Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, November 30, 2009

Vendégesdi

Gyakran eszembejut, amikor nővéremmel nyaranta vendégesdit játszottunk. Anyai nagyanyámék házában volt egy 'veronda' (sic!) néven futó szoba, ez egy kiszögellése volt a háznak, három oldalról üvegablakokkal, melyeket vékony világos függönyök takartak, így az egész szoba egy álomszerű, túlvilági fényben fürdött. A szoba amolyan családi étkezőként szolgált, télen - mivel fűtetlen volt és a sok ablak miatt hideg - itt tárolták a kocsonyát és a hűlni félretett süteményeket. Gyönyörű kék, tulipános bútor volt benne: hosszú lóca, székek és egy nagy kétajtós szekrény. Az asztal alatt hatalmas gonott kosár, mindenféle régi ronggyal. De a legérdekesebb a szekrény (Kékszekrény) tartalma volt: itt tárolták a régi családi porcelánokat, étkészletet, evőeszközöket, tudjátok, nagy fekete dobozban őrzötteket, teáskészleteket. A szekrény egy csomó fűszernek is otthont adott, ezért kinyitni kb. olyan volt, mint amikor mesés Kelet kapuját vagy valami kincseskamra ajtaját tárja fel az ember. Imádtam!
Nővéremmel egyik kedvenc időtöltésünk a vendégesdi volt. Ez engedélyköteles tevékenység volt, no nem mintha féltették volna a holmit, csak hogy tudják, hogy hol vagyunk olyan nagy csendben olykor órákig. A vendégesdi ugyanis zártkörű rendezvény volt, magunkra húztuk a 'veronda' ajtaját és elkezdtünk kipakolni, no nem hűbelebalázs módjára, hanem szigorú szertartás szerint. Gyönyörűen megterítettünk, tányéralátéttel (amely tárgyat amúgy soha nem használtunk akkoriban, nem volt szokás, ezért a színes gyékény alátét külön növelte az esemény egzotikus jellegét), az alátétre pedig annak rendeje s módja szerint lapos- és mélytányért, megfelelő evőeszközöket, poharakat készítettünk, szalvétát hajtogattunk (ebben nővérem volt nagyon ügyes), élveztük a finom porcelán érintését, az ezüst evőeszközök csengését, a vékony poharak koccanását a nyitott ajtajú kékszekrényből áradó finom fűszerillatban. 'Ebéd' után szépen visszatettünk mindent, és komoly tanácskozásba fogtunk, hogy a 'kávét' melyik csészékből fogyasszuk, ugyanis több, némileg hiányos készlet állt rendelkezésünkre, egyik gyönyörűségesebb, mint a másik. Antik, virágfüzérekkel súlyosan díszített teáskanna is volt, legnagyobb szomorúságomra szigorúan off limits üzemmódban, a szekrény tetején, gyerekkezektől eltiltva létezett, sóvárgásom állandó tárgyát képezve.
Így vendégeskedtünk egymásnál fél délutánokat, majd miután végeztünk, szépen visszapakoltunk mindent (emlékszem, mennyire szerettem a tortavágó kanalat bepászítani az evőeszközös doboz selyem bélésébe, eljövendő idők habostortáiról ábrándozva) és egy időre visszazártuk a Kékszekrényt.
Aztán általában elmentünk divatlapokat nézegetni és 'magamraöltöttem'-et játszani, de ez már egy másik poszt tartalma lesz.

Epilógus: öröm, hogy az evőeszközt kivéve szinte minden megvan a mai napig: a régi porcelánok, a vékony poharak, a hiányos kávéskészlet, sőt az antik, virágfüzérekkel súlyosan díszített teáskanna is.


