Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, October 11, 2012

The Biggest Loser

A Facebook ismerőseim már torkig lehetnek a témával, de a többieknek is el akarok dicsekedni, ez amúgyis egy énblog (is), a gyengébb idegzetűeknek pedig jelzem, ez nem fotós poszt lesz! Augusztusban váratlanul elegem lett magamból, pontosabban sokalltam magam, és a "még az olyan jóból, mint én is megárt az ilyen sok" felkiáltással beiratkoztam egy edzőterembe. A dolog engem is sokkolt és a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy mi vezérelt és hogy a mai napig mi ad kitartást. Lehet, hogy régóta motoszkált bennem tudat alatt, no meg teljesen tisztában voltam azzal, hogy hosszú távon nem lesz jó végem. Az "eddig miért nem?" kérdésre könnyebb választ adni. Amióta Stockholmba költöztem, mindig "volt valami". Valami, ami stresszelt, ami leszívta az energiámat, ami miatt idegeskedtem. A barátok és a család hiánya, a lakáshelyzet, a munka, amit utáltam, szóval nehezen zökkentek a helyükre a dolgok. Ezek a helyzetek azóta vagy megoldódtak (munkahelyet váltottam és immár széles boldog vigyorral vonulok be az irodába minden reggel, beleértve a hétfőt is), a többire pedig megtanultam bevenni egy családi kiszerelés leszarom tablettát és végre belátni, hogy nem lehet takaréklángra állítani az életet, mert amíg arra várok, hogy minden egyes mozaikdarabka a helyére kerüljön, szépen elszállnak az évek (van az a Rapülők dal, tudjátok). Mindig lesznek megoldatlan helyzetek, de nem blokkolhatom le magam azzal, hogy ezeken parázok. Talán ez a belátás érett meg bennem s vezetett arra, hogy végre jobban odafigyeljek saját magamra. Meg persze ott volt az olimpia. :) Szóval ott tartottunk, hogy beiratkoztam. Egyúttal egy személyes edzőt is fogadtam tíz alkalomra, ebből az első egy állapotfelmérés és étrendtanácsadás volt. A kiinduló súlyomat most is nehezemre esik leírni (bár kiszámolható), de kezdéskor pont 20 kg-al voltam a 30-as BMI felett, ami a túlsúly és az elhízás határértéke. Tehát 20 kilót kellett leadnom ahhoz, hogy "csak" túlsúlyosnak nevezhessem magam! Ez leírva is borzasztó. A súly jelentős része ráadásul a derék körül rakódott le, ami köztudottan életveszélyes. Az volt a fő cél, hogy ezt a súlyt csökkentsük és ez elsősorban koszttal érhető el. 

A diéta 

Az edző elmagyarázta, hogy az inzulinérzékeny embereknél hamar a hasra rakódik a szénhidrátokból eredő felesleges zsiradék, ezért radikális változásra volt szükség. Napi 50 g szénhidrátot ehetek (egy banánban kb. 20 van, lehet számolni). Ahhoz, hogy edzéskor ne izmot, hanem zsírt égessek, fehérjedús étrend szükséges, valamint állati zsiradék a jóllakottság végett. (Ez eddig kb merőleges ellentéte az eddigi szokásaimnak.) Az előírt napi 2000 kalória soknak hangzik a fogyáshoz, de kétnaponta 90 perc kemény edzés mellett így is jelentős az energiadeficit. Lényegében a gyümölcs is tilos, csemegeként néha engedélyezett, persze ha belefér a napi ötven grammba... Két hónap után megállapíthatom, hogy nem lehetetlen, sőt nem is nehéz tartani ezt a szigort. Inkább egykedvű a hozzáállásom: ezt kell csinálni, hát ezt csinálom. Az edzőm állítását viszont, miszerint idővel "lejövök" a szénhidrátról, egyelőre kénytelen vagyok kamunak költői túlzásnak minősíteni. Semmilyen nehézséget nem okozna bekebelezni egy cukrászda teljes árukészletét, a kristálycukrot is beleértve, lenyomtatva egy közepes Tesco chips- és ropirészlegével. 

 Az edzés 

 Bemelegítés: 10 perc az evezőgépen, jelenleg 2100 méternél tartok (1900-on kezdtem). Ezt szeretem, mert mindig azt képzelem el, hogy egy csodaszép norvég fjordban evezgetek, körülöttem rengeteg ellenfényes sárgalevél, avagy hogy én vagyok Meryl Streep annak a raftingolós filmnek a nyitójelenetében. 
Core: Törzsizomgyakorlatok, ezeket az általános tartás, erőnlét érdekében és a párszor már jelentkező lumbágószerű derékfájás elkerülése végett csinálom. Itt segít legtöbbet az edző, és többnyire egyszerű talajgyakorlatokat mutat a saját testsúly, súlyzók, medicinlabda, egyensúlygömb és pilateslabda segítségével. Többnyire úgy érzem magam, mint egy partra vetett bálna és egy hátára fordult teknős keveréke, ahogy kalimpálva fetrengek a padlón és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az emelgetni szánt súlyzót ne ejtsem a mellettem jógázó néni lábára. De tagadhatatlanul használ a dolog, mert a pár hónapja pokoli kínokat okozó gyakorlatokon ma már elnézően mosolygok és már nem nézek rettegve az edzőre sem. Bár ha csupán az izzadás mennyiségében mérnék a fejlődést, már bizonyára én számítanék a világ legfittebb nőjének. Kb 30 perc. 
Badizás: kétnaponta felváltva gyúrok lábra és karra a szokásos gépeken. Ez az edzés zsírégetéshez minimum olyan fontos, mint a kardio. 20-25 perc. 
Kardio: az utolsó félóra. 10-10 perc szobabiciklin, crosstraineren és futószalagon. Persze nem futok, de gyors gyalogos tempóval meredek lejtőn menetelek. 

 Az eredmény 

A kezdet óta kétszer mértük az eredményt. Két hónap alatt egészen pontosan tíz kilót fogytam, ebből mindössze húsz deka izmot és ugyanennyi vizet vesztettem, a többi zsír (ugye a koszt). Az elején sajnos nem írtuk fel, de legutóbb két hét alatt 9 cm ment le derékból. De kezd látszani a vádlim vonala is, eltűnt pár toka, miegymás. Ezek a mérések, bár közben magam is észlelem a változásokat, teljesen elképesztenek. Döbbenetes a gyakorlatban látni, hogy az emberi test hogyan s milyen hamar reagál a változtatásokra. Eddig a fogyós sztorik valahogy absztraktnak tűntek, mint ami mással megtörténhet, de velem nem. És lám. 

A cél 

Az első és legfontosabb cél a BMI 30. (Tudom, hogy nem kell szentírásnak venni ezt a mutatót, de abban szerintem megegyezhetünk, hogy egy 165cm magas, atlétának nem nevezhető nő esetében hasznos mérce.) Ettől a céltól még 10 kiló választ el, hosszú még tehát az út, nem iszom előre a medve bőrére! De a kezdeti sikerek arra sarkallnak, hogy még ügyesebb legyek. Az edző szerint lesznek megtorpanások a súlycsökkenésben, ezért karácsonyig-január közepéig tervezem a következő tizest ledobni. A végcél a 70-75 kg, ami rengetegnek hangzik, de emlékszem, amikor 21 évesen voltam hetven kiló és látszottak a bordáim. Szóval ez van most :)


No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!