Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, January 14, 2014

Eddig tartott a tavasz!

A múlt hétvégén még napsütésben lófráltunk a vízparton, epekedve néztük (najó, néztem) a kajakosokat, rügyeket és mimbókat számoltunk a bokrokon. Most pedig tessék, itt a hó. Persze alig elég arra, hogy ellepje a talajt - ahol sok a gyalogos, ott már átszürküllik a jeges-darás aszfalt, amin jól meg lehet csúszni. Nem is tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak. A hó persze egyetlen valamirevaló télből sem hiányozhat, de az idei nagy enyheségben már lemondtam a télről és titokban már lestem, kibújtak-e már a krókuszok. A tavasz itt ugyanis keservesen későn érkezik, márciusban még nyoma sincs, ami egy délebbre szocializált embernek kínszenvedés. Erre most tessék, itt a hó. Játszásra, ugrándozásra nem elegendő. De a hosszú téli éjjeleket szépen megvilágítja és azért az sem semmi! 
Paradox módon minél északabbra mész, annál elviselhetőbb a svéd tél. Délen - és Stockholm azért még a déli részhez tartozik bőven - kellően rövidek a nappalok ahhoz, hogy az arra hajlamos ember bedepizzen. Északabbra még rövidebbek a nappalok, de ott legalább garantált a vastag hótakaró, amely a téli éjszakából kellemes, túlvilági fényben világító csodavilágot varázsol, nem is beszélve arról, hogy a havas-zúzmarás gyönyörűségben mennyire jobb egyet kirándulni, piknikezni, lékhorgászni. De Stockholmban bizony akárhányszor előfordul, hogy keveset vagy egyáltalán nem havazik, és akkor marad a sötét, a fekete, vigasztalan utcák, víztükrök és lakónegyedek, amelyek az utcalámpák fényét is elnyelve kompakt sötétbe burkolják az embereket.

Felénk ilyen most a környék:




No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!