Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, August 15, 2011

Kirándulás - Mariefred, Gripsholm

Szombaton végre sor került egy kirándulásra, amelyre már vagy két éve vágyakoztam. Általában a Google térképen és a flickr-en szoktam nézelődni érdekes kirándulóhelyek után, és nem sokkal Stockholmba érkezésem után felfedeztem ezt a képet:
Gripsholms Slott
A képen Gripsholm kastélya látható, amely az egyik legjelentősebb épület az országban. Mostani formáját Gustav Vasa államalapítótól kapta a 16. században. Vasa a legnagyobb svéd király, de azzal, hogy behozta az országba a reformációt, a svéd történelem legnagyobb kultúrkatasztrófáját követte el. Az egész országban temérdek kolostort, templomot és egyéb értékes épületet romboltatott le, többek között az eredeti Gripsholm kastélyt. (A középkori illuminált bibliák lapjait előszeretettel használta fojtásnak mindenféle ágyúkban. No de lapozzunk!) Később a kastély egy egész sor királyi kegyvesztettnek szolgált száműzetési helyként és börtönként. Pár év letöltendőt én is elfogadnék itt! Magától a fotótól nem voltam elragadtatva, de azonnal tudtam, hogy ez a kastély nekem KELL, már persze képen :) Tavaszi fotó a kastélyról és a környékről:
Gripsholm
 

Hamarosan felfedeztem, hogy a Stockholmtól nyugatra 65 kilométerre fekvő nevezetességhez antik gőzhajó is közlekedik. A múlt héten M. kolléganőmmel és fotós barátosnémmal elhatároztuk, hogy eltöfögünk ide. Délelőtt 10-kor indult a gőzös, egy szép kis, bő 100 éves hajó, amely arról nevezetes, hogy a világon leghosszabb idő óta fut az eredeti útvonalán - már eredetileg is a Stockholm-Mariefred szakaszra építették. Az összes eredeti berendezés megmaradt és tip-top állapotban van. A gőzgép meglepően halk és a hajó kis mérete révén emberi léptékű volt az út, vízközelben ringatóztunk, hallottuk a vizet, éreztük az illatát - nem úgy, mint a szigetszerű hatalmas óceánjáró kompokon, ahol azt sem érzed, hogy hajón vagy. Igazán idilli dolog volt.
Rögtön indulás után persze jólnevelt svédek módjára sorakoztunk a kávéspult előtt, ami később jó ötletnek bizonyult, ugyanis a vonuló felhők és a hatalmas víztömeg között, a menetszéllel együtt, bizony hűvösre fordult a levegő és jólesett szorongatni a forró papírpoharat. Szombatra 20-21 fokot mondtak és annyi is volt, a bodros felhőkön átszűrődő napfénnyel együtt a lehető legtökéletesebb kiránduló- és fotós idő volt. Három és fél órás út után érkeztünk meg a festői Mariefred városkába, amelyet leginkább talán Szentendréhez lehetne hasonlítani. A kikötőből rögtön pazar kilátás nyúlik a várra, de a fotózást nehezítette a déli napsütés, a kikötőből pedig már egyenesen ellenfényben volt az épület. Nem esett könnyű fotózás, de megpróbáltam kihozni a lehető legtöbbet a fényekből. Többnyire a G11-et használtam, de jól jött a 10-20 Sigma is, amikor a leglátványosabb anzikszot, a kastély felől elénk táruló Mariefred látképét fotóztam. A városka fürdött a napfényben és az ezernyi tavirózsa szép struktúrát adott a víztükörnek. A felhők pedig végig mintha rendelésre parádéztak volna az égen, hurrá!
Réka: Mariefred 1
Réka: Becsillant!

