Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, December 31, 2012

Újévi kötelező

Karácsonykor hozzám képest rendkívüli módon offline állapotba helyeztem magam, ami annyit tesz, hogy csak napjában 5-6x frissítettem a Facebookot, és inkább a családdal töltöttem azt a néhány napot, ami az idén jutott karácsonyi szabadság gyanánt. Egy újévi összegzés azonban segít kizökkenni a punnyadásból és talán az agytekervényeket is megmozgatja, mivel az egyetlen intellektuális munka az ünnepek alatt egy vámpírzombis thrillerregény olvasásában merült ki.

A blogon és Facebookon tartottam egy szavazást, hogy melyik legyen az év legjobb fotója. Mivel mintegy öt szavazat érkezett és mindegyik más fotóra, úgy döntöttem, hogy eltörlöm a legjobb fotó kategóriát és inkább egy összegzést tartok - nem feltétlenül a legjobb fotókkal, hiszen ki tudná azt eldönteni? -, hanem azokkal a képekkel, amelyek a legjobban ábrázolják az elmúlt, rendkívül eseménydús évet és amelyekhez a legkedvesebb emlékek fűződnek. Havi bontás következik.

Január Az újév első hajnala rögtön egy fotózással kezdődött: január elsejére esett az év talán egyetlen zúzmarás reggele. Piszok telünk volt, alig esett hó, hidegek se nagyon voltak, szóval résen kellett lenni, ha az ember foga téli tájra fájt. A január-február egyébként általában fotószegény hónap nálam. 

The First Morning

Február Az enyhe és csapadékmentes télből hamar lett tavasz, már amennyire itt egyáltalán kitavaszodik. Februárban már érezni, hogy rohamosan hosszabbodnak a napok - mivel nyáron szinte végtelen hosszúságúak a nappalok, a kora tavaszi hosszabbodás sokkal látványosabb és meredekebb, mint Magyarországon. A változást nagyon sok napsütéses nap kísérte, ezért nagyokat lehetett sétálni a hómentes, száraz utcákon és ezt ki is használtam. A hónap egyik fénypontja egy óvárosi séta volt, melyet a városnegyed szívében található menhely alapítvány kávézójában fejeztünk be fotóstársammal. Itt remek "afternoon tea-t" szolgálnak fel és a bevétel az alapítványt segíti. A kávézó egy barokk ház emeletén van, kilátással az óváros legszebb terére. Mindenkinek ajánlom, aki erre jár.

A Cuppa
Március A tavasz első hónapja errefelé még kőkemény téli időszak, azonban az idei március a február hű folytatásaként további verőfényes napokkal és zsugorodó éjszakákkal érkezett. Ezen a fotón a legeslegutolsó jégtábla sodródását örökítettem meg, rögtön a hó elején - a jégzajlás több mint egy hónappal korábban érkezett a tavalyhoz képest.


Április Áprilisban két remek utazást is tettem - A.-val Lübeckben töltöttük a húsvéti ünnepeket, ahol csodálatos előadásban láttuk Bach János-passióját, sétáltunk a városban, dideregve élveztük Travemündét, kávéztunk a Niederegger cukrászdában és töméntelen halat és kolbászt fogyasztottunk. Ja és fotóztam is egy csöppet! Aztán hó végén jött az áhított budapesti út, a felejthetetlen lépcsőház szafárival, a lehető legjobb társaságban - köszönet Anitának és Csutkának érte. No meg a gondnok bácsinak, aki Horthy egykori palotáját tárta fel előttünk teljes és szomorú szépségében.
Holstentor
Travemünde
Budapest, Matild Palota
Clouds Over Budapest

