Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, October 29, 2012

Stockholm kincsei: Kungliga Djurgården

Stockholm legszebb, legérdekesebb helyeit bemutató, ma kezdődő sorozatom első részeként a város talán legnépszerűbb csücskéről fogok írni nektek.
Stockholm
A Djurgården nyugati csücske: jobbra követségi villák, középen a Nordiska Museet sötétlik
A Djurgårdent úgy képzeljétek el, mint a Városliget, Andrássy út és a Margitsziget keverékét. A mintegy 300 hektáros sziget a városközpont délkeleti csücskénél kezdődik, nevét a 16. században kapta, amikor vadasparkot alapítottak rajta. Nyugodtan sétálhatunk is, nincs messze, de érdkességképpen kompozhatunk is vagy éppen felülhetünk a város egyetlen villamosvonalára, amelyet mindössze pár éve adtak át. A rövid útvonalú, több autóbuszjárattal is párhuzamosan közlekedő, ellenben a városnak rengetegbe kerülő villamost rossz nyelvek csak "NK-expressen" névvel illetik, az útvonalon fekvő luxusáruházra utalva.
Strandvägen
Az elegáns Strandvägen és a Djurgårdsbron híd
Akár gyalog, akár villamossal, a Djurgårdenre vezető út Stockholm legelegánsabb utcáján, a Strandvägen mentén vezet. Északi mércével mérve pompás és hatalmas paloták terpeszkednek itt, bennük méregdrága lakásokkal, jól menő cégek székhelyével és néhány szerényebb ország nagykövetségével. (A szerénytelen országok nagykövetségeiről rögtön.) A Strandvägenről szépecske híd vezet át magára a szigetre és rögtön a bejáratnál egy rakás ikonikus látnivalót találunk: itt van rögtön a Vasa múzeum, az oridzsi Skanzen és a város apró, de tartalmas vidámparkja, a Gröna Lund is. A sziget bejáratánál áll a város szerintem legszebb épülete, a skandináv reneszánsz stílusban épült Nordiska Museet, ami egy néprajzi-nemzeti múzeum. (Azért szeretem, mert hasonlít Rosenborgra.)
A szigeten található még számos más múzeum, galéria és jónéhány döbbenetesen nagy és fényűző magánvilla, többek között itt lakik az ABBA-tag Benny Andersson is, igaz, ő egy egészen szerény faházban. Itt bújik meg a siketek iskolája is egy nagy őspark közepén.
A Djurgården fő attrakciója mindezek ellenére talán mégis a hatalmas parkos-erdős terület. Van itt minden, a bő tíz kilométer hosszú vízparti sétánytól elkezdve szürkegém-rezervátumon és rendezett angolparkon át egészen vad, erdős-sziklás vadonig. A fő útvonalakon napos hétvégéken valóságos zarándoklat indul el, nordic walking botokkal, gyerekkocsikkal és megszámlálhatatlanul sok kutyával, de rengeteg olyan sétány és ösvény van, ahol szinte soha senki nem jár, így mindenki megtalálja a magának való bóklászóhelyet. A szigetet itt-ott rétek tarkítják, nyáron remek dolog itt ücsörögni, piknikezni. És nincs is jobb dolog annál, mint egy kora téli reggelen kimenni a szigetre és elsőnek ugrálni a szűz hóban! Szinte minden alkalommal találok egy új, eddig felfedezetlen helyet.
The Last Picnic
Békés őszi piknik egy noname helyen
Snowy Dusk
A Nordiska Museet téli havas estén
A sziget délnyugati csücskében, a villamos végállomásánál található a Prins Eugens Waldemarsudde nevű múzeum és galéria, nagyon szép kertjében érdemes elidőzni. Továbbhaladva a déli részen gyönyörű, rendezett sétányon haladunk végig és megcsodálhatjuk egyik oldalon a felső
tízezerkétezer villáit, a tengeröböl túlpartján pedig a belváros déli része és Nacka városrész tárul elénk, néha pedig valószínűtlen közelségben elhúz egy óceánjáró komp. Ha az északi részen indulunk el, előbb-utóbb lejutunk az egészen keskeny Djurgårdskanalen csatornához, amely lényegében leválasztja a szigetet az északi szárazföldtől. A csatorna túloldalán helyezkedik el az a tucatnyi villa, amelyet nagyobb országok használnak nagykövetségként. A csatornát gyönyörű fák szegélyezik és egyik végében található a szürkegém-rezervátum is, ahol akár nagylátóval is fotózhatunk gémet, oly sokan vannak és egyáltalán nem félősek. A meleg vizű, mocsaras tóban sok más vízimadár is jól érzi magát. A fákkal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Djurgården nem kevés mértékben köszönheti népszerűségét annak, hogy ez a nagyon kevés helyek egyike a környéken, ahol lombos fák is találhatók. Stockholm és környéke fafelhozatala igen spártai, jobbára csak fenyő és nyírfa nő errefelé, a lombos fákat javarészt úgy ültették. A wikipédián külön cikkben dicsekednek a Djurgården bükkjeivel, tölgyeivel. Különösen ősszel szoktam ellátogatni a pici kis bükkösbe, amely Svédország legészakibban fekvő bükkfáinak ad otthont.
The Last Kiss
Ritka bükkös liget
Heron Spa 
Egy gém meleg lábfürdőt vesz a gémrezervátumban.
Érdekesség, hogy az északi szárazföld egy része is a Djurgårdenhez tartozik. A már említett, módosabb követségeken kívül itt van többek között a Berwaldhallen hangversenyterem, a Kaknästornet kilátótorony (ajánlott) és egy egész múzeumpark, a lurkókat jó eséllyel érdeklő tengerészetnek, a technikának és rendőrségnek szentelt múzeumokkal.
És hogy miért Kungliga Djurgården? Miért is királyi? Mert egy királyi fővárosban általában minden királyi szokott lenni? Nem csak azért. Az 1809-es kormányzási rend értelmében a királyt megfosztották minden gyakorlati hatalmától és jövedelmétől. A királyi család némi magánvagyonán kívül állami apanázsban részesül. A kormányzati rendben az addig birtokolt földterületek tulajdonjogát is elvették az uralkodótól. A tulajdonjogot egyes területeken, így a Djurgårdenen is haszonélvezeti jog váltotta fel, a szigeten található létesítmények bevétele viszont nem az államfő zsebébe vándorol, hanem állami alapítvány kezeli és maradéktalanul a sziget fenntartására fordítja. Tehát a Djurgården nem a királyé, ő csak névleges haszonélvező.
A szigeten sok helyen találunk mosdót. A kis bódékban civilizált, tiszta és jószagú, papírral, folyó vízzel,szappannal és kéztörlővel felszerelt WC-t találunk - de mindig legyen nálunk ötkoronás! Sok kávézó üzemel egész évben, a Djurgårdsbrunn közelében, ahol a keskeny csatorna kezdődik, egy bódéból isteni hotdogot árusítanak (a kígyózó sorról felismerhető). A sziget bejáratánál bicikli-, kajak-, kenu- és vízibiciklikölcsönző működik. Úton-útfélen részletes térképeket találunk, eltévedni lehetetlen. Ajánlott séta: Villamossal a Waldemarsudde megállóig, innen gyalog végig a déli részen a part mentén, a sziget keleti csücskéig, ahol már a nyílt tenger kezdődik. Innen északnak, majd nyugatnak fordul az ösvény és elhaladunk a csatorna déli részén, a víz mentén haladva a Nordiska Museet parkjában ér véget a séta, amely után a közeli hídon kerülünk vissza a belvárosba.


