Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, March 24, 2010

Tavaszi szél...

lens egyben a változás szele is, ugyanis nagytakarítást és alapos átszervezést tartok az objektívparkomban. Nagyon sok és hosszú lelkitusa, számtalan megkérdezett fotóstárs tanácsa és nagy lélegzetvételű döntések után a következő kép alakult ki:
A jelenlegi objektívparkom: Canon EF 28/1.8 USM, Canon EF 50/1,4 USM, Canon EF 85/1,8 USM és Sigma 70-300/4-5.6 APO DG Macro (a Sigma 10-20-at kihagyom a felsorolásból, ő ugyanis a vérfürdő-újítás hullámból teljesen kimarad, érinthetetlen, nem vitás, a tájkép és urban fotóim szívcsakrája, nyugodtan pihenhet a fotós kredencben bevetésre várva). Ez az irdatlan mennyiségű fix objektív, az ősöreg és egyre kevésbé használt telezoomal együtt lenehezítette a fotóstáskát és bár én leszek az első, aki aláírja a fixek előnyeit, az objektívcserélgetés egyre nagyobb macerát jelentett. Nem vagyok profi fotós, aki egy, max két objektívvel végigfotóz egy rendezvényt; én sétáló amatőr vagyok, aki itt-ott meglátja a témát, többféle szögből megvizsgálja, közel-távol szemlélődik fotóznivaló után... ezért aztán úgy döntöttem, hogy négy objektívből csinálok kettőt (aztán három lett belőle, de máris mondom tovább).
Az egész ott kezdődött, hogy megtetszett egy fotóstársam Sigma 50-150/2.8 EX DC HSM objektívje és úgy éreztem, ez jó lenne nekem, mivel szeretem a kistele tartományt és a krémes bokeh-t, a fixeket pedig amúgyis 2.5-2.8 között szoktam használni. Először úgy voltam vele, hogy eladom az 50-es és a 85-ös fixet és a 70-300-at és a három kiváltására megveszem az 50-150-et. Ez a döntés viszont valahogy nem smakkolt, főleg a 85/1.8 eladásának gondolata fakasztott nagyonis valódi könnyeket, szóval a 85 marad. Eladom viszont az 50/1.4-et, amelyet soha nem tudtam igazán megszeretni, bár sokat használtam, nem érzem úgy, hogy megérné az árát, hogy annyival jobb lenne az 50/1.8-nál, mint amennyivel drágább. Utána biztosan nem fog fájni a szívem.

A 28/1.8 és az 50/1.4 eladásából tehát beszerzek egy Sigma 18-50/2.8 EX DC-t (sajnos nem HSM, ellenben a 20cm közelpont miatt rábiggyesztették a Macro feliratot), a telezoom szerepét pedig a 70-300 helyett a praktikusabb és sokoldalúbb 50-150 fogja betölteni. Ez némi ráfizetés - ha eladnám a 85/1.8-at, akkor még keresnék is a bolton, de nem vagyok hajlandó ilyen gaztettre. Egy jó Canon fix maradjon csak meg a gyűjteményben.

Pestre már remélhetőleg a Sigma 10-20 - Sigma 18-50 - Canon 85/1.8 trióval megyek (vasárnap utazom, hurráááá), az 50-150 megvételéről pedig a pesti utazás után hozok végleges döntést, mivel ott fogom nyüstölni-tesztelni, hogy meglássam: valóban olyan jó-e, mint amilyennek hangzik, vagy túl szép, hogy igaz legyen :)


Monday, March 22, 2010

Megvan a százezer

A rekafoto.com oldal néhány nappal ezelőtt átlépte a 100.000-es határt - ennyiszer látogatták eddig az oldalt, bő egy éves fennállása óta.  (visits, nem hits szerint számolva).  A statisztika oszlopai pedig lassan, de biztosan haladnak felfelé.
Nagyon köszönöm az eddigi figyelmet és a jövőben igyekszem még gyakoribb és színvonalasabb frissítésekkel újítani az oldalt és a blogot egyaránt. És bár a vendégkönyvben nem szoktam válaszolni, itt mondanék köszönetet az oda író kedves embereknek is :) nagyon jólesik minden egyes szó.

