Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, April 9, 2014

Hétköznapok, folyt.

Kilencmillió éve nem blogoltam, ebben közrejátszott, hogy sokáig nem volt számítógépem. Az újonnan beszerzett drágaság kitalálta, hogy egy-másfél percenként beizzítja a másodlagos SATA-t, ami azzal járt, hogy az egész gép ugyanannyi alkalommal le is fagyott pár másodpercre. A szervizben három hétig ültek rajta, mely idő alatt kicserélték a MÁSIK merevlemezt, de valami csoda folytán most mégis korrektül működik. Nem mintha lenne miről blogolnom, mert hónapok óta elő sem vettem a fényképezőgépet. A február-március a legmostohább időszak errefelé (szerintem ezt minden évben leírom). A hó már elolvad, már ha volt egyáltalán, a táj még kopár, fagyos szél süvít és az embernek tényleg mindenhez van kedve, a sétát és a fotózást kivéve. Ezen a télen mondhatni egyáltalán nem volt hó, esős komisz telünk volt. Ennek köszönhetően a tavaszi virágok a megszokottnál sokkal hamarabb kinyíltak és most már a bokrok is zöldellnek, de az elmúlt napokban jéghideg eső zuhogott, orkánszerű széllel kísérve. Szombatra 12 fokot ígérnek, akkor mindenképpen kirándulunk egyet. 
Illetve ne hazudjak, néhány háttel ezelőtt csodás kirándulást tettünk, teljesen spontán dolog volt, reggel napsütésre ébredtünk és úgy döntöttünk, elmegyünk valamerre mászkálni. Az köztudott, hogy Stockholm egy hatalmas szigetvilág kapujában fekszik, nos ahol a nagy tengerjáró kompok közlekednek ki-be a városból, van egy igen szűk tengerszoros, ahol alig néhány méterre haladnak el a nagy hajók, ide látogattunk el. Mindkét oldalon egy-egy régi erődítmény áll - Svédországnak gyakorlatilag nem létezik már a hadserege, nemrégiben hozták le a lapok, hogy az ország nem tudna elhárítani egy fegyveres támadást, ezért mindkét erődítmény megszűnt és csak múzeumként üzemel, ami számunkra aznap előnyös volt, mert tudtunk kávézni, de amúgy nem a legjobb helyzet. Ahol mi voltunk, egy csodás teraszt is találtunk, itt kiültünk a napra és integettünk a pár méterre elhaladó hajók utasainak. Volt már rosszabb dolgom is életemben! Csak a mobil volt nálam:

Volt erőd, nincs erőd

Muzeális

Itt napoztunk, persze sapkában-sálban



A másik, hogy elkezdtem olvasni a Trónok harcát. Aki spoilerez, halál fia. 




No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!