Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, February 24, 2014

Tavaszriadó, szerecsenmosdatás és könyvvásár

Ma elővettem egy tavaszi cipőt. Na nem vászoncipőt vagy pántos szandált, de egy vékonyabb félcipőt. Télikabát végig csak párszor volt rajtam, a tél nagy részét szövetkabátban vagy vékony vízálló kabátban húztam ki. Még a körmöm is egy bátortalan tavaszi árnyalatot kapott! 
Vasárnap a svédek kikaptak Kanadától az olimpiai hokidöntőben. Nem is ez volt az igazi botrány, hanem az, hogy meccs előtt két órával a svédek sztárcenterét, Nicklas Bäckströmöt, lekapcsolták doppingolás miatt.
Hoppá.
Ez az eset elmehetne egy sajnálatos ejnyebejnyével is, de az, ahogy a svédek viselkednek más országokkal minden egyes sporteseményen, kissé más fénybe helyezi a dolgot és belőlem is egészen másfajta reakciót vált ki.
Mert mi történik, ha más nemzet sportolója akad fenn a doppingvizsgálaton? A svéd média óriási szalagcímekben harsog a sport ártatlanságának haláláról és a másik ország kétes sportmoráljáról, vezető svéd sportfőnökök és sportolók pedig gyászos hangon, bibliai tekintettel fejezik ki mélységes megvetésüket és felháborodottságukat, és senki nem mulasztja el hozzátenni, hogy igazából semmi meglepő nincs a dologban, ők mindig is gyanították (egyébként tényleg gyanítják: amikor a svédeket elpáholják, azonnal elkezdenek célozgatni, hogy tiszta versenyző nem verhette volna meg a svéd sportistenségeket.) 
Nos, ennek fényében nehéz volt nem villantani egy kaján félmosolyt a doppingolt svéd hallatán, és ezek után már csak hátradőltem és egy kávéval a kezemben olvastam, ahogy a svéd olimpiai bizottság, a svéd hokifőnökök és egyéb léhűtők hogy őrjöngenek az IOB mérései ellen. Hogy is merészelik tesztelni a sportolót, aki egyébként is csak allergia elleni gyógyszert szed (a hokipályán tudvalevőleg csak úgy hemzseg a pollen), ami az NHL-ben amúgysem tiltott szer, és így tovább. Valami svéd hokis nagykutya a leleplezés után 10 perccel már azzal fenyegetőzött, hogy majd most az NHL testületileg bojkottálja az olimpiát, mert... öööö, szóval, mert. Nagyon mosdatják szegény szerecsent, de vajmi kevés sikerrel. Persze a finnek a másik véglet: ők kikaptak Svédországtól az elődöntőben, amikor a doppingolt játékos is jégen volt, ezért most habzó szájjal követelik az illető lehetőleg nyilvános kivégzését, a svéd ezüst elvételét - naná. Szóval nagy a felbolydulás!

Holnap pedig kezdődik a nagy könyvkiárusítás: az ország összes könyvesboltja ezen a héten üríti ki a raktáron lévő könyveket és ilyenkor be lehet spejzolni könyvből. Mióta Kindle-en olvasok, szépirodalmat csak e-könyvben veszek, de lecsaptam két fotós könyvre. 

Végül pedig, a sok szomorú-nevetséges hokihír után jöjjön egy kis felvidító:
 
Henrik Lundqvist, a New York Rangers kapusa.




Thursday, February 20, 2014

Bolond idő

Ködös, esős, napos, havas... enyhén szólva is változékony időjárásunk van. Kicsit furcsa érzés a hóban gázolva hallgatni az alkonyati rigófüttyöt.
Esős este a városban.
Add caption
Esős este a városban.
Esős este a városban.
Esős este a városban.
Esős este a városban.
Végre egy kis napsütés. Közvetlenül az iroda melletti kis parkban napfürdőztem egyet. 1988 nem volt ilyen napsütésszegény januárunk.
A gyár. Imádom, hogy mindehol meghagyják a kitüremkedő sziklákat.
A város egyetlen felhőkarcolója. Itt van a szomszédban, a nappaliból is látom. Ködben igen baljósan fest!
A napsütésből ma reggelre ilyen hó lett...
A város peremén sétálva.
... délutánra el is olvadt

Itt hangversenyeztek a rigók, miközben havas ágat fotóztam. Az S4 kamerájával igen elégedett vagyok ám!