stats

Monday, March 15, 2010

Jéghelyzet

Mostanában verőfényes napsütés jellemezte az időjárást. A hőmérsékletet az atyaúristen napsütése sem bírja kirobbantani a 0 fok alól, és ráadásul metsző hideg szél fúj, de vacogás közben legalább szép kék égben gyönyörködhetünk. Tegnap sétáltam egyet a didergős, de szép időben. A képen jól látszik, hogy az utcákat még mindenhol jég borítja, ez a napközben kásássá olvadó, majd naplemente után göröngyösre fagyó talaj szinte járhatatlan és nem is tudom elmondani, mennyire vágyom már egy tiszta járdára, ösvényre, sétányra, ahol nem kell botorkálni, hanem végre sétálhatok egy jót. Erre azonban még várni kell, kb. egy hónapot, akkor lepik el a várost a kis szippantós autók, amelyek összeporszívózzák a véglegesen elolvadt jég után megmaradt irdatlan mennyiségű sódert, amellyel még mindig szorgalmasan szórják a járdákat (mindhiába).










Friday, March 12, 2010

Holokauszt és népirtás

A svéd parlament tegnap megszavazta, hogy elismerik az 1915-ös török népirtást (illetve hát a törökök örmény népirtását). Az elismerés lényege 'mindössze' annyi, hogy a parlement megállapította: ott és akkor népirtás történt. Hatalmas port kavart az ügy, Törökország hazarendelte a nagykövetet, jéghideggé romlott a bilaterális kapcsolat a két ország között. Természetesen a médiában is megy a vita.
Érdekes mód az általam mélyen megvetett, nyíltan marxista-leninista baloldal nyomta az 'elismerjük' vonalat, míg a mérsékelt jobboldal, kedvenc politikusommal, Carl Bildt-el az élén, többnyire ellene ágált.
Én meg csak arra gondolok a hír kapcsán, hogy de jó is lenne, ha ugyanígy hivatalosan elismernék a kommunizmus vérengzését, az erdélyi és egyéb magyar kisebbségekkel történt gyalázatokat és még sok minden mást is... szóval pártszíntől függetlenül most a kommereknek adok igazat.

Technikai érdekesség, hogy a baloldali blokk mellett szavazott négy képviselő a jobboldali kolaícióból, ezért egy szavazat többséggel sikerült legyőzni a parlamenti többségben lévő, kormányzó jobboldalt.

A holokauszt margójára pedig: Törökoszágban a mai napig törvénybe ütközik az örmény holokauszt említése is!

 



Wednesday, March 10, 2010

óda a magyar blogkommentelőkhöz

Ugyan már keseregtem egy sort a magyar beszólókultúrán, de azért néha belátom, hogy még annál is van lejjebb.
mert képzeljük el, hogy pl. a kismamablogokon uralkodó, belterjes üntyülümpüntyülüm stílus, ahol az akár félve is ellenvéleményt képviselőket hiéna módra kiutálják, nos ez egy az egyben érvényes a teljes svéd blog- és fórumszférára. ha az általánosan agymosott és elfogadottól egy icipicit is eltér a felfogásod, azonnal gonosz szörnyeteggé válsz. (Ugyanez igaz a való életben folytatott vitákra is ám.) Sehol még ennyire kényszeresen konformista embereket még nem láttam, utálom is szorgalmasan és ez az egyik nagy oka annak, hogy inkább a bloghun és a magyar portálokon, fórumokon böngészgetek.
mert akármekkora a bunkóság meg a fröcsögés, mégiscsak izgalmasabb a néha frontálisan ugyan, de látványosan ütköző véleményeket olvasni, mint az egyetértő bólogatások hosszú során vegetálva örök álomra szenderülni.


Monday, March 8, 2010

Eszem megáll

... avagy 'agyam eldobom' rovatunk következik.

