Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Saturday, December 25, 2010

Didergés helyett: stockholmi bringatúrák

Kedves fotós ismerősöm Stockholmban járt dolgozni. Szabadidejében a városban kölcsönvehető bringákat nyüstölte: reggelente felült egyre és végigtekert a városon, mindig más-más útvonalon. Ez nem egyedi dolog, azonban Zoli fogta a filmfelvevőgépét, a bicikli elülső sárhányójára erősítette és végigfilmezte az útjait. Az alacsony perspekt ívából filmezett, napsütötte, sokszor néptelen, lélegzetelállító sebességgel tovasuhanó város képei nekem felejthetetlen élményt nyújtottak. Nincs idegenvezetés, nincs zene, nincsenek effektek, csak a menetszél süvítése és a küllők kattogása kíséri a látványt. Remélem, nektek is ugyanannyira tetszik majd, mint nekem.








Wednesday, December 8, 2010

Szóval menő vagyok...

Múlt hétvégén volt itt a nagy fotókiállítás és vásár. Háromnapos rendezvény, az összes nagy és kicsi gép- és tartozékgyártó, könyvkiadó, iskola és egyéb, a fotózás iránt érdeklődők pénzére ácsingózó cég kint van és nagyon jó buli szokott lenni. Idén is kint voltam néhány ismerőssel. Az egész napos mászkálás fénypontjait vitathatatlanul a két sztárfotós, a svéd madárfotós Brutus Östling és az évtizedek óta a NG-nek dolgozó Frans Lanting előadásai jelentették. Östling lélegzetelállító albatrosz- és pelikánfotókat mutatott és nagyon közvetlenül mesélt a fotózás körülményeiről - többek között azt is elárulta, hogy JPEG-ben fotóz és egyáltalán nem bánja, ha zajos lesz a kép, inkább felcsűri az ISO-t. Nem csak telés, de halszemes fotókat is mutatott és csak csodálni lehet a képességét, ahogy a madarak bizalmába férkőzik.
Lanting többnyire anekdotázgatott, nagyon természetesen szőtte bele a képvetítést az előadásba, az egy óra nagyon hamar eltelt. Távolról, kompakt géppel, a sötétben lőttem róla két képet és kitettem a Facebook-ra, ahol aznap Lantingot, illetve az általa üzemeltetett kiadót is bejelöltem. Miután visszaigazolt, megtalálta a róla készült fotómat és - kitette profilképnek.
Érhet kocafotóst ennél nagyobb megtiszteltetés? Mintha egy fényes kitüntetést tűztek volna ki a mellemre. Itt is megmutatom, ni.

omgggg1



Thursday, October 28, 2010

Benne leszek a rádióban

A facebookon már említettem, hogy megkeresett a Kossuth rádió MR1, hogy szerepeljek egy november 1-i adásban, ahol a Halottak napja témán belül a temetőkről lesz szó. Pár mondatot fogok mondani a temetőfotózásról. Miért járok oda? Milyen a hangulat? Milyen kihívások elé állítják a fotóst a temetőkben található témák?

A műsor egy része élő beszélgetés lesz, a velem készült interjút előre vették fel, ezért én sem hallottam még a műsort. Remélem, nem leszek nagyon béna (illetve voltam a felvétel során).  A téma a Kossuth rádió Napközben műsorában kerül adásba, november elsején (hétfő), 9 és 11 óra között. Akinek van kedve, az élőben, valamint adás után három hétig utólag is meghallgathatja az adást a következő linken: http://hangtar.radio.hu/ , a Kossuth rádió fülre kattintva.


Thursday, September 16, 2010

Olvasói levél - gép és tippek kezdőnek

Zsófi küldte az alábbi levelet és gondoltam, a választ megírom poszt formájában, hátha másnak is hasznos lehet.
Szia Réka, nagyon tetszik néhány képed, és mivel totál amatőr vagyok, megkérdezném, hogy hogy állnál neki a helyemben fényképezőgépet keresni.
Okt végén megyünk Isztambulba pár napra, és nagyon szeretnék nem semmitmondó képeket csinálni, mert jelenleg csak egy zsebméretű kis gépünk van.
Olyasmi hangulatokat szeretnék elérni, mint a HDR-mappában a Street, The Sentinel, Clouds over Rosenborg, vagy a városos képek közül Uppsala, 1,2,3,4, Al Chapman, Dawn over Vatican, In the Ghetto, Splish, The coldest day.
Tudnál tippeket adni? Bp-i vagyok, úgyhogy a kínálat nem hiszem, hogy gond lenne, 100-120 e körül tundék most rászánni, akár nem teljesen új gépre is.

Köszönöm,
Zsófi
Előszöris: egy belépőszintű DSLR gép ára, kitobjektívvel, kb. 120-150.000 forint. Ezzel már sokra lehet menni, és ha az ember beszerez hozzá egy 25.000 forintos, fényerős fix objektívet (50/1.8, ami a legtöbb gyártónak van) és egy olcsó teleobjektívet (Sigma 70-300/4-5.6 APO DG Macro, 60.000 forint alatt kapható), akkor az összes említett fotó elkészíthető, amit Zsófi említett.


Mondhatnám, hogy 120.000 forintból kijön egy Canon PowerShot G11, ami a kompaktok csúcsmodellje. Ezzel a következő hátrányok vannak:

- Rövid a leghosszabb záridő (15 másodperc, szép esti fotókhoz nem mindig elég)
- ISO400-on már látható a zaj, egy DSLR-nek ez az ISO szint meg se kottyan
- Nem túl nagy a zoomátfogás, egy DSLR kitobija nagyobb látószöget ad és Zsófi sok 10-15mm fotót pecézte ki magának, egy kompakt látószöge szerintem túl szűk lenne neki
- A kompakt gép mindig lassabb, mint a tükörreflexes, ezért értékes pillanatokról maradhat le az ember.
- A kompakt fényereje alulmarad a fényerős fixektől, egy 50/1.8 nagyon hasznos a rosszabb fényviszonyokban, amelyekkel a kompakt nem fog megküzdeni

Azonban ha belefektetsz x százezer forintot egy tükrös rendszerbe, akkor érdemes megfontolni a következőket:
- A legjobb képek hajnalban és alkonyatkor készülnek, amikor a legtöbb ember jóízűen alszik vagy meghitt vacsorához készülődik. Ha van egy 'mindentudó' felszerelésed, érdemes feláldozni ezeket a perceket, hogy igazán élvezd a jókor, jó helyen készült képeket. Ha nem akarsz reggel-este fényvadászni, állványt cipelni, hanem inkább napközben, napsütésben akarsz fotózni, akkor elég lesz a jó minőségű kompakt!
- Állvány esti fotókhoz és igazán jó minőségű tájképekhez mindenképpen szükséges. Sokáig egy olcsó Hama Star 63-at használtam, szélcsendben ez megfelel, az af Chapman c. fotó is ezzel készült.
- Ha nem is vagy híve a 'fotosoppolt' képeknek, mindenképpen érdemes valamennyi időt befektetni a fotók prezentálásába, mert a technika még nem tart ott, hogy a gép azt lássa, mint a szemünk, ezért a színeken, kontraszton, esetleg vágáson érdemes igazítani, hogy azt lásd a fotón, amit a helyszínen láttál.
- A DSLR rendszer egy feneketlen pénznyelő lyuk. Mindig kiszemelsz valami új kiegészítőt (szűrők, állvány, szoftver, a drága objektívekről nem is beszélve), amit okvetlenül be kell szerezni, hogy megvalósítsd az épp aktuális fotós álmod.
- TÁSKÁT vegyél, nehogy úgy járj, mint én, hogy az egy hetes géppel elkapott egy nyári felhőszakadás és egy nénitől kapott auchanosszatyorba burkolva, a felsőm alá rejtve rohantam haza vele, nehogy megázzon.
Gépvázról: nekem a kifutó modell Canon EOS 450D van, jelenleg nem szeretnék jobb gépvázat, ez minden lehetőséget megad, amit szeretnék. Mindegyik gyártónak van hasonló modellje, ezek között érdemes körülnézni (a Nikon D40 sorozatot nem tudom ajánlani, mert hiányzik belőle a fókuszmotor, de azon kívül tényleg csak tapogatás és szimpátia kérdése a dolog).


Lássuk, milyen képekről van szó és mi szükséges hozzájuk.A szövegbe linkeket illesztettem az idevágó korábbi posztjaimból.



S T R E E T - ez a fotó Sigma 10-20 ultranagylátóval készült, 10mm fókusztávon, kézből. HDR és Urban Acid utómunkával tuningoltam a macskakövek kontrasztját.

the-sentinel2

Sentinel - Sigma 18-50 objektív, kézből. A hosszú záridőt 2db polárszűrő segítségével értem el, a felhők HDR utómunkától kontrasztosak.

the-coldest-day

The Coldest Day - ez még a Canon 350D-vel, a kitobival (18-55/3.5-5.6) készült, egy jéghideg, fagyos téli reggelen, napfelkelte előtt, a Margithídról. A kék szín az időpontnak és időjárásnak köszönhető.

splish

Splish - Canon 50/1.8 objektív, f1.8 rekesz és 1/4000 másodperc záridő, ami megfagyasztotta a fröccsenő vizet.

in-the-ghetto

In The Gettho - Canon EOS 350D és Canon 50/1.8 objektív, itt a színeken történt erőteljes módosítás. Az eredeti, utómunka nélküli fotó itt található.

dawn-over-vatican

Ennek a fotónak a legfontosabb paramétere, hogy a római üdülés egy reggelén fél ötkor keltem, hogy pirkadatra leérjek a Teveréhez fotózni a legjobb fényekben. További segítségemre volt egy állvány, egy ND szűrő és a Sigma 70-300 objektívem.  A látvány teljes egészében Róma és a hajnal érdeme. Az éjszakai fotózásról itt írtam.

clouds-over-rosenborg

Sigma 18-50 objektív, polárszűrő, HDR és ff-konverzió. Meg persze egy különösen szép felhős délután.

anzikszw

Kék óra - kérem figyeljék meg a kedélyesen vacsorázó és iddogáló embereket a túlparti kocsmában! Sigma 10-20 nagylátószög, állvány.

af-chapman

Itt szintén a Sigma 10-20 nagylátót használtam, a lágy fények egy ködös estének köszönhetők, a köd miatt az ég sem éjfekete, hanem a város visszaverődő fényeitől lilás. Sötét volt, ezért 90 másodperces záridőt használva szépen elmosódott a hullámzó víz és megszórta a tükröződő fényeket.