Wednesday, February 12, 2014

Svéd egészségügy, folyt., dán zsiráfügy és egyebek

Saccoljátok meg, milyen hosszú a várólista egy rutin belgyógyászati vizsgálatra? Lelövöm a poént: 12 hét. És ez még csak vizsgálat, esetleges kezelés még szóba se jött. Olvasom, hogy Magyarországon, ugyan fizetős rendelőben, de 1-2 nap alatt elérhető a CT-s változat, én pedig itt a bezzegnyugaton a jóval kellemetlenebb invazív változatra is negyedévet várok. November végén mentem először orvoshoz, azóta szakorvos még nem látott és a jelek szerint egy darabig nem is fog. Még a háziorvsommal sem sikerült találkoznom: múltkor egy orvostanhallgató, legutóbb pedig egy másik orvos rendelt - ha ragaszkodnék a kijelölt háziorvosomhoz (akivel egyébként még soha nem beszéltem), ki tudja, mikor kerülnék sorra. Eddig több mint ezer koronát fizettem vizitdíjra, a díj 200 és 400 korona között változik. (1 SEK = 33 HUF). Van egy 1000 koronás limit, amelyet a következő rendkívül szofisztikált módszerrel tartanak nyilván: évente az ember kezébe nyomnak egy összehajtogatós cetlit, amire minden alkalommal a pénztárnál nyomnak egy pöcsétet. Amikor a delinkvens elérte az 1000 koronás álomhatárt, abban az évben nem kell több vizitdíjat fizetnie (de pl. kórházi napidíjat, betegszállítást, stb. igen). Az egy évet az első látogatástól számolják. Azt hiszem, nekem májusban jár majd le. 
Igen ám, de a kórházban novemberben elfelejtettek pöcsétet nyomni a cetlimre, saját zaklatott lelkiállapotomban ez nekem nem tűnt fel, aztán most mehetek vissza a kórházba sorbaállni a pénztárnál, hogy ugyan legyenek szívesek pótolni a mulasztást. Szerencsére errefelé nem szokták szivatni az állampolgárt, hogy de miért nem pecsételtetett akkor (mármint én?) stb, hanem javítják a hibát. Mivel ez egy fotóblog, lefotóznam nektek a nagyon szpészédzs, 21. századi cetlit.

A munkáltatóm pedig utólag téríti ezeket a vizitdíjakat, gyakorlatilag tehát nem kerül pénzbe ez a doktorosdi. Viszont a cetlit bekérik ők is, hogy az ezer korona fölött ne kelljen fizetniük. 
Ez a cetlis okosság vényköteles gyógyszerekre is van, persze külön cetlivel, külön pöcséttel. Megnéztem nektek, gyógyszernél évi 2200 korona a határ. Jómagam még nem jutottam olyan gyógyászati magaslatokba, hogy tényleges orvosságot írjon fel egy orvos, aki tudja, mi bajom, ezért ezzel a részlettel még nem kellett foglalkoznom - sajnos vagy szerencsére, nézőpont kérdése.