A kastélyt körbejárva leheveredtünk a fűbe és csak nagyon nehezen indultunk tovább, annyira nyugalmas és kellemes volt a délután. A séta a belső udvarra vezetett, ahol két nagyon menő, vicsorgó vaddisznókan formájába öntött díszágyút találtunk, meg valami pici kis lakópalotát, ahol a jelek szerint lakik valaki! A Kan és Koca névre keresztelt ágyúkat a 16. század végén zsákmányolták az oroszoktól. Az épületben érdekes volt, hogy az alapjánál mindenüttt látható volt a szikla, amelyre épült. A kastélyról találtam egy filmet, kiegészítésként a fotókhoz. Nem egy Francis Ford Coppola alkotás, de elég jól bemutatja az épületet. Mindig elfelejtem, hogy a G11-el filmezni is lehet, pedig én is készíthettem volna valami menő kis mozgóképet a helyről.
A kastélykert hihetetlenül szép volt, és volt valami a fényekben, ami az őszre emlékeztetett és elképzeltem, milyen szép lehet itt ősszel a sárga falevelekben bokáig gázolva, vagy télen, amikor mindent beborít a zúzmara... Ide még visszatérek, az bizonyos. A gőzhajó sajnos csak szeptemberig közlekedik, de jár a vonat is és egy téli reggelen talán még egy rózsaszín, havas-deres napfelkeltét is ki lehet fogni... Nagyon beleszerettem ebbe a kis helybe és bizonyára visszatérő vendége leszek a városnak és a kastélykertnek.
A szintén 3.5 órás visszaút szintén ideálisan telt az immár lágy délutáni napfényben. Oda- és visszaúton egyaránt gyönyörű kis szigetecskék szegélyezték az utunkat, és rengeteg szebbnél-szebb nyaralót láttunk. Szinte mindegyik előtt kint van a zászlórúd, rajta a svéd zászlóval itteni szokás szerint. A szigetvilági nyaralók igen drágák és igen népszerűek, de akinek nem telik nyaralóra, az is, amikor csak lehet, kihajókázik valamelyik szigetre fürdeni és napozni a napsütötte sziklákon. 

Réka: Szigetvilági idill

Végül pedig hadd mutassak néhány álomszép képet arról, milyen lesz ez a hely télen. Hát nem varázslatos?  

Schweden-03
Sweet Mariefred





Monday, August 8, 2011

Születésnap

unboxing03Még nincs, de nővérem volt olyan előrelátó és idejében feladta az ajándékomat, hogy biztosan ideérjen. Ennek az előrelátásnak köszönhetően bő két héttel korábban vehettem kézhez a csomagot. Szerintetek vártam vele?
Unboxing közben virulva. Mi volt a dobozban? Az áhított, nőcis, dizájnos, Európában szinte fellelhetetlen stílusú fotós táska.

Wooo-Hoooooooo!!!!!



Tuesday, August 2, 2011

A város felett

Amikor Májusban Pesten jártam és egy romos bérház gangjáról váratlanul ráláttam a városra, nos az az élmény sokáig fog élni bennem. Milyen lehet tehát az, amikor az ember a munkája révén naphosszat a legmagasabb háztetőket járja és ráadásul még fotózni is szeret? Az eredményt újból Zoli barátom szolgáltatja, aki a fortepan projekttel párhuzamosan publikálja a város felett készült fotóit. A színvilág egységes és meghökkentő, egyrészt régi képeslapokra hajaz, másrészt rögtön nagyanyám régi szovjet sztereoszkópja jutott eszembe, amelyhez szentpétervári diák voltak, illetve vannak. Rengeteget néztem azokat a képpárokat, és az ő kicsit fakult, de még mindig hihetetlenül élénk és meleg színviláguk jut eszembe ezekről a képekről is.



Zoli így fejezte be levelét: 'ja, és néhányan nem tudják beazonosítani a helyszíneket, de sőt az országot sem - szerinted hagyjam meg őket ebben a kétségben? :)'
Szerintetek? Mondjuk engem is meghökkentett a sok szokatlan nézőpont, de azért szerintem egy kis nézelődés után a legtöbb helyszín felismerhető.