Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Friday, August 29, 2014

Bevándorlás és integráció III - segélyek és munkanélküliség


Na ott tartottam, hogy a migráns megérkezett az országba, vagy kapott letelepedést, vagy nem - inkább igen -, és akkor most jó esetben ő is meg az állam is, rossz esetben csak az állam, elkezd filózni, hogy most akkor hogyan tovább?
Eddig többnyire száraz adatokat sorakoztattam sorba, próbáltam őket úgy összerakni, hogy legyen egy piros szál a történetben. Most elkezdek a hétköznapokról és a bevándorlás a népességre kifejtett hatásairól mesélni. Első körben a munkanélküliséget és a segélyezést járom körbe. A gazdasági adatokat természetesen itt sem hanyagolhatom, de megpróbálom azért érdekessé tenni a számokat is.

A menedékkérő migránsok elszállásolása az utóbbi pár évben égető problémává nőtte ki magát, naponta olvasok cikkeket országos és főleg helyi újságokban arról, hogy az önkormányzatokat mennyire megterheli a menekültszállások kialakításának kötelezettsége. 
Ahhoz, hogy megértsük a probléma egészét, röviden vázolom az idevágó közigazgatási berendezkedést. Az állami bevándorlási hivatal, a Migrationsverket, kiadja a menekültstátuszt, a letelepedési engedélyt, azonban a gyarorlati befogadás, ellátás az  ország 290 önkormányzatára hárul. Egyelőre nincs törvény arról, hogy az önkormányzatok akaratuk ellenére is kötelezhetőek menekültbefogadásra, ezért a különböző önkormányzatok között igen ferde az eloszlás a befogadott menekültek számát illetően.
Egy kisebb, pár száz lelket számoló önkormányzat értelemszerűen nincs felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra 50-100-200 menekültnek biztosítson szállást, oktatást, betegellátást, integrációs programot. Sok esetben a menekültek analfabéták vagy nagyon alacsony iskolázottsággal rendelkeznek, oktatásuk tehát nem megoldható a hagyomásos iskolai keretek között. Sok beszámolót olvashatunk arról, hogy az önkormányzatok roskadoznak a hirtelen rájuk borult migrációs hullám alatt, amely mind a költségvetést, mind az egyéb forrásokat maximálisan megterheli. 
A legnagyobb problémát a lakáshiány jelenti. A Migrationsverket saját lakásállománya hosszú évekkel ezelőtt megtelt, ezért újabban magánvállalkozókkal kötnek szerződést és gyakorlatilag minden üresen álló szállást felvásárolnak vagy kibérelnek. Néhány kirívó példa ez a kemping, amelyben egy hatágyas lakásért havi 56 ezer koronát kér - és kap - az élelmes vállalkozó.  (5800 euró) 

Szomáliai menekültek a Glava menekültkastély előtt.

Mint korábban írtam, a menedékkérelem elbírálása után is kell valamit kezdeni az "új svédekkel", ahogy mostanában divatozik nevezni a friss bevándorlókat. Jelenleg 11 ezer ember várakozik a fent vázolt ideiglenes szállásokon, mivel az állam nem tud nekik állandó lakhelyet biztosítani. És hogyan is biztosítana? A svédeknek sem tud.
Az ország önkormányzatainak 85%-ában uralkodik lakáshiány és a jelenlegi 11 ezer menekültön kívül, akik már megkapták a letelepedést és jelenleg abszolút lakás nélkül várakoznak a menekültszállókon, heti 2500 menekült érkezik, akiket szintén el kell szállásolni, étkeztetni, meg kell kezdeni az oktatásukat, gyerekeket iskoláztatni kell,  betegellátást kell biztosítani... no meg persze ott van az a soktízezer ember, aki még elbírálásra vár. (forrás)
A wikipédia szerint a hozzám közel eső Rinkebyben 89% fölött van az első és második generációs bevándorlók aránya. Jelenleg a szakértők 186 bevándorlók által dominált, szegregált városrészt tartanak számon az országban, ami nem kis teljesítmény; én azt sem tudtam, hogy egyáltalán van 186 város ebben az országban. Az is igaz, hogy a három nagyváros körül  darabonként akár öt-tíz ilyen városrész is található.

Önmagában az, hogy a buszon én vagyok az egyetlen fedetlen fejű nő, illetve nem ritkán az egyetlen fehér nő, még nem lenne baj, bár nem igazán értem, hogy a svédek hogyan tűrik, hogy az országuk egyes részein abszolút kisebbségbe kerülnek és még ki is nézik őket (jó esetben) és miért nem küldték el már régen a fenébe az ezt lehetővé tevő kormányokat. Ez viszont ízlés dolga és a száraz gazdasági adatokra önmagában nem lenne hatással.
A nagyobbik baj az, hogy a rengeteg bevándorlót fogják, betömik a már így is kétségbeejtően zsúfolt bevándorlónegyedekbe, a szájukat betömik segéllyel, és magukra hagyják őket. Nem kötelező dolgozni. Nem kötelező svédül tanulni. Az állampolgárságnak nem feltétele se egyik, se másik. Helyette a politikusok arabul írt választási plakátokkal próbálják megnyerni őket. Már amelyikük tud olvasni.
Ráadásul a törvény megengedi, hogy a letelepedést kapott bevándorló oda költözzön, ahova akar; nem lehet kötelezni, hogy oda költözzön, ahol munkahely, lakás és integráció vár rá. A közelkeleti, afrikai emberek nagy része a saját népcsoportjához szeretne közelebb kerülni, így jutnak egyre nagyobb csoportok a már hiperszegregált nagyvárosi elővárosokba, ahol az önkormányzat ma már öröklakásokat vásarol fel piaci áron, hogy majd a szociális segélyen élő családoknak adja ki azokat. Ismét más családok feketén, másodkézben bérelnek lakást honfitársaiktól. A zsúfoltság, lelakottság elkerülhetetlen és azonnali: egy három-négyszobás lakásban egy népes szomáliai család nem tud normális körülmények között élni. A fürdőszoba állandóan használatban van, ezért azonnal elkezdődik a penészedés. A tinédzserek nem tudnak nyugodt körülmények között tanulni, barátok meghívásáról szó sem lehet, innentől kezdődik a csellengés, züllés.  A homogén hazai közeg sem motiválja az embert, hogy nyelvet tanuljon, munkát keressen, beilleszkedjen.

