Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, July 14, 2014

Szabadság epik: első napok és Midsommar

Van nekem a Stockholm kincsei nevű sorozatom, ahol a főváros látványosságait mutatom be képpel-szöveggel. Nos, ha Svédország kincseit kellene bemutatnom, Dalarna és a dalarnai Midsommar, azaz szentivánéji ünnepség, biztosan kiemelt helyen szerepelne. De hadd kezdjem az elején!
Svédországban a szentivánéj előestéje, ez évbenjúnius 21, péntek, mindenképpen piros betűs ünnep, munkaszüneti nap. A legtöbben csütörtökön is csak délig dolgoznak, hogy kellő idejük legyen beszerezni a kaját-piátés az ünnep komolyságának megfelelően alapozzák a hangulatot. Azt már említettem, hogy a svédek minden ünnepkor zabafesztet nyomnak, és a midsommar asztal talán legfontosabb része a pálinka, azaz itt krumpliból vagy gabonából erjesztett szeszesital, amelyet köménnyel és egyéb fűszerrel tesznek még förtelmesebbé. Ennek megfelelően a midsommar az egyik fő piaünnepnek is számít, sajnos viszonylag sokan végzik autóbalesetben, vízi szerencsétlenségben az ünnepet.

Mi "csupán" két üveg borral és 8-10 palack sörrel vágtunk neki az útnak, igaz a sörök közül egyik sem múlta alul a 10 fokot, és az is igaz, hogy több mint a felét otthagytuk itt-ott vagy hazahoztuk. A kéthetes nyaralás első etapja Dalarnába, barátom családjához vezetett. Én nem délig, hanem kora délutánig dolgoztam, és négykor, kb. másfélmillió stockholmi társaságában elindultunk észak felé. Ha valaki kíváncsi a gépsárkányra, megmutatom, igaz szégyenszemre nem saját fotó, mert novembertől nem voltunk képesek egy épkézláb képet készíteni róla. 
Az út igen jó hangulatban telt, pedig szinte végig vert az eső. Félúton megálltunk pihenni, épp nem esett, úgyhogy bementem a mosdóba. Amikor öt perccel később kijöttem, úgy zuhogott, hogy lehetetlenség volt megtenni a 10 métert a kocsiig! Roose Boltont, akarom mondani Usain Boltot megszégyenítú sprintet bevetve is bőrig áztam. Az ablaktörlő nem bírta, úgy zuhogott! Kicsit később, amikor már csak csepegett, megálltunk egy pihenőhelyen enni és nyújtózni egyet. Mindig a blogra gondolok, úgyhogy külön erre az alkalomra lefotóztam a mosdókat meg a környéket. Ez  tényleg a semmi közepén, egy elhagyatott kis pihenőhely, két asztal meg egy eresz meg egy budi, és mégis olyan hihetetlenül kellemes hangulata volt. Álltunk egy eresz alatt, majszoltam a szendvicsemet és arra gondoltam, milyen szerencsém van, hogy itt lehetek, hogy itt élhetek, hogy megállok véletlenszerűen az út mellett és ilyen gyönyörű helyre lelek. (Mobilos fotók, csak mobillal szerkesztve.) 

Lakókocsis ürítőhely, wc, urinoár és természetesen mozgássérült wc. Folyó hideg-meleg víz, szappan, papír, kéztörlő, jóillat.



Már késő este volt, amikor közeledtünk Orsa városához, de odafent északon még világosabb van a nyári éjszakában, mint errefelé. Ezért aztán tizenegy után lecsorogtunk a tópartra, mert épp felszakadozott a felhőzet és a következő látvány tárult elénk:


Élőben persze sokkal szebb volt!
Orsában S. anyja, húga, húgának pasija és az anyuka élettársa vártak tárt karokkal. Bár majdnem éjfél volt, leültünk teázni és beszélgetni. Nem csoda, hogy másnap nem keltünk korán...

