Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, March 8, 2010

Eszem megáll

... avagy 'agyam eldobom' rovatunk következik.

1. Egy 13 éves fiú a múlt héten lezuhant egy 30 méter mély aknába, szörnyethalt. Az fiú egy társával Stockholm belvárosában, a Slussen-nél játszott, egy ún. 'urban exploration' nevű felfedezőtúrán vett részt, ahol fiatalok a város elrejtett zugait tárják fel. A gyerekek feltörtek egy lakattal lezárt ajtót, amely mögött a mély, sötét akna húzódott meg.
Facepalm factor: a 13 éves kisgyerek szüleinek fogalma sem volt arról, hogy a kisfiuk ilyen tevékenységekkel múlatta a szabadidejét napi több órában. A gyerek az interneten is  évek óta aktívan részt vett az urban exploration körül forgó fórumokban, potrálokon, a szülők mégsem tudtak semmit: azt hitték, fiuk aznap a művházba megy játszani, az urban exploration kifejezést pedig fiuk halálát követően, az újságokban olvasták először. (Én is, de én nem nevelek tinédzsert.)


2. Egy 19 éves fiút holtan találtak a Stockholmtól északra fekvő Gävle mellett. A fiú korábban egy bulin vett részt, amelyet azonban idő előtt feloszlatott a rendőrség, mert a rendezvény garázdaságba fordult. A rendőrök véget vetettek a mulatságnak, a hoppon maradt fiataloknak a rendőrség pedig még különbuszt is biztosított be a városközpontba, hogy mindenki biztonságosan hazajuthasson. Néhányan viszont gyalog indultak útnak a mínusz húsz fokos hidegben, egyikük már soha nem fog hazaérni...
Facepalm factor: A rendőrségi szóvivő elmondása szerint a fiatalok nagy része igen vékony öltözetben, a hidegnek egyáltalán nem megfelelő ruházatban volt; nem törődve a hideggel, vékony, hiányos öltözetben vágtak neki az éjszakának.
 



20 comments:

  1. Nem teljesen értem. Kinyitottak egy ajtót, és amögött egy fedetlen akna volt? O_0

    ReplyDelete
  2. A jövő nemzedék dühöng. Ők már azoknak a fiai, akik este térnek haza, életüket a munka tölti ki, és hétvégén otthon a TV előtt pihegnek. Életük üres, ha van 1 órájuk, akkor nem tudnak mit kezdeni vele, leülnek a TV, vagy újabban a monitor elé. Mire fel élnek? Minek? Gyermekeiknek mit adnak át? Mit látnak a gyereket? Nemcsak hogy nem képesek életszemléletüket, munkájukat átadni a gyermekeiknek, mivel az nincs nekik, de elképzelésük sincs arról, hogy mit csinál a gyerekük. Mert a gyerek kalandot, értelmet, célt keres. Ha a szülő nem tudja megadni, mert hobbija, élete nincs, nincs amiért ég, akkor a gyerek máshol keresi azt.
    Nem a gyereket hibáztatom. Sőt a szüleiket is sajnálom. Üres életükből még a legdrágábbat is elveszítették.

    Nemcsak svéd probléma ez, hanem világszintű. A világ cselekvőbb fele tanul belőle. A gyerek részt akar venni a szülő életében. Már ha van neki éppen. Legyen az túrázás, hajózás, veterán autózás, sport, fotózás, zenélés akármi. A gyerek ott akar lenni és részt venni benne. Akkor boldog lesz. De ha a szülőnek nincs élete, akkor a gyrek elkallódik.

    ReplyDelete
  3. schlemi_curtis08 March, 2010 13:47

    Elég szomorú, hogy itt tartunk. Nem tudom, apáink mit csináltak 'rosszul', de nem érzem magam olyan idiótának, mint amilyen az utánunk következő generáció.
    Apáink, anyáink is dolgoztak, ráadásul apám még munkafüggő is (ha nem dolgozik, abba szó szerint belebetegszik), szóval nem mondhatni, hogy valaha is unatkozott volna. Mégis volt rá ideje, anyámnak is, hogy nevelgessen minket. Ha nem lett volna, most nem fotóznék és minden nap a mekiben kajálnék. Nem mondom, csináltam én is hülyeségeket, melyik tinédzser nem csinál, de valahogy úgy érzem, hogy megfelelő nevelést kaptam és a fejem lágya is benőtt.
    Viszont a mostani tiniknek nemhogy nem nőtt be, hanem valami nem newtoni folyadék lötybölődik az agyuk helyén. A szülő felelőssége, hogy nem figyel a gyerekre. Oké, dolgozni kell és mellette pihenni is, de olyan nincs, hogy a gyerekre nincs idő.
    Ezeken túlmenően pedig azt mondom, igenis legyen szigor. Nem feltétlen arra gondolok, hogy verjük el a gyereket, ha elcsen egy sütit a kredencről, vagy lóg a suliból, de meg kell találni a módját, hogy ne akarjon ostobaságokat csinálni.
    Mennyi oltást, kaptam 16 évesen azért, hogy 10-re haza kellett mennem... De már most biztos vagyok benne, hogyha gyerekem lesz (és adja ég, hogy megéljem), akkor én is így akarom majd nevelni.