1-2-3-4

Alkonyat, ellenfény, erőteljes alexpó, hogy a szobor és lámpák sziluetté váljanak. A kompakt érzést a Sigma 70-300 teleobjektívvel értem el.  Ellenfényes poszt itt.

Remélem, lesznek még kérdések a poszttal kapcsolatban - ezeket kommentben jelezzétek! Köszi!

Monday, September 13, 2010

Rögtönzött panoráma az óvárosban

Gamla Stan, Stockholm
Hazafelé tartottam, nehéz cekkerekkel megrakodva. A metró az óváros mellett a felszínen halad, és a telefonnyomogatásból feltekintve csodás látvány tárult elém. Az egész nap szemerkélő eső elállófélben volt és a kora esti napsugarak megvilágították a szürke felhőfal előtt álló régi házakat. A Mälaren tó és a tenger találkozásánál fekvő víztükör remegve verte vissza a látványt. Persze azonnal leugrottam a metróról és rohantam, hogy elkapjam a fényeket. Vadul nekiálltam fotózni a tükröződést, de igazából egy nagylátó hiányzott volna, mert csak az 50/1.8 volt nálam. Ezért aztán olyat csináltam, amit még soha: 12 képes, 3 soros panorámát. 4-4 kép volt egy sorban.
A képeket először JPEG-be konvertáltam és soronként betöltöttem őket a Photoshopba. Automate > Photomerge, itt a Cylindrical opciót választottam, hogy minél több megmaradjon az összeillesztett képekből. Így aztán kaptam 3db 275MB méretű PSD fájlt. Ezeket némileg átméreteztem, hogy a végső összerakásnál ne omoljon össze a teljes rendszer, majd a három sort elforgatva összeraktam. Tadaa! Egyszerűen hangzik, de nagyon sok fejtörést okozott, amíg rájöttem, több mint egy órát ültem vele, igaz, az idő nagy része a várakozással telt el, amíg a PS gondolkozott.
screen


Saturday, September 11, 2010

Kis hétvégi lazulás

Egy dán rövidfilm zenéjeként akadtam rá Thomas Haardell dalára és iszonyúan megtetszett. A feelgood zenéhez egy feelgood fotót mellékelek!



Wednesday, September 8, 2010

Kukáztam egy fotót - Lomtjørna

blog01

Őszintén szólva, ti hozzányúlnátok ehhez a képhez? Akár bottal? Végső kétségbeesésemben - kell még legyen itt publikálható fotó Norvégiából! - böngésztem végig a feldolgozatlan RAW fájlokat a külső merevlemez egy pókhálós zugában. Mivel nagyon ráértem, fanyalogva megnyitottam és nekifogtam. Néha úgy vagyok vele, hogy egyre jobban belelovallom magam a feldolgozásba és valahogy jönnek a lépések. Most is ez történt: amint a színegyensúlyt valamennyire helyrehúztam, kezdtem látni a lehetőséget a képben. No de lássuk, mi is történt.
(A képek kattintásra új ablakban, eredeti méretben jelennek meg.)

A RAW a fent mellékelt ábra szerint nézett ki. Az első lépés a Color Tone volt, a DPP felbecsülhetetlenül jól kezelhető fehéregyensúly-eszköze. Szinte nincs is kép, ahol ne pöckölném meg ezt a csúszkát. Ezután az expozíció értékét növeltem meg 0,83-al, tehát majdnem egy teljes fényértéknyivel, mivel enyhén (khm) alexpósnak találtam a dolgot.
blog21 
Ezután RAW-ban már nem sok tennivaló volt, az expozíció nagyjából stimmelt az átmenetes ND-szűrőnek köszönhetően. Ez egy lapszűrő volt, ennek a széleit látni kétoldalt, nem 10mm-re tervezték :)
JPEG-be konvertálva először egy 50%-os Auto Color-t kapott - igen, elég gyakran használom ezt a megoldást, a Photoshop nem hülye, elég sokszor eltalálja, mire is van szükség, érdemes kipróbálni! -, majd szelektíven lágyítottam a felhők vad lila színén és az előtér is kapott egy kis melegebb tintet. Mindeközben a víz fémes színe magától jött elő, legnagyobb örömömre. Egy belógó ágat is kiretusáltam, no meg a képszéleket lenyirbáltam. Az előtér a Levels segítségével kapott egy kis kontrasztot, ezt a horizontnál visszaradíroztam, és a dombos részt egy kis Dodge tool segítségével világosítottam. És nagyjából ennyi! Összesen talán 5 perc munkát fordítottam a képre. A színek így is nagyon vadak, de mint látni, még durvábban kerültek az érzékelőre, hála a két ND-szűrő (fent az átmenetes ND8 lap, alatta pedig a teljes Vari-ND) együttes hatásának.
Következzen még pár screenshot és végül a kész fotó.

blog3

blog4

furusjoen

Köszönet Pötyikének a posztötletlért. Jelezzétek, ha valamiről olvasnátok a blogon és megírom.
Utószó: Köszönet Ákosnak, aki a napokban megírta a blog 555. kommentjét. A 666.-ra tortát sütök, szóval csak szorgalmasan :)


Monday, August 16, 2010

Rövid szünet

Nem, nem halt meg a blog, de hetek óta alig fotóztam valamit. Füllesztő, 100% páratartalmú kánikula volt, hol a lakásban pihegtem, hol a légkondicionált helyiségekben ücsörögtem, amennyit lehetett. Akinek légkondicionált irodája van, becsülje meg nagyon :)
Remélhetőleg most elmúlófélben van a borzalmas meleg és ismét kimehetek fotózni. Remélem, a Pride fotókat már láttátok!


Monday, August 9, 2010

Levélküldemény

Ma nagy feladat előtt álltam: szépen kidolgozott, nagyméretű papírképeket kellett eljuttatnom postán a címzettnek. Ott kezdődött, hogy tubust sem kellett vásárolnom, mert a laborban adtak ingyen, amikor megtudták, hogy küldésre lesz, illetve nem tudubst, hanem dobozt, de mindegy. Piti összeg, de jólesett, igaz, törzsvásárló vagyok.
Következett a posta! Svédországban tudvalevőleg megszüntették a postahivatalokat és a levél- és csomagküldést, felvételt, kisboltokba delegálták. Ezekből rengeteg van és a csomag mindig a lakcímhez legközelebbibe érkezik. Ezeken a kispostákon levélküldeményt is lehet feladni, szóval egy ilyenbe tértem be a tubusommal. A táskámban - emlékezve a belinkelt posztban történtekre - egy nagy rolni ragasztószalag, olló és filctoll lapult.
A pulthoz fáradtam. Fiatal szőke lány vár, talán diákmunkás.
- Jó napot kívánok, ezt szeretném Romániába küldeni.
- Levélként vagy csomagként? Mert ha levélként küldöd, nem lehet nyomonkövetni, ha esetleg eltűnne...
- Hátööö... mi a különbség? Mármint árban?
- Lássuk csak...(megméri) - levélként 92 korona lenne, csomagként a duplája.
- Akkor legyen levélküldemény.
- Oké, írd rá a címet, és adom a bélyeget.
- Egy pillanat, csak leragasztom... - és készültem elővenni a ragasztószalagot, ollót.
- Ja, akkor tessék, itt van - és elém tesz egy nagy rolni ragasztószalagot a Posta  logójával és egy ollót. Szerencsére volt lélekjelenlétem lefotózni :)
Természetesen nem kellett külön elfáradnom egy ATM-hez, hanem elfogadják a bankkártyát, köszönet, köszönés, távozás.
Költői kérdés: miért van az, hogy itt a posta a legkisebb trafikos kihelyezettségbe is tud adni az ügyfél dolgát megkönnyítő apróságokat, valamint a legutolsó trafikosnak sem derogál ezt továbbítani az ügyfélnek? És miért nem lehet ugyanezt megoldani a magyar postahivatalokban? Ahol nem tini diákmelósok, hanem elvileg szakképzett személyzet dolgozik, legalábbis az arcuk akkora, mintha ők fújnák a passzátszelet?
És senki ne mondja nekem, hogy ez pénz kérdése...

