Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, April 27, 2011

Cserkófák!

Nem, nem új majomfajt fedeztem fel a dzsungelben, hanem a stockholmi cseresznyefákhoz volt szerencsém. A város központjában lévő kis parkok egyikében áll néhány tucat japán cseresznyefa, amelyek virágzása minden tavasszal tömegeket vonz. A stockholmiak testületileg kivonulnak megtekintei a rózsaszín, habos-babos csodát. Nekem ez a harmadik tavaszom itt, de tavalyelőtt és tavaly valahogy elmaradt, nem figyeltem. Most is majdnem lekéstem, de szerencsére szinte a tökéletes napon sikerült elcsípnem őket: a virágok teljében voltak, és egyetlenegy szirom sem hullott még le a földre. A 450D volt velem, kizárólag a 85/1.8-al. A Sigma 70-300 is a táskában volt, de valahogy nem volt annyi fény, hogy használjam, meg pont jó volt a 85mm. Velem volt a G11 is, ki is próbáltam a makrózást, de nem az én világom - a makró üzemmód csak 28mm-nél működik, ezért aztán minden torzul, meg a bokeh sem az igazi. Nem értem azokat, akik kiskompaktból csodálatos makrókat hoznak ki. Amikor megérkeztem, erősen borús volt az idő, sőt az eső is esett - de a virágtenger alatt száraz maradtam. Egy félóra után viszont kisütött a nap és kaptam néhány remek ellenfényes-rózsaszínvirág homálybokeh képet. A kedvencem a sorozatból talán az utolsó darab. Ez a középkorú asszony elmélyülten tolta a biciklijét, a látszattal ellentétben nem pózolt nekem, hanem mozgás közben kaptam le és bár egyenesen az objektívbe néz, nem nagyon vette észre, hogy fotózzák, egyébként errefelé az emberek amúgysem annyira érzékenyek az ilyesmire, mint Magyarországon. Valamiért szimpatikus nekem a kép, talán mert annyira hétköznapi és mégsem.  A leghíresebb cseresznyefák talán Washingtonban állnak, a 3750 Yoshino fajta cseresznyefát a japán állam ajándékozta Amerikának 1912-ben (ó, ha tudták volna...). A washingtoni szuvenírek tetemes részét rózsaszín cseresznyefavirágos apróságok teszik ki. A legszebb képeket az idei washingtoni cseresznyevirág-fesztiválról erre találjátok. 



Sunday, April 10, 2011

Kis hírcsokor

- Végre megérkezett a tavasz Stockholmba. Gyönyörűséges sétán voltam ma, több mint tíz kilométert gyalogoltunk a fotós kolléganőmmel. Közben piknikeztünk egyet, meg a sétáló tömeg nagy gyönyörűségére félórát kúsztunk-másztunk a krókuszmező közepén, ezt hoztam nektek, ni:
Réka: krokusz02w
Nem is rossz a G11 bokeh-je, mi? Tele állásban, macro üzemmódban készült, sima JPG, kis levels igazítás. Igazán elégedett vagyok vele. Summa summárum, 13 órától este hétig voltunk a levegőn (le is késtem a mosást), ma estére nem kell majd altató. Körbejártunk egy hosszú tóöblöt és egy kis tavat és élveztük az első tavaszias napot. A hó csak nemrégiben olvadt el, és az árnyékos helyeken még mindig van egy-két, egyre feketébb és gyászosabb kupac. Már a csúszásgátló (itt nem sóznak) homok és sóder összeporszívózását is megkezdték, igaz, ide a külvárosba csak május közepén érnek el, de most már mindegy is, havazni csak nem fog többet. Minap elég elkeseredetten nyugtáztam, hogy árpilis derekán HÓVIRÁG nő a házak tövében, mikor Magyarországon már zöldellnek a fák... de a mai krókuszrengeteg megnyugtatott, és jövő héten a zsengébb bokrokon is kipattannak a rügyek, akkor meg már tényleg sínen vagyunk.
- Még februárban hívott fel egy illető, hogy szeretné egyik képemet felhasználni az új arculatot kapó Budapest kártyán. El is adtam neki a fotót, és a napokban megjelent a kártya, így néz ki, ni:
card_48h_walking
Négyféle kártya van, az összes nagyon jól néz ki, sikerült eltalálni a dizájnt, tetszik, világos, friss, üde és modern. És sehol egy Lánchíd, míg a szem ellát!
- Megújult a rekafoto.com - az utóbbi időben egyre több megkeresés érkezik, főleg svédektől, hogy vásárolnának képeket, ezért aztán hozzáadtam egy menüpontot az oldalhoz, ahol képrendelési információk vannak. Idővel akarok egy svéd aloldalt is, workshopokkal, de az még a jövő zenéje. Mindenesetre frissítettem a kezdőlapot, világosabb lett minden, korszerűbb lett a dizájn. Plank Ádám ezúttal is villámgyorsan dolgozott és szinte gondolatolvasó módon követte a hebehurgya kívánságlistát. Lájkolom! Nézzetek be a főoldalra, nagyon tetszik a nyitókép, nektek is? :) A Kapcsolat meg a Linkek oldalra még kerül valami halvány áttetszőségű háttérkép, hogy ne legyen olyan csupasz-szürke az egész, amúgy meg egyelőre készen van az elképzelés.
reka_w- Végül pedig készült egy új önportré, a kedvenc szemüvegemmel (mármint csak egy van nekem, de szeretem) és valamiért almával, amitől úgy nézek ki rajta, mint egy tanítónő. Meg akarom lőni ugyanígy, csak a 450D-vel és mondjuk a 10-20-al szerelve. A fotó a G11-el készült (új kedvenc játékszer), állványról, hála az elforgatható LCD-nek igen könnyű vele önöket lődözni :) mit szóltok, hogy nő a hajam!


Saturday, April 2, 2011

Séta a Királyi Operaházban, bevetésen a G11

Szerdán az operában voltam és a jeggyel együtt kaptam egy ajándékutalványt egy idegenvezetésre az operaházban. Kolléganőmmel együtt felkerekedtünk és elmentünk a mai vezetésre. Roppant érdekes volt, jártunk a királyi lépcsőházban, ahova a közönséges látogatók soha nem járnak, a régi öreg királyné pihenőszobájában, ahol a felvonások között visszavonult szunyókálni, beültünk a legdrágább helyekre a nézőtéren és meglátogattuk a kulisszákat is. A stockholmi operaház persze messze elmarad a budapestitől, ami a díszítést és a szépségét illeti, de így is csodás élmény volt. A képek szokás szerint az Indafotón vannak, kattintásra rövid magyarázattal.
Fotózáshoz az új G11-em volt velem, tökéletes választásnak bizonyult, mert nem volt idő obicserére, kapkodásra. A kézből lőtt képeket manuális módban: ISO400, f2.8-f4 és 1/20-1/200 beállításokkal lőttem. A 2.8-ról induló fényerő, a kényelmetlen helyzetekben forgatható LCD, az 1/20s záridőnél pengeéles képet eredményező beépített képstabi mind megkönnyítették a dolgomat. A színekkel, kontraszttal elégedett vagyok, az élesség és a zajmentesség pedig minden eddigi kompaktot messze felülmúl. Teljes nagylátón erős a hordótorzítás, de ezt csak a párhuzamos vonalakat tartalmazó képeken lehet észrevenni. Az egyetlen negatívum, hogy az LCD valamiért hihetetlenül szépnek mutatja a képeket és ezt a fényességet nem lehet elérni a számítógépen. Ezt Ken Rockwell is említette a G10-el kapcsolatban.
Következzenek a képek!