Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Sunday, May 1, 2011

Tavaszköszöntő, avagy Valpurga éjszakája

A svédeknél nagyobb napimádó nép talán nem is létezik. Amíg Délen éltem, nem igazán értettem, miért vannak ennyire oda a fényért és a melegért, de amióta Stockholmban élek, jobban megértem. A hosszú és sötét tél után tényleg megváltásként érkeznek a hosszú nappalok, egészen más értéke van az első rügyeknek, virágoknak. Ezért aztán nyilván évezredes hagyományai vannak a tavaszköszöntésnek is, amikor beköszönt a szép idő. Egy ilyen ősi hagyomány a Valpurgis éjszaka, avagy Valborg, ahogy itt hívják. Aki olvasta a Nils Holgerssont, az emlékezhet, hogy a falukban mindenütt hatalmas máglyákat gyújtanak ilyenkor, a falu apraja-nagyja körégyűl, zenélnek, mesélnek, mulatnak, és a falvak egymással versenyeznek: kinek a máglyája nagyobb, kinek a tüze csap nagyobb lángokat az ég felé. Ez a hagyomány mit sem változott a mai napig. A svédek testületileg kivonulnak megnézni a helyi máglyát, koccintanak és örül a fejük, hogy immár hivatalosan is itt a tavasz. A máglyák az utolsó téli hideget, az utolsó hófoltokat hivatott elűzni, de jelképes feladatán kívül praktikus haszna is volt: mivel hagyományosan május elsején engedték ki a jószágot a legelőkre, a valborgi máglyák fényével ijesztették el a környékről a farkast. (Ez utóbbit ma tanultam, az ünnepi beszédben említették.) Madelene kolléganőmmel nagyon kellemes napunk volt: először megnéztük (sokadszorra) a cseresznyefákat, megállapítottuk, hogy már az utolsókat rúgja a virágzás, utána jól bekávéztunk és elvonultunk a Skansenre (az oridzsi), ahol a 'hivatalos' stockholmi máglya van. Még sosem voltam igazán Valborg ünneplésen, szóval izgalmas volt! Előtte gyönyörűséges kórus énekelt, majd egy irgalmatlanul hosszú és unalmas beszéd következett, és kilenc után nem sokkal végre meggyújtották a máglyát! És itt vannak a képek is róla, sajnos fordított sorrendben, de másképp nem akart együttműködni az Indafotó. A gép ismét a G11, nem panaszkodhatom, a képstabi és a 2.8-ról induló fényerő tette a dolgát. JPEG-ben fotóztam és a képeken semmi szín- vagy kontrasztmódosítás nincs, csak átméretezés, utóélesítés és néhol (de nem minden képen) zajszűrés. Van közte ISO800-on készült kép is és igazán nem mondhatom, hogy zavaró lenne a zaj. Időközben arra is rájöttem, hogy a Ken Rockwell által is említett problémára, miszerint az LCD-n gyönyörű élénk kép a számítógépen már kevésbé ragyogóan jelenik meg, mi a megoldás: a Levels jól irányzott alkalmazása! Főleg a jobboldali csúszka a fontos. Ezeknél a képeknél erre nem volt szükség, mert a kék óra+tűz kombó szép kontrasztos színes képeket eredményezett.
A Valborg mindenütt hatalmas ünnep az országban. Mivel hagyományosan ezen az éjszakán rúgnak be először a tinik, nem sokat ücsörögtünk, hanem korán hazaindultunk, hogy a legdurvább jeleneteknek ne legyünk tanúi.
Végül pedig egy kis nosztalgia: a hagyományos tavaszköszöntő ünnepély régi alma materem, a lundi egyetem parkjában. A maturált véndiákok hagyományos fehér sapkájában (nekem is van valahol) mászkálnak, énekelnek, boroznak, nyílik a magnólia, itt a tavasz.

Amit énekelnek, az az egyik legismertebb svéd népdal, egy igazán szép változat itt hallgatható meg:

Boldog és szép fotókban gazdag tavaszt minden kedves olvasónak! :)

No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!