 


Friday, August 6, 2010

Mekkora papírképet?

felbontasMa a kedvenc fotókidolgozóm weboldalán böngészgettem és a hasznos tudnivalók rovatban igen jó tanácsra bukkantam. Sokszor felmerül a kérdés, hogy az adott fotóból mekkora papírképet lehet készíteni, mekkora méretre elég a felbontás. Ez persze roppant összetett kérdés és egy nyomdaipari szakember lyukat tud beszélni a hasunkba a témáról, de az ökölszabály leegyszerűsíti a dolgunkat.
A felbontást osszuk el százzal és megkapjuk, hogy hány cm lehet a papírképünk, minőségromlás nélkül.  A mellékelt képen tehát 28x42cm lehet a legnagyobb nyomat, tehát nagyobb gond nélkül 30x45 papírméretre nyomtathatom a képet. Ha a felbontás 1200x800, akkor 12x8cm papírkép a nyerő.


Thursday, July 29, 2010

Amikor kicsit túllőnek a célon

Javában folyik a többhetesre duzzadt, országos kulturális jelenséggé duzzadt Pride-fesztivál. Vasárnap természetesen ott leszek és fotózok a felvonuláson, már nagyon várom, noha a fesztivál többi apsektusa meglehetősen hidegen hagy.
A nagy napilapokban is kiemelt helyen szerepel a Pride hét és az ehhez kapcsolódó politikai megnyilvánulások (szeptemberben választások!). A kereszténydemokraták és a jobboldali Sverigedemokraterna mélyen hallgatnak - a melegjogok megkérdőjelezése itt annyira nem szobatiszta téma, hogy az ellenzők csak hallgatással fejezhetik ki véleményüket. Minden más politikai öngyilkosság lenne.
Most az egyik vezető stockholmi szociáldemokrata politikus a következő javaslatokat mutatta be annak esetén, ha ők nyerik a választásokat (a hbt a homo,- bi és transznemű közösség rövidítése):

  • A városvezetőségben külön bizottsági tag foglalkozzon kiemelten a hbt kérdésekkel.
  • 1.5 millió koronás beruházást az Egalia nevű stockholmi hbt szabadidőközpontnak.
  • A női-férfi mosdók helyett unisex mosdók létesítése az összes stockholmi nyilvános helyen és állami intézményben (kórházak, hivatalok, iskolák, könyvtárak), hogy a transzneműeket ne érje kellemetlen élmény a mosdó használatakor
  • Kiemelt és tudatos gender és hbt gondolkodásmód bevezetése az óvodákban
  • A hbt-perspektíva kiemelt szerepe az iskolai szexuális felvilágosító órákon
  • Idős hbt személyek számára hbt szempontok mentén kialakított állami idősotthonok létesítése
  • A stockholmi városvezetés aktívan dolgozzon mindenféle diszkrimináció ellen és az önkormányzat dolgozóit ilyen jellegű oktatásban részesítsék, majd hbt-certifikációval lássák el
  • A városmúzeumban nyíljon állandó hbt-kiállítás
  • A hbt családok megítélését javítsák a nő- és gyermekgyógyászatokon, szülészeten
  • Jobb ellátást és pszichoszociális támogató programokat a HIV-pozitív és AIDS-beteg pácienseknek.

Bevallom, több pont előtt is értetlenül állok. Milyen az a hbt idősotthon? Mi az, amit a hbt személyek egy hagyományos otthonban nem tudnak megcsinálni? Miért kell az óvodába is gender gondolkodásmód? Miért járjanak a hbt-k külön szabadidőközpontba? Nem a szegregáció megszüntetése volna a cél? És a mosdó sem tetszik. A női mosdó sokkal tisztább, a férfi piszoár szagát mindnyájan ismerjük. Ez fizikai sajátosságokból ered és nem sokat lehet tenni ellene. Nem szeretnék körbe- és lehugyozott vécére ülni, sem pedig bűzölgő piszoárok mellett elslisszolni, amikor dolgom van. Nekem megint úgy tűnik, hogy egy elenyésző kisebbség miatt figyelmen kívül hagyják a többség kívánságait. A heterókat megkérdezte erről bárki is? Elnézést, de a transzneműek roppant kevesen vannak. Ha évente egyszer be akar jönni a női mosdóba egy transznemű, hát Isten hozta, egészségére. Semmi oka, hogy feszélyezve érezze magát. De hogy az évi egy transza miatt egész évben, napi szinten unisex mosdóba járjak, hát az egy kicsit erős nekem.

Van egy olyan szörnyű gyanúm, hogy polkorrektileg jelesre vizsgázott választási ígéreteket hallunk. Ez a nő az én szavazataimból biztosan nem fog kapni!



Tiszta furcsa

... hogy mostanában besötétedik éjszaka. Nyáron unyanis mindig van egy halványkék derengés, és ha az ember csak egy picit is tovább marad fent (mármint a szokásos éjfél helyett mondjuk kettőig), akkor már bőven virrad és az embernek az az érzése támad, hogy vége az éjszakának, lehet felkelni. Ha korán fekszem, mondjuk tizenegykor, akkor még bőven nappali világosság van, tehát nagyon be kell időzíteni, ha az ember viszonylagos sötétben óhajt elaludni.
De most már fekete-sötét igazi éjszakák is vannak, igaz csak pár óra hosszat, de vannak. Így aztán aludni is sokkal könnyebb, nem beszélve arról, hogy a trópusi kánikula is alábbhagyott. Lassan, de biztosan közeleg az ősz, öröm és boldogság :)
 


Thursday, July 8, 2010

Az emberség diadala

Tegnap érkeztem vissza Stockholmba a nyaralás után. Torokgyulladás, láz, szédülés, hányinger. Délután értem haza és még tettem-vettem, majd estefelé elmentem a 6-700 méterre lévő boltba, hogy kicsit feltöltsem az üres éléskamrát.
Szép lassan el is sétáltam, még jól is esett a levegő. Vettem pár apróságot, majd hazafelé indultam. A bolt előtt 100 méterrel kénytelen voltam leülni egy lépcsőre, annyira gyengén éreztem magam - egyszerűen ne tudtam továbbmenni. Éreztem, hogy lüktet bennem a láz.
Olyan öt-hat perce ülhettem ott, amikor a közeli szálloda teraszáról elindult felém egy pincérnő. Kicsit ijesztően festett: magas, szikár, ráncosra szoláriumozott bőr, rengeteg smink. Bizonyára azt hitte, részeg vagyok.
Fölém hajolt és megkérdezte, jól vagyok-e.
- Igen köszönöm, csak egy kicsit elfáradtam, azt hiszem lázas vagyok.
- Jaj szegénykém, gyere ülj le egy rendes székre, hozok egy kis vizet. Biztosan kiszáradtál ebben a nagy melegben.
És felsegített és eltámogatott a terasz melletti padokig, majd szaladt és egy nagy pohárban friss, jégkockáktól hemzsegő vizet hozott. Ott állt mellettem, míg elkezdtem inni, majd szólt, hogy ha még szükségem van valamire, szóljak nyugodtan.

Nem is tudom, hogy a friss víz vagy a gesztus segített többet, de miután kiürítettem a poharat, már volt erőm felállni és hazasétálni.
 



Wednesday, July 7, 2010

HDR után - pici igazgatás

Ákos (weboldalát és szép fotóit itt találjátok) néha megkeres egy-egy fotójával, hogy mondjak véleményt. Hihetetlen jó képeket készít és szokott HDR-ezni is :)
Nemrégiben két szép fotóját küldte át, hogy valami nem stimmel velük, de nem tud rájönni, hogy mi. A saját ízlésem szerint módosítottam a képeken. Mindkettőn kb. ugyanazt az utómunkát végeztem: pici Color Balance és Levels, valamint az ég kékjén mindkét esetben halványítottam.
Ezt a pici módosítást szinte minden HDR fotón elvégzem, és a simán RAW-ból importált képeimen isáltalában mindössze ugyanezt csinálom. A színegyensúly módosítást minden esetben érdemes kipróbálni és a levels segítségével finoman növelhetjük a kontrasztot és ezzel együtt a szaturációt is.
Kíváncsi vagyok, ti mit szóltok. Melyik változat tetszik jobban, illetve ti milyen utómunkát végeznétek az eredetin!

