Mai írásom egyik kedvenc íróm, a kolozsvári Méhes György tollából származik. Az ő humoros elbeszélésében, a Micsoda társaság! című könyvben találtam az alábbi sorokat a hétvégi kocafotósról. Idejegyzetelem, mindannyiunk okulására. Ki ismer magára? :)
Itt az ideje, hogy megállapítsam: nincs utálatosabb, haszontalanabb szenvedély a fényképezésnél. Azon a címen, hogy megörökíti a kirándulást, a fényképész állandóan fontoskodik, alkalmatlankodik, megállítja a menetet, zavarja az embert abban, hogy élvezze a természetet.
Ha akarják tudni az őszinte véleményemet, akkor szerintem el kellene tiltani a kirándulásokon a fényképezést.
Főleg a Vilmos atya-féle fényképezést. Mert mi van az ő képein? Homályos foltok, két-három fejű emberek árnya.
Megmutat neked egy képet, méghozzá micsoda diadallal.
- Tessék, nézd meg, Nagyfőnök.
- Hm... igen... igen... Mi ez? Tömeggyilkosság ködben? Valami ilyesféle?
Erre ő megsértődik és visszaveszi a képet:
- Vagy megvakultál, vagy egyszerűen csak bosszantani akarsz. Nagyon jól lehet látni, hogy ez az a kép, amit a strandon készítettem rólatok.
Jól emlékszem, a strandon vakító napsütés volt. Fogalmam sincs, hogyan sikerült ennyi ködöt idevarázsolnia a képre. S a végén nekem kell őt engesztelnem.
[...]
Persze azért nem mindenkinek fenékig tejfel a kirándulás. Így például Bogárkának egy kazalra való burjánt kell leszaggatnia, mert az apja erőnek erejével virágszedő képet akar készíteni róla. Ő tehát tépdes, tépdes egyre savanyodó képpel. Az apja ideges lesz, rákiált:
- Vagy mosolyogsz, Bogárka, vagy kapsz két pofot!
Az ilyesmitől persze nyomban jó kedve kerekedik az embernek. Végül elkészül a tizedik virágszedő kép, akkor aztán Vilmos atya ráveti magát a fákra és felhőkre. Később sziklákat fényképez és általában mindent, ami csak útjába kerül. A fényképezési láz teljesen hatalmába keríti, így beletelik jó másfél órába, míg eljutunk a Vörös-patak völgyébe.
Ez nagyon jó! :D Köszi!
ReplyDeleteHová tűnt a kommentem?
ReplyDeleteThanks for article. Everytime like to read you.
ReplyDeleteKedves Réka!
ReplyDeleteOlvasgatom az írásaidat, érdekesek, egyébként meg legalább tudom, hogy vagy.? Sajnálattal olvastam a géplopás viszontagságait. Nem könnyű megemészteni egy ilyen traumát. Szerencse, hogy meghiúsult. No de most nem a fotózás miatt írok (pedig az a cikk témája, hanem az említett kedves íród kapcsán. Véletlenül most olvasom tőle a Szép szerelmek krónikája című regényt. Még az elején tartok, de tetszik .
Puszillak
Amúgy szerintem meg ő hatódik meg a legjobban, mikor visszanézi a 10 éves nyaralós képeket.. de valamivel fel kellett hívnia magára a figyelmet :)
ReplyDeleteLOL!!!
ReplyDeleteÉn is olvastam a könyvet gyerekkoromban de azóta, lába kelt, eltűnt,rég óta keresem de nem sikerül beszereznem újra,ismét szeretném elolvasni,nosztalgiából,nem adod el a te példányodat? Esetlen nem tudod,elérhető-e valahol a neten,olvasható valahol?
ReplyDeleteFinnugor: http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=2100252245&type=10&_v=Mehes_Gyorgy_Micsoda_tarsasag tessen parancsolni :)
ReplyDelete