Thursday, October 25, 2012

Rollover


menő, mi? :) köszönet Rudolfnak a rollover tutorialért!

Ja az utómunka :D leginkább Levels, új rétegen kapott egy kis kontrasztot levels segítségével, a bebukott részeket meg a vízesést pedig szépen visszaradírozgattam. Aztán volt némi Color Balance csúszkatologatás is, de a színeket is inkább a Levels tette helyre. Általában Vibrance +50, Saturation +5 szokta megdobni a fotóimat, de ezen az eleve kontrasztos képen szörnyen mutatott az erős szín, ezért Vibrance +10 és Saturation +1 lett a végeredmény.
Végül pedig egy 100% Multiply réteg került a képre, ezt középről kezdve és kifelé haladva egy hatamas és lágy szélű ecsettel fokozatosan visszaradíroztam, ezáltal a fotó kapott egy kis vignettet. Olyan hegyi troll barlangja hangulatot akartam az esős (Istenem, hogy zuhogott!) szürkeség helyett. Összesen kb. 5 percet vesződtem a képpel, mivel radírozni nem pixelenként szoktam, inkább elnagyolva, lágy szélű, nagy ecsettel. Úgy találom, olyankor nem látszanak az átmenetek és kényelmesen lehet "festegetni" a radírral. Persze ez egy kusza tájképnél lehetséges, portrénál talán nem annyira, nem tudom.