kastely01


kastely02



Tuesday, July 6, 2010

Egy éjszaka a természetben

Réka: 03:18 - indafoto.huNemrégiben egy éjszakát töltöttem a Tyresta nemzeti parkban. Ez a szép hely Stockholmtól rögtön délre fekszik, és egészen a bejáratig városi busszal megközelíthető. Innen aztán számos túra- és sétaösvény vezet körbe a parkon, ahol jó néhány tó is található. Az én célom is egy tópart volt, ahol remek lehetőségek vannak a kirándulásra. Az ösvény végig remek, az utolsó másfél kilométert hatalmas, lapos sziklákon kell megtenni, szóval szórakoztató gyalogtúra. A tó partján pedig egy három oldalú, vízhatlan, fából épült menedékhely várja a turistát. A kunyhó előtt elkerített részen tűzrakóhely, és - most fogózzatok meg - néhány méterrel odébb egy köbméternyi ládában, felhasogatott tűzifa áll a kirándulók rendelkezésére, természetesen ingyen és bérmentve. A faláda mellett nagyobb farönkök és egy nagy fejsze - a tűzrakóktól elvárják, hogy ha fogytán van a felhasogatott fa, akkor pótolják.
Este fél hatkor érkeztem ki egy ismerősöm társaságában, aki autóval kivitt és néhány óráig kint maradt, majd hazament. Ezalatt megpróbáltunk tüzet rakni, ami remek kihívás volt, tekintve, hogy semmifajta tűzszerszámot nem vittünk (ez véletlen volt és nem vagánykodás). Szerencsére az ismerősömnek rémlett valami a nagyítóüvegről és a Nap sugarairól, ezért aztán a 85/1.8 objektívemet, sűrű keresztvetések közepette, nehogy a fotózás védőszentje örökre elátkozzon, bevetettük tüzet csinálni. Mintegy órámba került, de végül sikerült lángra lobbantani valami kis zuzmót és szalmát. Persze miután véres verejtékkel sikerült tüzet raknunk, megérkezett egy apuka két gyerekkel és egy csomag gyufával. De nem baj, a győzelem a mienk volt!
A túra célja az volt, hogy 24 órán át fotózzak egyetlen helyszínen, ezáltal megvizsgálva, kipróbálva a fények változását és egy kis kitartásgyakorlatnak sem utolsó. Egy angol fotós magazinban olvastam erről a fajta kirándulásról és nagyon megtetszett az ötlet. Utóbb 24-ről 12 órára módosítottam, tekintve, hogy reggel 6 (ami Svédországban ilyenkor már 2 órával napkelte után van) és este 6  között már nem nagyon vannak fotogén fények.
Fél hétkor elkezdtem hát a fotózást, és ugyan nem óránként egyet, hanem átlagban óránként 3-4 fotót készítettem.
Kilenc és tíz között az ismerősöm hazaindult, az apuka és a két csemete nyugovóra tértek kicsit odébb a sátrukban, én pedig megkezdtem a virrasztást. Még bőven világos volt, de már kezdett lehűlni a levegő és amire lement a Nap, egészen hűvös lett. Jégeralsó, vízhatlan nadrág, két t-shirt és egy kapucnis pulcsi volt rajtam, de éjfél után egy termo felsőt is magamra húztam.
Réka: 03:13 - indafoto.hu Éjfél körül megkezdődött, amire titkon vártam: előkúszott egy vékony ködpára-réteg a tó felszínére. Ez a köd a levegő lehűlésével egyre vastagabb, fehérebb lett, erre a látványra vágytam, mióta Svédországba költöztem. Hihetetlen szép volt, mögöttem a sötéten susogó erdő, balra a mindvégig bíborszínű aljú égbolt, fölöttem a mélykék, nem teljesen sötét ég, előttem és jobbra pedig a tóparton pihenő sziklaóriást körbetáncoló ködfoszlányok - ilyenkor tényleg átérzi az ember, hogy miért is hittek az északiak oly sok mesebeli figurában még a 20. század elején is.
A kirándulás előtt tartottam tőle, vajon milyen rejtélyes hangok lesznek majd az erdőben. De az egyetlen hang egy halk plöttyenés volt a közelemben. Az elemlámpa fényében pedig egy szép, nagy békula ült és nézett engem. Azonnal összebarátkoztunk, bár elemózsiát  nem tudtam adni neki, de megengedte, hogy hozzáérjek és egész éjszaka a közelemben ugrált. Helyes béka volt, lehet meg kellett volna csókolni.
A legsötétebb órában, amikor fáradt voltam, nyűgös, fáztam és úgy globálisan elegem volt az egészből, felkelt a Hold. Velem szemben, a fenyők mögül kandikált elő és szabad szemmel látható sebességgel mászott fel az égre. Sajnos a leghosszabb tele 85mm volt, de így is készült róla pár kép, persze állványról.
Hajnaltájt, amikor már úgy éreztem, hogy már kézből is kitartom az expókat, egy kis sétára indultam a környező sziklák között. Itt ért a napfelkelte is, és életre szóló emlék, ahogy a Nap első sugarai megvilágították a dúsan szálló ködpárát. Közben persze kattogott a gép szorgalmasan :)
Érdemes megfigyelni, hogy csupán egy perc mennyire hihetetlen különbséget okozott a fényekben (04:26 és 04:27 között). Amint a Nap erőre kapott, rögtön kisöpörte a ködöt a tóról és teljes erővel melegítette a levegőt. Ezt élveztem én is pár órán át, aztán hazabuszoztam és estig aludtam.
A képeknél érdemes megnézni az időpontokat (kép alján jelenik meg). Fotózáskor az egyszerűségre törekedtem (najó, a végén van egy HDR), nagyjából módosítatlan képek. Az ihletet részben maga a letisztult, sallangmentes svéd természet adta, de kirándulás előtt nézegettem a nagy svéd tájképfotós, Claes Grundsten képeit is a helyszínről.


Monday, July 5, 2010

Vonatkáosz Malmöben

Minap gondoltam, fogom magam és átruccanok Malmöből Koppenhágába. Mindig mondom, hogy Malmö legfőbb látványossága Koppenhága, hiszen a remek Öresund hídon mindössze 35 perc alatt röpít át a vonat a dán fővárosba. Az Öresund vonatot a dán DSB üzemelteti, Malmö és Koppenhága között 20 percenként jár (természetesen a teljes régióban közlekedik, nem csak a két város között), a felnőtt egyirányú jegy ára 105 svéd korona, olyan 2600 forint körül van. Jegyet kb. 30 másodperc alatt ad a sok helyen kihelyezett, bankkártyát is elfogadó automata.
A szerelvény halk, légkondicionált, tiszta. Kalauz helyett 'vonathostessek' és hostok járnak körbe, ellenőrzik a jegyeket, jegyárusítást is végeznek, némi felár ellenében. A vonat közepén tágas kocsi van a poggyásszal, babakocsival, kerekesszékkel, biciklivel utazóknak (a vonat Skandinávia legnagyobb repterén, Kastrupon is megáll). Ragyogó tisztaságú és kellemes illatú mosdó is van a vonaton; természetesen ez is tágas, hogy kerekesszékkel is használható legyen.
Ami pedig a legjobban tetszik a vonaton: van csendes részleg. Egy kocsit elkülönítettek azoknak, akik csendben szeretnének utazni. A csendes részlegen tilos a mobiltelefon használata, csak suttogva lehet beszélgetni és természetesen zenetüccögést sem hallani. Mindig itt utazom, olyan jó elkerülni a hangos utastársakat, mobilőrülteket és egyebeket. (Sajnos cigányhifi Svédországban is van, nevezzük tinihifinek.)

Mindez szép és jó, az idén már voltam Koppenhágában, tökéletesen működött minden. Azonban tegnap minden összeomlott. Valami váltóhiba miatt több órás késések voltak, egymás után törölték az Öresund vonatokat. Minderről nem tudtam és gyanútlanul közelítettem meg a malmöi pályaudvart és vettem meg a jegyet. Hamarosan azonban feltűnt, hogy az állomáson szinte háborús körülmények uralkodnak, rengeteg ember lézengett céltalanul, és hamarosan láttam, hogy törlik a járatomat. Segond, gondoltam, hiszen 20 percenként jár, megvárom a következőt. Amikor a harmadik vonatot is törölték és közölték, hogy belátható időn belül nem tudják elhárítani a hibát, gondoltam, átnézek a pótlóbuszokhoz. Ezek másodpercek alatt megteltek siető utasokkal, akik a reptérre igyekeztek és a gépük lekésésétől tartottak (joggal). Mivel nem akartam a buszon tolongani és elvenni a helyet valakitől, aki esetleg a drága repjegyét, nyaralását bukná a késés miatt, úgy döntöttem, inkább Malmöben maradok.

Visszasétáltam a pályaudvarra, be az ügyfélszolgálatra.
- Jó napot, visszaválthatom a jegyemet?
- Természetesen. Utaljuk a kártyára, vagy készpénzt szeretnél?
- Jó lesz készpénzben is.

A pénztáros lány kérdések, igazolások, fenyegetőzés, beszólogatás, könyörgés, rimánkodás és a magyar vasutaknál már megszokott többi tortúra nélkül vette el a jegyemet, adta vissza a pénzt, és elnézést kért a kellemetlenségért.
 


Saturday, June 19, 2010

Királyi esküvő

Ma van az esküvője Victoria trónörökösnőnek. Egy egyszerű származású pasast vett férjül Victoria: Daniel korábban személyi edző és edzőterem-tulajdonos volt. Mára természetesen 'nyugdíjba vonult', tehát minden ilyen tevékenységével felhagyott. A házassággal együtt ő is valamelyik tartomány hercege lesz.
A svéd média az elmúlt félévben egyébről sem szólt, mint a királyi esküvőről. Minden reggeli és esti beszélgetőműsorban a menüsorról, ruháról és szertartásról spekulálnak, és egy boltba se lehet már bemenni anélkül, hogy az ember ne találja magát szemben valamilyen rút 'esküvői kollekcióval', amely mindent tartalmaz a tálcáktól elkezdve a DVD-boxokon át a csokoládépralinékig. Hálistennek a mai nappal mindez véget ér. Remélhetőleg. Két svéd tévécsatorna, egy közszolgálati és egy kereskedelmi, egész napos esküvői közvetítéssel boldogítja nézőit. Maga a szertartás fél négykor kezdődik, a bankett valamikor este fél nyolc körül, de a tévében már reggel 8 óta osztják a semmit. Persze nézem és majd beszámolok Victoria ruhájáról :)
 


Thursday, June 10, 2010

Jól beszóltam

Új hozzászólás a #419 "Nyílt levél egy szarházinak" bejegyzéshez
Szerző: Blowzy
E-mail: vandalstumper@freemail.hu
Hozzászólás:
Kedves Réka,
idáig bírtam, de most már muszáj elmondanom, hogy szvsz olyan kurva nagy giccseket művelsz, hogy az elképesztő. Ezt nem a barlangos fazonnal kapcsolatban írom, aki láthatóan valami szerencsétlen kretén, csak egyszerűen most bukott ki. Értem én, hogy menő ez a HDR meg a vízen tükröződő fák, de hát azért lássuk be, nem te csinálsz ilyen (rettenetesen giccses) szép képeket, hanem a technika. Nagyon szép a természet, de nem a kép, a kép az ocsmány. Mielőtt azt hinnéd, semmi bajom a digitális technikával, sőt, de tudod ez is olyan mint a maghasadás, lehet jóra is, rosszra is használni.