Néhány adat és ábra a döbbenetes szegregációról:


A világos oszlopok az első generációs bevándorlókat, a sötétzöld a Svédországban született állampolgárokat képviseli. Az ábra a kifizetett szociális segélyt mutatja az egyik legszegregáltabb önkormányzatban, Södertälje városában. 

A kördiagram a népességeloszlást veti össze a segélyeloszlással, innen kiderül, hogy 2010-ben a segélyek 77,8 százaléka vándorolt bevándorlók zsebébe, miközben a bevándorlók "mindössze" a lakosság 31,7 százalékát tették ki. Az arány több önkormányzatban is hasonló. Az országos átlag a migrationsinfo szerint a Svédországban kifizetett szociális segélyek 40%-át adják a mintegy 15,9% bevándorlónak. ( forrás, forrás)


 A fenti ábra a százalékban közölt foglalkoztatási különbséget mutatja a helyben, illetve külföldön született lakosok között az egyes országokban. Érdemes megfigyelni, hogy a legrosszabb helyezettek között csupa olyan ország van, akik nagyszámú arab és afrikai bevándorlót fogadtak és közismert integrációs problémákkal küszködnek. További érdekesség, hogy a Magyarországra bevándoroltak közül az ábra szerint többen dolgoznak, mint a helyben születettek. Forrás: miniszterelnöki hivatal


Az persze világos, hogy az üres kézzel, életéért futó (tegyük fel) nincstelen embereknek eleinte szüksége van segélyre, hogy felemelkedhessenek, új életet kezdjenek. Ezzel nem is volna semmi gond, ám a számok azt mutatják, hogy a bevándorlók munkapiaci helyzete eléggé kétségbeejtő. Az OECD-országok közül Svédorszában van a legnagyobb különbség a svédek és bevándorlók foglalkoztatásában: miközben a svédek között a foglalkoztatás eléri a 76,5%-ot, a külföldiek között ez a szám csak 58,3%, az Európán kívülről érkezettek pedig még az 55%-ot sem érik el. A nyílt munkanélküliség a bevándorlók között több mint kétszerese a svéd népesség munkanélküli arányának. A nők kétharmada öt év után is munkanélküli. (forrás, forrás, forrás)

Hogy a svédek miért vizsgáznak elégtelenre integrációból, annak több oka is van. Az egyik, hogy Svédországba aránytalanul sok menekült érkezik, és ők a világ legszegényebb és legrosszabb oktatási rendszereivel rendelkező országokból jönnek. Svédországot pedig egy iszonyúan tudás-és szolgáltatásorientált munkapiac uralja, ráadásul a világon itt a legmagasabbak a kezdő fizetések. Értelemszerűen nem lehet a semmiből csak úgy elkezdeni dolgozni. Nyelvtudás szinte mindenhez kell, a külföldi képzés honosítása pedig itt sem egyszerű folyamat. 
Egy másik ok a svéd tolerancia. Nem akarják senkinek megtiltani a szabad vallásgyakorlást, a muszlim országokból érkezők jó része ezt bőven ki is használná. Barátom meséli, hogy a munkahelyén néhány muszlim kolléga a mosdóban készül fel a napi öt imára: a mosdókagylóban mosnak lábat, utánuk úszik az egész mosdó... és nem lehet rájuk szólni. Több botrány is származott abból, hogy muszlim álláskeresők nem akartak kezet fogni ellenkező nemű főnökjelölttel, és amikor emiatt nem kapták meg az állást, felnyomták a munkáltatót a diszkriminációs ombudsmannál, mirefel bőséges kártérítésben részesültek. A svédek legendásan konfliktuskerülő és in absurdum toleráns világnézetének bizarr velejárója, hogy a munkáltatók nem mondanak nyíltan nemet a bevándorlóknak, de az olyan névvel ellátott pályázatokat, akikről sejthető, hogy valamilyen egzotikus vallás vagy kultúra hordozói, egyéb okokra hivatkozva óvatosan és természetesen minden tiszteletet megadva - a papírkosárba helyezik.

Az eddig leírtakból leginkább az derül ki, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. A svédek tárt karokkal fogadják a menekülteket, válogatás nélkül fogadnak be bemondásra szinte bárkit, aki eljut az országhatárig, de utána nem igazán tudnak mit kezdeni ezzel az új népcsoporttal. Azt hiszik, ha eldugják őket valami istenhátamögötti faluba vagy egy nagyvárosi gettóba, a probléma majd idővel megoldódik. Hát nem oldódik, sőt. A hírek, amelyeket ebben a sorozatban linkelek, egyre nagyobb visszhangot kapnak a médiában és a társadalomban is. Valami talán - nagyon lassan és bizonytalanul - kezd megváltozni. Ennek egyik oka a világpolitikai helyzet is lehet: az Iszlám Állam törekvését nem lehet figyelmen kívül hagyni. És Svédország sajnos nagyonis közelről érintett az Iszlám Államban.