Thursday, October 11, 2012

The Biggest Loser

A Facebook ismerőseim már torkig lehetnek a témával, de a többieknek is el akarok dicsekedni, ez amúgyis egy énblog (is), a gyengébb idegzetűeknek pedig jelzem, ez nem fotós poszt lesz! Augusztusban váratlanul elegem lett magamból, pontosabban sokalltam magam, és a "még az olyan jóból, mint én is megárt az ilyen sok" felkiáltással beiratkoztam egy edzőterembe. A dolog engem is sokkolt és a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy mi vezérelt és hogy a mai napig mi ad kitartást. Lehet, hogy régóta motoszkált bennem tudat alatt, no meg teljesen tisztában voltam azzal, hogy hosszú távon nem lesz jó végem. Az "eddig miért nem?" kérdésre könnyebb választ adni. Amióta Stockholmba költöztem, mindig "volt valami". Valami, ami stresszelt, ami leszívta az energiámat, ami miatt idegeskedtem. A barátok és a család hiánya, a lakáshelyzet, a munka, amit utáltam, szóval nehezen zökkentek a helyükre a dolgok. Ezek a helyzetek azóta vagy megoldódtak (munkahelyet váltottam és immár széles boldog vigyorral vonulok be az irodába minden reggel, beleértve a hétfőt is), a többire pedig megtanultam bevenni egy családi kiszerelés leszarom tablettát és végre belátni, hogy nem lehet takaréklángra állítani az életet, mert amíg arra várok, hogy minden egyes mozaikdarabka a helyére kerüljön, szépen elszállnak az évek (van az a Rapülők dal, tudjátok). Mindig lesznek megoldatlan helyzetek, de nem blokkolhatom le magam azzal, hogy ezeken parázok. Talán ez a belátás érett meg bennem s vezetett arra, hogy végre jobban odafigyeljek saját magamra. Meg persze ott volt az olimpia. :) Szóval ott tartottunk, hogy beiratkoztam. Egyúttal egy személyes edzőt is fogadtam tíz alkalomra, ebből az első egy állapotfelmérés és étrendtanácsadás volt. A kiinduló súlyomat most is nehezemre esik leírni (bár kiszámolható), de kezdéskor pont 20 kg-al voltam a 30-as BMI felett, ami a túlsúly és az elhízás határértéke. Tehát 20 kilót kellett leadnom ahhoz, hogy "csak" túlsúlyosnak nevezhessem magam! Ez leírva is borzasztó. A súly jelentős része ráadásul a derék körül rakódott le, ami köztudottan életveszélyes. Az volt a fő cél, hogy ezt a súlyt csökkentsük és ez elsősorban koszttal érhető el. 

A diéta 

Az edző elmagyarázta, hogy az inzulinérzékeny embereknél hamar a hasra rakódik a szénhidrátokból eredő felesleges zsiradék, ezért radikális változásra volt szükség. Napi 50 g szénhidrátot ehetek (egy banánban kb. 20 van, lehet számolni). Ahhoz, hogy edzéskor ne izmot, hanem zsírt égessek, fehérjedús étrend szükséges, valamint állati zsiradék a jóllakottság végett. (Ez eddig kb merőleges ellentéte az eddigi szokásaimnak.) Az előírt napi 2000 kalória soknak hangzik a fogyáshoz, de kétnaponta 90 perc kemény edzés mellett így is jelentős az energiadeficit. Lényegében a gyümölcs is tilos, csemegeként néha engedélyezett, persze ha belefér a napi ötven grammba... Két hónap után megállapíthatom, hogy nem lehetetlen, sőt nem is nehéz tartani ezt a szigort. Inkább egykedvű a hozzáállásom: ezt kell csinálni, hát ezt csinálom. Az edzőm állítását viszont, miszerint idővel "lejövök" a szénhidrátról, egyelőre kénytelen vagyok kamunak költői túlzásnak minősíteni. Semmilyen nehézséget nem okozna bekebelezni egy cukrászda teljes árukészletét, a kristálycukrot is beleértve, lenyomtatva egy közepes Tesco chips- és ropirészlegével. 