p.s.: nem kötekedni akarok, egyszerűen csak ez a véleményem - hátha legalább egy kicsit te is így érzed



Kedves Blowzy!
Érdekes ez a hozzászólásod. Számomra az derül ki belőle, hogy rendszeresen követed a fotóimat. Rendszeresen, ámde nagyon figyelmetlenül, tekintve, hogy a HDR fotók mintegy 20%-át teszik ki a fényképeimnek, a vízen tükröződő fás HDR-ek még ennél is kisebb arányt. No de ki kényszerít téged arra, hogy kövesd a képeket és kínozd magad velük egészen addig, amíg már nem bírod ki szó nélkül? Netán arról van szó, hogy közeli ismerősöm vagy, aki pl. a facebookon kénytelen szembesülni az új feltöltésekkel? Érdekes felvetés ez, ugyanis speciel nekem rengeteg fotós ismerősöm van, akiknek a képeit egyáltalán nem kedvelem, mégsem okádnék be soha egy ilyen hozzászólást hozzájuk, egyszerűen azért, mert tudom: mindenkinek a saját stílusa kedves és senki nem azért fotóz tájképet/modellt/makrót/akármit, mert olyan borzalmasan szarnak tartja a műfajt. Mi itten amatőr fotósok vagyunk, akik a saját kedvtelésükből fényképeznek. Soha nem volt célom, és soha nem is lesz, etalonként tündökölni senki előtt, vagy előírni, hogy az én képeim képviselik az egyetemes jó ízlést és minőséget. A magam örömére fotózok és pont olyan képeket csinálok, amelyeneket szeretek/szeretnék. És nagyon örülök annak, hogy eljutottam oda, hogy a képeim nagy része pont olyan, amilyet szeretnék.
Engem örömmel tölt el, ha látom, hogy valamelyik ismerősöm feltölt egy új képet. Mert ez azt jelenti, hogy alkotott valamit, amivel elégedett és meg akarja osztani a világgal. Ez akkor is örömöt jelent, ha történetesen nem az én műfajom az a kép. Szívből kívánom neked, kedves Blowzy, hogy egy nap te is juss el oda, hogy örülni tudj más alkotásának és örömének anélkül, hogy kényszerítve érezd magad lehúzni és bemocskolni az örömüket.

És még egy gondolat: alkalomadtán majd próbáld ki, milyen érzés saját névvel, arccal felvállalni a véleményedet, akkor is, ha az nem éppen hízelgő. Hidd el, remek érzés, tudom ajánlani.
Üdvözöl
Réka
Ui. A rendszeres követő mivoltát az is igazolja, hogy ezt a maghasadásos HDR dumát egy az egyben tőlem lopta, szoktam néha használni a blogon.



Thursday, June 3, 2010

Az értékesítő

Valamilyik nap kimerülve, betegen, délután elszundítottam. Nemsokára csörög a telefonom: Ola az internetszolgáltatómtól. Hogy ők most upgradelik a környéket, mindenkinek lesz gyorsabb internetje, meg több tévécsatornája, meg vezetékes telefonja, ugyanannyiért, mint eddig (itt egy magasabb árat mondott, mint amit ma fizetek, itt lett először gyanús a dolog). Közölte, hogy most elindítja a szerződési feltételek című hanglejátszást, melynek végighallgatásával elfogadom a feltételeket és 'aláírom' az új szerződést. (Hogy ezt az idióta szabályt hogyan hagyhatták jóvá a törvényhozók, fel nem foghatom, mi az, hogy hallgatással beleegyezek és jogilag kötelező szerződést kötök, megáll az ész) Utolsó pillanatban kaptam észbe és mondtam, hogy de nem addig van az, álljunk meg egy szóra, telefonon nem egyezek bele semmibe, küldjön ki egy brosúrát, majd figyelmesen végigolvasom és ha akarom, majd aláírom és beküldöm.
- Dehát azt nem lehet, most azonnal igent kell mondanod erre az upgrade-re.
- Nincs lehetőségem nemet mondani?
- Nincs, mert most upgradeljük ezt a környéket és mindenkinek egyforma csomagja lesz.
(Egyre gyanúsabb volt nekem a dolog.)
- De én nem szeretnék se tévécsatornákat, se vezetékes telefont, az internetemmel pedig elégedett vagyok.
- Akkor is muszáj megcsinálnunk, ezt, szóval ha végighallgatod a feltételeket, kiküldünk neked egy digitalboxot a tévéhez, átveheted a postán, most akciós áron!
- És van hűség?
- Igen, 12 hónap.
- De én nem akarok 12 hónapra szerződni.
- De semmi gond, három hónap a felmondási idő.
- De én akkor sem akarok aláírni 12 hónapot.
- Hát pedig ezen a környéken most ez a csomag lesz.
- Én viszont elégedett vagyok a jelenlegivel.
Ola ekkor ismét felolvasta az adataimat (beleértve a teljes személyi számomat, ami eléggé bizalmas adat errefelé és nem szokás minden jöttmentnek kiadni). Valamint elkezdte a származásomat firtatni.
- Hova valósi vagy, Réka?
- Svédországi vagyok.
- Igen, de eredetileg?
- Svédországi vagyok.
- No de a neved alapján...
- Nézd, svéd állampolgár vagyok, a többi nem tartozik rád, és egyáltalán, hogy jön ide ez a téma??
- Elnézést kérek, szóval akkor ez a szerződés...
- Most komolyan nincs lehetőségem nemet mondani?
- Jézusom! (lecsapja a telefont)

Magyarul sikerült kicsit kiakasztanom :) no de ilyet, hogy szemenszedett hazugságokkal próbáljon becsalni egy 12 hónapos szerződésbe? A hívás után rögtön felhívtam az internetszolgáltatómat és megkérdeztem tőlük, hogy ez hogyan lehetséges. Kiderült, hogy egy callcenter céggel szerződtek a marketinghívások lebonyolításához, és egyik ottani munkatárs ámokfutását kellett végighallgatnom.
Megkerestem a callcenter céget, egy hétig nem válaszoltak...
UPDATE: pont a post írása közben megcsörrent a telefonom, a callcenter cég képviselője telefonált. Meghallgatták a hívást, teljesen igazat adtak abban, hogy ez elfogadhatatlan viselkedés, figyelmeztetik a munkatársat stb stb... remélem, tényleg így lesz.
 


 



Saturday, May 8, 2010

Hírek, röviden

- A budapesti kirándulás nagyszerűen sikerült, fotókat a Flickr-en találtok, a Budapest szettben, folyamatosan töltöm fel az újabb és újabb fotókat. A város a legszebb arcát mutatta, és bár másfél napot ellopott egy gyomorfertőzés, igyekeztem gyorsan túllenni rajta és élvezni a langyos tavaszi napokat.


- A tervezett Sigma 50-150/2.8-ról sokan kérdeztetek, jelentem meg is vásároltam, de olyan durván frontfókuszos volt, hogy még másnap visszavittem. Szó nélkül cserélték, de a második, harmadik, negyedik és ötödik példány is ugyanezt a hibát produkálta. 45 fokos szögben, 150mm-en, a közelpont közelében mintegy 2-3cm frontfókuszt ad az objektív, ami nem elfogadható, bár nem vagyok egy pixelvadász. Most arra várok, hogy a boltba megérkezzen a következő szállítmány, hogy újabb példányt próbálhassak ki. Nagyon bánt a dolog, mert két jó objektívet adtam el, hogy megvehessem ezt, és már szeretnék a kezemben tartani egy hibátlan darabot.


- A Sigma 18-50/2.8 egyelőre példásan teljesít, semmi extra, hozza azt, amit ígér - és azt igen jól teszi. Ha valaki kíváncsi tesztfotókra, szívesen készítek, de ennek az objektívnek az érdemeit sok weboldalon kiemelték már, megbízható, stabil darabnak ígérkezik.


- Múlt hétvégén egy gotlandi kiránduláson is voltam, Svédország legnagyobb szigetének fővároskája, Visby meghódította a szívemet! Képekkel tarkított, bő lére eresztett útibeszámolót szerkesztek éppen a vázlat bejegyzésekben, szóval nemsokára várható az is.


- A tavasz itt még nagyon várat magára, 5-10 fok között mozog a hőmérő, ma épp zuhogott az eső, de még nem volt igazán meleg, kellemes, tavaszi nap, pulóverben, sálban, széldzsekiben didergünk, a fotózás ennek megfelelően alkalmi kattintgatásokból áll.