1. Egy 13 éves fiú a múlt héten lezuhant egy 30 méter mély aknába, szörnyethalt. Az fiú egy társával Stockholm belvárosában, a Slussen-nél játszott, egy ún. 'urban exploration' nevű felfedezőtúrán vett részt, ahol fiatalok a város elrejtett zugait tárják fel. A gyerekek feltörtek egy lakattal lezárt ajtót, amely mögött a mély, sötét akna húzódott meg.
Facepalm factor: a 13 éves kisgyerek szüleinek fogalma sem volt arról, hogy a kisfiuk ilyen tevékenységekkel múlatta a szabadidejét napi több órában. A gyerek az interneten is  évek óta aktívan részt vett az urban exploration körül forgó fórumokban, potrálokon, a szülők mégsem tudtak semmit: azt hitték, fiuk aznap a művházba megy játszani, az urban exploration kifejezést pedig fiuk halálát követően, az újságokban olvasták először. (Én is, de én nem nevelek tinédzsert.)


2. Egy 19 éves fiút holtan találtak a Stockholmtól északra fekvő Gävle mellett. A fiú korábban egy bulin vett részt, amelyet azonban idő előtt feloszlatott a rendőrség, mert a rendezvény garázdaságba fordult. A rendőrök véget vetettek a mulatságnak, a hoppon maradt fiataloknak a rendőrség pedig még különbuszt is biztosított be a városközpontba, hogy mindenki biztonságosan hazajuthasson. Néhányan viszont gyalog indultak útnak a mínusz húsz fokos hidegben, egyikük már soha nem fog hazaérni...
Facepalm factor: A rendőrségi szóvivő elmondása szerint a fiatalok nagy része igen vékony öltözetben, a hidegnek egyáltalán nem megfelelő ruházatban volt; nem törődve a hideggel, vékony, hiányos öltözetben vágtak neki az éjszakának.
 



Wednesday, March 3, 2010

Bluehoursite - ajánló

blueA kék órás fényképezésről már írtam korábban az éjszakai fotózást taglaló posztban (katt ide a linkért), azonban a téma ismét aktuális lett, mivel rátaláltam egy igen remek oldalra, amelyet egy magyar fotós készített. A Blue Hour Site (link) teljes egészében a kékórás fotózásnak szenteli tartalmát, és tele van hasznos cikkekkel, tippekkel, és egy fantasztikus kis funkció segítségével azonnal ellenőrizhetjük, mikor következik be nálunk a reggeli és esti kék óra. A funkció a kapcsolódó számítógép helyét veszi figyelembe, így mivel én Stockholmból kapcsolódom az oldalra, nekem automatikusan a stockholmi kék órák kezdetét és végét jeleníti meg, amint belépek az oldalra. Kényelmes és hasznos!
A fotózási tippekkel telített cikkek, írások mellett egy dinamikusan változó kékórás galéria is van az oldalon, ahova egy flickr csoportba lehet feltölteni képeket (napi 3 fotó a jelenlegi limit).
A Blue Hour Site-nak facebook csoportja is van, érdemes csatlakozni a legfrissebb képekért, hírekért.



Tuesday, March 2, 2010

A hobbifotós

Újabb remek jellemzést találtam a lelkes hobbifotósról.  A 666E nevű kommentelő (link és eredeti bejegyzés itt) pár mondatban annyira eltalálja a lényeget, hogy (ma már másodszor) sírva folytam le a székről. Különösen a második rész tetszik :)


a hobbifotós is tud kibírhatatlan lenni. mindenhova viszi a gépet és mindent rögzít. a járdát lefotózza ahogy sétál, fáknak a kérgeit makrozza, ha talál valamit, akkor az egész csapatot megállítja és elvárja, hogy tapintatosan várjuk meg amíg egy teljes sorozatot csinál két szexelő katicabogárról. múvésznek tartja magát és mindenhova feltölti a képeit amit előszeretettel mutogat másoknak. egy nyaraláson például rengeteget fotóz, de mégis egyik képe s utal arra, hogy egyáltalán hol volt mert a fotóin csak levelek erezetei látszanak meg például egy "idegeneknek belépni tilos"-tábla valami régi faajtón stb. a néző teljesen tiszta lelkiismerettel megvádolhatja, hog nem is volt horvátországban, csak ide kiment a kertbe.



