Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 9, 2014

Malmö

Malmöben nőttem fel és máig tud hiányozni, pedig mindig azzal viccelődtünk, hogy Malmö legfőbb nevezetessége Koppenhága. Manapság - már persze ha nincs vasutassztrájk, ami most éppen második hete folyik - 20 perc alatt át lehet suhanni a Hídon Koppenhágába. De Malmöt egyre jobban szeretem, olyan, mint hazaérkezni a lányszobámba. Jó látni, hogy a régi boltok, kávézók többnyire mind ugyanott és ugyanúgy üzemelnek, mint húsz évvel ezelőtt. Újabban a belváros hangulatos részeit is felfedeztem, a városnak egy irtó menő csak sajnos nagyon nehezen fotózható, hanza stílusú városháza is van többek között. Egy kis válogatás:





Monday, June 2, 2014

Esküvő és kirándulás, egy kis katasztrófával


Rättvik a Siljan tó partján
A vasérctől barna víz tetején kéken tükröződik az ég
S. gyerekkori barátja nősült meg a hétvégén. Ríattvik városába voltunk hivatalosak a menyegzőre, ez Dalarna tartományban van, tudjátok, az IRL skanzen. Szombat reggel kerekedtünk fel, délre meg is érkeztünk a szállodába, ahol puccba vágtuk magunkat és kezdődhetett az esküvősdi. Rajtam egy nagyon szép barna selyemruha volt, halvány türkiz stólával. Sajnos mindketten elfelejtettük lefotózni vagy akár lefotóztatni magunkat, ezért a fantáziátokra bízom, milyen helyesek lehettünk. Az esküvő egy pici vidéki kápolnában volt, a lagzi pedig a helyi helytörténeti tanyán, amelyet az egyház üzemeltet és kifejezetten rendezvényekre szakosodott. Volt nagy dínom-dánom, éjfélig mulattunk. Több vendég öltött helyi viseletet: sárga posztónadrág, kék lajbi és bőrkötény, a nőkön sötét posztó szoknya, színes kötény és szép zöld mintás rékli, soksok ezüst csattal, csingilingivel. Röstelltem lefotózni a szép viseletbe öltözött helyieket, ezért a netről ollózok pár fotót: 
Bevallom őszintén és töredelmesen: a szombati nap fénypontja az volt, amikor a szállodában becsuktuk magunk után az ajtót és csend lett... hiába, én már csak ilyen vagyok, sosem fogom megszeretni a zsivajt és a tömeget. De persze örülök, hogy megélhettem ezt a valóban nagyon szép esküvőt és részese lehettem az ifjú pár nagy napjának.
Vasárnap ráérősen reggeliztünk és komótosan csorogtunk lefelé Stockholm irányába. Már régebb kinéztük a térképen, hogy van a közelben egy magas vízesés, meredek szurdokkal, fenyveserdő közepén, ahogy kell. Mivel nem volt kedvünk hajnalban kelni, ez csak amolyan turistás kirándulás volt: tudtuk, hogy délben ramaty fényeink lesznek az amúgyis nehezen fotózható vízesésnél. Egy pár fotót azért hoztam:


Maga a vízesés nem volt egy nagy szám, elég kevés víz is volt benne - az utolsó képen csak a kisebbik, alsó folyása látszik. Jobban tetszett a szálegyenes fenyveserdő a tetejénél.
Az erdőben kellemeset sétáltunk, majd továbbgurultunk a környéken. Még egy kisebbfajta vízesés volt napirenden, ám előtte egy pici falun áthaladva egy szép házra lettem figyelmes, ezért megálltunk körülnézni. A pár száz lelket számláló Gustafs falucska, a Dalälven folyó partján, az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam, és minden bizonnyal a legeslegidillibb. Itt már szép délutáni fények voltak, nagyot sétáltunk a folyó mentén és pihentünk a templomkertben. Egész idő alatt egyetlen emberrel sem találkoztunk; egy robotfűnyíró képezte az összes mozgást a faluban.

Ezért álltam meg...


Ez volt a hétvége legszebb pillanata...


The Shire!





A templomnál történt, hogy a 30-asról átváltottam a 10-20-ra, és amikor felemeltem a hátizsákot, kiesett a 85/1.8 és a magasból az aszfaltra zuhant! Még pattogott is egyet-kettőt, mielőtt megállt, és én csak kővé dermedve néztem, hogy mikor megy ripityára. Nem ment ripityára, egy gyors és remegő kézzel készített gyorsteszt után pedig megállapítottam, hogy hibátlanul működik. Viszont ahogy rázogattam, felfedezni véltem egy furcsa lötyögést benne, valami fura kis kotyogásszerű hangot, amit eddig nem hallottam. Igaz, eddig még soha nem is rázogattam úgy, mint egy maracast, ezért nem merek megesküdni rá, hogy a zuhanás előtt nem kotyogott-lötyögött. Nem tudom elképzelni, mi lazuhatott volna ki benne úgy, hogy közben nem romlott el a fókuszmotor. Ha egy üveg kimozdult volna a helyéről, azt észrevenném a fotókon, nem? Az itteni szerviz olyan kapzsi árakkal dolgozik, hogy nincs kedvem megnézetni. Sajnos az objektív olyan régi, hogy a biztosító nem fizetne érte túl sokat, főleg az önrész levonása után nem. Ha bedobja a törülközőt, akkor sajnos új nyolcvanötös vásárlása előtt állok, mert enélkül az objektív nélkül egy tapodtat sem vagyok hajlandó menni. Remélem azért, hogy még kihúzza egy darabig, mert őszre jó lett volna S.-el együtt beruházni egy 70-200-as csodába... de ezt még meglátjuk. Szörnyű mindenesetre :(

Gustafs faluját - amely egyébként a helyi lókolbászról híres - magunk mögött hagyva egy másik istenhátamögötti falu mellett találtunk rá erre a pici vízesésre. Itt már egész jó fények voltak, a patak vizében érdekesen tükröződött az erdő élénkzöld lombja.


Ide nem mertem felmászni :/
Egy szó, mint száz, a 250 kilométeres utat sikerült tíz és fél óra alatt abszolválnunk! De minden percet megért, nem? :)