A következő poszt a talán legnépesebb és legszembetűnőbb bevándorlócsoportról fog szólni: a muszlimokról. Utána pedig a média szerepéről lesz szó: hogyan tálalja a sajtó ezeket a dolgokat a svéd népnek, és hogyan is állnak tulajdonképpen a svédek a bevándorláshoz? 




Tuesday, August 26, 2014

Bevándorlás és integráció, közjáték

A mai poszt egy félreértés miatt késik: kiderült, hogy nem tegnap, hanem ma van a születésnapom. Az én koromban már nem tartom számon! :)
Miközben elkészítem a forrásjegyzeteket és beillesztem a fotókat, álljon itt egy minden szónál beszédesebb kép: az egykori jobboldali, moderát párt választási plakátja a nagy többségben arab és afrikai bevándorlók által lakott Rinkeby városrészben. A plakátot pár nappal ezelőtt lángban álló autók fénye világította meg. 




Monday, August 25, 2014

Konyhai élet

Vendégeim vannak, így egyesekhez hasonlóan ideiglenesen a konyhámban alszom :))) tök jó egyébkènt, olyan meghitt kis kuckó a sarokban. Valamiféle biztonságfétisem lehet, vagy előző életemben macska voltam, mert imádom a kis kuckókat, zugokat. Személy szerint remekül érezném magam egy 15-20 m2-es minilakásban is, meg mindig nézegetem a neten a miniature homes meg shipping container homes jellegű weboldalakat. Remélem, a közös házunkban is lesz majd valami kis kuckó, rejtett olvasósarok vagy ilyesmi.



Friday, August 22, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban II - ki kicsoda?


Svédország gyors változások előtt áll. Friss adatok szerint az év első hat hónapjában 49.000 emberrel növekedett a lakosság. Ez korántsem egyedi eset. 2000-2013 között 760.000 volt a lakosság növekedése. Ebből 530.000 első generációs, további 183.000 második generációs bevándorló volt. Ez a két csoport tehát a népességnövekedés több mint 90 százalékát teszi ki. 

Ma csaknem minden 6. svéd lakos, azaz a népesség 16 százaléka, külföldön született, azaz első generációs bevándorló. Ez magasabb arány a 19. századi nagy amerikai bevándorláshullámnál is. Svédország kivándorlóországból bevándorlóország lett, ami lényegében új fejlemény: 75 évvel ezelőtt csupán a lakosság 1 százalékát tették ki a külföldön született emberek.

A svéd bevándorlás nem csupán a számok alapján különbözik a legtöbb európai államtól: sok más EU tagállamhoz képest Svédországban jóval magasabb az Európán kívüliek aránya a külföldiek között. Az első generációs migránsok mintegy fele származik más kontinensről. Ez szorosan összefügg a svéd menekültügyi politikával: 2011-ben a kibocsátott letelepedési engedélyek 18 százalékát menekültek kapták. Hollandia ezzel szemben 10, Németország 4 százalékos arányt mutat fel. További 38 százalékot a családegyesítők, azaz a menekültek rokonai kaptak meg. Ez több mint kétszerese az osztrák és holland adatoknak.
 - Dagens Nyheter, 2014-08-14 - 

 "Mostanra elértük a tűréshatárt. Ha a jövőben szeretnénk megfelelően fogadni azokat, akiknek leginkább szüksége van menedékre, haladéktalanul korlátoznunk kell a letelepedési engedélyek számát."
- Maj-Lis Lööw, szociáldemokrata bevándorlási miniszter, 1989. -
1989-ben 29 ezer bevándorló érkezett Svédországba. 2014-ben ez a szám várhatóan eléri a százezret. A szociáldemokraták a napokban élesen elítélték Fredrik Reinfeldt moderát kormányfőt, amiért az egy beszédében megemlítette, hogy a szokatlanul nagy bevándorlási hullám megterhelő lesz a költségvetésre. A szociáldemokraták adóemeléssel, a moderátok reformok befagyasztásával és megszorításokkal finanszíroznák a fennálló helyzetet. A sajtó nem szembesítette a szociáldemokrata kormányfőjelöltet a fenti, 1989-es idézettel.


Nem titok, hogy Európába rengeteg menekült igyekszik. A világ tele van háborús övezettel, nyomorúsággal, elnyomással,  jobb sorsra érdemes emberekkel. Az UNHCR 1951-es menekültügyi egyezménye évente meghatározza az egyes államok befogadási kvótáját. Svédországot a 2014-es évre 1900 menekült befogadására kötelezi az ENSZ. Hogyan fogadunk mégis be csaknem százezret?
A migrációs törvényeket az évek során újból és újból bővítették úgy, hogy egyre többen essenek menekült besorolás alá. A legújabb megfogalmazás a "különösen nyomós körülmény", amelyre szinte bárki hivatkozhat, ha nem felel meg a hivatalos menekültstátusznak. Akit mégis elutasítanak, az korlátozás nélkül akármennyiszer fellebezhet a döntés ellen, új körülményekre hivatkozva. Az idegenrendészeti ügyintézés elévülése után - ez négy évet jelent - az illető hivatkozhat a különösen nyomós körülményre és ilyenkor rendszerint megkapja a letelepedési engedélyt -  a kör pedig a családtagok kihozásával zárul be. (Elvileg létezik egy olyan törvény, hogy aki családegyesítésért folyamodik, annak kötelező felmutatni, hogy egymaga is el tudja tartani az érkező családot, máskülönben a családtagok nem kaphatnak letelepedési engedélyt, de annyi kivétel van benne, hogy 90%-ban nem is alkalmazzák.) Magyarul ha valaki először határsértést követ el - a már ismertetett dublini egyezmény értelmében, valamint vízum hiányában legálisan nem lehet Svédországba érkezni a jelenlegi háborús övezetekből -, utána pedig négy évig rejtőzködik, a végén nem börtönnel és/vagy kitoloncolással, hanem élethosszig tartó ellátással jutalmazzák.  