Itt a tavasz!

Az időjárás ugyan ezt még nem vette tudomásul, de én ragaszkodom a naptár szerinti időszámításhoz és ma a bokáig érő hó ellenére felvettem a vadonatúj, magassarkú bokacsizmámat. Tegnap vásároltam a drágát (szó szerint is az volt,  de éljen az 50%-os árleszállítás) és mint minden cipőmet, azonnal elvittem a cipészhez, hogy egy jó erős, recés talpat-sarkat símítson rá. A cipész csak fogta a fejét, hogy erre a felfelé gömbölyödő orr-részre nem lehet szépen rádolgozni az új talpat, ezért ma reggel egy olyan, teljesen sima talpú* cipőben indultam útnak, amelyben leginkább házból ki - autóba be - autóból ki - házba be köröket lehetne róni, közben némi irodai, plázás, meg éttermes tipegéssel. Az utcán sarkköri körülmények uralkodnak, az amúgy 5 perces utat a metróig kereken 18 perc alatt abszolváltam, néha centis léptekben botorkálva és kerülgetve a vékony hóréteg alatt sunyin megbújó jégfoltokat. Mire beértem az irodába, a vádlim is bedurrant az erőlködéstől. Egyébként megjegyzem, a svédek egész télen ilyen csinos cipőkben jártak, ezeknek a bennszülötteknek van valami titkos technikájuk arra, hogy ne essenek seggre-hanyatt-orra minden második lépésnél. Én még a hótaposó cipőkben is botladozom-csúszkálok, sőt csúnya esésem is volt már a télen, míg a svéd nők a magassarkú cipőikben úgy ugrándoznak a jégen, mint a bakkecske. Feltétlenül el kell sajátítanom a módszerüket, de egyelőre még nem sikerül kilesnem, hogyan csinálják.
De mindez már nem érdekel! Süt a nap, a hegyoldalban őzikék sütkéreznek és hallgatják a cinegeszót. Igenis tavasz van, és elegem van abból, hogy a szép kis ruháimhoz kötelezően hótaposó cipőket, túrabakancsokat kell hordanom. Az ECCO-kat besuvasztottam a gardrób legmélyebb sarkába és mától a legdögösebb cipőimben fogok dacolni az elemekkel. A télikabát azért még marad, a csinos topánkában vastag dupla zokni rejtőzik, de ezek már csak részletkérdések :)

* na jó, nem hazudok, nem teljesen sima talpú: apró kis virágminta van a talpacskán :D

 


Monday, March 1, 2010

Kis színes

Tegnap más volt a fény. Még lesz mínuszfok, lesz még hókáosz is, sőt ma is valami havas-esős katyvasz zuhogott, de tegnap már más volt a fény. Az olvadó hó pocsolyáiban tükröződött a város, és a felhős idő ellenére is tiszta volt a levegő. Még nincs itt a tavasz, de a télnek már vége.


Az oldalon végeztem egy kis ráncfelvarrást: a képekről eltávolítottam a keretet és a fotók méretét megnöveltem 800 szélesre, nagyon kicsinek találtam a 650-et.



A Flickr-en is átállítottam a biztonsági beállítást: mostantól a képek nagy méretben is megnézhetők, letölthetők. Ráadásul az új fotókat (pl. javított norvég képek) jó nagy méretben teszem fel, 1000-1200 szélesben, hogy lehessen élvezni az apró részleteket is. Lopás ide vagy oda, a bélyeg méretű fotókat nem jó nézegetni, én sem szeretem. Szóval hajrá.

Update 21:20
5 új képpel bővült az oldal: egy a Városfotók, négy pedig a Tájképek alatt.