Május Ez a hónap itt a legszebb tavasz ideje. Ilyenkor bomlanak a rügyek, zöldülnek a fák, nyílik az orgona és a rododendron, no meg a svédek nagy kedvence, a tulipán. Édesanyám egy hétvégére meglátogatott és elhajóztunk egy csodaszép kis szigetre, amely nemzeti park, és gyönyörködtünk a friss zöldben és a ritka orchideák szőnyegében. Emlékszem, akkor pont kitört a lumbágóm és alig bírtam járni. Aztán hó végén felfedeztem magamnak a botanikus kertet, ahol temérdek virág nyílt és a teleobjektívek alig győzték a sok bokeh-t.
Ängsö National Park
Springtime In The Park
Június A nyár esősen és hűvösen indult, amit egy fotós nem bán, hiszen ekkor gyülekeznek az égen a legjobb, legbodrosabb felhők. A svéd nyári felhők világhírűek, hatalmasra bodorodnak és szinte minden napra jut valami égzengés. A Sentinel című fotóm eddig az egyik leglájkoltabb a Facebookon. Közvetlenül a panelnegyed tövében készült, ahol akkoriban laktam. Stockholmban soha nem kell messzire fáradni, hogy közel kerülj a természethez. Június 6 a svédek nemzeti ünnepe, és mivel a többszáz éves békének és ezeréves függetlenségnek hála nem igazán van mit ünnepelniük, ez amolyan setesuta ünnep, amiért senki sem lelkesedik túlzottan: a svéd zászlót és a 16. századi királyt, Gustav Vasát ünneplik, aki bevezette a reformációt és ennek során felégette a kolostorokat és az illuminált kódexeket ágyúfojtásnak használta. Én inkább kihagytam az efölötti örvendezést és A.-val elhajóztunk a közeli Sandhamn szigetre, amely a svédek áhított üdülőparadicsoma. Csodás kis hely, meg kell hagyni!
Sandhamn

Június-július A nyár egy skonei utazással folytatódott, ahol körbejártuk az országrész nevezetességeit és kedvencemhez, a Krapperup kastélyhoz is ellátogattunk. Belefért még két nap Koppenhágában, ahol természetesen nem hagytuk ki a fantasztikus Rosenborg kastélyt a dán koronaékszerekkel. Visszatérve Stockholmba eljutottunk a szigetvilágba is, ahol A. szüleinek nyaralója van. Csodás hely, és épp ezért nem értem, hogy a svédek miért csak a 2-3 nyári hónap alatt használják a nyaralójukat. Ha nekem lenne, leszigetelném és télen is kijárnék.
Ales Stenar
Summer night's dream

Augusztus-szeptember Augusztusban összesen két fotót töltöttem fel és szeptemberben egyet sem - természetesen a lakáskeresés miatt. Mint várható volt, lejárt a szerződésem és október elsejétől új lakásra volt szükségem. Szerencsére találtam, de ezt két hónapig sok keresgélés és rohangálás előzte meg, ami minden időmet lefoglalta. És augusztustól elkezdtem az edzést is, ami az időm hátralévő részét emésztette fel. Egy panoráma azért belefért!
Brunnsviken Panorama

Október Az őszi levelek fotózása szerencsére nem maradt el, a fák voltak oly szívesek megvárni, hogy beköltözzek az új cuki lakásba. Az őszi fotózást először kombináltam hosszú záridővel és kék órával - de semmiképpen nem utoljára! Október végén meglátogattak a szüleim és felmentünk a Kaknästornet kilátóba, ahonnan a szép őszi látkép készült.
Årstaviken runt
Strömmen
Self
Stockholm

November-december Ezek a hónapok a sötétség és a karácsonyi készülődések miatt hagyományosan szintén nem fotókban gazdagok, de megörökítettem az új őrületet, a mézeskalács díszítést, és a Skansen karácsonyi vásárára is eljutottunk. Az évet pedig egy roppant klisés, de hangulatos karácsonyi fotóval zárom. A december örökre arról lesz emlékezetes, hogy hó elején aláírtam a saját lakásszerződésemet.
Hungarian Gingerbread Cookies
Skansen
The Magic of Christmas
2013 Többen jelezték, hogy szeretnétek továbbra is technikákról, tippekről olvasni. Erre azt szoktam válaszolni, hogy a módszereket, amelyekkel fotózom és utómunkázok, már leírtam az előző blogban és azóta nem sok újdonságot vetettem be. Azt veszem viszont észre, hogy több link nem működik, vagy eltűntek a képek a bejegyzésekből. Ezért a jövő évben megpróbálom átdolgozni a régi fotós posztokat és újrapublikálni őket, friss linkekkel és képekkel. A blog egyébként átvedlett énblogba, ezért több lesz a Svédországról szóló, nem fotós bejegyzés is. Februárban költözöm be a saját lakásomba, amelyik még sokkal cukibb, mint a mostani - képcunami várható. A költözés fotós szempontból is tökéletes, hiszen mire elrendezkedem, pont elolvad a hó és kezdődhet a tavasz.
Mindenkinek köszönöm a látogatásokat, a hozzászólásokat, szeretettel várlak titeket jövőre is. És kívánok sikerekben, boldogságban, egészségben és legfőképpen szép fényekben gazdag újesztendőt!