A 2013-as menekültek eloszlási aránya, letelepedési jogcímre bontva. A zöld cikkely az ENSZ-határozatnak megfelelő menekült (tekintve, hogy mintegy 53.000 embert látunk az ábrán, ez jóval meghaladja a kvótában foglalt számot), a többi rész, csaknem háromnegyed, pedig különböző bővítések, kivételek révén maradhatott. Érdemes megjegyezni, hogy csupán a kék cikkely képvisel ideiglenes letelepedést. Nagyon kevés kivétellel mindenkinek véglegest adnak, ezért amikor végetér egy háború, a legtöbben nem térnek haza. Hogy miért nem, arra is kitérünk részletesen hamarosan. 
(Forrás: migrationsinfo.se, egy liberális think tank, amely célja a migráció pozitív hatásainak népszerűsítése)

 Aki végképp nem kap belépőt

A fentiek tükrében elég nehéz Svédországban nem kapni letelepedési engedélyt, legalábbis ha az ember menekültként érkezik. De vannak, akiket mégis elutasítanak. Ezek közül korántsem megy mindenki haza. A Wikipedia szerint 2007-ben 3398 iraki, afganisztáni és szomáliai személy kérelmét utasították el. Közülük 263-an önként hagyták el az országot, 44-et pedig idegenrendészeti eljárás keretében toloncoltak ki. Nettó 3091 személy. Ugyanez a cikk mintegy 35 ezerre becsli az illegális bevándorlók, újsvéd nyelven papírnélküliek számát. Annak fényében, hogy csak 2007-ben több mint háromezer emberről nem tudni, hova lett, öntse el mindenki magában, hogy reális-e ez a becslés, vagy sem. (forrás)

A papírnélküliek kétségkívül nehéz helyzetben vannak. Az egyház és számos civil szervezet segíti a bujkálókat: szállást, élelmet, társaságot biztosítanak számukra. Viszont csak fekete munkát vállalhatnak, fekete szállást bérelhetnek és ezáltal értelemszerűen roppant kiszolgáltatottak. A politikai elit nemrég erőteljesen növelte a papírnélküliek jogait. A papírnélküli gyerekes családoknak Malmö önkormányzata megszavazta a szociális segélyt és a lakhatási garanciát. Igen, az illegális bevándorlók, akik sosem folyamodtak letelepedésért, illetve elutasították kérelmüket, a jogosan tartózkodók és állampolgárok előtt kapnak lakást és szociális juttatást. Idén január óta pedig a papírnélküliek szimbolikus vizitdíj fejében (50 korona, azaz 5 euró a szokásos 200-400 korona helyett) részesülnek betegellátásban ugyanolyan feltételekkel, mint a menekültek: sürgős, illetve halasztása esetén szövődményekkel járható betegségek, fogamzásgátlás, abortusz. Szintén 50 koronába kerül a sürgősnek ítélt fogászati beavatkozás is, erre a svédek számára 300-1500 euró között mozog a felső összeghatár és valahol 75 eurónál kezdődik egy vizsgálat. Az illegális migránsok gyerekeit ugyanolyan betegellátás illeti meg, mint az állampolgárokat. (forrás) Ők iskolába is járhatnak.

Stockholmban a REVA akció ellen tüntetnek

A papírnélküliek jogai nem csak a szociális hálóra terjednek ki. A határsértés elvileg itt is illegális, a papírnélküli migránst a rendőrség elvileg kitoloncolja. A gyakorlatban ez másképp működik: tavaly a rendőrség határvédelmi akciót hirdetett, melynek keretében egyéb intézkedések során az előállított egyének tartózkodási jogcímét is ellenőrizni szerették volna. A legnagyobb visszhangot az keltette, hogy a rendőrök beálltak a metróellenőrök mellé, akik a kijáratnál ellenőrizték a jegyeket, bérleteket. (Néha van ilyen extra ellenőrizesdi, egyébként beléptetőkapuk és elsőajtós felszállás a módi.) Szóval aki bliccel, azt a rendőrség igazoltatta, és ha már, akkor ellenőrizték, hogy az illető jogosan tartózkodik-e az ország határain belül. A REVA nevű akció óriási közfelháborodást keltett. Illetve hát a külföldiek jogait megkérdőjelező intézkedéseken felháborodni hajlamos sajtó háborodott fel és vonzotta molyként maga köré a professzionális és amatőr vitázókat, közvéleményformálókat. Aki tavaly tavasszal követte a svéd sajtót, annak könnyen az a benyomása támadhatott, hogy rendőrjelmezbe bújt fasiszták járőröznek a metróállomásokon és bőrszín szerint válogatják ki a napi betevő vegzálnivalót. Aki a rendőrség honlapjáról is tájékozódott, az hamar tisztában volt a tényekkel, amely parányi és jelentéktelen részletrészecskékkel a sajtó itt sem foglalkozik túl odaadóan. A dolog végül odáig fajult, hogy a rendőrség meghátrált a (köz? leghangosabb?) vélemény előtt és rövid időn belül felfüggesztette a projektet. 
De hány papírnélkülit is találtak a metróban? Nos, 2013. januárjában egyéb intézkedés közben (tehát nem bőrszín alapján szelektálva, hanem egyébként is igazoltatott személyek körében) 716 ellenőrzés történt. Ebből 670 esetben nem derült fény határsértésre, a maradék mintegy 9 százalék viszont illegális migránsnak bizonyult. A sajtó ezt óriási kudarcként könyvelte el, az én kis bolygómon viszont 9 százalék iszonyatosan magas szám. Értem én, hogy az utcán nem minden kilencedik ember tartózkodik illegálisan az országban, hanem mondjuk a bliccelők között nagyobb eséllyel van olyan, aki minimális egzisztencia miatt nem akarja kicsengetni a jegy vagy bérlet árát, de ezt mérlegelve is furcsának tartom a kudarcról szóló szalagcímeket. (forrás, forrás)

