Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, January 16, 2014

A legjobb Androidos játékok introverteknek!


Mitől lesz egy játék introvert, illetve introvertáltaknak való? Először is, semmi nem zárja ki, hogy a legextrovertáltabb személyiség egytől egyig imádja pont ezeket a játékokat. De a személyiségjegyek tanulmányozása után arra jutottam, hogy a gondolkodást, csendes elmélkedést, alaposan megrágott-megfontolt, nem elsietett döntéseket jutalmazó játékok  különösen vonzók lehetnek a befelé figyelő emberek számára.

Pár éve játszom komolyabban a telefonommal, ideje számba venni, melyek azok a játékok, amelyek az introvertált személyiségtípusoknak különösen bejöhetnek. Nem találtam ilyen felsorolást a magyar blogoszférában, szóval következzék az én listám.

1. Wordfeud
Az egyik legeslegnépszerűbb játék, különösebb bemutatásra nem szorul. Sajnos, nincs láthatáron a magyar szótár, de akinek megy az angol és/vagy a svéd, hívjon ki egy körre. (rekafoto) Az ingyenes verzió reklámos, a fizetős nem, más különbség nincs.


2. Let's Create: Pottery
Egyik kedvencem. Sok ismerősöm értetlenkedve kérdezi: de mi is ennek a lényege? Az ő nyelvükről lefordítva: hogy kell benne nyerni? A válasz: sehogy. Az értelem maga az alkotás. Az alapoktól felfelé haladva, ujjal vagy stylussal gyönyörű  kancsókat, vázákat, tálakat készíthetünk. A grafika gyönyörű, a játék megunhatatlan. Tableten azért érdemesebb! A játékhoz egy kis online közösség is tartozik, ahol megoszthatjuk kincseinket. 
Ez a játék határozottan fizetősből a legjobb, így tudjuk elérni a színek, díszítések javát. 


3. Quell Reflect, Quell Memento
Ebben a két problémamegoldó játékban (a Memento az utód, természetesen egymástól függetlenül is játszhatók) egy esőcseppet kell végigvezetni a minimalista kinézetű, de olykor ördögien bonyolult pályákon. A perfekcionisták számára megadták a minimális lépésszámot, aki viszont nem stresszel, akárhány lépésből teljesítheti a pályát, nincs pontlevonás és az életek sem fogynak el. A visszafogott dizájn szerelmeseinek különösképp ajánlom, a zene túlvilágian szép és az egész játéknak egy hihetetlen nyugodt hangulata van, annak ellenére, hogy alaposan megtornáztatja az agysejteket. 

4. Inner Garden
Keltsd életre a benned szunnyadó zen-buddhistát! Ebben az igényes és gyönyörű játékban kertet építesz magadnak. Itt sincs időmérés, győztes, vesztes, game over és hasonló marhaságok. Egyszerűen virágokat, fákat ültetsz, kerti lakot és padokat helyezel a virágzó bokrok alá, és japánhidakkal keresztezed a csörgedező patakot. Rengetegféle fa és növény közül lehet válogatni, valamint sokféle layout is található az alapverzióban, amelyhez további kiegészítőket (sivatagi kert, stb.) lehet vásárolni. 


5. Jewels
A játékot mindenki ismeri, de a hisztérikusan villogó és figyelemkövetelő Candy Crush és társai helyett ezt a nyugodt, kellemes grafikájú játékot ajánlom, annak is a végtelen verzióját, ahol az egyetlen célkitűzés minél több pontot gyűjteni, mielőtt elfogynak a lehetséges lépések. A pálya menthető, nem kell buszraszálláskor újrakezdeni. Teljesen ingyenes app, a fizetős verzió csak a reklámokat tünteti el és a jófej finn fejlesztő nem rejtett el push reklámokat az ingyenes verzióban sem. Lájk!
6. Blendoku
A jelenlegi kedvencemet hagytam utoljára. Teljesen zseniális játék, bár a szabályokat akkor sem tudnám megmagyarázni, ha valaki fegyvert tartana a fejemhez. A dizájn iránt fogékony olvasók biztosan jobban meg tudják fogalmazni a lényeget, én leginkább érzésre játszom. Arról van szó, hogy a pályán megadott színeket a "helyes" átmenet szerinti sorrendbe kell rakni. Mutatok két példát, egy egyszerű és egy mester fokozatút.
Szóval ilyen. Végtelenül egyszerű ötlet és mégis zseniális, más szót nem találok rá. Ráadásul nem progress blocked; ha egy pályánál elakadsz, vagy nem szimpatikus, átugorhatod és később visszatérhetsz hozzá, sőt a szintek között is szabadon lehet váltogatni.  És tudjátok, mi a legjobb? A fejlesztők kérésre megcsinálták a színvakok által is játszható, élvezhető változatot. Ez nagyon rokonszenves! Az ingyenes verzióban 4x150 pálya van, ezekhez további pályacsomagok vásárolhatók, a vásárlással egyben eltűnik a reklám is. Ez a játék egyébként talán a többinél is világosabban mutatja az agytevékenységet, a frissességet az egyes napszakokban: amit éjjel nem tudtam megoldani, arra reggel egyből ráérzek, és fordítva.
https://play.google.com/store/apps/details?id=com.lonelyfew.blendoku&hl=sv