    ReplyDelete
  4. @schlemi_curtis:

    Egytértek negyrészt, de nem hinném, hogy a fiatal nemzedék bűne az, hogy mint mondod "idióta". Inkább a szülők bűne az. De egybként is ott a válasz nálad "volt idejük nevelgetni". Pontosabban szólva rászánták az időt, hogy nevelgessenek téged.
    Szegény szüleim ellen nem akarok szólni, de ha kritikus vagyok, akkor engem már nem nevelgettek annyira. Nem nagyon beszélgettünk, anyukám szomszédolt, apám hobbiját csak messziről láttam, még a szerszámokat is a garázsból kellett kilopnom, ha szerelgetni akartam. Eredmény? Vad is voltam annak rendje módja szerint, mint a srácok a postban. Párszor csak a vak szerencse segített, hogy itt vagyok, vagy hogy megmaradt mindkét lábam például. Az alapvető szociális együttélési csapdákat a saját káromon tanultam meg, mit ne tegyen pl. egy vezető a munkahelyén, hogyan viselkedjen lányokkal stb. Nekem szerencsém volt, a postban lévő két fiatalnak nem.
    Mikor apa lettem, eldöntöttem, hogy a gyerekemet mindenhova magammal viszem, és, mint a te szüleid is tették, rászánom az időt a nevelgetésre. Megpróbálom átadni neki a tapasztalataim egy részét. Sőt, azt is eldöntöttem, hogy amilyen hobbit választ, abba magam is belefolyok bizonyos mértékig, segítem ezzel is, hogy abban élje ki magát, és ne tévelyedjen el.

    Sokan nem csinálják. Fárasztó. Veszettül.

    ReplyDelete
  5. @gergel: Egész pontosan feltörtek egy lelakatolt ajtót és amögött volt. Gondolom sötét volt és nem vittek magukkal megfelelő lámpát, nem vették észre.

    Az urban exploration afféle modernkori városi barlangászkodás - elfeledett helyeket keresnek fel, hasonló veszélyekkel jár és hasonló felszerelést is igényel, de persze nem teljesen ugyanaz. Nem nevezném annyira új dolognak, valahol a Stalker (Tarkovszkij) is hasonló alapszituációt ír le. Szóval imho lehet szörnyűlködni, meg "ezek a modern fiatalok"at emlegetni, de ugyanez megvolt régen is, csak sziklamászásnak, barlangászkodásnak, roncsbúvárkodásnak még régebben pedig kincskeresésnek hívták :). Nagyon sok felfedezést lehet ennek köszönni, de az biztos, hogy megfelelő védőfelszerelés és óvatossági intézkedések szükségesen hozzá.

    Ld.: en.wikipedia.org/wiki/Cities_of_the_Underworld

    ReplyDelete
  6. Hát nem tudom, ez a nevelés-nem nevelés kérdése azért nem ilyen egyszerű. Mindenki azt mondja hogy hát nem nevelik a mostani fiatalokat, meg nincs rájuk idő, stb.
    Ami engem illet rám volt idő, olyannyira hogy sehova nem akartak engedni, értsd: 18. születésnapomon SEM engedtek el pizzázni a barátommal. Eredmény: elkezdtem nem megmondani hova megyek és mikor, főleg amikor már nem tudták ellenőrizni. Így simán nem tudták merre járok mikor nem vagyok otthon. Az más kérdés hogy óvatos fajta vagyok, ilyen hülyeségek nekem eszembe se jutottak volna. Szóval szerintem ez meg a ló másik oldala.

    ReplyDelete
  7. @Ziebi: jaja sajnos a sunnyogás lesz egy idő után az egyetlen megoldás, ha az ember úgy érzi, nem tudja megbeszélni a szüleivel vagy csak balhés-hisztis reakciókra számíthat.
    Kiskoromban sokat hallottam az akkor gyűlölt 'és ha pistike a kútba ugrik te is utánaugrasz?' kltői kérdést és társait. Akkor baromságnak tartottam, ma viszont hálás vagyok, hogy sikerült némi integritást belém nevelni, megtanultam nemet mondani a hülyeségekre stb. Itt szinte szó szerint az történt, hogy Pistike a kútba ugrott, ez a hülye majom pedig utána, mert nem tudott nemet mondani, amikor feltörték azt az ajtót (a jelek szerint Pistike megúszta, a hátizsákját és a kesztyűjét megtalálták az ajtó mellett, csak a kishaver ugrott a kútba).

