Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, February 24, 2011

Ajánló: Kijevi fotóblog

Vivien egyik kedvenc budapesti fotósom volt - azért csak volt, mert nemrégiben elköltözött és immár Kijevből jelentkezik képeivel. Bár Kijevet nem ismerem és így nem is annyira rokonszenves város, mint Budapest, a képek ugyanazt a minőséget és remek meglátást hozzák, mint a pestiek tették, szóval Vivien képeit továbbra is követni fogom, immár a Kijevi fotóblogon.
A flickr galéria, benne az összes budapesti :)) fotóval is, erre található.


Friday, February 11, 2011

Szerelem

omgEste tizenegy, feküdni készülök. Pokolian hosszú hét közepén vagyok: kedden éjszakába nyúló túlóra volt, szombaton reggel szintén lesz, reggelente alig bírok kikecmeregni az ágyból. Szokatlanul korán vetek vágyakozó pillantásokat az ágy irányába, szóval uccu. Fogmosás, szorgalmasan súrolom a fogakat, az íny se maradjon ki, hallgatom a fogkefe hangját a számban, fzst-fzst-fzst. Közben szokás szerint fel-alá mászkálok a lakásban, ellenőrzöm az ajtózárat, a konyhában a kályhát. Kikapcsoltam? Fzst-fzst-fzst. Nézem a sűrű hóesést a konyhaablakon keresztül. Semmi különös, de pofás kilátás, nini, milyen szépen rárakódott a hó azokra a fenyőkre! Fzst-fzst-fzst. Elgondolkodva bányászok mélyebbre, a bölcsességfogak helyére, közben a fákat nézem, a cukormázszerűen lerakódott hórétegre, és arra gondolok, hogy vajon mikor fogom lefotózni. Holnap meló után mozi, milyen kár, pedig délután sütni fog a nap. Fenébe ezt a sok szociális elkötelezettséget, amikor fotózhatnék is helyette. Vajon hétvégére elolvad? És ha lefújja a szél mind és nem lesz havas fám? Fzst-fzst-fzst. És az ég is milyen szép lilásnarancsrózsaszínes most. Nagy, fogkrémbuborékos sóhaj. Ugye, ma sem fogok korán feküdni, kérdem magamtól. Nem bizony, válaszolja ugyanő. Újabb sóhaj, de már azon jár az agyam, vajon hol lehet az állványtalp, és a miniatűrnél is kisebb konyhámba vajon befér-e a felállított állvány?
Ráharapok a fogkefe nyelére, mint a lázmérő áll ki a számból, a nyelvemet csípi a fogkrém mentolja., de nem érdekel, most mindkét kezemre szükség lesz. Guggolok a szekrény előtt, forgatom az objektíveket, vajon elég lesz a 18-50? Ugyan, csapjunk a lovak közé, jöjjön a 10-20. Harapok, tekerek, szerelek. Próbálom az állványt minél halkabban felállítani, de jó, hogy múltkor megvettem azt a puha szőnyeget a konyhába, hangtompítónak is tökéletes. Húú, de messze is van a gép az ablaktól, hiszen így csak az ablakkeret látszik. Ez így nem lesz jó. Egy kevés fogkrém lecsorog a torkomon, köhögőrohamot kapok, sikerül a fényképezőgép telibeprüszkölése előtt ezredmásodpercekkel elfojtani. Állvány immár az ablaknak támasztva, a gép a kihúzott középoszlopon billeg, nem vagyok normális, szívom a fogamat, azaz a fogkefét, egy kézzel tartom a vállpántot, biztos, ami biztos.  Lássuk, mi lesz ebből! De jó, hogy van LiveView! Hopp, kész is. Ez jó is lesz. Ez a fotózás varázsa, hogy egy pár másodperces kattintás előtt és után mekkora macerát csinál az ember. Óvatosan bemanőverezem az ablakból a berendezést, a hópehely-áztatta gépet az asztalra teszem, az állvány maradhat ott holnapig, a konyha 'közepén', bár középnek nem igazán lehet nevezni azt a négyzetméternyi helyecskét, ahova épp elfér a három láb, na mindegy, szóval ha holnap betörnek hozzám, legalább lesz döbbenet az állványon a konyhában, de az is lehet, hogy a szembeszomszéd fogja azt hinni, hogy éjszakánként hozzájuk kukkolok át.
Kiveszem a memóriakártyát, majd holnap lesz blogposzt, leteszem a rég kikapcsolt laptop mellé, a gépet elteszem, végre lefekhetek! Kiköpöm a fogkrémet, öblítek, megkönnyebbülve teszem helyére a fogkefét, már nagyon untam, de legalább a fogorvosom nem panaszkodhat, hogy nem mosom elég alaposan.
Végre ágyban! Ugye, kedves Réka, még ma este megírom a posztot? Bizonyám, válaszol ugyanő. És itt vagyok, éjfél után öt perccel, mindjárt feltöltöm a képeket, időzítem a posztot és rebegek egy halk imát, hogy holnap hajnalban tudatosuljon bennem egyáltalán, hogy valahol a telefonom ébresztője a Harry Potter betétdalát játssza, immár ötödször, mert hat óra elmúlt.