Thursday, November 12, 2009

Norvégia - mi, merre, mennyi?

bilSokan kerestek meg kérdésekkel a norvég kirándulással kapcsolatban, és bár a szervezést nem én intéztem, megpróbálom összegezni a tapasztaltakat.
Amikor az ember Norvégiáról hall, az első dolog, ami eszébe jut, az a drágaság. És valóban, Norvégia igen drága ország, de a két legnagyobb tényező - szállás, benzin - olcsóbbak, mint gondolnánk. Pontról pontra megyek, ha valami kimaradt, szóljatok.
- Autó. Mi ketten mentünk egy kisautóval, és a fotós cuccok és egyebek bizony megtöltötték az ötajtós Vectrát. Mindazonáltal szerintem érdemes 3-4 fővel útnak indulni, mert gazdaságosabban kijön az ember. Ehhez viszont érdemes egy kombit keríteni. Az út Magyarországról hosszú, de még így is olcsóbb, mint két hétig kocsit bérelni.
- Benzin. A benzinárak Norvégiában nem sokkal magasabbak, mint Magyarországon. A másfél hét alatt négyszer tankoltunk, egy tele tank 400 és 500 norvég korona között mozgott, de mentünk is eleget, nagyon sokat autóztunk. Benzinkútban nem volt hiány és általában van kis shop is, ahol viszont nem ajánlatos a vásárlás, mert horror árak vannak.
- Szállás. Kempingházakban szálltunk meg, és csak az első két éjszakára foglaltunk előre, a többit útkozben,spontán néztük ki magunknak. Ősszel ez járható út, nyáron azonban tanácsos foglalni. Két fő részére a szállás 400 és 600 korona között mozgott. Ez nem volt túl gazdaságos megoldás, mivel a kempingházak általában 4-5 fősek, tehát több ember többfelé tudná szétdobni a költséget. A szállások igen pöpec kis helyek voltak, mindenhol makulátlan tisztaság és rend fogadott. Őszi szezon lévén a kempingek többnyire üresen álltak (nyáron valamivel drágább a szállás) és volt olyan, ahol telefonon értesítettük a tulajt, hogy itt vagyunk, megszállnánk. (A képen lévő kemping pl. ilyen volt, a fotót a weboldalukról, a trollstigen.no-ról csórtam. Az egyik házikóban laktunk.) Az illető elmondta, hol találjuk a kulcsot, majd amikor úgy adódott ideje, elkanyarodott a kemping mellett, hogy beszedje a pénzt. De olyan kemping is volt, ahol a pénzt utólag, a főépület postaládájában kellett hagyni. A takarítás távozáskor a vendég feladata, ezt ajánlatos becsülettel elvégezni, mert mindenhol rend és ragyogó tisztaság fogadott. Az ágyak kényelmesek, a fűtés elégséges volt, a konyha pedig mindenhol kényelmesen felszerelt egy reggeli és gyors vacsora készítéséhez. Ne feledjük, hogy több kemping október 1-től bezár télire!
- Elemózsia. Sok mindent vittünk otthonról: kenyeret, konzerveket, zacskós levest, almát. Reggelire vittem zabpelyhet, ezt vízben kell főzni pár percig, sűrű kása lesz belőle. Íze nem sok van, de lekvárral ehető, és késő délutánig elmászkál vele az ember, hihetetlenül tápláló. Vittem teát, mézet és citromlevet is. Útközben vettünk krumplit, virslit meg friss kenyeret.
- Bevásárlás. Útközben több településen találtunk KIWI üzletláncot, ami viszonylag olcsó és ami a legfontosabb, sokáig (este 11)  nyitva van! Szálláskeresés után is ráértünk kiszaladni beszerezni ezt-azt. Párszor betértünk egy-egy útmenti kajáldába, hogy egy tál meleg ételt kapjunk napközben a szendvicsek helyett, de ez legtöbbször nem volt túl jó ötlet, mert nagyon drága (egy egyszerű étel, mondjuk fish n chips, 120 és 150 korona között van) és nem is olyan húde finom, szóval nem kultiváltuk.
