Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, July 21, 2009

Óvodai kajálások

3-6 évesen ún. 'ottalvós' óvodába jártam. Kimondottan gyűlöltem, rettegtem az egész napos távolléttől (nagyon szülős voltam), kölcsönösen nem kedveltük egymást az óvodástársakkal, utáltam délután lefeküdni és a szemem sarkából nézni, ahogy az óvónők halkan járnak körbe a teremben és bizony pálcával jól ráhúznak a fenekére annak, akit ébren találnak.
Szóval nem éreztem jól magam. Az étkezések egy jó nagy lapáttal rátettek erre. Nagy, hosszú asztaloknál ettünk és eleve ijesztő volt, ahogy katonás rendben masíroztunk az étkezőbe. Itt félelmetes nénik félelmetesen hosszú merőkanalakkal tálalták az ételt. Voltak ételek, amelyeket nagyon szerettem: ilyen volt pl. a tejbelaska. Ez cukros tejben főzött cérnametélt volt, melegen tálalták (akkoriban nem volt ismeretes a később Svédországban megszokott hideg tej fogalma). Mai fejjel borzasztóan hangzik, de imádtuk, és hát a gyerekeknek tápláló is. Szerettem a bádogbögrében kiporciózott kakaót is, bár a bőrétől irtóztam, de szerencsére általában sikerült lepasszolni valamelyik asztaltársnak. És a kedvencem pedig a krumplipüre, sült csirkecomb, hagymaszósz kombó volt. Azóta is imádom a hagymaszószt és anyámat nyaggatom, hogy csináljon. (Én is tudok, de jobban esik, ha ő főzi.) Szoktak még rizskochot is adni, hallatlan fényűzésként mazsolával tűzdelve, ami szintén nagy sláger volt a gyereksereg körében.
Viszont volt pár étel, amelyek förtelmesek voltak. Ilyen volt a salátaleves. Ez sótlan-ízetlen vízben úszkáló, főtt zöldsaláta volt - el lehet képzelni. Volt még hasonló kaliberű sóskaleves is. Ezeket sosem bírtam megenni, pedig a szigorú konyhás. és óvónénik hatására sokmindent megettem, amit amúgy nem szerettem. De a leveseket soha... és ha nem sikerült megenni a levest, a konyhásnénik könyörtelenül beletették a maradék levesbe a másodikat és úgy kellett megenni az egészet. Rémes volt!
Egy másik kellemetlen élmény az óvodai étkezésekkel kapcsolatban a kanál volt. Balkezességemet nem támogatták az óvónénik és étkezéskor bizony kivették a bal kezemből a kanalat és jobb kézzel kellett ennem. De egy 3-4 éves gyereknek még nem túl fejlett a finommotorikája - örül, ha az 'ügyesebbik' kezével sikerül rendesen forgatnia az evőeszközt. Jobb kezemmel egyszerűen nem tudtam enni - nem dacból tagadtam meg az evést, de egyszerűen nem tudtam felemelni a kanállal az ételt a jobbommal. Így aztán éhen maradtam.
Anyámnak feltűnt, hogy óvoda után éhes vagyok, pedig elvileg ebédeltem. Így húzta ki belőlem, hogy nem tudok enni, mert nem szabad bal kézben fognom a kanalat. Másnap anyám bement az óvodába és beszélt az óvónőkkel. Nem tudom, mit mondott, de azután már hagytak bal kézzel enni. :)
 


6 comments:

  1. huh, ne is mondd...már akkor is válogatós voltam...és pl. nem ittam meg a tejet, meg semmilyen italt-ételt ami abból készült. De nem érdekelt ha éhes maradtam, mert ha egyszer undorodtam tőle, nem tudtam megenni. Egyszer próbálkoztak azzal hogy megtömtek babfőzelékkel, de aztán a sugárban hányás elvette a kedvüket tőle, így kénytelenek voltak rám hagyni egy idő után... nekünk ez a "belemerem a levesebe a másodikat" nem volt:) volt viszont olyan hogy: addig nem kelsz fel amíg meg nem etted. addig ott ültem amíg anyukám értem nem jött, nem érdekelt, jól elvoltam, legalább békén hagytak :D (otthon is eljátszottam ugyanezt) amúgy imádtam az ovit, de a kajaidőt nem nagyon vártam sosem :D

    ReplyDelete
  2. Kiddy (dugnám nikki sixx-et!)23 July, 2009 00:47

    ilyen rossz emlékeim nekem nincsenek az ovis kajáltatással. csak arra emlékszem, hogy az ovis-sulis-menzás paradicsomlevesnél, krumplilevesnél, gulyáslevesnél és tejbegríznél jobb étel nincs. de tényleg nincs.
    én is elég válogatós voltam, de ezt szerencsére valamennyire tiszteletben tartották.
    emberem két keresztgyereke óvodás (ill. a nagy most megy suliba), na, rendesen rosszul lettem, amikor egy családi ebédnél a hároméves meg a hatéves karót nyelve, megállt vigyázzban az asztalnál, és harsogva, gyerekesen széthúzva mondta, hogy JÓÉTVÁÁÁGYATKÍÍÍVÁÁÁNOK... és mire mondtuk, hogy jó étvágyat, jött is harsogva a válasz, hogy KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, VIIISZONT KÍÍÍVÁNJUUUK. És leültek.
    Mert az oviban addig NEM ÜLHETNEK LE AZ ASZTALHOZ(!!!), amíg ez így, vontatva és kelletlenül, de jó hangosan el nem hangzik.
    borzasztó.
    és ez a "belemerem a másodikat a levesbe" gusztustalan és megalázó...

    ReplyDelete
  3. Mentolosmájkrém24 July, 2009 14:37

    Ez a "balkezesdi" ismerős. Nekem cipőtfűzni kellett egy délután alatt megtanulni, mert a dadus megunta, hogy pátyolgatni kell. Mivel a mai napig "fordítva" kötök cipőt volt sírás a részemről és kiborulás a dadus oldalán.Egyszerűen nem ment bele a kis fejébe, hogy talán csak annyi a gond, hogy balkezes vagyok. Nem ma történt a dolog, de még mindig a hideg ráz, ha eszembe jut.
    Írni sajnos átszoktattak, én ennek tulajdonítom, hogy olyan rondán írok, ahogyan.
    Elköszönés a suliban alsótagozat: VÍÍÍSZONTLÁÁÁTÁÁÁSRA! A nejem, lévén nem magyar tágranyílt szemmel visít a röhögéstől, mikor ezeket mesélem.
    Off. Valaki nem tudja, hogy a Futrinka utca meséiben mi volt a mogorva öreg kutya neve? Bocs Rékuc.

    ReplyDelete
  4. @Mentolosmájkrém: Érdekes, hogy a suliban percig sem próbáltak jobbkezesen írni tanulni. (Lehet hogy anyám, okulva az óvodából, előre intézkedett.) :D
    Hegedülni viszont 'jobbkezesen' tanultam és szerintem én jártam jól: vonó, amellyel csak fűrészelni kell, a jobb kézben, a finommotorikát végző bal kéz (nekem az ügyesebbik) a húrokon. ugyanezért eszem jobbkezesen: a villát többet és változatosabban használja az ember, tehát nekem kapóra jön, hogy balban fogom.

    Minden mást viszont balkezesen csinálok, jobbal talán egy ceruzát se tudok felemelni. Meg kanalat sem. Még mindig.

    ReplyDelete
  5. @Mentolosmájkrém: Morzsa kutya

    ReplyDelete
  6. ez elég borzasztóan hangzik. Én magam a finom főzelékkel és kapormártással nem voltam nagyon kibékülve.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!