Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, January 7, 2014

A svéd egészségügytől ments meg Uram, minket!

Sokan meghökkennek, amikor a svéd egészségügyet szapulom. Pedig nincs ennél rosszabb rendszer. Beláthatatlan bürokrácia, naponta változó szabályok, automata üzenetrögzítők, sehol egy emberi hang...

Egy ideje nem vagyok jól, néhány hete olyan rosszul lettem, hogy elhatároztam, ezt nem halogatom tovább, itt és most elindulok a kálvária útján és bevetem magam az egészségügyi dzsungelbe, hátha mielőtt meghalok, sikerül kideríteni, mi bajom.

A háziorvoshoz nem lehet csak úgy bekopogni: telefonon kell időt foglalni, de csak aznapra lehet. Ha az aznapi időpontok elfogytak, másnap ismét kell telefonálni. Késő délután volt, hívom a rendelőt. Ez úgy megy, hogy felhívok egy automatát, bepötyögöm a személyi számomat és a telefonszámom. Ezt követően valamikor felhív a rendelőből egy nővér, hogy időpontot foglaljon nekem. (Itt már bele tetszett zavarodni? Még nem is melegedtünk be.)
Aznap délután pont nem hívtak vissza, tehát elmentem a rendelőbe, ahol épp zártak. Mondták, hogy hívjam a telefonos egészségügyi tanácsadót, ők segítenek. Itt már összeomlottam (alacsony a bürokrácia-tűréshatárom) és zokogva hívtam a telefonos segítséget, hogy valaki csináljon már valamit és segítsen rajta. A telefonos nővér meghallgatta a panaszaimat, és azonnal elküldött a legközelebbi kórház ambulanciájára.

A kórházban potom 400 korona (12 ezer forint) vizitdíj lepengetése után engedtek be, itt csekély 3 órát vártam egy 5 perces vizsgálatra, ahol az ügyeletes orvos - nahát! - nem talált semmit. A kezembe nyomott egy beutalót a háziorvosom számára, melyben az állt, hogy kéri a háziorvostól a további kivizsgálást és a páciens (mármint én) továbbküldését szakorvosi vizsgálatokra Az ügyeletes orvos magyarázata szerint majd a háziorvos intéz nekem időpontot szakorvoshoz (olyan itt nincs, hogy csak úgy odatelefonálunk vagy bekopogunk egy specialistához). 

Az ünnepek elteltével el is ballagtam a háziorvosi rendelőbe és a recepciós hölgy kezébe nyomtam a kórházból származó beutalót, hogy kezelje belátása szerint. A hölgy elmagyarázta, hogy ez nem így van ám. A háziorvosom most épp szabadságon van, de amint visszajött, hívjam a szokásos automatát és kérjek hozzá egy időpontot. Ő majd elbeszélget velem (nem beszédhiba okozza egyébként a panaszaimat) és ennek alapján eldönti, mi a következő lépés.

Szóval így állunk. Szakorvos sehol a láthatáron, majd egy hónap elteltével összesen 1 doktor látott kb. 5 percig, a háziorvosom ki tudja, mikor lesz elérhető egy beszélgetésre, amelyről azt sem tudom, miért szükséges. Sajnos itt is teljesen érvényes a mondás, hogy "Csak betegek ne legyünk!" Mert segítségre, gyógyításra itt nem lehet számítani, csak ide-oda lökdösésre, papír- és vizitdíjhegyekre, vállvonogatásra.

S. mesélte, hogy egy ismerőse hétéves lányának fájt a háta, panaszkodott. Ide-oda küldözgették, senki nem talált semmit. Aztán a nagyon sokadik orvos tüdőrákkal diagnosztizálta a gyermeket, aki három héttel később halott volt. És az ilyen esetek már annyira mindennaposak, hogy az újságok alig írják meg. Mindenki tud ilyesmiről a saját környezetében.



2 comments:

  1. Elképedve olvastam a beszámolót. Számunkra Svédország valamiféle bezzeg--ország, ahol minden sokkal jobb, mint nálunk. Hogy az egészségügy így működjön, azt senki nem gondolná... Pedig nálunk se fenékig tejfel. A mennyország úgy látszik tényleg nem a földön van :)

    ReplyDelete
  2. Jézusom! Magyarországon is hasonló dolgok történtek az ismerettségi körömben, elmentek orvoshoz, nem találtak semmit és félév múlva temető...persze addigra diagnosztizálták a problémát, épp csak későn. Szóval elképedve olvasom, hogy ott is hasonló a helyzet. Döbbenet :(

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!