    ReplyDelete
  8. @Rékuc: na igen, azt nekem is mondták, azt nem is bánom :D

    Viszont a sunnyogást nagyon, de mai fejjel sem látnék mást megoldást, annyira elzárkóztak minden megbeszéléstől...sosem ismertek igazán és már nem is fognak szerintem.

    ReplyDelete
  9. Feldmártól olvastam hasonló témában... remélem nem értitek félre:
    "az én anyám engem nem szeretett. Hát az azért, mert ő nem ismert. Ő azt mondta, hogy jobban ismer engem, mint bárki más, mert ő az anyám. De ha engem megkérdeztek, akkor azt mondom, hogy ő nem ismert engem. Tehát valami volt, amit ő szeretetnek hívott. De azt, amit ő szeretetnek hívott, azt én másképp éltem meg. Tehát attól függ, hogy kit kérdeznek meg...."
    Sajnos ez a szeretett és féltés dolog nagyon viszonylagos. Nem akarok egy esetből következtetni egy egész népre, de (ezek szerint) a svédek(és más népek pl. németek) eléggé szabadjára engedik a gyerekeket. Nálunk sincs már poroszos nevelés, de valahol azért még konzibbak vagyunk ilyen tekintetben. Vagy nem?

    ReplyDelete
  10. Az itt élő idősebb korosztály is úgy nyilatkozik, hogy a hetvenes évek elrontott fiataljai és azok gyerekei. Tudom világjelenség, de itt a legfőbb problémának azt látom, hogy évtizedekig a híres svéd szoc. háló azt eredményezte, hogy a munka elvesztette az értékét. Dőlt a segély minden- honnan. A következő generació pedig már az anyatejjel szívta magába, hogy " nekem jár"
    Csontig kiégett unatkozó fiatalok, jajveszékelnek a psychiátrián, hogy " orkar inte"- képtelen vagyok. Dolgozni, tanulni,önállóan élni, de a szülőkkel sem tudnak.Gyökértelenek.Itt az iskola az állam iránti maximális lojalitásra nevel, a családnak nincs akkora jelentősége. Ha betöltik a 18-t elhuznak otthonról, mert otthon lakni ciki. Meg persze a szülő is úgy gondolja, neki is joga van a saját életéhez. Majd a landsting a kommun meg a psychiátira segit. Mert ez nekik jár.
    A munkaterapeutáink házhoz járnak 2o éves fiatalokhoz és tanítják őket, teát főzni, szendvicset csinálni , takarítani. A szülöknek meg fel sem dereng, hogy esetleg ezt nekik kellett volna megtanítani, kicsit korábban.Ők csak azt tudják, hogy a gyereket hagyni kell azt csinálni amit akar, nem kényszeríthető semmire. Az iskolában a helyzet ugyanez. Követleni,számonkérni, fegyelmezni nem lehet.
    Egy svéd komentelő írta egyszer keserűen, hogy Svédország az egyetlen ország, ahol törvény tiltja a gyerek nevelést.

    ReplyDelete
  11. @szil5:

    Azt hiszem teljes mértékben egyet kell, hogy értsek. Tényleg: a gyerekeknek mindent szabad, és nem tudják a jót a rossztól elkülöníteni. Pedig szükségük lenne rá.
    Egy példa: A gyerekem sapkáját ez egyik kissrác a csatornába dobta. Erre őt nem hívtuk meg a gyerek szülinapi napjára. Tiszta sor, nem? A gyerekem azt mondta, hogy nem akar vele játszani. Na, erre a fél ovi próbált minket szolidalitásra noszogatni, hogy hát szegény gyerek most egyedül érzi magát, ki lett rekesztve stb. Az anyja meg odajött, hogy kifizeti a sapkát. El kellett magyaráznom neki, aztán késpbb az ovónőnek is, hogy nem erről van szó, hanem hogy az ő kis fiacskájának meg kell tenulni, mi a jó, és mi a rossz, másképpen nem fog menni. Ez egy visszajelzés neki, (és persze a szülőnek) hogy mi ezt nem toleráljuk. Tanuljon belőle.
    Egy évvel később a gyerek sokkal normálisabb, így idén elhívjuk. Ami érdekes, hogy a szülei is kedvesebbek, persze nincsenek illúzióim, lehet hogy csak mindket is beraktak a "handle with care" kategóriába.