 Az edzés 

 Bemelegítés: 10 perc az evezőgépen, jelenleg 2100 méternél tartok (1900-on kezdtem). Ezt szeretem, mert mindig azt képzelem el, hogy egy csodaszép norvég fjordban evezgetek, körülöttem rengeteg ellenfényes sárgalevél, avagy hogy én vagyok Meryl Streep annak a raftingolós filmnek a nyitójelenetében. 
Core: Törzsizomgyakorlatok, ezeket az általános tartás, erőnlét érdekében és a párszor már jelentkező lumbágószerű derékfájás elkerülése végett csinálom. Itt segít legtöbbet az edző, és többnyire egyszerű talajgyakorlatokat mutat a saját testsúly, súlyzók, medicinlabda, egyensúlygömb és pilateslabda segítségével. Többnyire úgy érzem magam, mint egy partra vetett bálna és egy hátára fordult teknős keveréke, ahogy kalimpálva fetrengek a padlón és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az emelgetni szánt súlyzót ne ejtsem a mellettem jógázó néni lábára. De tagadhatatlanul használ a dolog, mert a pár hónapja pokoli kínokat okozó gyakorlatokon ma már elnézően mosolygok és már nem nézek rettegve az edzőre sem. Bár ha csupán az izzadás mennyiségében mérnék a fejlődést, már bizonyára én számítanék a világ legfittebb nőjének. Kb 30 perc. 
Badizás: kétnaponta felváltva gyúrok lábra és karra a szokásos gépeken. Ez az edzés zsírégetéshez minimum olyan fontos, mint a kardio. 20-25 perc. 
Kardio: az utolsó félóra. 10-10 perc szobabiciklin, crosstraineren és futószalagon. Persze nem futok, de gyors gyalogos tempóval meredek lejtőn menetelek. 

 Az eredmény 

A kezdet óta kétszer mértük az eredményt. Két hónap alatt egészen pontosan tíz kilót fogytam, ebből mindössze húsz deka izmot és ugyanennyi vizet vesztettem, a többi zsír (ugye a koszt). Az elején sajnos nem írtuk fel, de legutóbb két hét alatt 9 cm ment le derékból. De kezd látszani a vádlim vonala is, eltűnt pár toka, miegymás. Ezek a mérések, bár közben magam is észlelem a változásokat, teljesen elképesztenek. Döbbenetes a gyakorlatban látni, hogy az emberi test hogyan s milyen hamar reagál a változtatásokra. Eddig a fogyós sztorik valahogy absztraktnak tűntek, mint ami mással megtörténhet, de velem nem. És lám. 

A cél 

Az első és legfontosabb cél a BMI 30. (Tudom, hogy nem kell szentírásnak venni ezt a mutatót, de abban szerintem megegyezhetünk, hogy egy 165cm magas, atlétának nem nevezhető nő esetében hasznos mérce.) Ettől a céltól még 10 kiló választ el, hosszú még tehát az út, nem iszom előre a medve bőrére! De a kezdeti sikerek arra sarkallnak, hogy még ügyesebb legyek. Az edző szerint lesznek megtorpanások a súlycsökkenésben, ezért karácsonyig-január közepéig tervezem a következő tizest ledobni. A végcél a 70-75 kg, ami rengetegnek hangzik, de emlékszem, amikor 21 évesen voltam hetven kiló és látszottak a bordáim. Szóval ez van most :)


Wednesday, October 10, 2012

Hogy mik vannak!

image
image
image
image


Ebben a percben jöttem rá, hogy a rekafoto blogot hozzá lehet csatolni a telefonomra letöltött WordPress apphoz, ahonnan remekül tudok majd blogolni. Ezt miért nem mondta eddig senki? Ez amolyan tesztposzt lesz, megpróbálok linket és képet is betenni. Augusztus óta lakáskereséssel és hurcolkodással vagyok, illetve voltam elfoglalva. Tegnaptól az internet is megérkezett az új lakásomba, tehát nagyjából minden a helyére zökkent. A lakáshelyzetrôl a Határátkelô blogra írtam egy posztot. Költözés után persze elsô dolgom volt kirohanni ôszi színeket fotózni és ez még a következô pár héten folytatódni fog, hiszen most kezdenek igazán lángolni a fakoronák. Múlt hétvégén talán az év utolsó kajakozását ejtettük meg. Persze télen is lehet menni, ha nincs befagyva a víz, de olyankor szinte kötelezô a búvárok által is használt neoprén szárazruha, olyan pedig a magamfajta kocakajakosnak nincs. Még! A kajaktúrán is kattogtam a mobillal:

image
image