Wednesday, March 24, 2010

Tavaszi szél...

lens egyben a változás szele is, ugyanis nagytakarítást és alapos átszervezést tartok az objektívparkomban. Nagyon sok és hosszú lelkitusa, számtalan megkérdezett fotóstárs tanácsa és nagy lélegzetvételű döntések után a következő kép alakult ki:
A jelenlegi objektívparkom: Canon EF 28/1.8 USM, Canon EF 50/1,4 USM, Canon EF 85/1,8 USM és Sigma 70-300/4-5.6 APO DG Macro (a Sigma 10-20-at kihagyom a felsorolásból, ő ugyanis a vérfürdő-újítás hullámból teljesen kimarad, érinthetetlen, nem vitás, a tájkép és urban fotóim szívcsakrája, nyugodtan pihenhet a fotós kredencben bevetésre várva). Ez az irdatlan mennyiségű fix objektív, az ősöreg és egyre kevésbé használt telezoomal együtt lenehezítette a fotóstáskát és bár én leszek az első, aki aláírja a fixek előnyeit, az objektívcserélgetés egyre nagyobb macerát jelentett. Nem vagyok profi fotós, aki egy, max két objektívvel végigfotóz egy rendezvényt; én sétáló amatőr vagyok, aki itt-ott meglátja a témát, többféle szögből megvizsgálja, közel-távol szemlélődik fotóznivaló után... ezért aztán úgy döntöttem, hogy négy objektívből csinálok kettőt (aztán három lett belőle, de máris mondom tovább).
Az egész ott kezdődött, hogy megtetszett egy fotóstársam Sigma 50-150/2.8 EX DC HSM objektívje és úgy éreztem, ez jó lenne nekem, mivel szeretem a kistele tartományt és a krémes bokeh-t, a fixeket pedig amúgyis 2.5-2.8 között szoktam használni. Először úgy voltam vele, hogy eladom az 50-es és a 85-ös fixet és a 70-300-at és a három kiváltására megveszem az 50-150-et. Ez a döntés viszont valahogy nem smakkolt, főleg a 85/1.8 eladásának gondolata fakasztott nagyonis valódi könnyeket, szóval a 85 marad. Eladom viszont az 50/1.4-et, amelyet soha nem tudtam igazán megszeretni, bár sokat használtam, nem érzem úgy, hogy megérné az árát, hogy annyival jobb lenne az 50/1.8-nál, mint amennyivel drágább. Utána biztosan nem fog fájni a szívem.

A 28/1.8 és az 50/1.4 eladásából tehát beszerzek egy Sigma 18-50/2.8 EX DC-t (sajnos nem HSM, ellenben a 20cm közelpont miatt rábiggyesztették a Macro feliratot), a telezoom szerepét pedig a 70-300 helyett a praktikusabb és sokoldalúbb 50-150 fogja betölteni. Ez némi ráfizetés - ha eladnám a 85/1.8-at, akkor még keresnék is a bolton, de nem vagyok hajlandó ilyen gaztettre. Egy jó Canon fix maradjon csak meg a gyűjteményben.

Pestre már remélhetőleg a Sigma 10-20 - Sigma 18-50 - Canon 85/1.8 trióval megyek (vasárnap utazom, hurráááá), az 50-150 megvételéről pedig a pesti utazás után hozok végleges döntést, mivel ott fogom nyüstölni-tesztelni, hogy meglássam: valóban olyan jó-e, mint amilyennek hangzik, vagy túl szép, hogy igaz legyen :)


Monday, March 22, 2010

Megvan a százezer

A rekafoto.com oldal néhány nappal ezelőtt átlépte a 100.000-es határt - ennyiszer látogatták eddig az oldalt, bő egy éves fennállása óta.  (visits, nem hits szerint számolva).  A statisztika oszlopai pedig lassan, de biztosan haladnak felfelé.
Nagyon köszönöm az eddigi figyelmet és a jövőben igyekszem még gyakoribb és színvonalasabb frissítésekkel újítani az oldalt és a blogot egyaránt. És bár a vendégkönyvben nem szoktam válaszolni, itt mondanék köszönetet az oda író kedves embereknek is :) nagyon jólesik minden egyes szó.

stats

Monday, March 15, 2010

Jéghelyzet

Mostanában verőfényes napsütés jellemezte az időjárást. A hőmérsékletet az atyaúristen napsütése sem bírja kirobbantani a 0 fok alól, és ráadásul metsző hideg szél fúj, de vacogás közben legalább szép kék égben gyönyörködhetünk. Tegnap sétáltam egyet a didergős, de szép időben. A képen jól látszik, hogy az utcákat még mindenhol jég borítja, ez a napközben kásássá olvadó, majd naplemente után göröngyösre fagyó talaj szinte járhatatlan és nem is tudom elmondani, mennyire vágyom már egy tiszta járdára, ösvényre, sétányra, ahol nem kell botorkálni, hanem végre sétálhatok egy jót. Erre azonban még várni kell, kb. egy hónapot, akkor lepik el a várost a kis szippantós autók, amelyek összeporszívózzák a véglegesen elolvadt jég után megmaradt irdatlan mennyiségű sódert, amellyel még mindig szorgalmasan szórják a járdákat (mindhiába).










Friday, March 12, 2010

Holokauszt és népirtás

A svéd parlament tegnap megszavazta, hogy elismerik az 1915-ös török népirtást (illetve hát a törökök örmény népirtását). Az elismerés lényege 'mindössze' annyi, hogy a parlement megállapította: ott és akkor népirtás történt. Hatalmas port kavart az ügy, Törökország hazarendelte a nagykövetet, jéghideggé romlott a bilaterális kapcsolat a két ország között. Természetesen a médiában is megy a vita.
Érdekes mód az általam mélyen megvetett, nyíltan marxista-leninista baloldal nyomta az 'elismerjük' vonalat, míg a mérsékelt jobboldal, kedvenc politikusommal, Carl Bildt-el az élén, többnyire ellene ágált.
Én meg csak arra gondolok a hír kapcsán, hogy de jó is lenne, ha ugyanígy hivatalosan elismernék a kommunizmus vérengzését, az erdélyi és egyéb magyar kisebbségekkel történt gyalázatokat és még sok minden mást is... szóval pártszíntől függetlenül most a kommereknek adok igazat.

Technikai érdekesség, hogy a baloldali blokk mellett szavazott négy képviselő a jobboldali kolaícióból, ezért egy szavazat többséggel sikerült legyőzni a parlamenti többségben lévő, kormányzó jobboldalt.

A holokauszt margójára pedig: Törökoszágban a mai napig törvénybe ütközik az örmény holokauszt említése is!

 



Wednesday, March 10, 2010

óda a magyar blogkommentelőkhöz

Ugyan már keseregtem egy sort a magyar beszólókultúrán, de azért néha belátom, hogy még annál is van lejjebb.
mert képzeljük el, hogy pl. a kismamablogokon uralkodó, belterjes üntyülümpüntyülüm stílus, ahol az akár félve is ellenvéleményt képviselőket hiéna módra kiutálják, nos ez egy az egyben érvényes a teljes svéd blog- és fórumszférára. ha az általánosan agymosott és elfogadottól egy icipicit is eltér a felfogásod, azonnal gonosz szörnyeteggé válsz. (Ugyanez igaz a való életben folytatott vitákra is ám.) Sehol még ennyire kényszeresen konformista embereket még nem láttam, utálom is szorgalmasan és ez az egyik nagy oka annak, hogy inkább a bloghun és a magyar portálokon, fórumokon böngészgetek.
mert akármekkora a bunkóság meg a fröcsögés, mégiscsak izgalmasabb a néha frontálisan ugyan, de látványosan ütköző véleményeket olvasni, mint az egyetértő bólogatások hosszú során vegetálva örök álomra szenderülni.


Monday, March 8, 2010

Eszem megáll

... avagy 'agyam eldobom' rovatunk következik.

1. Egy 13 éves fiú a múlt héten lezuhant egy 30 méter mély aknába, szörnyethalt. Az fiú egy társával Stockholm belvárosában, a Slussen-nél játszott, egy ún. 'urban exploration' nevű felfedezőtúrán vett részt, ahol fiatalok a város elrejtett zugait tárják fel. A gyerekek feltörtek egy lakattal lezárt ajtót, amely mögött a mély, sötét akna húzódott meg.
Facepalm factor: a 13 éves kisgyerek szüleinek fogalma sem volt arról, hogy a kisfiuk ilyen tevékenységekkel múlatta a szabadidejét napi több órában. A gyerek az interneten is  évek óta aktívan részt vett az urban exploration körül forgó fórumokban, potrálokon, a szülők mégsem tudtak semmit: azt hitték, fiuk aznap a művházba megy játszani, az urban exploration kifejezést pedig fiuk halálát követően, az újságokban olvasták először. (Én is, de én nem nevelek tinédzsert.)


2. Egy 19 éves fiút holtan találtak a Stockholmtól északra fekvő Gävle mellett. A fiú korábban egy bulin vett részt, amelyet azonban idő előtt feloszlatott a rendőrség, mert a rendezvény garázdaságba fordult. A rendőrök véget vetettek a mulatságnak, a hoppon maradt fiataloknak a rendőrség pedig még különbuszt is biztosított be a városközpontba, hogy mindenki biztonságosan hazajuthasson. Néhányan viszont gyalog indultak útnak a mínusz húsz fokos hidegben, egyikük már soha nem fog hazaérni...
Facepalm factor: A rendőrségi szóvivő elmondása szerint a fiatalok nagy része igen vékony öltözetben, a hidegnek egyáltalán nem megfelelő ruházatban volt; nem törődve a hideggel, vékony, hiányos öltözetben vágtak neki az éjszakának.
 