Ilyen játékfelhozatal mellett szinte sajnálom, hogy már nem kell ingáznom, és nincsenek hosszú buszos és metrós percek, ahol "legitim" módon, semmi egyébtől nem rabolva az időt játszhatom. De csak szinte. :)
Nektek van kedvenc mobilos játékotok?



Tuesday, January 14, 2014

Eddig tartott a tavasz!

A múlt hétvégén még napsütésben lófráltunk a vízparton, epekedve néztük (najó, néztem) a kajakosokat, rügyeket és mimbókat számoltunk a bokrokon. Most pedig tessék, itt a hó. Persze alig elég arra, hogy ellepje a talajt - ahol sok a gyalogos, ott már átszürküllik a jeges-darás aszfalt, amin jól meg lehet csúszni. Nem is tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak. A hó persze egyetlen valamirevaló télből sem hiányozhat, de az idei nagy enyheségben már lemondtam a télről és titokban már lestem, kibújtak-e már a krókuszok. A tavasz itt ugyanis keservesen későn érkezik, márciusban még nyoma sincs, ami egy délebbre szocializált embernek kínszenvedés. Erre most tessék, itt a hó. Játszásra, ugrándozásra nem elegendő. De a hosszú téli éjjeleket szépen megvilágítja és azért az sem semmi! 
Paradox módon minél északabbra mész, annál elviselhetőbb a svéd tél. Délen - és Stockholm azért még a déli részhez tartozik bőven - kellően rövidek a nappalok ahhoz, hogy az arra hajlamos ember bedepizzen. Északabbra még rövidebbek a nappalok, de ott legalább garantált a vastag hótakaró, amely a téli éjszakából kellemes, túlvilági fényben világító csodavilágot varázsol, nem is beszélve arról, hogy a havas-zúzmarás gyönyörűségben mennyire jobb egyet kirándulni, piknikezni, lékhorgászni. De Stockholmban bizony akárhányszor előfordul, hogy keveset vagy egyáltalán nem havazik, és akkor marad a sötét, a fekete, vigasztalan utcák, víztükrök és lakónegyedek, amelyek az utcalámpák fényét is elnyelve kompakt sötétbe burkolják az embereket.

Felénk ilyen most a környék:




Indul a VV6. Itt egy kis ellensúly

Bevallom, perverz kajánsággal követem a VV6 körül kialakult vihart. Minden évben ugyanaz megy, jön a morálpánik, a nekemnincstévémdeezegyfertő, errenevelikagyerekeket stb. Nekem van tévém, itt is van szoftpornóba fúló trash reality, de soha egy részt nem láttam belőle, no meg a szereplőket istenítő hírportálokat sem látogatom. Ma viszont végiggondoltam, hogy az, aki tényleg - és abszolút jogosan - nem kér a villalakók viszontagságaiból, az mit nézzen? Hiszen a neten minden fent van. Viszont senki nem teszi elénk tálcán, meg kell keresni-találni valahogy.

Mostanra a Youtube eljutott oda, hogy igazán minőségi anyagokra lehet bukkanni, és kifejezetten erre a médiumra készülnek kisebb-nagyobb, igényes produkciók, amelyek HD minőségben még jobban mutatnak. Szeretem böngészni az engem érdeklő tartalmakat, ezt a két, különlegesen mutatós darabot veletek is megosztom. Úgy gondolom, hogy érdekes lehet azoknak, akik fogékonyak a szépségre.

Azt eddig is tudtam, hogy a balett nem egy olcsó mulatság, de ezek után  még annyit sem fogok morogni a magas jegyárak miatt. Elképesztő, mennyi munka van egy-egy ilyen kosztümmel. A londoni Royal Ballet éves balettcipő-büdzséje 250.000 fontsterling.