Wednesday, December 12, 2012

Hungarian Gingerbread Cookies
... én pedig alig látok ki a munkából. Persze szombatra mondanak locspocs időt és pluszfokokat, hogy véletlenül se tudjak egy jót mászkálni a félméteres hóban, ami eddig esett. A fotózás varázsa iránt teljesen közömbös, kőszívű főnök kerek perec kijelentette, hogy szó se lehet szabadnapról. Bezzeg, aki "betegen" üdül otthon, azt nem zaklatják. Na mindegy... majd egyszer. Mindenesetre az irodában is jó ücsörögni és nézni, ahogy hull a hó, de olyan sűrűn, hogy az udvar túloldala már nem látszik a förgetegtől.
A karácsonyi hangulat megvan, Moha receptje szerint gyönyörűséges mézeskalácsot sütöttem, A.-nak nagyon ízlett, nem győzte dicsérni. (Külön előny, hogy én egyáltalán nem szeretem a mézeskalácsot, a puszedlitől pedig egyenesen iszonyodom ez a recept pedig a kettő keveréke, szóval nem okoz gondot, hogy a diéta miatt nem szabad nassolnom.)
Vasárnap voltunk cirkuszban, a cégtől kaptam két ingyenjegyet, mivel mi vagyunk a "hivatalos médiapartner". Lelőttek egy nőt! Valami számszeríjas mutatvány volt, a lujza egy rizspapír mögött vonaglott és őt kellett eltalálni a nyíllal, illetve hát nem kellett volna, mégis sikerült. Az esti lapok harsogva hozták le a hírt, miszerint "hasbalőttek egy nőt", a cikkből pedig kiderült, hogy a csípőjébe fúródott be 1 centire a nyíl, az íjban ugyenis biztonsági okokból csak annyi erő van, hogy kilője a nyilat, de egy almát sem tudna átlyukasztani. De persze az izgalom megvolt.
Az előadás előtt sétáltunk egy nagyot a környéken. Napos idő volt és a hófödte mezőről szállt fel a jégpára. A fotó alját tehát nem én maszatoltam el, hanem tisztán látszik, hogy ahol a jégpára elterjedt, addig terjed a zúzmara is a fák alján meg a kórókon. Este ismét kegyetlen hóvihar keletkezett, de csak a cirkuszból való kijövetelünk és a buszmegálló elérése közötti húsz percben.

snow

Az ország egyébként egy blogbotránytól zeng - nem, nem én okoztam. Egy itteni "Survivor"-győztes, egyben rendőr B-celeb írt valami olyasmit, hogy az ideérkező menekültek, amennyiben bűnözésre adják a fejüket, részesüljenek azonnali kitoloncolában. A píszí szentföldjén ezt persze óriási felhördülés, rasszistázás és nácizás fogadta, legalábbis a sajtó részéről (a kisember pedig kussolt és bólogatott), a bloggercelebrendőr pedig másnap sűrű bocsánatkérések között kinyilatkozta, hogy nem is gondolta komolyan az egészet és hibázott és bocsi. Erről aztán eszembe jutott, hogy vajon Magyarországon mit szólnának egy olyan javaslathoz, hogy NE toloncolják ki azt a menekültet, aki a bevándorlási hivatal által bérelt kastélyszállóban drogkereskedésre, lopásra, késelésre és zavargásra adja a fejét? Szerintem a magyarok egyáltalán nem is értenék a kérdést.


Monday, December 10, 2012

Best of 2012

A szokásos szavazás: kommentben a poszt címét kérem szépen itt vagy a Facebookon. Melyik a győztes? A szavazás december 15-ig tart, ezután ismertetem a nyertest és a saját kedvencemet is :)


Tuesday, December 4, 2012

Micsoda nap!

