Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Friday, February 11, 2011

Szerelem

omgEste tizenegy, feküdni készülök. Pokolian hosszú hét közepén vagyok: kedden éjszakába nyúló túlóra volt, szombaton reggel szintén lesz, reggelente alig bírok kikecmeregni az ágyból. Szokatlanul korán vetek vágyakozó pillantásokat az ágy irányába, szóval uccu. Fogmosás, szorgalmasan súrolom a fogakat, az íny se maradjon ki, hallgatom a fogkefe hangját a számban, fzst-fzst-fzst. Közben szokás szerint fel-alá mászkálok a lakásban, ellenőrzöm az ajtózárat, a konyhában a kályhát. Kikapcsoltam? Fzst-fzst-fzst. Nézem a sűrű hóesést a konyhaablakon keresztül. Semmi különös, de pofás kilátás, nini, milyen szépen rárakódott a hó azokra a fenyőkre! Fzst-fzst-fzst. Elgondolkodva bányászok mélyebbre, a bölcsességfogak helyére, közben a fákat nézem, a cukormázszerűen lerakódott hórétegre, és arra gondolok, hogy vajon mikor fogom lefotózni. Holnap meló után mozi, milyen kár, pedig délután sütni fog a nap. Fenébe ezt a sok szociális elkötelezettséget, amikor fotózhatnék is helyette. Vajon hétvégére elolvad? És ha lefújja a szél mind és nem lesz havas fám? Fzst-fzst-fzst. És az ég is milyen szép lilásnarancsrózsaszínes most. Nagy, fogkrémbuborékos sóhaj. Ugye, ma sem fogok korán feküdni, kérdem magamtól. Nem bizony, válaszolja ugyanő. Újabb sóhaj, de már azon jár az agyam, vajon hol lehet az állványtalp, és a miniatűrnél is kisebb konyhámba vajon befér-e a felállított állvány?
Ráharapok a fogkefe nyelére, mint a lázmérő áll ki a számból, a nyelvemet csípi a fogkrém mentolja., de nem érdekel, most mindkét kezemre szükség lesz. Guggolok a szekrény előtt, forgatom az objektíveket, vajon elég lesz a 18-50? Ugyan, csapjunk a lovak közé, jöjjön a 10-20. Harapok, tekerek, szerelek. Próbálom az állványt minél halkabban felállítani, de jó, hogy múltkor megvettem azt a puha szőnyeget a konyhába, hangtompítónak is tökéletes. Húú, de messze is van a gép az ablaktól, hiszen így csak az ablakkeret látszik. Ez így nem lesz jó. Egy kevés fogkrém lecsorog a torkomon, köhögőrohamot kapok, sikerül a fényképezőgép telibeprüszkölése előtt ezredmásodpercekkel elfojtani. Állvány immár az ablaknak támasztva, a gép a kihúzott középoszlopon billeg, nem vagyok normális, szívom a fogamat, azaz a fogkefét, egy kézzel tartom a vállpántot, biztos, ami biztos.  Lássuk, mi lesz ebből! De jó, hogy van LiveView! Hopp, kész is. Ez jó is lesz. Ez a fotózás varázsa, hogy egy pár másodperces kattintás előtt és után mekkora macerát csinál az ember. Óvatosan bemanőverezem az ablakból a berendezést, a hópehely-áztatta gépet az asztalra teszem, az állvány maradhat ott holnapig, a konyha 'közepén', bár középnek nem igazán lehet nevezni azt a négyzetméternyi helyecskét, ahova épp elfér a három láb, na mindegy, szóval ha holnap betörnek hozzám, legalább lesz döbbenet az állványon a konyhában, de az is lehet, hogy a szembeszomszéd fogja azt hinni, hogy éjszakánként hozzájuk kukkolok át.
Kiveszem a memóriakártyát, majd holnap lesz blogposzt, leteszem a rég kikapcsolt laptop mellé, a gépet elteszem, végre lefekhetek! Kiköpöm a fogkrémet, öblítek, megkönnyebbülve teszem helyére a fogkefét, már nagyon untam, de legalább a fogorvosom nem panaszkodhat, hogy nem mosom elég alaposan.
Végre ágyban! Ugye, kedves Réka, még ma este megírom a posztot? Bizonyám, válaszol ugyanő. És itt vagyok, éjfél után öt perccel, mindjárt feltöltöm a képeket, időzítem a posztot és rebegek egy halk imát, hogy holnap hajnalban tudatosuljon bennem egyáltalán, hogy valahol a telefonom ébresztője a Harry Potter betétdalát játssza, immár ötödször, mert hat óra elmúlt.

Snowy Night

10 comments:

  1. Ez egy nagyon kellemes post... :) szeretem az élet komikumát, főleg ha happy end a vége.
    Köszi!

    ReplyDelete
  2. Jó kis post :-)
    Viszont, ahogy a képet nézem, megérte.

    ReplyDelete
  3. Nagyon tetszett az írás, így képpel együtt, azaz fordítva. :)

    ReplyDelete
  4. háháááá
    de szeretem az ilyen posztokat :) Jó pihenést majd, ha... :)

    ReplyDelete
  5. Remek írás, remek fotó...Gratula

    ReplyDelete
  6. Remek írás,ahogy az összes többi! Szeretem olvasni a blogodat.

    ReplyDelete
  7. Nagyon vidám, élvezetes post lett, a képet pedig nagy kár lett volna kihagyni, ritka gyönyörű hangulata van.

    ReplyDelete
  8. Egy ideje már bóklászok nálad. Jó itt.

    ReplyDelete
  9. Azért úgy te se vagy százas, azt ugye tudod:) (Pozitív értelemben..)
    Nekem nagyon tetszett, kíváncsian vártam mi fog kikerekedni ebből a sztoriból.
    Én is imádom a 10-20-at de amikor ekkorát torzít azt nem csípem, de hangulatos lett a végeredmény!
    A lelkesedés meg tiszteletre méltó szerintem.

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!