Tuesday, January 7, 2014

Séta

A Brunnsviken körül sétáltunk tegnap. Hetek óta szürke, esős idő van, 3-4 fok. Kinek van olyankor kedve kirándulni? A tegnap megelégeltem a punnyadást és közöltem, hogy akármilyen idő lesz, valamerre kimozdulunk. Szép szürke napnak indult, jó taknyos nyúlós idő volt. Aztán a nyolcadik kilométer után, félúton, kisütött a nap, bár már azelőtt erőlködött szegény. Sikerült elcsípnünk az e havi napsütést! 











A svéd egészségügytől ments meg Uram, minket!

Sokan meghökkennek, amikor a svéd egészségügyet szapulom. Pedig nincs ennél rosszabb rendszer. Beláthatatlan bürokrácia, naponta változó szabályok, automata üzenetrögzítők, sehol egy emberi hang...

Egy ideje nem vagyok jól, néhány hete olyan rosszul lettem, hogy elhatároztam, ezt nem halogatom tovább, itt és most elindulok a kálvária útján és bevetem magam az egészségügyi dzsungelbe, hátha mielőtt meghalok, sikerül kideríteni, mi bajom.

A háziorvoshoz nem lehet csak úgy bekopogni: telefonon kell időt foglalni, de csak aznapra lehet. Ha az aznapi időpontok elfogytak, másnap ismét kell telefonálni. Késő délután volt, hívom a rendelőt. Ez úgy megy, hogy felhívok egy automatát, bepötyögöm a személyi számomat és a telefonszámom. Ezt követően valamikor felhív a rendelőből egy nővér, hogy időpontot foglaljon nekem. (Itt már bele tetszett zavarodni? Még nem is melegedtünk be.)
Aznap délután pont nem hívtak vissza, tehát elmentem a rendelőbe, ahol épp zártak. Mondták, hogy hívjam a telefonos egészségügyi tanácsadót, ők segítenek. Itt már összeomlottam (alacsony a bürokrácia-tűréshatárom) és zokogva hívtam a telefonos segítséget, hogy valaki csináljon már valamit és segítsen rajta. A telefonos nővér meghallgatta a panaszaimat, és azonnal elküldött a legközelebbi kórház ambulanciájára.

A kórházban potom 400 korona (12 ezer forint) vizitdíj lepengetése után engedtek be, itt csekély 3 órát vártam egy 5 perces vizsgálatra, ahol az ügyeletes orvos - nahát! - nem talált semmit. A kezembe nyomott egy beutalót a háziorvosom számára, melyben az állt, hogy kéri a háziorvostól a további kivizsgálást és a páciens (mármint én) továbbküldését szakorvosi vizsgálatokra Az ügyeletes orvos magyarázata szerint majd a háziorvos intéz nekem időpontot szakorvoshoz (olyan itt nincs, hogy csak úgy odatelefonálunk vagy bekopogunk egy specialistához). 

Az ünnepek elteltével el is ballagtam a háziorvosi rendelőbe és a recepciós hölgy kezébe nyomtam a kórházból származó beutalót, hogy kezelje belátása szerint. A hölgy elmagyarázta, hogy ez nem így van ám. A háziorvosom most épp szabadságon van, de amint visszajött, hívjam a szokásos automatát és kérjek hozzá egy időpontot. Ő majd elbeszélget velem (nem beszédhiba okozza egyébként a panaszaimat) és ennek alapján eldönti, mi a következő lépés.

Szóval így állunk. Szakorvos sehol a láthatáron, majd egy hónap elteltével összesen 1 doktor látott kb. 5 percig, a háziorvosom ki tudja, mikor lesz elérhető egy beszélgetésre, amelyről azt sem tudom, miért szükséges. Sajnos itt is teljesen érvényes a mondás, hogy "Csak betegek ne legyünk!" Mert segítségre, gyógyításra itt nem lehet számítani, csak ide-oda lökdösésre, papír- és vizitdíjhegyekre, vállvonogatásra.

S. mesélte, hogy egy ismerőse hétéves lányának fájt a háta, panaszkodott. Ide-oda küldözgették, senki nem talált semmit. Aztán a nagyon sokadik orvos tüdőrákkal diagnosztizálta a gyermeket, aki három héttel később halott volt. És az ilyen esetek már annyira mindennaposak, hogy az újságok alig írják meg. Mindenki tud ilyesmiről a saját környezetében.



Monday, January 6, 2014