Wednesday, March 3, 2010

Bluehoursite - ajánló

blueA kék órás fényképezésről már írtam korábban az éjszakai fotózást taglaló posztban (katt ide a linkért), azonban a téma ismét aktuális lett, mivel rátaláltam egy igen remek oldalra, amelyet egy magyar fotós készített. A Blue Hour Site (link) teljes egészében a kékórás fotózásnak szenteli tartalmát, és tele van hasznos cikkekkel, tippekkel, és egy fantasztikus kis funkció segítségével azonnal ellenőrizhetjük, mikor következik be nálunk a reggeli és esti kék óra. A funkció a kapcsolódó számítógép helyét veszi figyelembe, így mivel én Stockholmból kapcsolódom az oldalra, nekem automatikusan a stockholmi kék órák kezdetét és végét jeleníti meg, amint belépek az oldalra. Kényelmes és hasznos!
A fotózási tippekkel telített cikkek, írások mellett egy dinamikusan változó kékórás galéria is van az oldalon, ahova egy flickr csoportba lehet feltölteni képeket (napi 3 fotó a jelenlegi limit).
A Blue Hour Site-nak facebook csoportja is van, érdemes csatlakozni a legfrissebb képekért, hírekért.



Tuesday, March 2, 2010

A hobbifotós

Újabb remek jellemzést találtam a lelkes hobbifotósról.  A 666E nevű kommentelő (link és eredeti bejegyzés itt) pár mondatban annyira eltalálja a lényeget, hogy (ma már másodszor) sírva folytam le a székről. Különösen a második rész tetszik :)


a hobbifotós is tud kibírhatatlan lenni. mindenhova viszi a gépet és mindent rögzít. a járdát lefotózza ahogy sétál, fáknak a kérgeit makrozza, ha talál valamit, akkor az egész csapatot megállítja és elvárja, hogy tapintatosan várjuk meg amíg egy teljes sorozatot csinál két szexelő katicabogárról. múvésznek tartja magát és mindenhova feltölti a képeit amit előszeretettel mutogat másoknak. egy nyaraláson például rengeteget fotóz, de mégis egyik képe s utal arra, hogy egyáltalán hol volt mert a fotóin csak levelek erezetei látszanak meg például egy "idegeneknek belépni tilos"-tábla valami régi faajtón stb. a néző teljesen tiszta lelkiismerettel megvádolhatja, hog nem is volt horvátországban, csak ide kiment a kertbe.



Itt a tavasz!

Az időjárás ugyan ezt még nem vette tudomásul, de én ragaszkodom a naptár szerinti időszámításhoz és ma a bokáig érő hó ellenére felvettem a vadonatúj, magassarkú bokacsizmámat. Tegnap vásároltam a drágát (szó szerint is az volt,  de éljen az 50%-os árleszállítás) és mint minden cipőmet, azonnal elvittem a cipészhez, hogy egy jó erős, recés talpat-sarkat símítson rá. A cipész csak fogta a fejét, hogy erre a felfelé gömbölyödő orr-részre nem lehet szépen rádolgozni az új talpat, ezért ma reggel egy olyan, teljesen sima talpú* cipőben indultam útnak, amelyben leginkább házból ki - autóba be - autóból ki - házba be köröket lehetne róni, közben némi irodai, plázás, meg éttermes tipegéssel. Az utcán sarkköri körülmények uralkodnak, az amúgy 5 perces utat a metróig kereken 18 perc alatt abszolváltam, néha centis léptekben botorkálva és kerülgetve a vékony hóréteg alatt sunyin megbújó jégfoltokat. Mire beértem az irodába, a vádlim is bedurrant az erőlködéstől. Egyébként megjegyzem, a svédek egész télen ilyen csinos cipőkben jártak, ezeknek a bennszülötteknek van valami titkos technikájuk arra, hogy ne essenek seggre-hanyatt-orra minden második lépésnél. Én még a hótaposó cipőkben is botladozom-csúszkálok, sőt csúnya esésem is volt már a télen, míg a svéd nők a magassarkú cipőikben úgy ugrándoznak a jégen, mint a bakkecske. Feltétlenül el kell sajátítanom a módszerüket, de egyelőre még nem sikerül kilesnem, hogyan csinálják.
De mindez már nem érdekel! Süt a nap, a hegyoldalban őzikék sütkéreznek és hallgatják a cinegeszót. Igenis tavasz van, és elegem van abból, hogy a szép kis ruháimhoz kötelezően hótaposó cipőket, túrabakancsokat kell hordanom. Az ECCO-kat besuvasztottam a gardrób legmélyebb sarkába és mától a legdögösebb cipőimben fogok dacolni az elemekkel. A télikabát azért még marad, a csinos topánkában vastag dupla zokni rejtőzik, de ezek már csak részletkérdések :)

* na jó, nem hazudok, nem teljesen sima talpú: apró kis virágminta van a talpacskán :D

 


Monday, March 1, 2010

Kis színes

Tegnap más volt a fény. Még lesz mínuszfok, lesz még hókáosz is, sőt ma is valami havas-esős katyvasz zuhogott, de tegnap már más volt a fény. Az olvadó hó pocsolyáiban tükröződött a város, és a felhős idő ellenére is tiszta volt a levegő. Még nincs itt a tavasz, de a télnek már vége.


Az oldalon végeztem egy kis ráncfelvarrást: a képekről eltávolítottam a keretet és a fotók méretét megnöveltem 800 szélesre, nagyon kicsinek találtam a 650-et.



A Flickr-en is átállítottam a biztonsági beállítást: mostantól a képek nagy méretben is megnézhetők, letölthetők. Ráadásul az új fotókat (pl. javított norvég képek) jó nagy méretben teszem fel, 1000-1200 szélesben, hogy lehessen élvezni az apró részleteket is. Lopás ide vagy oda, a bélyeg méretű fotókat nem jó nézegetni, én sem szeretem. Szóval hajrá.

Update 21:20
5 új képpel bővült az oldal: egy a Városfotók, négy pedig a Tájképek alatt.

Sunday, February 21, 2010

Tél van, a svédek döbbenten állnak

 A napokban erős havazás volt szinte az egész országban. A télies, havas idő lényegében december óta tart, az ember azt gondolná, hogy Svédországban az ilyesmi nem okoz különösebb meglepetést. Ezzel szemben a Svéd Államvasutak (SJ) egész télen csak döcögősen üzemeltette a vasúti közlekedést. Rengeteg többórás késés, törölt járatok, dühös utasok a pályaudvarokon... az újságok december óta boldogan cikkeznek a vasúti káoszról. EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB - harsogják a szalagcímek, minap pedig nyilvános meghallgatásra került sor, ahol az SJ vezetői magyarázták a gyalázatos bizonyítványt. A meghallgatáson kiderült, hogy
- 'ha nem lett volna téli időjárás, akkor sikerült volna pontosan közlekedni', valamint:
- 'azt hittük, hogy kellően felkészültünk a télre', továbbá:
- 'a vonatok nem bírják ezt a fajta időjárást', illetve:
- jövőre 20 új szerelvényt vásárolunk.
(forrás)
Az is kiderült, hogy Svédor
szág a vasúti hálózat fejlesztése és karbantartására fordított erőforrások tekintetében Európában az utolsó előtti helyen áll (az sajnos nem hangzott el, hogy ki a sereghajtó. Tippek?)


A tegnapi napon azonban ez a paródiába illő helyzet is tetézett: az összes, Stockholmba érkező és Stockholmból induló járatot törölték és ugyanez történt Göteborgban, tehát gyakorlatilag megszűnt a vasúti közlekedés az országban (a délsvéd ingázóvonatok már hetek óta kiszámíthatatlanul járnak, néha napokat vesztegelnek a hóban, mire sikerül kimenteni őket). A metróhálózat is összeomlott (kifogás: fagyott váltók), igaz, az reggelre nagyjából helyreállt, a vonatok viszont belátható ideig a pályaudvarokon vesztegelnek. 
Szóval kitartás, kedves MÁV-forgalommal szívó polgártársak! A Bezzegország Bezzegvasútja semmivel nem különb. Majd lesz poszt a rendőrökről és a postásokról is. Vigaszként megemlítem, hogy a legfelsőbb felelős, a Banverket vezérigazgatója, az iráni származású  Minoo Akhtarzand, havi 116 000 koronát keres (bő hárommillió forint), ami éves szinten több mint 36 millió forintnak felel meg. A MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója, Andrási Miklós ezzel szemben 3,42 milliós havi jövedelemmel 41 millió forintos évi fizetést tesz zsebre. Nem megy rosszul Magyarországnak :)


Monday, February 15, 2010

Ingyen heroin Dániában!

Dániában ma indult egy program, melynek keretében a heroinfüggők ellenőrzött körülmények között, államilag támogatva lőhetik be maguknak a heroint. A klinikán a nap 24 órájában szakképzett ápolónők felügyelik a tevékenységet, a drogosok ellenőrzött minőségű heroint, tiszta tűket, kötszert és egyéb ellátást kapnak. Mindezt az adófizetők pénzéből.
Persze nagy a felháborodás, reggel a híreket hallgatva én is felhördültem, hogy hát milyen dolog már. De belegondolva van ráció a dologban. A dánok úgy gondolkodnak, hogy inkább legyen felügyelet alatt az illető és ne kelljen bűnözéssel, prostitúcióval finanszíroznia a függőségét. (Tudnivaló, hogy Skandináviában a megélhetési prostitúció nagyon ritka; a prostituáltak többsége drogfüggő nő, vagy a keleti államokból többnyire illegálisan becsempészett, rabszolgasorban tartott lány.)
Ha választanom kell - és sajnos kell, hiszen heroinisták léteznek, kilőni azért csak nem lehet őket - hogy
a. betörjön hozzám egy drogos, elvigye a cuccaimat, szanaszét okádja a lakásomat, esetleg szétszórjon néhány tűt, vért, egyebet, vagy a pasimtól kapjak el valamit, mert tudta nélkül valamikor lefeküdt egy drogos nővel, vagy
b. az adómból fizessék ugyan a drogosok fogyasztását, de legalább tartsák távol tőlem őket és őket távol a bűnözéstől

- hát akkor inkább a b opciót választanám.

