Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, July 6, 2010

Egy éjszaka a természetben

Réka: 03:18 - indafoto.huNemrégiben egy éjszakát töltöttem a Tyresta nemzeti parkban. Ez a szép hely Stockholmtól rögtön délre fekszik, és egészen a bejáratig városi busszal megközelíthető. Innen aztán számos túra- és sétaösvény vezet körbe a parkon, ahol jó néhány tó is található. Az én célom is egy tópart volt, ahol remek lehetőségek vannak a kirándulásra. Az ösvény végig remek, az utolsó másfél kilométert hatalmas, lapos sziklákon kell megtenni, szóval szórakoztató gyalogtúra. A tó partján pedig egy három oldalú, vízhatlan, fából épült menedékhely várja a turistát. A kunyhó előtt elkerített részen tűzrakóhely, és - most fogózzatok meg - néhány méterrel odébb egy köbméternyi ládában, felhasogatott tűzifa áll a kirándulók rendelkezésére, természetesen ingyen és bérmentve. A faláda mellett nagyobb farönkök és egy nagy fejsze - a tűzrakóktól elvárják, hogy ha fogytán van a felhasogatott fa, akkor pótolják.
Este fél hatkor érkeztem ki egy ismerősöm társaságában, aki autóval kivitt és néhány óráig kint maradt, majd hazament. Ezalatt megpróbáltunk tüzet rakni, ami remek kihívás volt, tekintve, hogy semmifajta tűzszerszámot nem vittünk (ez véletlen volt és nem vagánykodás). Szerencsére az ismerősömnek rémlett valami a nagyítóüvegről és a Nap sugarairól, ezért aztán a 85/1.8 objektívemet, sűrű keresztvetések közepette, nehogy a fotózás védőszentje örökre elátkozzon, bevetettük tüzet csinálni. Mintegy órámba került, de végül sikerült lángra lobbantani valami kis zuzmót és szalmát. Persze miután véres verejtékkel sikerült tüzet raknunk, megérkezett egy apuka két gyerekkel és egy csomag gyufával. De nem baj, a győzelem a mienk volt!
A túra célja az volt, hogy 24 órán át fotózzak egyetlen helyszínen, ezáltal megvizsgálva, kipróbálva a fények változását és egy kis kitartásgyakorlatnak sem utolsó. Egy angol fotós magazinban olvastam erről a fajta kirándulásról és nagyon megtetszett az ötlet. Utóbb 24-ről 12 órára módosítottam, tekintve, hogy reggel 6 (ami Svédországban ilyenkor már 2 órával napkelte után van) és este 6  között már nem nagyon vannak fotogén fények.
Fél hétkor elkezdtem hát a fotózást, és ugyan nem óránként egyet, hanem átlagban óránként 3-4 fotót készítettem.
Kilenc és tíz között az ismerősöm hazaindult, az apuka és a két csemete nyugovóra tértek kicsit odébb a sátrukban, én pedig megkezdtem a virrasztást. Még bőven világos volt, de már kezdett lehűlni a levegő és amire lement a Nap, egészen hűvös lett. Jégeralsó, vízhatlan nadrág, két t-shirt és egy kapucnis pulcsi volt rajtam, de éjfél után egy termo felsőt is magamra húztam.
Réka: 03:13 - indafoto.hu Éjfél körül megkezdődött, amire titkon vártam: előkúszott egy vékony ködpára-réteg a tó felszínére. Ez a köd a levegő lehűlésével egyre vastagabb, fehérebb lett, erre a látványra vágytam, mióta Svédországba költöztem. Hihetetlen szép volt, mögöttem a sötéten susogó erdő, balra a mindvégig bíborszínű aljú égbolt, fölöttem a mélykék, nem teljesen sötét ég, előttem és jobbra pedig a tóparton pihenő sziklaóriást körbetáncoló ködfoszlányok - ilyenkor tényleg átérzi az ember, hogy miért is hittek az északiak oly sok mesebeli figurában még a 20. század elején is.
A kirándulás előtt tartottam tőle, vajon milyen rejtélyes hangok lesznek majd az erdőben. De az egyetlen hang egy halk plöttyenés volt a közelemben. Az elemlámpa fényében pedig egy szép, nagy békula ült és nézett engem. Azonnal összebarátkoztunk, bár elemózsiát  nem tudtam adni neki, de megengedte, hogy hozzáérjek és egész éjszaka a közelemben ugrált. Helyes béka volt, lehet meg kellett volna csókolni.
A legsötétebb órában, amikor fáradt voltam, nyűgös, fáztam és úgy globálisan elegem volt az egészből, felkelt a Hold. Velem szemben, a fenyők mögül kandikált elő és szabad szemmel látható sebességgel mászott fel az égre. Sajnos a leghosszabb tele 85mm volt, de így is készült róla pár kép, persze állványról.
Hajnaltájt, amikor már úgy éreztem, hogy már kézből is kitartom az expókat, egy kis sétára indultam a környező sziklák között. Itt ért a napfelkelte is, és életre szóló emlék, ahogy a Nap első sugarai megvilágították a dúsan szálló ködpárát. Közben persze kattogott a gép szorgalmasan :)
Érdemes megfigyelni, hogy csupán egy perc mennyire hihetetlen különbséget okozott a fényekben (04:26 és 04:27 között). Amint a Nap erőre kapott, rögtön kisöpörte a ködöt a tóról és teljes erővel melegítette a levegőt. Ezt élveztem én is pár órán át, aztán hazabuszoztam és estig aludtam.
A képeknél érdemes megnézni az időpontokat (kép alján jelenik meg). Fotózáskor az egyszerűségre törekedtem (najó, a végén van egy HDR), nagyjából módosítatlan képek. Az ihletet részben maga a letisztult, sallangmentes svéd természet adta, de kirándulás előtt nézegettem a nagy svéd tájképfotós, Claes Grundsten képeit is a helyszínről.


2 comments:

  1. Csodálatos élmény lehetett, már csupán a képek alapján is -- de jól tudom, hogy a valóság azoknál jóval több dimenziós (és nem csak a térbeliségre gondolok). Ilyen tervem amúgy nekem is van. Nem pont annál a tónál, de tulajdonképp semmi nem zárható ki.

    (Az "este 6 és reggel 6" közötti semmilyen fényekről szóló mondatrészt elírtad.)

    Grat!

    ReplyDelete
  2. Ez nekem valami fantasztikus volt, gyonyoruek lettek a kepek. Ha legkozelebb "termeszetkozelben" alszom, megprobalkozom en is ilyen hajnali kepekkel.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!