnak azok a gyökerek és ennek nagyon örülök. Azt hiszem, ezért is tudom értékelni, amim van - ezt főleg itt, Stockholmban az új ismerőseim jelzik, hogy milyen érdekes, hogy én mindennek tudok örülni. Na még szép :)
Dél-Svédország: 10-23. Végülis itt nőttem fel, no azt nem mondanám, hogy a fejem lágya benőtt, de az iskolát nagyrészt itt jártam ki. Ez megint más szempontból volt hasznos. Megtanultam egy idegen nyelvet, magamévá tettem egy kultúrát és a svéd oktatási rendszerből rengeteget profitáltam. Belenevelődtem a kényelembe, a biztonságba, a nyugalomba. Megtanultam, hogyan működik egy jól szervezett, jóléti társadalom. Barátok, ismerősök - persze az élet nagyrészt az iskola körül forgott.A legjobb barátnőm a mai napig svéd, bár belőle is olyan nemzetközi globetrotter lett, mint belőlem.
Budapest: 23-29. Ez a hat év is meghatározó időszaka volt a fejlődésemnek, hiszen lényegében ekkor lett belőlem felnőtt (már amennyire én valaha felnövök, haha). Ez hatalmas lépés volt abból a szempontból, hogy a biztonságból kiléptem a szakadékba. Az egyetemi évek alatt végig otthon laktam, az egyetem 20km-re lévén a szülői háztól. Ezért roppant védett környezetben éltem 23 éves koromig, amikor Pestre költöztem egy utolsó egyetemi év és későbbi munkavállalás céljából. Az egyetemi év gyerekjáték volt, de utána munkát találni, kapcsolati rendszer nélkül elhelyezkedni, ügyeket intézni, letelepedni, lakást találni - embert próbáló feladatok voltak és az ártatlanságom, a világba vetett naiv hitem egy kis részét itt el is veszítettem. De nem mindet! Az pedig maga volt a gyönyör, hogy a küzdelmes hétköznapok ellenére is magyar környezetben voltam, a barátaim ismerték a TV macit és a kockásfülű nyulat meg a kempingsajtot, és a Balcsira mentünk kirándulni. Pesten a közös nyelvi és kulturális örökség miatt éreztem magam otthon az első perctől kezdve. Valahogy jobban szót értek magyar embertársaimmal, akik hozzám hasonlóan nagyobb kanállal eszik az életet, mint a svédek: jobban örülünk, szomorúbban búsulunk, szeretni és gyűlölni is szenvedélyesebben tudunk.

A post ugyanolyan kusza, mint a gondolataim, ha erre a kérdésre kell választ adnom. Mindhárom hely más és más okok miatt az otthonom. Nem érzem magam gyökértelennek, és azt gondolom, hogy ez a tiritarka háttér sok élettapasztalatot adott és sokmindenre megtanított, aminek csak örülhetek. És mindenhonnan magammal hordom a kis batyumban azokat a pici kincseket, amelyek a legértékesebbek az adott helyről.


5 comments:

  1. Érdekes, hogy Bp-en éltél a legkevesebbet és ott érzed magad mégis a legjobban otthon. :)
    Az meg külön tetszik, hogy úgy érzed mindenhonnan kaptál valamit, amitől most az vagy aki. :)

    ReplyDelete
  2. Szia Rékuc

    Nekem is az a véleményem, hogy képes vagy kiválogatni a neked tetsző szépet a környezetedből, és mindenkor optimista maradni. Ezt általában azoknál az embereknél láttam, akik több időt töltöttek el egy másik kultúrában. Persze vannak az embernek jó-rosszabb szakaszai, de az általános derüs hangulatról beszélek.

    Egy másik dolog eszembe jutott. Vajon a több nyelv tudása okozza-e ezt a derüs hangulatot. És vajon mekkora adomány egy szülőtől, ha a saját nyelvét továbbadja a gyermekének. Vajon Te tovább fogod-e adni a magyar nyelvet gyermekeidnek, ha Svédországban maradsz.

    ReplyDelete
  3. Szerintem nem is kusza a poszt.

    Hasonlo cipoben jaro edesapamtol kerdeztek meg egyszer, hova megy:
    - Haza.
    - Es honnan jossz?
    - Otthonrol.

    ReplyDelete
  4. Nem vág témába, de hátha valaki tudja. Hol lehet Svédoban olyan elsősegély-szettet ill. lámpacsomagot kapni amire a magyar rendőr is azt mondja, hogy OK?

    Ahol eddig kérdeztem néztek rám hülyén minek akarok rá plombát...

    ReplyDelete
  5. Sziasztok,

    erdekes volt olvasni a cikkedet. Nekem is kb 3-4 honapja ez a kerdes merult fel bennem. En Svedorszag nyugati szomszedsagaban elek. Es rendkivul boldogan. Anyukam, kiskutyam, barataim otthon. Multkor megkerdeztek barataim, hogy nem erzem magam hontalannak? Picit elszomoritott a kerdes, kb 5 masodpercre, majd felmosolyogtam, es ravagtam, hogy dehogy is, hisz nekem 2 otthon adatott meg, mig sokaknak csak 1. :) Es ezt valoban igy is gondolom, hiszen ezaltal sokkal gazdagabb vagyok.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!