- Útvonal. Az útvonalunk itt megtekinthető, kisebb eltérések voltak, meg oda-vissza kocsikázás a szebb részeken, de nagyjából erre jártunk (klikk ide a térképért). Sokfelé készültek a téli lezárásra, a kisebb hegyi utakat szeptember végén, október elején lezárják, láttunk is olyan utat, ahova már nem mehettünk be. Egyik reggel, 1000 méter magasságban, meglepett minket a hó és szinte lépésben kellett haladni, nehogy megcsússzon a kocsi. Ennek ellenére a nyári gumi jó döntés volt, mert általában jó állapotú, száraz utakon jártunk és a hőmérséklet sem ment 0 fok alá, legalábbis nappal :)
- Öltözet. A legfontosabb ruhadarabom a jégeralsóm volt :) egy sportboltban vettem vékony polár hosszú alsót és hosszú ujjú felsőt. Ez hihetetlen jól melegen tartott és elvezette a kúszás-mászás közben keletkezett verítéket. A jégerre vékony, vízhatlan nadrágot és fleece (polár) pulcsit húztam, legfelülre vékony esőkabát. Ez -5 és 12 fok között tökéletesnek bizonyult. Egy túrabakancsot vittem, és egy extra félcipőt cserének. Minden napra két pár zokni jutott (a megemlíthetetlen készletem boxer alsókból állt). Sál és sapka is volt nálam, de többnyire elég volt az esőkabát kapucnija. Fotós kesztyű jó ötlet, de a drága Lowepro kesztyűnél jóval olcsóbbat találtam egy barkácsáruházban: vékony polár anyagból készült és a tenyerén, ujjain apró gumi pöttyök borítják.
Nagyon jó hasznát vettem a félliteres termosznak, reggel megtöltöttem forró citromos-mézes teával, ami igen jól jött a süvítő szélben :)
- Időpont. Mi szeptember 20-án indultunk Svédországból, ami igazán remek volt színek szempontjából, de néhány szempontból talán egy héttel korábbi indulással jobban jártunk volna. A havas reggel kellemetlen volt és több helyen már nagyon készültek a télre - nézzétek meg az utas képnél, mekkora marha nagy hójelző póznákat pakoltak ki az út szélére!  Részben a rossz idő miatt döntöttünk úgy, hogy pár nappal rövidebbre szabjuk az utat. Persze az ősz és a tél minden évben máskor köszönt be, előre megjósolni az ilyesmit teljesen lehetetlen. és egy percig sem bánom, hogy akkor mentem, amikor. Arra is érdemes gondolni, hogy a szállás jóval olcsóbb szezonon kívül. Szóval én mai fejjel szeptember a 10-20 közötti napokat javasolnám egy kirándulásra, aki viszont ragaszkodik a napsütéshez, annak érdemes nyáron nekiindulni.
- Összbenyomás. A fotók egy századrészét sem mesélik el annak a gyönyörűségnek, amelyben részem volt. Sok helyen megfordultam már a Földön, de túlzás nélkül állíthatom, hogy Norvégia messze felülmúlja mindet. Ilyen vadregényes, szép tájak, ennyi vízesés, vad sziklafalak, türkizvizű tavacskák, gleccserek sehol máshol Európában nincsenek. Mindenkinek melegen ajánlom és remélem, többen kedvet kaptak most, látván hogy azért nem elérhetetlen áron van egy ilyen kirándulás.
Remélem, hasznosnak találtátok az írást, akinek konkrét kérdése van, a többiek okulására kommentben jelezze és megpróbálok részletesen válaszolni. Jó utat!


Thursday, November 5, 2009

Ihlet kerestetik! - játék

Mit fotózzak?
A késztetés megvan, a téma nem jön... Emlékszem, az iskolában mindig szerettem azokat a feladatokat, ahol megmondták, hogy milyen témában írjunk fogalmazást. Ez a laza irányvonal nagyon jó volt és  tökéletes kihívás, gyakorlat volt egy olyan témakörben írni, amely magamtól nem jutott volna eszembe.
Most az olvasóimat kérem, adjanak nekem feladatot. Mit fotózzak? Írjatok ötleteket és én, legjobb képességeim szerint, lefotózom nektek. Természetesen nem ér jegesmedvét, 1000 méteres hegycsúcsot, pálmafás tengerpartot és hasonló elérhetetlen dolgokat kérni, de örülni fogok, ha a szokásos témáimtól (ellenfényes sárgalevél, padofília, elmosottvíz) eltérő dolgokat javasoltak.  Az ésszerűség határain belül teljesítem a feladatokat :)