    Egyébként úgy veszem észre, mintha változna valamit az általad leírt helyzet, részben talán azért, mert a gazdaság sem fut már annyira, és dolgozni kell, bizony, nincs az államnak pénze mindenkit segélyezni. De még mindig nagyon gyámoltalanok.

    ReplyDelete
  12. @Clear-water: KRÄNKT!!!!!!!!!!44négyű
    hogy merted KRÄNK-azni az ártatlan lelket? te szörnyeteg :DDDD

    ReplyDelete
  13. @Rékuc:
    Na csak próbáljanak diszkriminálni amiatt, hogy én diszkriminálok valakit :DDD

    ReplyDelete
  14. @Clear-water:
    Lenne egy nagyon indiszkrét kérdésem hozzád(egy ideje foglalkoztat)! Nyugtass meg, hogy nem vagy szcientológus! :) A nicked miatt vagyok szkeptikus. Viszont most, hogy értelmezhessem amit írtál, érdekelne a fenti dolog.

    ReplyDelete
  15. ugyanmá' már a rómaiak is azt mondogatták, hogy ezek-a-mai-fiatalok mi-lesz-így-a-világgal.. aztán valami mégis lett.

    a két haláleset szomorú de ilyen mindenhol történik.. az egyébként mennyire svéd dolog már, hogy a rendőrség feloszlatja a bulit de azért biztosít egy buszt hogy mindenki haza tudjon menni..

    ReplyDelete
  16. Mentolosmájkrém15 March, 2010 09:46

    En azt hittem, hogy jot teszek a gyerekeimmel, leven az anyjuk idevalosi, ha itt nevelem fel öket. Ma mar tudom, hogy hiba volt. Nem kicsi, hanem hatalmas.
    10 even belul a jelenlegi problemak többszöröse prognosztizalhato, kb. addigra nö fel es kerul a jelenlegi ifju generacio a szulö kategoriaba.
    Mindegyik blogger, Idol-, vagy valosagshow hös akar lenni, esetleg gengszter. Ez lett a vege a sok beengedett kulföldinek, annak, hogy adott esetben többet kapsz, ha segelyen elsz, mint ha dolgoznal.
    Valoban nincs itt elet, ICA Maxi van, meg mellandagsrea es kigyozo sorok a System elött es csuzlira vett több szammal nagyobb elet, mert házban kell lakni pl., igaz, hogy egy kamatemeles esetleg tönkretesz, annyira ki van centizve minden. Az ertelmesebbje mar reg elment innen mashova es siman csak kyrkogård-kent aposztrofalja Svedorszagot. Az elitistak is csak masodvonalasok, a valodi elvonal meg kulföldön röhög a sok prolin.
    Mielött valaki megkerdi miert vagyok itt: 16 eve jöttem elöször, azota ingazom es lassan, de biztosan megint csomagolok.

    ReplyDelete
  17. @gergel:

    haha :)

    Nem, nem vagyok semmilyen formáció, vagy közösség tagja.

    Miért gondoltad?
    A név onnan jött, hogy szeretem a következő fordulatot: "Öntsünk tiszta vizet a pohárba."

    Üdv

    ReplyDelete
  18. @Mentolosmájkrém:

    ne vedd ennyire véresen komolyan a dolgokat :) A világot úgysem váltjuk meg, én nem is akarom. Békében akarok élni, azon értékek alapján, amiket fontosnak tartok és azt akarom, hogy az emberek tiszteletben tartsák azt ahogy élek. Nem sok országot tudsz mutatni, ahol az embert ennyire békén hagyják, ahol majdnem érintetlen a természet, nincs őrült nagy korrupció.
    Nekem ennyi elég. Élni lehet. Gond és öröm meg mindenütt van. Ha meg nem tetszik, az ember mást akar, akkor meg az ember szépen csomagol és továbbáll - dühöngés, és önmarcangolás nélkül. Ezt a fiamnak szoktam mondani, - ha akar, akkor visszamegy Mo-ra, vagy máshova. Ez egyfajta szabadság.

    ReplyDelete
  19. huhh Micsoda Negativ kep! :(
    Persze lehet, hogy igazatok van, hmm
    de szerintem azert nem ennyire szornyu a helyzet, tenyleg egyaltalan nem.
    Neha neha eleg idegesitoek tudnak lenni, de persze ennek meg a masik oldala en vagyok, lehet en vagyok hulye.
    Szerintem agyatlan butasagban mi magyarok is eleg jok vagyunk... (jaj tudom ezzel megin en vagyok az ocsarolo, pedig ez nem igaz)

    ReplyDelete
  20. hu mi tortent? Eltunt a hozzaszolasom...
    Jaaa most latom a mondatot alant.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!