Más. Volt ez a zsiráfcécó. Hogy Marius, meg Koppenhága, meg gyerekek előtt, meg beltenyészet. Volt a közösségi oldalakon minden. Az állatvédős lájkoldalakon a kommentelők az oroszlánok elé vetették volna az igazgatót, őt boncoltatták volna fel a gyerekek előtt (wtf???), Dánia bojkottjára szólítottak fel, undorító gyilkos barbár férgeknek hordták le a dánokat és sorolhatnám de minek, mindenki olvasta úgyis.
Namármost. WTF de komolyan. Nem attól lesz valaki empatikus állatvédő, hogy mindenkinél jobban habzó szájjal követeli a felelősök belének kitaposását. Nem attól fog meggyőzni senkit az állatok iránti szeretetéről, hogy minél jobban gyűlölködik a neten. Mi az, hogy "idióta dánok"? A magyarnak talán jólesik, amikor az egész nemzetet bélyegzik meg rasszistaként a cigánygyilkosságok miatt? Vagy nekünk szabad, amit másnak nem nézünk el? És aki bojkottálni akar, az vajon eddig sokat utazott Dániába? Sok dán terméket vásárolt? A gyerekével kidobatja az összes Legót? Komolyan, megkergültek az emberek? Ez egy zsiráf, nem a dalai láma! (Elnézést.) Naponta altatnak el állatokat állatkertekben ilyen-olyan okokból. Én sose értettem például, hogy a lábatörött lovat miért ölik meg, nem lehetne gipszelni a lábát, hiszen az embernek is begyógyul? De tudomásul veszem, hogy akinek az a szakmája, vélhetően jobban ért hozzá, mint én, és nem követelem sem a lovardák bezárását, sem a lótenyésztők nyilvános kivégzését. Ja és a legviccesebb követelés: azonnal zárják be a zállatkerteket! Ocsmány helyek egyébként is, ahol állatokat mutogatnak az emberek szórakozására, pénzért.
Igen, van képük beléptidjat szedni. Még ilyet! Az ilyennek nem is mondom, hogy olvasson utána annak, hány állatfaj él ma fogságban, az állatkerteknek köszönhetően, mert az ember volt oly nyájas és kiirtotta a vadonban, avagy az életterét foglalta el, ami végülis tökugyanaz. Azt végképp nem javaslom, hogy vegyen a kezébe egy-egy Gerald Durrel-könyvet, túl magas az az egybites "állatvédőnek", akinek állatvédős aktivitása kimerül az aktuális Facebook-botrány alatti fröcsögésben.
És most olvasom, hogy újabb nyilvános boncolás várható Dániában: egy partra vetődött delfintetemet boncolnak fel egy állatkertben. 
Ami pedig még egy frissen vágott zsiráfbifszteknél is szaftosabb: újabb Marius nevű zsiráf kerülhet I. Marius sorsára, szintén Dániában. Ajjaj, mi lesz még ebből, gyerekek...


Monday, February 10, 2014

Megint utómunka

Február van, szürke, nyúlós, unalmas idő járja. Nem is érdemes elővenni a gépet. Ősszel plitvicei túrát tervezünk, úgyhogy elővettem a 2007-es fotókat és újragyúrom őket. Ez itt pár ilyen. 


Gyúrás után
Ahogy a gépből kiesett :/

 Nem tudom, a fényképezőgépem mit művelhetett, hogy a RAW fájlok ilyen gyalázatosra sikerültek, mindenesetre emlékszem, hogy szitált az eső és a távoli völgyet vékony páraréteg fedte. Lehet az csapta be, hogy összevissza színezett - a levegő nem volt zöld. Ez még a 350D volt, azt hiszem egy Sigma 70-300 4-5.6-al rajta.



Saturday, February 1, 2014

Egy éves a lakásom és hófotós este

Tegnap este kint voltam az Óvárosban, ugyanis idén először havazott úgy igazán (ma már olvad, de tegnap este tényleg szép volt). Munka után elugrottunk kávézni a kolléganőmmel, ezután már kellően fáradt voltam, de a hóvihar látványa mégis kicsalogatott a városba. Az óvárosból pár téllel ezelőtt már hoztam pompás havas, állványos, szűkrekeszes, jó minőségű fotókat, ezért most úgy döntöttem, állvány nélkül, kézből freestyleozok. A 30/1.4 képes az ilyesmire, a 60D-nek az ISO800 nem jelent gondot, de főleg a fehér hó és világos hófelhők által megszórt fény és szinte alkonyati világosság teszi lehetővé a kézből fotózást. 

Ezek a helyek nyáron így néztek ki:


Ma pedig pezsgőt bontok, mert ma egy éve költöztem be a saját lakásomba. Ahogy egy kevdes ismerős megjegyezte a Facebookon: "Saját Stockholmban? Ezért tényleg mindennap elmormolni egy imát" :)
A jubileum emlékére beposztolom az eddigi Határátkelős posztjaimat is, az első kifejezetten a lakásmizériáról szól - csak hogy érzékeljétek, miért vagyok ennyire hálás.