Persze a közepén kezdem: ma (hétfőn) aláírtam a végleges lakásszerződést, egy gyönyörű 51 négyzetméteres garzon büszke főbérlője leszek, természetesen a február elsejei költözés után képek garmadával fogok tovább dicsekedni a lakással. Aki olvasta a Határátkelős posztomat a stockholmi lakáskeresés keserveiről, az átérzi, mekkora dolog ez. Hatalmas szerencse, rengeteg rámenősség és a csillagok általános jótékony együttállása kellett ahhoz, hogy négy és fél év után végre saját lakásom legyen. Máris sokkal jobban szeretem Stockholmot :)
Minden azzal kezdődött, hogy egy évvel ezelőtt kaptam egy fülest, hogy van a munkahely közelében egy lakáscég (építtető-kivitelező-tulajdonos-bérbeadó), akiknél nem a szokásos 5-6-7 éves előjegyzési lista érvényes, hanem tetszőlegesen válogatnak megfelelő bérlőt a jelentkezők közül. Állítólag előnyben részesítik a környékbeli nagy cégek dolgozóit. Be is küldtem a jelentkezést és egy éven át rendszeresen zaklattam szegény tisztviselőt, hogy van-e már nekem lakás, van-e már nekem lakás. Egy évig kaptam a nemleges válaszokat, míg egy szép októberi reggelen jött az e-mail, hogy volna egy lakás, van-e kedvem megnézni. Naná, hogy volt. Egy újabb építésű, pár éve felújított 10-12 lakásos ház első emeletén, tágas, kényelmes, világos, tökéletes állapotban lévő 1 szoba-konyha. A szerződésírásra a megfelelő referencia begyűjtése, anyagi háttér ellenőrzése és hasonló átvilágítás rendezése után került sor - mivel egy ilyen bérlőt gyakorlatilag nem lehet kirúgni, amíg fizeti a lakbért, a cég alaposan megválogatja, kivel köt szerződést. Ma délután végre eljött a várva-várt pillanat és alákanyaríthattam a nevem a szerződésre. Kis rózsaszín felhőkön libegtem haza, azaz csak libegtem volna, mert félúton áramszünet miatt leállt a metró. Először azt hittem, csak a metró nem üzemel, de aztán látszott, hogy az egész környék koromfekete. A metrómegállónál 6-700 ember tömörült és egyre csak érkeztek a szerelvények, hamarosan ezres tömeg várta a 10 percenként beszottyanó pótlóbuszokat. A busznál tumultus tört ki, az emberek állat módjára tiporták egymást, egy nőt el is tapostak. Szinte reménytelen volt hívni a taxitársaságokat; szinte gorombán utasítottak el, hogy egyáltalán nincs szabad kocsi, de a cégünk neve varázslatos hatással bírt a diszpécserre, ugyanis mi vagyunk az összes nagy taxicég mobilszolgáltatója és bevetettem egy kis érzelmi zsarolást is - "de igazán, minden nap segítünk a sofőröknek, igazán küldhetnél egy autót most, amikor nekem van szükségem segítségre". Ez bejött, a diszpécser egy percig konzultált a főnökével és öt percen belül előállt a taxi. A sofőrt majdnem kirángatták a kocsiból amikor közölte, hogy rendelésre jött - volt, aki háromnegyed órája állt kint a -15 fokos hidegben -, de szerencsére időben odarohantunk egy sorstársnővel és biztonságba helyeztük magunkat.
Azt tudni kell, hogy Stockholmban iszonyú drága a taxi, a 7.6 kilométeres útért 308 koronát (9333 forint) fizettem. Viszont az is hozzátartozik a történethez, hogy több mint 20 perces késés esetén az SL (itteni BKV) visszafizeti a taxiköltséget, csak a kártyabizonylatot kell beküldeni (természetesen áfás számlát meg hasonló hülyeséget nem kell kérni).
Kísérteties volt az út hazáig, minden töksötét volt, a mekik és a benzinkutak is zárva! Az egyetlen kivilágított hely a Posta egy elosztója volt, gondolom, generátorról működtedték a központot. Utólag olvasom, hogy 81000 háztartás volt áram nélkül kb. du. négy és este nyolc között. Persze mire megettem a hideg vacsorámat, vissza is jött az áram, de pont ma ilyesmiken nem bosszankodom. :) inkább gyújtottam egy raklapnyi mécsest és az új szerződést dédelgettem :)
Ha mindez nem volna elég izgalom, hétfőn még egy csodás dolog történt. Vasárnap egy kedves új ismerőssel kávéztunk a botanikus kert üvegházában, majd kijövet a sötét égbolton gyönyörű fényjelenségre lettünk figyelmesek. - Odanézz - mondom -, északi fény, Stockholmban! Piszok jó szerencsénknek vihogva lerohantunk a vízpartra és amíg a -10 fok engedte, gyönyörködtünk a látványban. Készült néhány igen gyatra fotó állvány nélkül, ISO3200 és 1.8-on, sőt egy panorámát is lőttem, amelyet a sok sötét rész miatt csak többszöri noszogatásra volt hajlandó összerakni a Photoshop.
Réka: Fénypillérek Stockholmban
Réka: Fénypillérek Stockholmban
Réka: Fénypillérek Stockholmban

