Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, October 8, 2013

Miről maradok le? Amerikai lamentáció


nga.gov
Mivel úticélomon kb. minden bezárt, fotózás és kirándulás helyett gondoltam, készítek egy összeállítást arról, mit is nem nézek meg az idén. A fotók nyilván nem az enyémek, innen-onnan linkelgetem őket. Az amerikai kormánybezárás turisztikai szinten talán Washingtont érinti a legérzékenyebben. Mivel a fő emlékművek a Nemzeti Park-hatóság hatáskörébe tartoznak, ezek mind zárva tartanak. A város ezenkívül a világ egyik leggazdagabb és legérdekesebb múzeumgyűjteményével dicsekedhet.
A 19. század elején egy gazdag angol amatőrtudós, James Smithson úgy érezte, a jenkikre ráfér egy kis művelődés, ezért teljes vagyonát egy alapítvány megalkotására hagyta, amelynek célja az egyetemes tudás terjesztése Amerikában.
"I then bequeath the whole of my property, . . . to the United States of America, to found at Washington, under the name of the Smithsonian Institution, an Establishment for the increase & diffusion of knowledge among men."
Imigyen született a világ legnagyobb és legbefolyásosabb múzeumi alapítványa, a Smithsonian, amely ma 19 múzeumot, kilenc kutatóközpontot és egy állatkertet üzemeltet, és évi mintegy 30 millió látogatót vonz. Az alapítványnak köszönhetően minden múzeumba - és az állatkertbe is - ingyenes a belépés, ami igencsak megnehezíti az egyszeri washingtoni turista életét, mivel egy látogatás alkalmával biztosan nem tudja bejárni az összes helyet.
A legtöbb múzeum a főbb emlékművekkel együtt egy nagy, parkszerű sáv, a National Mall mentén helyezkedik el. A Mall-on rengeteg a látnivaló: kisebb-nagyobb emlékművek, kutak, parkocskák, sétányok, és akárhányszor elkocog az ember mellett egy-egy szakasznyi katona, akiknek hadnagyuk diktálja az ütemet. Mindez roppant látványos!

A múzeumokban azt szeretem legjobban, hogy minden eredeti, semmi nem másolat. Az egyik legnagyobb múzeumba - National Museum of American History -,amelyet viccesen a Nemzet Padlásának becéznek, behurcoltak minden elképzelhető és elképzelehetetlen, Amerikával kapcsolatos tárgyat. Itt látható Dorothy rubincipője a legendás filmből, valamint az 1980-as Lake Placid-i olimpiai aranyérmes hokicsapat meze, akik a győzhetetlennek hitt szovjet csapatot ütötték el az aranytól csodával határos módon. Egy teljes termet Ella Fitzgeraldnak szenteltek, de van itt a vadnyugati vándorlásból való ekhós szekér és itt tárolják az első csillagos-sávos zászlót is.
Egy másik kedvenc a National Air and Space Museum. Nem gondoltam volna, hogy az efféle, porosodó rakétákat tároló hangár nekem való lesz, de az első látogatásom után már minden alkalommal visszatérek és egész napokat tudok itt tölteni. Itt is az eredeti tárgyak varázsa fogja meg az embert: ki nem érzékenyül például el, amikor az Apollo-11 vezérlőmodulja előtt áll, amelyből egykoron Holdra szállt az első ember? De nagy kedvenc a Jules Verne-szoba is, ahol a tervezők az író által elképzelt űrrakéta belsejét építették fel, mahagóniból és vörös plüssből.
Az Air and Space nemrégiben új épületett kapott, hogy végtelenül gazdag gyűjteményéből kicsit többet tudjon megmutatni. A magyar származású repülőmágnás, Steven F Udvar-Hazy (adományából létrehozott és) után elnevezett épület a Malltól távol, a reptér mellett épült meg és olyan hírességeknek ad otthont, mint egy Concorde, egy Lockheed SR-71 Blackbird és egy valódi űrsikló, az Enterprise. Eszméletlen!
http://journeyphotographic.com/
Egy kicsit rejtettebb kincs a Freer/Sackler duplamúzeum, ahol az ázsiai műremekeket tárolják. A közel- és távolkeleti kincsek mellett az épület is egy igazi oázis: itt soha nincs tömeg, az ide betévedő művészet- és történelemkedvelők is a csendesebb fajtából valók, akik kedvelik a békét és a nyugalmat. A múzeum udvara páratlanul szép és harmonikus. Megemlíthetem továbbá az alapítványhoz tartozó botanikus kertet, ahol az ember lába körül csillogó smaragdszínű gyíkocskák cikáznak, a Természettudományi múzeumot, ahol többek között a Hope-gyémántot őrzik, vagy persze a National Gallery of Artot, ahol Dalí, Picasso, Rembrandt, Tizian és Vélazquez műveiben gyönyörködhetünk.
A Hope-gyémánt a természettudományi múzeumban (wikipedia)
Persze panaszra semmi okom, így is rengeteg látnivaló van, és a bezárás kikényszerít a múzeumnegyedből, ahol eddig lógtam a korábbi években, és rájöttem, mi mindenről maradtam le: Georgetown, a folyópart, a rettenetesen gyönyörűséges milliárdos- és nagykövetségnegyed...(minderről lesz még fotó, a múlt héten olyan rekkenő meleg volt, hogy egyszerűen nem lehet kint tartózkodni, a héten viszont már emberi hőmérsékletek lesznek) Egy dolog viszont végtelenül elszomorít: nem sokkal utazás előtt felfedeztem Washington közvetlen közelében egy remek, vízeséses-vadvizes szakaszát a Potomac folyónak. Rettenetesen készültem erre a kirándulásra, erre kiderült, hogy ez a hely is nemzeti park és innentől fogva zárva lesz...
Hát nem gyász, hölgyeim és uraim? De ha minden jól megy, még akad kirándulás a háromhetes ittlétem alatt, szép és érdekes helyekre, addig is sikerült megtapasztalnom valamit, amit az utóbbi 10-12 év szabadságai alatt nem: ülök, olvasok és ténylegesen kipihenem magam!


No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!