Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Sunday, February 21, 2010

Tél van, a svédek döbbenten állnak

 A napokban erős havazás volt szinte az egész országban. A télies, havas idő lényegében december óta tart, az ember azt gondolná, hogy Svédországban az ilyesmi nem okoz különösebb meglepetést. Ezzel szemben a Svéd Államvasutak (SJ) egész télen csak döcögősen üzemeltette a vasúti közlekedést. Rengeteg többórás késés, törölt járatok, dühös utasok a pályaudvarokon... az újságok december óta boldogan cikkeznek a vasúti káoszról. EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB - harsogják a szalagcímek, minap pedig nyilvános meghallgatásra került sor, ahol az SJ vezetői magyarázták a gyalázatos bizonyítványt. A meghallgatáson kiderült, hogy
- 'ha nem lett volna téli időjárás, akkor sikerült volna pontosan közlekedni', valamint:
- 'azt hittük, hogy kellően felkészültünk a télre', továbbá:
- 'a vonatok nem bírják ezt a fajta időjárást', illetve:
- jövőre 20 új szerelvényt vásárolunk.
(forrás)
Az is kiderült, hogy Svédor
szág a vasúti hálózat fejlesztése és karbantartására fordított erőforrások tekintetében Európában az utolsó előtti helyen áll (az sajnos nem hangzott el, hogy ki a sereghajtó. Tippek?)


A tegnapi napon azonban ez a paródiába illő helyzet is tetézett: az összes, Stockholmba érkező és Stockholmból induló járatot törölték és ugyanez történt Göteborgban, tehát gyakorlatilag megszűnt a vasúti közlekedés az országban (a délsvéd ingázóvonatok már hetek óta kiszámíthatatlanul járnak, néha napokat vesztegelnek a hóban, mire sikerül kimenteni őket). A metróhálózat is összeomlott (kifogás: fagyott váltók), igaz, az reggelre nagyjából helyreállt, a vonatok viszont belátható ideig a pályaudvarokon vesztegelnek. 
Szóval kitartás, kedves MÁV-forgalommal szívó polgártársak! A Bezzegország Bezzegvasútja semmivel nem különb. Majd lesz poszt a rendőrökről és a postásokról is. Vigaszként megemlítem, hogy a legfelsőbb felelős, a Banverket vezérigazgatója, az iráni származású  Minoo Akhtarzand, havi 116 000 koronát keres (bő hárommillió forint), ami éves szinten több mint 36 millió forintnak felel meg. A MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója, Andrási Miklós ezzel szemben 3,42 milliós havi jövedelemmel 41 millió forintos évi fizetést tesz zsebre. Nem megy rosszul Magyarországnak :)


Monday, February 15, 2010

Ingyen heroin Dániában!

Dániában ma indult egy program, melynek keretében a heroinfüggők ellenőrzött körülmények között, államilag támogatva lőhetik be maguknak a heroint. A klinikán a nap 24 órájában szakképzett ápolónők felügyelik a tevékenységet, a drogosok ellenőrzött minőségű heroint, tiszta tűket, kötszert és egyéb ellátást kapnak. Mindezt az adófizetők pénzéből.
Persze nagy a felháborodás, reggel a híreket hallgatva én is felhördültem, hogy hát milyen dolog már. De belegondolva van ráció a dologban. A dánok úgy gondolkodnak, hogy inkább legyen felügyelet alatt az illető és ne kelljen bűnözéssel, prostitúcióval finanszíroznia a függőségét. (Tudnivaló, hogy Skandináviában a megélhetési prostitúció nagyon ritka; a prostituáltak többsége drogfüggő nő, vagy a keleti államokból többnyire illegálisan becsempészett, rabszolgasorban tartott lány.)
Ha választanom kell - és sajnos kell, hiszen heroinisták léteznek, kilőni azért csak nem lehet őket - hogy
a. betörjön hozzám egy drogos, elvigye a cuccaimat, szanaszét okádja a lakásomat, esetleg szétszórjon néhány tűt, vért, egyebet, vagy a pasimtól kapjak el valamit, mert tudta nélkül valamikor lefeküdt egy drogos nővel, vagy
b. az adómból fizessék ugyan a drogosok fogyasztását, de legalább tartsák távol tőlem őket és őket távol a bűnözéstől

- hát akkor inkább a b opciót választanám.

A klinikák egyébként kiegészítőként szolgálnak olyan esetekben, amikor a leszoktató programok segítségével nem sikerül megszabadítani a drogost a káros szenvedélyétől. Egyébként sem kell úgy elképzelni a dolgot, hogy most megnyitotta kapuit egy drogparadicsom. A tűheroinista élete a legnyomorúságosabb létformák közé tartozik, és senkinek nem életcélja, hogy odáig jusson.
 



Tuesday, February 2, 2010

Fagylalt

Hihetetlen, mennyire megmaradnak az emberben az illatok, ízek. Valamiért hirtelen hajszálpontosan az orromban, számban éreztem a régi romániai fagylalt ízét. Volt gépfagyi is, de most a gombócos jutott eszembe. Kétfajta volt: a sárga és a halványzöld. Mindkettő ugyanolyan beazonosíthatatlan ízű volt, erős tejpor és tej illattal, de nagyon szerettem. Zöldből gyakrabban volt, ritkán mindkettőből. A cukrászdában, kávézóban a pultba süllyesztett fém tartályokból kanalazták a nénik a gombócokat. Az ostya is egészen különleges volt, sajnos nem sikerült róla fényképet találnom: az olvasó képzeljen el egy kis tenyérnyi négyszöget, amely közepén egy 2-3cm mély, kerek mélyedés van (úgy volt formára préselve). Ebbe a mélyedésbe pont egy gombóc fagyi fért. Az ostyát a lapos szélénél tartotta az ember és úgy csemegézte belőle a fagylaltot. Ezeket az ostyákat kettősével is lehetett kérni, kettő volt egymás mellett egy teljes adag, de ha csak egy gombócot kértél, akkor le lehetett törni az egyiket és abból lett a fél adag. Azt hiszem, két lej volt egy gombóc. Szoktam kapni anyutól is, de néha az iskolából hazaballagva magamnak is vettem egy-egy gombóccal, ha nem költöttem el a banijaimat batonra (a hosszú, egyenes, foszlós kifli, amely az egyetlen péktermék volt, amelyet gyakran árultak forrón, frissen, 3 lej az iskola büféjében) vagy rajzfüzetre.