Hazaérve a fotókat beküldtem a Dagens Nyheter országos napilap szerkesztőségébe, hátha írnak erről a ritka jelenségről. A szerkesztő válasza szerint sajnos nem északi fénynek, hanem az ún. fénypillér nevű légköroptikai jelenségnek voltunk tanúi, amely a földi fények visszaverődése a rétegeződő, lapos jégkristályokon. (Mondjuk ezt azelőtt is közölhette volna, hogy a 300+ facebookos ismerős előtt kijelentem, hogy északi fényt fotóztam.) Ez a jelenség ugyanakkor legalább olyan ritka, mint az északi fény, úgyhogy az első csalódás után mégis tudtam örülni a fotóknak és az élménynek. Ráadásul másnap reggel látom, hogy jókora méretben mindhárom fotót közölték a weben, a helyesen leírt!!! nevemet minden fotó alá szépen odabiggyesztve, ahogy kell. Hát nem remek? A panorámát viszont megvágta a gazember, pedig nem adtam rá engedélyt - de a mai napon ez is csak amolyan műdohogás.
És ha még ez sem volna elég: múlt hét végén megérkezett az első hó, december első napjait havas mesevilágban sétálva töltöttem, sőt életemben először betértem egy kertészeti boltba is és beszereztem egy cukker mini tuját és jácintokat.
Boldog adventet mindenkinek!
First Snow in Stockholm
First Snow in Stockholm
First Snow in Stockholm
First Snow in Stockholm
Advent
Advent
First Snow in Stockholm


Monday, November 26, 2012

Adventi cukiság

Még nincs itt a várakozás ideje, de a boltosok már sutyiban telerakták a kirakatokat karácsonyi gyönyörűségekkel és bevallom, ez egyáltalán nincs ellenemre! Nézzétek, mit találtam egy csillárszaküzletben. Téli mesevilágok! Volt mindenféle variáció, antik TV, kibelezett rádió, de a legcukibb természetesen ez az antik fényképezőgépbe rejtett apró mesejelentet. Persze mozgott is, az alsó lencse helyén egy pici vonat sistergett körbe-körbe, a felső részben pedig kivilágított kulipintyó rejtőzik a műhó halmok között. A nagy képen látni a háttérben egy óriási tévét, abban egész kis városkát rejtett el a művész, szerintem nagyon ötletes. A jobb szélen pedig egy borzalmas hupikék száloptikás pingvin látszik. Az nem kéne.



Sunday, November 25, 2012

Stockholm kincsei - az alagút

A mai posztban egy egészen apró, de nem kevésbé érdekes kincset mutatok be nektek. A belvárosi Brunkebergs-alagútról csak pár hete szereztem tudomást, amikor A-val hazafelé sétáltunk a moziból és egy sikátorban megláttam, ahogy kivilágítva ásít bele az éjszakába. Mivel éjszakára bezárja egy porkoláb, a minap visszatértünk egy túrára.

Azt tudni kell, hogy Stockholmban rengeteg alagút van. A svédek a modern időkben sem bírtak elszakadni az ősi, manós meg trollos meg óriásos legendavilágtól, ezért hogy otthon érezzék magukat, a város alapjául szolgáló sziklákat keresztül-kasul lyuggatták - de ezek az alagutak csak autós forgalomnak épültek a belváros tehermentesítése végett, gyalogos forgalom nincs.