A klinikák egyébként kiegészítőként szolgálnak olyan esetekben, amikor a leszoktató programok segítségével nem sikerül megszabadítani a drogost a káros szenvedélyétől. Egyébként sem kell úgy elképzelni a dolgot, hogy most megnyitotta kapuit egy drogparadicsom. A tűheroinista élete a legnyomorúságosabb létformák közé tartozik, és senkinek nem életcélja, hogy odáig jusson.
 



Tuesday, February 2, 2010

Fagylalt

Hihetetlen, mennyire megmaradnak az emberben az illatok, ízek. Valamiért hirtelen hajszálpontosan az orromban, számban éreztem a régi romániai fagylalt ízét. Volt gépfagyi is, de most a gombócos jutott eszembe. Kétfajta volt: a sárga és a halványzöld. Mindkettő ugyanolyan beazonosíthatatlan ízű volt, erős tejpor és tej illattal, de nagyon szerettem. Zöldből gyakrabban volt, ritkán mindkettőből. A cukrászdában, kávézóban a pultba süllyesztett fém tartályokból kanalazták a nénik a gombócokat. Az ostya is egészen különleges volt, sajnos nem sikerült róla fényképet találnom: az olvasó képzeljen el egy kis tenyérnyi négyszöget, amely közepén egy 2-3cm mély, kerek mélyedés van (úgy volt formára préselve). Ebbe a mélyedésbe pont egy gombóc fagyi fért. Az ostyát a lapos szélénél tartotta az ember és úgy csemegézte belőle a fagylaltot. Ezeket az ostyákat kettősével is lehetett kérni, kettő volt egymás mellett egy teljes adag, de ha csak egy gombócot kértél, akkor le lehetett törni az egyiket és abból lett a fél adag. Azt hiszem, két lej volt egy gombóc. Szoktam kapni anyutól is, de néha az iskolából hazaballagva magamnak is vettem egy-egy gombóccal, ha nem költöttem el a banijaimat batonra (a hosszú, egyenes, foszlós kifli, amely az egyetlen péktermék volt, amelyet gyakran árultak forrón, frissen, 3 lej az iskola büféjében) vagy rajzfüzetre.

 



Wednesday, January 20, 2010

egy kis mjuzak

gyerekek ez nagyon jó :D


Friday, January 15, 2010

Pénteki ajánló: épületes arcok

sumner
Bár rengeteget lógok a flickr-en és néha azt gondolom, minden zugát ismerem, néha mégis olyan meglepetésekre bukkanok, hogy utána jó ideig keresem az állam. A mai napon is egy ilyen kincset találtam: az amerikai Seth Dennon fotóprojektje, amelyben építészeti részletekből farigcsál bizarr, meghökkentő arcokat. A külön fotózott, majd tükrözéssel, forgatással, vágással és színezéssel kollázsba illesztett képek fantasztikus mozaikot alkotnak, az arcoknak fantáziadús, a valódi embernevekhez hasonló, ám mégis némileg torzított neveket is ad. A műévsz saját nyilatkozata a sorozatról:
'In the SethD8 Arch Faces series I focus on using photographs of architectural elements combined with manipulation and editing to bring out the faces watching us in every building and structure we create.'
Élvezzétek ti is ezeket az alkotásokat!


Created with Admarket's flickrSLiDR.


Monday, January 11, 2010

Kompakt fotózás

telemakroA blog nagyrészt a DSLR fotózásról szól, de néha a kis Canon kompaktomat viszem magammal, és azzal is születnek elfogadható képek. A jó kompaktos fotók titkának azt tartom, hogy jöjjünk rá, mi az, amit kompakttal érdemes fotózni és ahhoz tartsuk magunkat. Egy kis gépből nem lehet krémes bokeh-t, ütős éjszakai fotókat, szuper portrékat kihozni. Persze van, akinek sikerül, de most rólunk,  földi halandókról lesz szó.
Már régebben készítettem egy albumot Flickr-en, amelyben azokat a fotókat gyűjtöttem össze, amelyek vagy kompakt géppel készültek, vagy témában és kivitelezésben olyanok, hogy egy kompakt géppel is elkészíthetők. (Itt most nem a 10.000 forintos mini, fullautomata gépre gondolok, hanem monyjuk egy olyan kompaktra, amely rendelkezik expokompenzációs lehetőségekkel, vagy egy olyan menüvel, ahol a 'tájkép', 'havas táj', 'éjszakai fotó' pontok megtalálhatók. Anyukám régi IXUS-a is ilyen, de a tulajdonomban lévő pár éves PowerShot is.)
Pár gondolat a kompakttal való fotózásról:
- Kis élességtartományt nehéz belőle kicsikarni. De a makró mód meglepően jól működik, úgyhogy érdekes közelképeket lehet készíteni. Jómagam hülye vagyok a makróhoz, de két tesztképet azért készítettem makró módban, hogy érzékeltessem, mennyi bokeh az, ami egy középkategóriás kompaktból kicsikarható. Az első kép a hagyományos makró módban készült, amely csak nagylátó állásban elérhető (zoomolni tehát nem lehet). A közelpont egész közel van a frontlencséhez, és a fókusz egész ügyesen eltalálja a tükrös gömböt. A háttér valamennyire elmosódik: nem lesz nagyon krémes, de kompakt géptől és nagylátó állástól úgy érzem, teljesen elfogadható.
A második kép makró nélkül készült (a makró üzemmód zoomoláskor automatikusan kikapcsol, mivel megnő a fókusztáv), itt  a tele állás által okozott háttérelmosással próbáltam variálni. Főleg, hogy így értelemszerűen kevesebb látszik a háttérből, é az egy darab könyvespolc talán nem annyira kusza, mint a fél szoba. Ti melyik beállítással makróznátok?
Visszatérve a kompaktos témákhoz: mint látjuk, a mélységélességgel való játék nem igazán járható út, ezért a jól fotózható témák között ott van a nagy mélységélességet igénylő tájkép, városkép, és állvány/kitámasztás esetén az épületbelső is. A legtöbb kompakt elég korrekt induló nagylátószöggel (24-28mm) rendelkezik, közelről fotózva még a nagylátótól megszokott érdekes torzításokat is kihozhatjuk belőlük.
Sok kompakt rendelkezik teljesen manuális beállításokkal, ezeket viszont gyakran csak a menüből, vagy többes gombnyomogatás után érjük el. Ezért én inkább a fotótémákat használom, a mérnökök a legtöbb esetben nagyon okosan programozták a gépet,tehát a 'tájkép' menütéma' valószínűleg remekül alkalmas lesz a tájak fotózására, de általában van 'akvárium', 'ablakon keresztül' meg 'sport' is, amelyek szintén jól használhatók az adott helyzetekben.
Sajnos a kompakt gépek leginkább arra nem alkalmasak, amelyre a legtöbben megvásárolják őket:  beltéri családi, gyerekfotózásra. Ehhez a témához nagy fényerő, lehetőleg nagy érzékelő, jól teljesíthető fényérzékenység és kevés fény esetén ügyesen kezelt külső vaku volna az ideális, vagyik egy kiskompakt szöges ellentéte. A beépített vaku használatától tisztelettel eltanácsolok mindenkit, és a fényszegény környezetben sem készülnek jó fotók. Persze a karácsonyfa előtt játszó gyerkőcöt meg kell örökíteni, vakufény ide, zajosság oda, de családi fotókhoz inkább a nappali, természetes fényt ajánlom, ilyenkor jó hasznát vehetjük a 'gyermekek' témának, amely segít élesen megörökíteni az izgő-mozgó célpontokat is. Nővérem Sony kiskompaktja rendelkezik arc- sőt mosolyfelismerő funkcióval is, és valóban működik, és bár kissé komolytalannak tűnik, jól szórakoztunk a tesztelés közben (a 'idefigyelj, hogy ezek mit ki nem találnak, várjál, most ne röhögj, hadd érzékelje majd mikor mosolyogsz, na most vigyoroghatsz, ja még ne, elfelejtettem bekapcsolni' jellegű helyzetek sok felszabadult nevetést és ezáltal természetes fotókat eredményezhetnek!)
A spontán éjszakai fotókban sosem fog jeleskedni a kompakt gépünk, de ha sikerül letámasztani vagy egy apró állványra tenni, akkor nagyonis használható felvételek készülhetnek, főleg, ha a kék óra fényeiben fotózunk és nem nehezítjük az érzékelő dolgát a tökfekete égbolttal, vízfelszínnel.
Egy utolsó tipp: a kompaktos fotóimba csak nagyon ritkán komponálom bele az eget, mivel az érzéeklő csak a legritkább esetben tud megközdeni az ég és az előtér közötti fényerő-különbséggel. Ez csak olyankor szokott sikerülni, amikor az ég és az előtér nagyjából ugyanolyan fényesek (alkonyat, ködös idő, késő délutáni kék ég).
Remélem, segített ez a poszt a kompakt gépet használóknak és a kompaktot másodgépként használó DSLR fotósoknak is! Kommentben szívesen látom az olvasók kompakt géppel lőtt legjobb, vagy épp javítani kívánt fotóit.
Bygdin
The Perfect Day
The Blues
Silverfallet, Lower Falls
After the Walk
Advent 4
Hjulstabron x 19
Home

Canon PowerShot G11-el készült fotóim albumja erre.