A média hozzáállása a migrációhoz szerintem nem is csak egy posztot fog megtölteni, hanem kis projekt a projektben lesz. De még ott sem tartunk, nemhogy a zavargásoknál! 
Ott tartunk tehát, hogy menekültjeink átkeltek ezen a tengerem meg azon az országon, bekopogtattak a Brindö ajtón (Forgácslemez, Fólia, A sarokpántot külön kell megvásárolnod) és így vagy úgy, de beljebb kerültek. De mivé lesznek ezután?
A következő bejegyzést keddre tervezem, és a menekültek elhelyezéséről, az önkormányzatok költségeiről és kihívásairól lesz benne szó.


Thursday, August 21, 2014

Ikeás kedvencek

Elvégre ez egy svédes blog, vagy mi. Némelyik megvan, a legnagyobb kedvencem viszont, ami itt áll a nappaliban, nincs jó fotó a neten, pedig a legmenőbb bútor, de tényleg. Elégedjetek meg egy béna sajáttal, a még nagyon kezdetlegesen berendezett lakásból. (Bestå)
Nem gondoltam volna, hogy valaha fekete konyha után fogok áhítozni, de a minap voltunk az áruházban és teljesen elbűvölt egy félig matt fa burkolatú kis Metod konyha, telidesteli vitrinajtóval (elképzelhető, hogy ebben a posztban észrevesztek valamiféle részrehajlást a vitrinajtók iránt) és kis erősfényű halogén spotlightokkal. Nagyon-nagyon hangulatos volt és őszintén kezdem unni a svédek fehér meg világos mániáját.

Ez volt, csak feketében. Hát nem gyönyörű?
A konyhába meg ez a gyönyörű Skyn étkészlet. Ezt darabonként gyűjtöm.
 
Stockholm tál
Senior öntöttvas lábas

Vitrinajtós Hemnes könyvesszekrény
Vitrinajtós Billy könyvesszekrény
Harads fotel. Nagyon kényelmes!
Böja lámpa
Arkelstorp asztal

Arkelstorp íróasztal
Godmorgon szervező okosság


Ez a szekrény a legnagyobb kedvencem az áruházban. Sosem hagyom ki, pontosan tudom, melyik sarokban áll, és mindig odamegyek hozzá, megsimogatom, beleszagolok a fiókjaiba és elképzelem, mi mindent pakolnék a tetejére. A kistestvérét megvettem, azt is nagyon szeretem, ez a téglavörös iszonyú hangulatos szín, de értitek, szóval a vitrinajtó... :D




Itthon jó








Tuesday, August 19, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban I - történelmi háttér és náhány adat



- Csak az idén 80 ezer új menekült
- 400 svédországi jihad harcos az IS oldalán
- A munkaképes korban lévő bevándorlók mindössze 57 százaléka dolgozik, a svédek között ez az arány 80%
- A 15-54 éves korosztályban ma már több az iraki bevándorló, mint az összes többi skandináv államból származó bevándorló együttesen (forrás kommentben de innen még lesznek grafikonok)

Üdvözöllek benneteket az új Svédországban.

forrás: hd.se

forrás: aftonbladet.se
Kevesebb, mint egy hónap múlva Svédország a választási urnák elé járul. A tavalyi, nemzetközileg is figyelmet keltő külvárosi zavargások, a "jobboldali" populista párt, a Sverigedemokraterna előretörése, a média olykor megdöbbentő hozzáállása - ezek talán a legforróbb, legmegosztóbb témák az amúgy szinte szélsőségesen konszenzuskereső svéd társadalomban. Szintén bevándorló létemre természetesen roppantmód érdekel a téma és minden más aktuálpolitikai témánál jobban nyomon követem a történéseket. Megpróbálom a tapasztalataimat a blogon összefoglalni. A kérdéseket, hiánypótlási igényeket kommentben jelezzétek és igyekszem eleget tenni nekik!

Nagyon régóta szeretném körüljárni ezt a témát, amely összetettsége révén rengeteg háttérmunkát, forrásgyűjtést stb. igényel. Természetesen a saját szemszögemből, saját meggyőződéseimnek megfelelő következtetésekkel együtt fogom tálalni az írásokat, viszont mindenkor szeretnék rideg tényekre támaszkodni. Minden esetben "hivatalos", elismert forrásokat használok fel: statisztikai hivatal adatait, a legnagyobb napilapok és az állami televízió cikkeit. Az első részben szeretnék egy kis bevezetést nyújtani azoknak, akik nincsenek tisztában a svédországi bevándorlási-menekültügyi helyzettel, hogy később érthető legyen, honnan származnak a problémák.

