Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, June 30, 2011

Spontán poszt, kommentből - élmény a hétkerben

edaniel kommentjére kezdtem válaszolni a budapesti poszt alatt, aztán rájöttem, hogy inkább posztban írom le. Budapestet nem utolsósorban a gyönyörű épületek miatt szeretem. Anyámnak vettem valami fonalat, illetve magamnak vettem, hogy köthessen belőle nekem sálat. A bolt a hétkerben volt, egy öreg ház legfelső emeletén, egy lakásban. (Nagyon helyes volt amúgy, polgári lakás egyik szobájában szépen berendezett kis bolt, gyönyörű rend, termékminták.) Egy olyan fonalat választottam, ami nem volt lemotringolva, hanem ilyen nagy ipari tekercsen volt. Kb negyedóra volt, amíg a csaj lemotringolta a kért mennyiséget, addig a géppel a kezemben mászkáltm a lépcsőházban. Az ötemeletes gangos háznak három oldala állt, negyedik oldalán nyitott volt és egy jellemző hétkeres foghíjtelekre nyílt, ahol parkoló volt, vagy építkezés, vagy mindkettő egyszerre, már nem is tudom, mi. Amikor kiértem a gangra, szó szerint elszédültem és meg kellett kapaszkodnom a korlátban, annyira váratlanul ért a látvány. Velem szemben nyitott volt a ház, a szemben lévő hosszú oldal hiányzott és helyette elképesztő kilátás nyílt a városra. Láttam a Zsinagóga tornyait, a Gellért-hegyet a Citadellával és a Szabadság-szoborral, közben pedig a háztetők, kémények rengetegét. Hosszú percekig szinte földbe gyökerezett lábbal álltam és csak néztem 'ki a fejemből'. Mint mondtam, bementem a bolt-lakásba és megrendeltem a motringomat, majd felfedezőútra indultam a lépcsőházban. Hamarosan megtaláltam a hátsó cselédlépcsőt, amely sokkal festőibb volt, mint az elülső, art deco stílusú, még-nem-festői-csak-kiábrándító állagig lepusztult és meglhetősen fantáziátlan főlépcsőház. Mindig is vágytam arra, hogy egy valódi, romos, mállott salétromos cselédlépcsőt láthassak (igen, én is látom ezt a mondatot) és a déli tűző napfény ellenére is kattogtam egy kicsit. Hiányoltam a 10-20-ast a szűk térben, de ő aznap szabadnapos volt és Gyömrőn hűsölt a Kata zsebében. A kilátást sem lehetett kihagyni, bár az erős nap szinte lehetetlenné tette az érdemi fotózást. A foghíjtelken álló házmaradványról készítettem egy remélhetőleg festői részletet, a mellette lévő építkezésen dolgozó, épp tízóraiját fogyasztó munkásról viszont már röstelltem csenni egy lesifotót. 




No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!