A 231 méter hosszú, majdnem 4 méter belmagasságú Brunkeberg alagút az egyetlen valódi gyalogos alagút a városban. A nagy mérnöki forradalom aranykorában, az 1880-as években épült. A keleti végében a talaj olyan agyagos, mállós volt, hogy félő volt, nem tudják befejezni a munkát. Aztán hozattak Angliából egy fagyalógépet, amelyet eredetileg export ürühús fagyasztásához használtak, és -20 fokra hűtötték a talajt, amelyet így már omlásveszély nélkül ki lehetett aknázni. A mérnök Knut Lindmark volt, aki a régebbi stockholmi látogatók előtt ismeretes Katarina felvonóért is felelős. Ennek ismeretében az alagút nem igazán dekoratív, ráadásul a nyolcvanas években "felújították", ami azt jelenti, hogy borzalmas belső burkolattal látták el. Ezzel együtt látványos hely és remek fotótéma, bár klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Mivel szűk és alacsony, sokkal hosszabbnak tűnik a maga kétszáz méterénél.

A fotók mobillal készültek és ott is szerkesztettem őket. Felhasznált szoftverek: a generikus kamera helyett a Camera FV-t használom, amelyikkel be lehet állítani ISO-t, rekeszt, záridőt meg egy csomó mindent, amit a simával nem. Általában az expokompenzációt használom rajta. A fotókat a PicSay Pro-val dolgoztam fel, az idők során az összes ismertebb fotófeldolgozó appot végigzongoráztam, de ennél jobbat távolról sem találtam.



Monday, November 5, 2012

Stockholm kincsei - Skogskyrkogården

A Stockholm népszerű és kevésbé ismert helyeit bemutató sorozatban a Skogskyrkogården következik. Tükörfordításban - nagyon találóan - Erdei temető a neve és kétségkívül ez az ország leghíresebb temetője. Méltán büszkék rá a bennszülöttek, hiszen az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.
A svédek az evangélikus vallást követik és évszázadok óta élnek Luther szigorú és puritán tanítása szerint. (A hétvége kivétel, de erről majd máskor.) Ez a mentalitás igen tiszteletre méltó, de sajnos nem válik a temetők javára, hiszen errefelé nyoma sincs a Fiumei úti sírkertben, vagy bármelyik becsületes katolikus temetőben látható díszes síroknak, angyalszobroknak, ékes és kísérteties kriptáknak. De van más. A Skogskyrkogården (kiejtés szerint szkugsz-sürku-górden) hatalmas területen fekszik és nagy része valóban erdő. A korábban már említett fenyő és nyírfa dominál, de sok érdekes fát ültettek, sok a fűz, amelyeket egészen bizarr formákra nyírtak. Télen-nyáron remek, hosszú sétákat lehet tenni a végtelen, gondozott ösvényeken az egyszerű sírok között. A temetőbe belépve nem látni sírokat - a tervezők ezzel akarják hangsúlyozni a természet jelentőségét. A sírok pedg mind egyformák és egyforma méretűek - ezzel jelképezve a gondolatot, miszerint a halál előtt mind egyenlőek vagyunk. A temető fő alkotóeleme az erdő, ebbe simul bele az a néhány híres épület, amely a korabeli svéd kulturális és művészi élet élvonalát sorakoztatja fel. A funkcionalizmus svéd atyjaként tisztelt Gunnar Asplund építész két kápolnát is jegyez, egyikben a már ismert Carl Milles szobra köszönti a látogatót. A nem kevésbé híres Sigurd Lewerentz a parkot tervezte úgy, hogy minden részlete vigaszt és megnyugvást nyújtson a gyászolóknak. Télen nem szabad kihagyni egy havas sétát itt, de nyáron is gyönyörű, amikor a zöd dimbek-dombok szelíd hullámzása és a fák susogása veszi körül az embert. Mindenszentekkor pedig errefelé is szokás a világítás és rengetegen járulnak a Skogskyrkogårdenbe, tiszteletüket tenni az elhunytak előtt vagy csak részt venni a hangulatos, nyugodt ünnepben.
Érdekességként megemlítem, hogy a jelenleg létező sírokban pihenő összes stockholmi polgár nyughelyét megtalálhatjuk a neten, egy online katalógusban - nem kell Halottak napján a végtelen temetőben bolyongani, elég egy online keresés :)
Következzenek a praktikus információk és néhány fotó - ajánlom az első bekezdésben szereplő linket a temető angol honlapjára, sok szép és érdekes fotó látható ott is!
Skogskyrkogården, zöld metró 18-as vonala Farsta strand felé, a megálló neve Skogskyrkogården. A hatalmas (lásd térkép) temetőn belül is közlekedik egy városi autóbuszjárat. Van illemhely és a metrónál kisbolt, virágárus. A temető látogatóközpontjában ajándékbolt és kávézó üzemel. A sírkert mindig nyitva áll. Vasárnaponként 120 koronáért, vagy a Stockholm kártyával ingyenes angol nyelvű idegenvezetést tartanak, ahol az épületeket és a parkot is bemutatják.
 