Snowy Night

Thursday, February 3, 2011

Fotómentő projekt

Néha előtör belőlem a pedáns rendre éhező énem (nálam elég sokat éhezik szegény). Ilyenkor általában katonás rendet rakok a zoknis fiókban vagy név/dátum/szín/összeg szerint szortírozom a két évre visszamenőleg megtartott befizetett számlákat. Amikor már ott tartok, hogy álmatlanul átforgolódott éjszakákat okoznak az elfelejtett mappákban rejtőzködő felesleges dupla meg tripla fotómásolatok, néha a vinyókon is rendet rakok. De ezúttal minden eddiginél nagyobb fába vágtam a fejszém. Elhatároztam ugyanis, hogy az összes flickr-en megjelent fotómat összegyűjtöm egy külön könyvtárba, legjobb felbontásban, nyomtatásra kész, teljesen készre feldolgozott állapotban*, pont úgy, ahogy a flickren jelen vannak.
A flickr galériám az ott eltöltött két és fél év alatt gigászi, 1108 darabosra duzzadt, szóval lesz meló megtalálni minden egyes képet, főleg hogy a mappahierarchiám valahogy így néz ki: C > Képek > Költözés előtt > Régi fotók > EOS350D > Ősz 2007 > Budapest > BP > Városban > Ősszel > Feldolgozott > Papírra > stb. Általában kusza, sokszor áttekinthetetlen összevisszaság és gyakran a legelképesztőbb helyeken találok teljesen váratlan, oda nem illő képeket. A dolgot nehezíti, hogy vaskalapos módon ragaszkodom a Windows fájlrendszerhez és nem vagyok hajlandó átállni az olyan adatbázis alapú szervezőkre, mint a Picasa vagy a Lightroom. Nem tudom megszokni, a windowsos mappás káoszt minden ellenére mégis jobban átlátom, megértem, felfogható az én eszemmel is.
Ami némileg könnyíti a dolgom, hogy nemrégiben minden eddig készült fotómat átmentettem CD meg DVD lemezről külső vinyókra, szóval legalább korongokat hajigálni nem kell. De így is hajtépő meló lesz, főleg hogy sokszor valahogy így néz ki a munkamenet:
- a fotózás végén készítek mondjuk egy mappát a fotózás nevével, ezen belül van egy RAW mappa (teljesen nyers, feldolgozatlan képekkel), egy JPG mappa (ide jönnek a nyomtatásra kész, ps-ben feldolgozott nagyméretű fotók) és egy WEB mappa, ahol az átméretezetteket tartom.
- fogom a RAW-ból átkonvertált JPG-t és kezdek maszatolni vele
- jó esetben maszatolás után mentem a JPG mappába a nagy képet
- átméretezés után irány a WEB mappa.
no de a második lépés elég gyakran kimarad és a RAW fájlon kívül már csak a webre méretezett légypiszok marad. Ilyenkor nyilván újból neki kell futni a RAW-nak és imádkozni, hogy sikerül reprodukálni az esetleg évekkel ezelőtt elkövetett módosításokat. Ami köztudottan gyakran már tíz perccel később sem sikerül.

Időkeretet nem is merek szabni magamnak, de mikorra legyen meg? Valami mégis kéne. Szerintetek? Egy hét? Egy hónap? Fél év?

*nálam ez legjobb minőségbe mentett jpg-fájlt jelent, a tiffel még nem foglalkoztam soha