Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 2, 2014

Esküvő és kirándulás, egy kis katasztrófával


Rättvik a Siljan tó partján
A vasérctől barna víz tetején kéken tükröződik az ég
S. gyerekkori barátja nősült meg a hétvégén. Ríattvik városába voltunk hivatalosak a menyegzőre, ez Dalarna tartományban van, tudjátok, az IRL skanzen. Szombat reggel kerekedtünk fel, délre meg is érkeztünk a szállodába, ahol puccba vágtuk magunkat és kezdődhetett az esküvősdi. Rajtam egy nagyon szép barna selyemruha volt, halvány türkiz stólával. Sajnos mindketten elfelejtettük lefotózni vagy akár lefotóztatni magunkat, ezért a fantáziátokra bízom, milyen helyesek lehettünk. Az esküvő egy pici vidéki kápolnában volt, a lagzi pedig a helyi helytörténeti tanyán, amelyet az egyház üzemeltet és kifejezetten rendezvényekre szakosodott. Volt nagy dínom-dánom, éjfélig mulattunk. Több vendég öltött helyi viseletet: sárga posztónadrág, kék lajbi és bőrkötény, a nőkön sötét posztó szoknya, színes kötény és szép zöld mintás rékli, soksok ezüst csattal, csingilingivel. Röstelltem lefotózni a szép viseletbe öltözött helyieket, ezért a netről ollózok pár fotót: 
Bevallom őszintén és töredelmesen: a szombati nap fénypontja az volt, amikor a szállodában becsuktuk magunk után az ajtót és csend lett... hiába, én már csak ilyen vagyok, sosem fogom megszeretni a zsivajt és a tömeget. De persze örülök, hogy megélhettem ezt a valóban nagyon szép esküvőt és részese lehettem az ifjú pár nagy napjának.
Vasárnap ráérősen reggeliztünk és komótosan csorogtunk lefelé Stockholm irányába. Már régebb kinéztük a térképen, hogy van a közelben egy magas vízesés, meredek szurdokkal, fenyveserdő közepén, ahogy kell. Mivel nem volt kedvünk hajnalban kelni, ez csak amolyan turistás kirándulás volt: tudtuk, hogy délben ramaty fényeink lesznek az amúgyis nehezen fotózható vízesésnél. Egy pár fotót azért hoztam:


Maga a vízesés nem volt egy nagy szám, elég kevés víz is volt benne - az utolsó képen csak a kisebbik, alsó folyása látszik. Jobban tetszett a szálegyenes fenyveserdő a tetejénél.
Az erdőben kellemeset sétáltunk, majd továbbgurultunk a környéken. Még egy kisebbfajta vízesés volt napirenden, ám előtte egy pici falun áthaladva egy szép házra lettem figyelmes, ezért megálltunk körülnézni. A pár száz lelket számláló Gustafs falucska, a Dalälven folyó partján, az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam, és minden bizonnyal a legeslegidillibb. Itt már szép délutáni fények voltak, nagyot sétáltunk a folyó mentén és pihentünk a templomkertben. Egész idő alatt egyetlen emberrel sem találkoztunk; egy robotfűnyíró képezte az összes mozgást a faluban.

Ezért álltam meg...


Ez volt a hétvége legszebb pillanata...


The Shire!





A templomnál történt, hogy a 30-asról átváltottam a 10-20-ra, és amikor felemeltem a hátizsákot, kiesett a 85/1.8 és a magasból az aszfaltra zuhant! Még pattogott is egyet-kettőt, mielőtt megállt, és én csak kővé dermedve néztem, hogy mikor megy ripityára. Nem ment ripityára, egy gyors és remegő kézzel készített gyorsteszt után pedig megállapítottam, hogy hibátlanul működik. Viszont ahogy rázogattam, felfedezni véltem egy furcsa lötyögést benne, valami fura kis kotyogásszerű hangot, amit eddig nem hallottam. Igaz, eddig még soha nem is rázogattam úgy, mint egy maracast, ezért nem merek megesküdni rá, hogy a zuhanás előtt nem kotyogott-lötyögött. Nem tudom elképzelni, mi lazuhatott volna ki benne úgy, hogy közben nem romlott el a fókuszmotor. Ha egy üveg kimozdult volna a helyéről, azt észrevenném a fotókon, nem? Az itteni szerviz olyan kapzsi árakkal dolgozik, hogy nincs kedvem megnézetni. Sajnos az objektív olyan régi, hogy a biztosító nem fizetne érte túl sokat, főleg az önrész levonása után nem. Ha bedobja a törülközőt, akkor sajnos új nyolcvanötös vásárlása előtt állok, mert enélkül az objektív nélkül egy tapodtat sem vagyok hajlandó menni. Remélem azért, hogy még kihúzza egy darabig, mert őszre jó lett volna S.-el együtt beruházni egy 70-200-as csodába... de ezt még meglátjuk. Szörnyű mindenesetre :(

Gustafs faluját - amely egyébként a helyi lókolbászról híres - magunk mögött hagyva egy másik istenhátamögötti falu mellett találtunk rá erre a pici vízesésre. Itt már egész jó fények voltak, a patak vizében érdekesen tükröződött az erdő élénkzöld lombja.


Ide nem mertem felmászni :/
Egy szó, mint száz, a 250 kilométeres utat sikerült tíz és fél óra alatt abszolválnunk! De minden percet megért, nem? :)



3 comments:

  1. Nekem is lötyög a 85, sztem nincs vele gond :)
    szép képek :)

    ReplyDelete
  2. Gyönyörű fotók, ez a kis falucska meg nekem is a szívem csücske lett volna szerintem...nem keresnek ott biológusokat? :)

    ReplyDelete
  3. Ismerem az érzést, amint az ember szívverése lelassul, és csak nézi slow-motionben, amint pattog az obija a betonon... Én egyszer a 100-300-ast ejtettem le, ráadásul olyan amatőr módon, hogy képletesen szólva a fejemet vertem a falba utána. Obit cseréltem egy kocka erejéig, ezért a 100-300-ast csak a térdem közé fogtam, míg lövök egyet a másikkal. Naná, hogy a komponálás hevében megfeledkeztem róla, és tettem egy lépést... (Még nem ért le földre, már eszembe jutott, hogy nagyot hibáztam.)
    Namármost ez nem valami nagy fényerős, vagy különösebben jó obi, már akkor kifutó modell volt, mikor megvettem, viszont az évek során nagyon a szívemhez nőtt. Megjavíttattam Magyarországon, de a javítás kábé annyiba fájt, mint a jelenlegi, használtpiaci értéke (ha nem többe). A plusz irónia pedig az, hogy mivel már régóta tervbe volt véve egy jobb tele, kénytelen-kelletlen beruháztam a 100-400-asba (abba, ami már a kezedben is megfordult – persze imádom), és azóta sem lőttem egy kockát sem a megjavíttatott 100-300-assal...

    Nagyon szépek amúgy, FB-on már like-olgattam, ami szerintem még a mezőnyön belül is kiemelkedik, innen meg különösen like-olnám az utolsó templomosat, mert az a sarokból átlósan komponált, kövekkel kirakott út nagyon ott van! :)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!