 Másnap ugye péntek volt, Midsommar előestéje. A Midsommar tudvalevőleg a "nyár közepét" hivatott ünnepelni, az év legrövidebb éjszakájának ünnepe. Hagyományosan májusfát állítanak, amely még a viking időkből származó termékenységi szimbólunk. A májusfát levelekkel, virágokkal, szalagokkal díszítik. Az ország legtöbb részén pénteken, azaz az előestén van a nagy buli, Dalarnában viszont a Midsommardagen, tehát a szombat a fő ünnep. Pénteken ennek megfelelően otthon lötyögtünk, ebédre isteni heringbüfét terített az anyósom: volt sokféle házilag eltett hering, főtt tojás, ikra, mártások, újkrumpli és még sok minden más. Az ebédre hivatalos volt S. apja is - ők még a nyolcvanas években váltak el. Mármint a szülők, nem S. és az apja. Előkerült a sör, bor, brännvin. Szerencsére a családban senki nem nagyivó, ezért szolidan telt az ebéd, főleg nekem, mert én bevállaltam, hogy aznap este vezetek. Ebéd után nyilván friss svéd eper volt a desszert!
Ebéd után anyósom behívott a tisztaszobába és megmutogatta a vagyont érő népviseletét. Három teljes öltözéke is van, és jól mutatja, hogy mennyire élnek a hagyományok errefelé, ugyanis az egyik ruhát nemrégiben varrta, egy tanfolyam keretén belül. A környéken folyamatosan indul népviselet-készítő tanfolyam, ahol a vezető segít beszerezni az anyagokat, megmutatja, hogyan kell berakni a szoknyát, kihímezni a blúzt, melyik kötény legyen az ünnepi, stb stb... Megilletődve néztem a sok gyönyörű kézimunkát, a magyarnál komorabb, méltóságteljes viseleteket. Megilletődésem hamar átcsapott egy enyhe pánikba, amikor az anyuka kitalálta, hogy öltsem magamra az egyik ruhát és mutassam meg S.-nek! Tiszta sor volt, hogy ezt a kedves ajánlatot nem lehet visszautasítani, de eleinte fura volt, hogy én, az "idegen" magamra öltsem egy másik nép népviseletét. Azonban a gesztus annyira jólesett, hogy leginkább azon töprengtem, melyiket válasszam, azaz vajon melyiknek legkevésbé szűk a dereka...? Végül a nyári változat mellett döntöttünk - a téli ruha hasonló, de a szoknya fekete gyapjú. A nyári szoknya világos, vastag len, kétoldalt és hátul sűrűn berakva, csak elöl, a kötény alatti rész sima. Érdekes mód a szoknya és az ingváll egyben van. Az ingváll csatjait bőrszalaggal fűzik össze - úgy éreztem magam, mint Scarlett O'Hara, amior egyesült erővel nekiláttuk befűzni a has...derekamat! A szoknya alá fehér harisnya dukál. Elvileg járna csipkés buggyos bugyogó is, de az nem volt. A bú ujjú inget au ingváll alá veszik, és az ingre külön kerül a nyakravaló, elöl-hátul partedli szerűen szabva. A nyakravaló a legdíszesebben hímzett része a ruhának. A hajat hosszú gyapjúszalaggal szorítják le, ebbe tűzik a lenge főkötőt. Végül a kihajtott nyelves cipő következett és készen is voltam. S. majdnem hanyatt esett és mindenki körberajongott, majd kihajtottak a 8 fokos svéd nyárba az udvarra fotózkodni. Én leginkább arra ügyeltem, hogy az esőtől nedves fűben ne legyen fűfoltos a harisnya-szoknya, de azért élveztem a helyzetet!


Érdekes mód a piros kötény a hétköznapi viselet. Ünnepre zöldet kötnek a szoknya elé.