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården
Skogskyrkogården


Monday, October 29, 2012

Stockholm kincsei: Kungliga Djurgården

Stockholm legszebb, legérdekesebb helyeit bemutató, ma kezdődő sorozatom első részeként a város talán legnépszerűbb csücskéről fogok írni nektek.
Stockholm
A Djurgården nyugati csücske: jobbra követségi villák, középen a Nordiska Museet sötétlik
A Djurgårdent úgy képzeljétek el, mint a Városliget, Andrássy út és a Margitsziget keverékét. A mintegy 300 hektáros sziget a városközpont délkeleti csücskénél kezdődik, nevét a 16. században kapta, amikor vadasparkot alapítottak rajta. Nyugodtan sétálhatunk is, nincs messze, de érdkességképpen kompozhatunk is vagy éppen felülhetünk a város egyetlen villamosvonalára, amelyet mindössze pár éve adtak át. A rövid útvonalú, több autóbuszjárattal is párhuzamosan közlekedő, ellenben a városnak rengetegbe kerülő villamost rossz nyelvek csak "NK-expressen" névvel illetik, az útvonalon fekvő luxusáruházra utalva.
Strandvägen
Az elegáns Strandvägen és a Djurgårdsbron híd
Akár gyalog, akár villamossal, a Djurgårdenre vezető út Stockholm legelegánsabb utcáján, a Strandvägen mentén vezet. Északi mércével mérve pompás és hatalmas paloták terpeszkednek itt, bennük méregdrága lakásokkal, jól menő cégek székhelyével és néhány szerényebb ország nagykövetségével. (A szerénytelen országok nagykövetségeiről rögtön.) A Strandvägenről szépecske híd vezet át magára a szigetre és rögtön a bejáratnál egy rakás ikonikus látnivalót találunk: itt van rögtön a Vasa múzeum, az oridzsi Skanzen és a város apró, de tartalmas vidámparkja, a Gröna Lund is. A sziget bejáratánál áll a város szerintem legszebb épülete, a skandináv reneszánsz stílusban épült Nordiska Museet, ami egy néprajzi-nemzeti múzeum. (Azért szeretem, mert hasonlít Rosenborgra.)
A szigeten található még számos más múzeum, galéria és jónéhány döbbenetesen nagy és fényűző magánvilla, többek között itt lakik az ABBA-tag Benny Andersson is, igaz, ő egy egészen szerény faházban. Itt bújik meg a siketek iskolája is egy nagy őspark közepén.
A Djurgården fő attrakciója mindezek ellenére talán mégis a hatalmas parkos-erdős terület. Van itt minden, a bő tíz kilométer hosszú vízparti sétánytól elkezdve szürkegém-rezervátumon és rendezett angolparkon át egészen vad, erdős-sziklás vadonig. A fő útvonalakon napos hétvégéken valóságos zarándoklat indul el, nordic walking botokkal, gyerekkocsikkal és megszámlálhatatlanul sok kutyával, de rengeteg olyan sétány és ösvény van, ahol szinte soha senki nem jár, így mindenki megtalálja a magának való bóklászóhelyet. A szigetet itt-ott rétek tarkítják, nyáron remek dolog itt ücsörögni, piknikezni. És nincs is jobb dolog annál, mint egy kora téli reggelen kimenni a szigetre és elsőnek ugrálni a szűz hóban! Szinte minden alkalommal találok egy új, eddig felfedezetlen helyet.
The Last Picnic
Békés őszi piknik egy noname helyen
Snowy Dusk
A Nordiska Museet téli havas estén
A sziget délnyugati csücskében, a villamos végállomásánál található a Prins Eugens Waldemarsudde nevű múzeum és galéria, nagyon szép kertjében érdemes elidőzni. Továbbhaladva a déli részen gyönyörű, rendezett sétányon haladunk végig és megcsodálhatjuk egyik oldalon a felső