Egy kis történelem

A svéd népesség évszázadokon keresztül rendkívül homogén volt. Az újkor első nagy bevándorlási hullámát a német és vallon kereskedők, iparosok jelentették: ők mindössze néhány százan voltak és a 15-16. századokban telepedtek le főként közép-Svédországban, Stockholm, Finspång és Norrköping környékén. A német bevándorlók fontos részét képezték a stockholmi és uppsalai polgárságnak. (1a,b) 
A 19. század végétől néhány évtized alatt mintegy 1.3 millió svéd vándorolt ki Amerikába, ahol az olcsó termőföldet nyújtó középnyugaton telepedtek le. Az évek során kb, egyötödük tért vissza Svédországba.
Az emberek nem csak a pusztító éhínség elől menekültek, hanem a most divatos szóval jellemezhető "közhangulat" miatt is: a konzervatív monarchia, a magánéletbe beférkőző, autoriter egyház, a konformitás olyan tényezők voltak, amelyek miatt sokan az új kontinenst választották. (1c)

A világháború utáni pár évtizedben a munkaerő-bevándorlás volt jellemző: Jugoszláviából, Görögországból, Törökországból csábítottak, hívtak munkásokat a gyorsan fejlődő ipari ágazatokhoz. Később a finn munkaerő beáramlása dominált: 1945 és 1980 között nettó 200 ezer finn költözött Svédországba. (2)

A nyolcvanas években kezdődött a menekültek áramlása. Chiléből, Iránból, Irakból érkeztek a legtöbben, majd a kilencvenes években rekordot döntött a menekülthullám: a balkáni háborúkból rengetegen kaptak menedéket Svédországban. A kilencvenes években Irak és Szomália volt a két nagy forrásország, napjainkban pedig Szíria, Szomália és Afganisztán szolgáltatja a legtöbb menekültet. A svéd bevándorlási hivatal, a Migrationsverket, nemzetközileg példátlan módon minden egyes szíriai menekültnek végleges letelepedési engedélyt ad. Erre később még visszatérünk.

Egy grafikon a svéd migrációs helyzetről. Az ábra az egymillió főre eső menekültek számát muattja a különböző európai országokban. Jól látszik, hogy Svédország a tranzitországoknál is sokkal több embert fogad be, és a norvég Aftenposten szerint jelenleg világelső a lakossághoz mért menekültbefogadás terén (3). A Migrationsverket  a napokban közölt egy új, frissített előrejelzése szerint 2014-ben mintegy 80.000 menekült érkezik Svédországba. Emiatt a hatóság mintegy ötmilliárd eurós többletfinanszírozást követel. (4,5)

A dublini egyezmény kudarca, avagy hogy kerül egyáltalán ide ez a sok ember?

A dublini egyezmény kimondja, hogy az Európán kívülről érkező menekültnek az első EU-országban kell menedékért folyamodnia, ahova megérkezik. Ennek megfelelően óriási nyomás nehezedik az EU határát képző államokra, mint Málta, Olaszország és Görögország, de Magyarország is az élen van az elsődleges menedékkérők befogadása között. Azonban a legtöbben nem akarnak ezekben a déli államokban maradni: Északon sokkal jobb a szociális háló, toleránsabb a lakosság, így a legtöbben igyekeznek továbbállni. Nemrégiben az újságban cikkeztek egy szír baráti társaságról, akik taxival érkeztek Olaszországból Svédországba (6a) Persze a többség kevésbé fényűző módon jut el a Kánaánba: sokan már otthonról egyenesen Skandináviába utaznak, embercsempészekre bízva magukat. Egy csempész 3500 dollárt kér el egy Földközi-tengert átszelő hajóútért, de egy Szíria-Svédország útvonal jelenleg 10.000 euróba kerül. (6b) Akik földönfutó menekült címszó alatt érkeznek Svédországba, azok tehát jómódú, olykor gazdag emberek, akik vagyonukat vagy annak egy részét az élethosszig tartó, követelésmentes állami eltartás reményébe fektették be. A valódi rászorulóknak jó esetben sikerül a háborús övezettel szomszédos országba - Libanon, Törökország - menekülniük, rosszabb esetben maradnak, ahol vannak.

Akik Európán keresztül érkeznek, azok határátlépéskor eldobják személyi igazolványukat, úti okmányaikat, és azt állítják, Svédország az első európai ország, ahol menedéket kérnek. Mivel nincs útlevelük, nem tudni, hova kellene kitoloncolni őket - a Migrationsverket ügyintézői pedig idővel, több interjút követően, kiderítik, hova valósi nagy valószínűséggel az illető - legtöbbször Szíria vagy Szomália, ekkor megkapják a letelepedési engedélyt és beindul az integrációs gépezet. Azazhogy csak indulna - Svédországban köztudottan ordító lakáshiány van. A jelenleg 11 ezer lakás nélkül rostokoló menekültekhez idén mintegy 55 ezer ember csatlakozik, akiknek azonnal lakásra lesz szüksége. Ezért a friss menekülteket a letelepedési engedély kibocsátása után is hónapokig parkoltatják az ideiglenes szállásokon. 

Újabban egész iparág nőtte ki magát ebből: leleményes vállalkozók régi szállodák, panziók, üresen álló iskolák tucatjait alakítják át menekültszállássá, ahol  néha igen szerény, néha luxuskörülmények között tartják az új svédeket. A lenti Glava kastély egy eklatáns példa arra, hogy milyen helyeket adnak ki a Migrationsverketnek. Glavában történetesen többször tüntettek a bentlakók: távolinak találják a legközelebbi települést, unatkoznak, és egyes, meg nem erősített források szerint nem elég jó a térerő. (7,8) A szállásokon mindennapos az erőszak, volt példa nyílt drogháborúra is egy fiatal menekültek számára fenntartott létesítményben, a napokban pedig egy muszlim menekült sebesítette meg súlyosan keresztény sorstársát (9, 10).


A következő poszt a menekültek kilétét, első éveinek kalandjait és kihívásait fogja boncolgatni és betekintünk a szociális háló szövevényeibe is. Még sokáig tart, amíg elérkezünk a lángoló külvárosokig, de kitartás, utazásunk az új Svédországban ezennel kezdetét vette. Jó határátkelést!

