Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Sunday, January 30, 2011

Séta a hóban

Az újév hektikusan kezdődött, ugyanis elköltöztem. A mostani lakásom nagyon szép helyen, a Mälaren tó partján fekszik, a közelben természetvédelmi terület, kis erdő is van. Nyáron kompjárat visz át a közeli szigetre, ígéretesnek tűnik a fotózás, amikor végre kitavaszodik, de addig még három hónapot kell várni...
A hó az utóbbi napokban nagyon megroskadt, nulla fok körül van a hőmérséklet és egyre gyakrabban bújik elő a Nap, de ez becsapós, mert még két igen kemény téli hónap (igen, itt a március is az) következik, a jég pedig csak április közepén olvad el a vizekről.  A minap viszont már nagyon nem bírtam fotózás nélkül, úgyhogy megsétáltattam a gépet, gondolván, hogy a semminél rosszabb eredménnyel nem jöhetek haza.
A vízparton sétálva szép hosszú árnyékokkal találkoztam és egy remek kis felfordított csónakra is leltem :) olyan jó volt körbejárni, botorkálni a síkos köveken, próbálgatni, hogy lenne a legjobb beállítás. Persze jeges-havas talaj meg csonttá fagyott tóvíz nélkül még jobb lesz, de hát téli fotós jéggel főz, vagy mi.
Hazafelé menet pedig szép fényeket kaptam a környékbeli toronyházak fotózásához: a késő délutáni napsütés megvilágította a házakat és mögöttük a sötétebb felhőfalat, amely előtt fehér apró felhőfoszlányok rajzolódtak ki. Erre rásegítettem HDR-el a felhők kedvéért.



Sunday, January 9, 2011

Icewater

Az idén még nem volt ilyen idő. Jeges, hideg, vékony jéghártyától fénylő, befagyni készülő víz. Az idén a vizek befagyásával egyidőben esett le a nagy hó is, ezért aztán minden befagyott vízfelszínt vastag hótakaró fed, nem igazán fotogén módon. Még a Nap sem sütött ki decemberben, egész hónapban vastag szürke hófelhők takarták a várost. Ma ráadásul olvadt és a jég ilyen szürkés-kásás tócsás foltokban bukkant elő a hó alól. Elég gusztustalan volt. Ezért aztán kukáztam egy még 2008-as képet. Egy kortyot, valaki?

Icewater


Wednesday, January 5, 2011

2010 - összefoglaló és best of

2010-et nem tartom annyira jó évnek fotózás szempontjából, mint 2009-et. Ennek persze több oka is van. 2009-ben megjártam a gyönyörű Norvégiát, valamint kocsival bebarangoltam Dél-Svédországot. 2010 sok változást hozott, egy hosszadalmas munkahely-váltás beárnyékolta a nyár és az ősz nagy részét. De ez az év is tartalmazott fénypontokat: a tavasszal a gotlandi kirándulás, nyáron Malmö/Helsingborg, no és a hagyományos tavaszi budapeszi út, amit remélem, idén is megismételhetek. Pont a budapesti fotókkal kikerültem az Index címlapjára is, ami soha nem látott nézettséget hozott az indafotós galériámnak. És valljuk be, ez jólesett! Ősszel immár másodszor ért az a megtiszteltetés, hogy kedves fotós ismerősöm, Marius Vasiliu meghívása által a bukovinai Toamna la Voronet nemzetközi kiállításon vehettem részt néhány fotómmal.

Az év legjobbjának ezúttal egy fekete-fehér képet ítéltem. Érdekes, hogy viszonylag ritkán csinálok ff-t, de egy all time top 10-be biztosan bekerülne néhány monokróm kép annak ellenére, hogy imádom az erős színeket. Itt viszont a téma különlegessége és az örök szerelmem, a hosszú záridő kombinációja szinte nem is engedett színes változatot.

Szerintetek jó kép nyert? Ráadásnak egy kis gyűjtés 2010, számomra legkedvesebb képei közül.

4750022961_c98c5223b5

>


Monday, January 3, 2011

Reptéren jártam

Nemrégiben fantasztikus élményben volt részem. Egy repülőgépszerelő ismerősöm felajánlotta, hogy bevisz a legnagyobb stockholmi reptér 'tiltott' részeire, a szervizhangárokba, ahol a gépeket pihentetik és javítják. A minap tehát felkerekedtünk és fotós társammal éltünk a meghívással. Életre szóló esemény volt. Amúgyis érdekelnek a repülők, és igazán elsőosztályú idegenvezetést kaptunk, vezetőnk minden kérdésre válaszolt és magától is mesélt egy csomó mindent. A legszédítőbb talán a függőleges vezérsíkhoz való felmászás volt - ki gondolta volna, hogy ilyen magas egy repülő? Izgalmas volt látni a teljesen kibelezett gépeket, ülések és panelek nélkül, mindenhol szigetelés és huzalok rengetege... A fotózással csínján kellett bánni, ezért egy kölcsön G11-el nyomultam (finom kis holmi, kéne), amely nem zavart túlságosan. Persze vakuzni mindenhol tilos volt, és amúgy sem szeretem a vakus képeket, ezért igyekeztem a magas ISO és a még elviselhető záridő határmesgyéjén mozogni. A G11-ben van stabilizátor és nagyon sokat segít, a szokásos 1/60 körüli bemozdulásos határt 1/25 köré simán kitolja és ez bizony nagy segítség a fényszegény környezetekben.


Szintén nagy élmény volt a régi DC-3 utasszállító, 'akit' a veteránok, nyugalmazott technikusok javítgatnak egy félreeső hangárban.Következzenek a képek!