tízezerkétezer villáit, a tengeröböl túlpartján pedig a belváros déli része és Nacka városrész tárul elénk, néha pedig valószínűtlen közelségben elhúz egy óceánjáró komp. Ha az északi részen indulunk el, előbb-utóbb lejutunk az egészen keskeny Djurgårdskanalen csatornához, amely lényegében leválasztja a szigetet az északi szárazföldtől. A csatorna túloldalán helyezkedik el az a tucatnyi villa, amelyet nagyobb országok használnak nagykövetségként. A csatornát gyönyörű fák szegélyezik és egyik végében található a szürkegém-rezervátum is, ahol akár nagylátóval is fotózhatunk gémet, oly sokan vannak és egyáltalán nem félősek. A meleg vizű, mocsaras tóban sok más vízimadár is jól érzi magát. A fákkal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Djurgården nem kevés mértékben köszönheti népszerűségét annak, hogy ez a nagyon kevés helyek egyike a környéken, ahol lombos fák is találhatók. Stockholm és környéke fafelhozatala igen spártai, jobbára csak fenyő és nyírfa nő errefelé, a lombos fákat javarészt úgy ültették. A wikipédián külön cikkben dicsekednek a Djurgården bükkjeivel, tölgyeivel. Különösen ősszel szoktam ellátogatni a pici kis bükkösbe, amely Svédország legészakibban fekvő bükkfáinak ad otthont.
The Last Kiss
Ritka bükkös liget
Heron Spa 
Egy gém meleg lábfürdőt vesz a gémrezervátumban.
Érdekesség, hogy az északi szárazföld egy része is a Djurgårdenhez tartozik. A már említett, módosabb követségeken kívül itt van többek között a Berwaldhallen hangversenyterem, a Kaknästornet kilátótorony (ajánlott) és egy egész múzeumpark, a lurkókat jó eséllyel érdeklő tengerészetnek, a technikának és rendőrségnek szentelt múzeumokkal.
És hogy miért Kungliga Djurgården? Miért is királyi? Mert egy királyi fővárosban általában minden királyi szokott lenni? Nem csak azért. Az 1809-es kormányzási rend értelmében a királyt megfosztották minden gyakorlati hatalmától és jövedelmétől. A királyi család némi magánvagyonán kívül állami apanázsban részesül. A kormányzati rendben az addig birtokolt földterületek tulajdonjogát is elvették az uralkodótól. A tulajdonjogot egyes területeken, így a Djurgårdenen is haszonélvezeti jog váltotta fel, a szigeten található létesítmények bevétele viszont nem az államfő zsebébe vándorol, hanem állami alapítvány kezeli és maradéktalanul a sziget fenntartására fordítja. Tehát a Djurgården nem a királyé, ő csak névleges haszonélvező.
A szigeten sok helyen találunk mosdót. A kis bódékban civilizált, tiszta és jószagú, papírral, folyó vízzel,szappannal és kéztörlővel felszerelt WC-t találunk - de mindig legyen nálunk ötkoronás! Sok kávézó üzemel egész évben, a Djurgårdsbrunn közelében, ahol a keskeny csatorna kezdődik, egy bódéból isteni hotdogot árusítanak (a kígyózó sorról felismerhető). A sziget bejáratánál bicikli-, kajak-, kenu- és vízibiciklikölcsönző működik. Úton-útfélen részletes térképeket találunk, eltévedni lehetetlen. Ajánlott séta: Villamossal a Waldemarsudde megállóig, innen gyalog végig a déli részen a part mentén, a sziget keleti csücskéig, ahol már a nyílt tenger kezdődik. Innen északnak, majd nyugatnak fordul az ösvény és elhaladunk a csatorna déli részén, a víz mentén haladva a Nordiska Museet parkjában ér véget a séta, amely után a közeli hídon kerülünk vissza a belvárosba.