A körberajongással, fotózással, ruha eltevésével hamar eltelt a délután. Este kerti sütögetés volt, legnagyobb meglepetésemre após és S. olyan flekkent rittyentettek, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. A svédek a grillre leginkább marhahúst meg kolbászt, néha lazacot tesznek, úgyhogy kellemes meglepetés volt a flekken. 
Vacsora után elindultunk S. barátaihoz a szomszéd faluba. Ekkor már csaknem éjfél volt és engem a hetvenhét nagynyavalya mind kitört az éjszakai autókázástól, hiszen ezen a környéken inkább szabály, mint kivétel, hogy a szürkületben ott figyel az út mellett a jávorszarvas. A hetvenes úton konokul harminc-negyvennel araszoltam és folyamatosan az útszéli susnyást, erdőt figyeltem. Egykébként nyáron nagyon élvezetes Dalarnában vezetni, ugyanis a "hillbilly" népesség (ezt sok szeretettel írom) közkedvelt hobbija, hogy a garázsban egy-két-sok antik amerikai autót bütykölnek-dédelgetnek, aztán nyáron abban parádéznak. Két fő kategória van: a cirkálós és az izmozós. A cirkálósok nagy szárnyas Cadillacokban, Pontiacokban és hasonló, pasztellszínű csodákban kápráztatják a népet. Az izmozók pedig Camaro, Mustang, Charger szörnyetegekkel verik fel a falu nyugalmát.

A svédek midsommarkor kint ülnek. Ez alól nincs kivétel. Ezen az estén sem volt: az ismerősök egy ház teraszán, sátortető alatt, pokrócokba tekerve dideregtek, mint megannyi vidám múmia. Csak megjegyzem, hogy amikor kiszálltunk az autóból, épp kezdett jelezni, hogy csúszásveszély van az utakon, mivel a hőmérséklet pontosan 3 és fél fok volt. De persze kint ültünk, hiszen midsommar van! Ekkor kezdtem gyanítani, hogy erre a nyaralásra több téli holmit kellett volna csomagolnom.
Amikor a hajnali fél hármas napsütésben leparkoltuk a kocsit, lábunk alatt ropogott a zúzmarás gyep, ahogy bementünk a házba...

Másnap szombat, Midsommar napja és faluünnepély. A helytörténeti klub által üzemeltetett tanyán volt az ünnep: voltak népzenészek, táncosok, mindenféle fellépés. A nap fénypontja persze a májusfa állítása volt. De hogy ne menjek a dolgok elejébe: anyósom szerint teljesen természetes volt, hogy én népviseletben menjek az ünnepélyre. Ezt szívesen be is vállaltam, azonban szerettem volna, hogy S. is beöltözzön, neki viszont nincs viselete. Eszembe jutott, hogy az esküvőn egy barátja népviseletben volt, és a srácnak mintha túl nagy lett volna a ruha... Nosza felhívtuk, nem adná-e kölcsön? Természetesen kölcsönadta és immár ketten feszítettünk helyi viseletben! Az ünnepélyen viszont már egyáltalán nem voltunk kirívóak, tekintve, hogy az emberek legalább fele volt népviseletben, nem győztem gyönyörködni bennük!
A májusfaállítást kalákában végezték a férfiak, sajnos az én drágám toborzáskor felszívódott, ezért nem tudtam megörökíteni, ahogy a többiekkel szerencsétlenkedik. Azonban végül sikerült felállítani a fát, és kezdődhetett a tánc. Először néptáncosok léptek fel, utána össznépi körtánc következett. Mi ezt kihagytuk, inkább elvonultunk fotózkodni, majd hazafelé vettük az irányt, ahol várt a vacsora: házilag füstölt lazac! 

A férfi Orsa viselet: sárga posztónadrág, kék mellény, fehér ing és bőrkötény

Állítódik a májusfa

Csak sikerült valahogy!





Vasárnap este S.-el és apjával elmentünk horgászni. Fogni csak a botot fogtuk (haha!), de remekül telt. A tó partján nagy tüzet gyújtottunk, a szúnyogokat elriasztandó, de így is összecsíptek. A naplemente sem volt kutya, néhol a botot kamerára cseréltem.








 Szóval ez volt az első két nap... :) Folyt. köv.










No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!