[UPDATE] A Migrationsverket ma reggel ismét felülírta az idén várható menekültek számát. A legfrissebb prognózisban immár 100.000 emberről beszélnek. 

Források

bevezető:




Thursday, August 14, 2014

Szabadság epik, 3. rész - Évforduló, déli- és hazaút

Ott hagytam abba, hogy ünnepelni készültünk. Nem tudtam semmit előre, csak annyit, hogy délutánra vágjam puccba magam, mert megyünk valahová. Ez a valahová egy csodálatos kis kastélyszálló volt a Siljan tó partján, itt ünnepeltük meg találkozásunk 1. évfordulóját. Nagyon feltöltött ez az este, nem csupán az ünnepélyes alkalom miatt, hanem azért is, mert ez volt a szabadság alatt az első olyan este, amikor nem rohantunk sehova, nem volt semmilyen program, hanem csak pihentünk és kikapcsolódtunk. Még fényképezőgépet sem vittünk.
A vacsora valami eszméletlen volt. Mivel még erősen előszezonban voltunk, csak a mi kedvünkért nyitották meg a konyhát. S. már előre megrendelte a menüt. A főétel rénszarvas borjúbélszín volt, tökéletesen rózsaszínre sütve. Olyan puha és omlós volt, hogy a villámmal szét tudtam volna nyomni. Azt hiszem, rozmaringos tepsis burgonya volt hozzá, és rókagombás mártás, no meg az elengedhetetlen vörösáfonya, ezúttal nem lekvárként, hanem zselé formájában. Áhítattal fogyasztottuk, annyira finom volt minden. A desszert pedig a helyi bogyókból készült meleg kompóttal nyakonöntött, házi vaníliafagylalt. 
Másnap reggel szintén igen fejedelmi reggeliben volt részünk, fájó szívvel hagytuk ott a kis kúriát és megfogadtuk, hogy nem utoljára voltunk itt. 
A délután csomagolással és általános pepecseléssel telt, hiszen másnap kezdődött utazásunk második felvonása. 
Csütörtökön búcsút intettünk a családnak és kettesben útnak indultunk dél felé. Ez mintegy 750 kilométer, és csak a szakasz második felétől van autópálya. Az első órákban úgy esett, hogy alig bírta az ablaktörlő. Később azonban kiderült, így megtekintettük a Göta csatornát, amely csaknem 400 kilométeren, keresztben szeli át az országot tengertől tengerig és nem kevesebb, mint 58 zsilip segíti át a hajókat a szintkülönbségeken. A csatorna Svédország eddigi legnagyobb építészeti projektje. 
Nem siettünk, ezért egy kis mellékúton is elbogarásztunk, ahol életem egyik legszebb tájára bukkantam. Nem tudom, mi fogott meg benne annyira, de teljesen lenyűgözött a kanyargó utacska, amelyet kétoldalt vastagon szegélyezett a fű és réti virág. Mindenütt kis ligetek, dombok, és az egész táj valószínűtlenül üde és zöld volt. Stockholm kopár hely, jobbára csak fenyő és nyírfa nő vadon, ezt soha nem fogom se megszokni, se megszeretni - mindig is kedvesebb lesz a lombos, dús növényzet. Persze ültetni lehet, de az messze nem ugyanaz. A fotó címe: a kapkodó idegbetegek máshol laknak!


Így utólag egy picit azért kapkodhattuk volna magunkat, mert éjfél jóval elmúlt, mire leparkoltunk szüleim háza előtt.
Másnap lötyögős napot tartottunk és csak a közeli Torup kastélyhoz látogattunk el. Itt már rengetegszer jártam, de fotózni csak kevésszer. Az időjárás nem volt velünk, de azért pár turistafotót lődöztem én is. Fülledt, párás meleg volt, ilyenkor aztán nyűgös leszek.



Torup után még Lundba is ellátogattunk. Meg akartam mutatni a szuper cuki kis egyetemi várost, ahol tanultam és ahova annyi kellemes emlék köt. Lund viszont óriási csalódás volt - a nyári szünet miatt kihalt volt a város, sehol egy lélek, minden zárva. Még nem volt este hat, de egy fagyizót sem találtunk nyitva. Egy ideig kóvályogtunk az üres utcákon, megnéztük a botanikus kertet és eléggé lógó orral tértünk haza. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznöm S.-t Lund fantasztikus mivoltáról!



A kövtkező néhány napban váltakozva pihentünk és aktívkodtunk. Szüleim nagyon nyugodt, csendes helyen laknak és a békének és nyugalomnak minden percét élveztük. Ültünk a teraszon, egy tál eper és egymás társaságában, és olvastunk. Felejthetetlen, utánozhatatlan idill!
Egyik nap Malmöbe kirándultunk. Bár itt is észlelhető volt a nyári pangás, azért sokkal mozgalmasabb napunk volt és azt sem kellett találgatnunk, vajon miféle vegyi vagy egyéb tömegpusztító támadás érte a várost. Kibéreltünk egy vízibiciklit és körbepedáloztuk a város szívét körülvevő kanálist. Azaz pedáloztam, ugyanis egyesek edzetlen lábizmai nem bírták a tempót. Amikor S. félholtan pihentette a lábait a hátsó ülésen, én pedig bőszen tekertem, megjegyeztem, hogy már csak egy sör kéne a kezébe, hogy megnyerje az Év Férfia címet egy véletlenül arra tévedő feministától. 
A frissítő túra után még sort  kerítettünk a múzeumokra is, ahol S. bepréselte magát egy antik tengeralattjáróba. Majdnem be is fért, a többi látogató pedig türelmesen várakozott, amíg kihajtogatta magát a szűk járatokból.
Természetesen ellátogattunk Malmö talán fő látványosságához, a Turning Torso felhőkarcolóhoz. Ezt a 190 méter magas fehér csodát  2005-ben avatták fel és jelenleg igen drága lakások találhatók benne. Egy kis érdekesség, hogy az eredetileg öröklakásnak tervezett ingatlanokat végül bérlakásként dobták piacra. Számomra rejtély, hogy ki tudja és akarja kifizetni az ország messze legmagasabb lakbérét, de hát valahol valakinek mindenre van pénze.
A felhőkarcoló körülötti rész az ezredrofulón hatalmas fejlődésnek indult. A nyolvanas-kilencvenes években a hagyományosan ipari beállítottságú Malmö súlyos válságot szenvedett, amikor a Kockums (hajók, tengeralattjárók), SAAB és a helyi mészkitermelő egyaránt bezárt vagy továbbállt. Az Öresund híd építése viszont fordulópont volt a város számára: a híddal egyidőben megnyílt a főiskola és a közelben megépült a Bo01 lakáskiállítás, amelyre egy egész új negyedet hoztak létre a tengerparton, a régi ipari negyed mellett - a kiállításra készült innovatív házakat azóta értékesítették és most divatos, elit lakónegyedként üzemel. Ezen a környéken áll a Turning Torso is.
A malmöi látogatás egyik fénypontját a barátnőmmel való találkozás jelentette. Májusban már összefutottunk és most újból együtt töltöttünk egy estét. E.-t akkor ismertem meg, amikor kiköltöztünk Malmöből egy csendes agglomerációs településre, és nyolcadik osztály közepén iskolát váltottam. Első nap első szünetében szóba elegyedtünk és azóta nem is nagyon hallgattunk el. Azonnal legjobb barátnők lettünk és ez a mai napig tart, annak ellenére, hogy földrajzilag távol sodort minket egymástól az élet. Ő élt Angliában, Skóciában és több évig Spanyolországban és csak nemrégiben költözött vissza Svédországba - hogy végleg vagy ideiglenesen, azt még ő sem tudja. Szép és jó dolog a Facebook, e-mail és társai, de mégsem ugyanaz, mint kiülni egy teraszra és borozgatás közben megbeszélni a világ dolgait.
A déli kirándulásra egy kétnapos koppenhágai kiruccanással tettük fel a koronát. Volt múzeumlátogatás, itt olvashattok róluk:

Indafotó útikalauz: Két múzeum Koppenhágában, I. rész
Indafotó útikalauz: Két múzeum Koppenhágában, II, rész

De a legjobb mégis a Tivoli volt! Több mint egy fél napot töltöttünk itt. Ide nem vittünk fényképezőgépet, úgyhogy egy mobilfotóval kell beérnem.
Malmöben és Koppenhágában is megállapítottuk, hogy mennyire élhetőbb és főleg szebb városok Stockholmnál. Stockholmmal ellentétben ezekben a városokban nincsenek beton viaduktok, lerobbant hatalmas többszintes kereszteződések, brutalista építészeti megoldások. Széles, lombos fákkal szegélyezett utcák vannak inkább, kétoldalt házakkal. Egyszerű és nagyszerű. Stockholmban simán alárendelik a városképet egy metróviaduktnak vagy autópályahídnak, ez Koppenhágában nem fordulhatna elő. Vicces volt, amikor a sétahajós guide érdekességképpen mutatta a tényleg egyetlen igazán ronda házat Koppenhágában. Mi meg megjegyeztük, hogy pont ez a különbség: Koppenhágában a kevés csúnya ház tűnik fel, míg Stockholmban a kevés szép házzal dicsekednek.
Rendkívül mozgalmas és aktív nyaralás volt ez, rengeteget láttunk, tapasztaltunk és mindketten nagyon sokat tanultunk! Megismertük egymás otthonát, családját, gyerek- és fiatalkori emlékeit. Sok szempontból felejthetetlen utazás volt és már alig várjuk, hogy ismét ellátogathassunk ezekre a gyönyörű helyekre, ahol szeretteinkkel tölthetjük az időt.
Alant ömlesztve néhány fotó a többi kirándulásról és a hazaútról:

Kastélyparki részlet

Meseházikó

Kullaberg

Kullaberg

Krapperup kastély

Krapperup kastély

 Kullaberg, Krapperup kastéllyal együtt, kedvenc kirándulóhelyem a déli országrészben. Kullaberg egy kis nemzeti park, amely  a Skåne félsziget északnyugati csücskén terül el. Vadregényes táj, meredek sziklák övezik a partot, ezeken remekül lehet mászkálni. A nemzeti parktól egy pár kilométerre fekszik Krapperup, amely ma is az ősi Gyllenstierna család tulajdona. Mint ilyen, nem nyitott a nyilvánosság előtt, de a park mindenki előtt nyitva áll és merem állítani, hogy az ország egyik legkellemesebb sarka.

Koppenhága: a városháza udvarán ül ez a medve és iszik

Rodin: A csók

Degas: Balerina
 Mobilfotók:



Fredriksborg kastély Hillerödben, talán 40 kilométerre a fővárostól. Sajnos már este volt és rossz idő, de ide mindenképpen visszatérünk. Elképesztő hely! Az alábbi fotókon Rosenborg látható, Koppenhága szívében a kis nyári lak, ahol a kincstár is van. 








Malmö és Stockholm között félúton találtuk ezt a kis vízesést, mellette régi malommal. Egy fotós csoportban láttunk innen fotókat és mivel útba esett, itt pihentünk meg ebédelni és egy utolsót fotózni a nyaralás során. (Ez a két utolsó nem mobillal!)